Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)

1931-05-13 / 37. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG ____________1931 május 13. 4V I fi If SAaI előjegyzéseket felvesz és azokat 0 | || H I I £ | a leggyorsabban elintézi a Szekszárdi Népbank Szövetkezet 414 mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja, Szekszárd. Jelentkezések mindennap d. e. 8—12 óráig az intézet helyiségében helyettes egészségére ürítette poha­rát. Vitéz M a k r a y Lajos Igmándy Hegyessy törzskapitányra mondott köszöntőt, vitéz Vendel István pol gármester a város közönsége névé ben üdvözölte a vitézeket. — Vitéz Molnár Jézsef Tihanyi Szilárd székbapitányt éltette, Igmándy- Hegyessy testörezredes pedig a vitézi erényeket aposztrofálva meg­állapította, hogy ebben a vármegyé­ben mindenki szívből fakadó meg* értéssel siet a vitézi rend támogató sára és hogy Tolna vármegyében olyan a vitézi élet, mely példa lehet min* den más vármegye számára. A fő­ispán, alispán ób a vármegye közön­ségének üdvére ürítette poharát. A törzskapitány beszédével a köz ebéd véget ért és a vitézek szét­oszolva egy szép nap emlékével el­utaztak Szeksaárdról. Károlyi Gyula expozéja. Gróf Károlyi Gyula külügyminisz­ter a külügyi tárca költségvetésének parlamenti vitája során bölcsen fel­épített beszéd keretében fejtette ki azokat a szempontokat, amelyek ma eltöltik a magyar lelkeket. Nagy­hatású expozé volt ez a felszólalás és méltán elismerésben részesült a par­lamenti pártok minden oldalán. Örömmel regisatráljuk ezt, mert régi kívánságunk valóraválását lát­juk abban, hogy belpolitikailag ha el is különülnek a célkitűzések és irányelvek, külpolitikailag egy irány­ban dobbanjanak meg a szivek. Erről az útról letérnünk nem szabad. Az érdem oroszlánrésze a kormányzaté, amely hosBzu évek során át a leg­nehezebb körülmények között őr­ködni tudott azon, hogy Behmi olyan ne történjék külpolitikai életünkben, amellyel nagy céljaink előtt véglege­sen le kell zárnunk a kapukat. A magyar problémák útja továbbra íb egyenes irányú. Ezeknek irány vezetése ma gróf Károlyi Gyula ke­zében van, akiről jellemzésül meg kell állapítanunk, hogy személyét példás puritánság, meglepő szerény­ség, nagy készültség és szorgalom jellemzi. Emlékezetes, hogy amikor átvette elődétől országunk külügyei- nek irányítását és az újságírók pro­grammes felől érdeklődtek, ezzel a kijelentéssel válaszolt: az én kül­politikám gróf Bethlen István kül­politikája. Az eltelt idő alatt többször meg­fordult külföldön, résztvett a genfi és olaszországi tárgyalásokon is és visszatérve azzal az érzéssel fogadta a nemzet külügyeinek irányítóját, hogy sorsa jó kezekbe van letéve. A költségvetési vita során elmondott beszéde rávilágít arra a főszempontra, amelyik leginkább mozgatja Európa külpolitikai szálait. Ezek központjá­ban a gazdasági kérdések egész kom­plexuma megtalálható. Legutóbb a német—osztrák vám­unió terve valóságos bombaként ha­tott az egész világra, melynek kontra- karirozására Franciaország is hasonló ötlettel készül előáilani. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy amikor Európa minden népe gazdasági és szociális küzdelmeket folytat és né­hol a bajok már eleven húsba váj­nak, bizony nem ragadják ott üstö kön a problémákat, ahol kellene, ha­nem továbbra is politikai szempon­tokat tolnak előtérbe. Felvetődik ezek után a kérdés: ■ mit tegyen hát a magyar kormány? j Az egész ország osztatlan helyeslése j kiséri a külügyi kormányzat helye zen megfogalmazott álláspontját, ami- | kor Károlyi (Gyula kijelentése sze­rint egyelőre semmi okunk Bines arra, hogy változtassunk várakozási álláspontunkon. Igazat adunk Károlyi Gyulának minden tekintetben, de kü­lönösen kiemeljük és helyeseljük azt a nézetét, hogy elhamarkodott dolog lenne, ha bármely irányban leköt­nénk magunkat. Bár politikus nem­zet a magyar, mégis külpolitikailag bizonyos iskolázatlanság jellemezte még a legutóbbi évtizedekben is. -— Örömmel és lelkesedéssel konstatál­juk, hogy ezt az elmaradottságát, okos vezetőkre hallgatva, ime a ren­delkezésre álló esztendők során tel­jesen pótolni tudta. Csak vigyáz­zunk, nehogy a hideg ész reális politikáját felgyújtsa az elkövetkező történelmi órák idején az érzelmi motívumok bizonytalan irányú lelke sedése. Nagy megnyugvás számunkra, hogy Károlyi Gyulában olyan külügymi­nisztert kapott a nemzet, aki min­den cselekedetében tervszerű és ha­tározottan reális nagyérdekü irány­A megyeszékhelynek a jótékony­kodás terén legnagyobb erőt kifejtő és csendben működő egyesülete: a Szociális Mísbzíó Társulat Szekszárdi Szervezete vasárnap tartotta választ­mányi ülését, majd utána a nyilvá noBság előtti évi rendes közgyűlését a vármegyeháza nagytermében. — Szévald Oszkárné az alispán neje, az egyesület agilis elnöke vezette ezt a közgyűlést, amelyen megjelentek Kiss Lajos kormányfőtanácBOs, apát plébános, mint az egyesület egyházi tanácsadója, Schneider Gábor nyug. kúriai bíró, vitéz Vendel István pol­gármester, vitéz Makray Lajos pftpai kamarás, tolnai plébános, dr Leopold Kornél kormányfőtanácsos, dr Hoff­mann János, az Országos Társadalom­biztosító Intézet szekszárdi igazgatója és sokan mások. Ssévald Oszkárné rövid, de mégis igen hatásos megnyitó beszédében Prohászka Ottokárról, a Szociális Misszió alapítójáról emlékezett meg, majd Mócsy Gabriella S. M. nővért, a központ kiküldöttjét üdvözölve ja­vasolta, hogy a közgyűlés táviratilag köszöntse Farkas Edith országos fejedelemaBszonyt és Virág Ferenc pécsi püspököt, majd áttért a köz­gyűlés az egyes funkcionáriusok je­lentésének tárgyalására. A titkári jelentést Vinkovits Kata olvasta fel. Az 1930—31. évről szóló jelentés felölelte a szervezet egész életének történetét, megemlékezett az egyesület jótevőiről, halottairól ób kü lönösen kiemelte azokat, akik akár áldozatos és lelkes munkájukkal, akár elvektől vezérelteti magát. — Az ő kezéből nem fognak kisiklani a kül­politika Bzálai és ez a biztonságérzet a törésre ítélt magyar gerinceket ismét bizakodó reménnyel tudja ki­egyenesíteni. Ez a határozott irányú magyar külpolitika máris igen nagy eredményekre hivatkozhat. Sikerült tiszteletreméltó helyet biztosítani meg- csúfolt nemzetünknek az európai né­pek koncernjében. Tekintélyünk ha­tározottan megnőtt, előkelő barátaink vannak és a magyar igazság gon­dolata tervszerű és biztos előrehala­dást mutat. Napról napra jobban ter­jed a minden magyarok álmát jelentő revíziós gondolat. Ma már a győző államok is egymásután kezdik át­látni azt a helyzetet, hogy az európai bajok főoka a békeszerződések okta­lanságában található meg. A beteg­ség diagnózisának felismerése azon­ban nem jelent gyógyulást. Európa súlyos, járványszerü gazdasági pesti­séből csak úgy gyógyulhat ki, ha a hibákat korrigálja és mihamarabb | revízió alá veszi a békeszerződéseket. pedig anyagi támogatásukkal tették lehetővé az egyesület céljainak oly eredményes megvalósítását. A pompás és hatásos titkári jelen tés után Szongott Edvinné a tanács­adó iroda működéséről számolt be. Hatalmas munkát végeztek itt a höl­gyek, mert egy év alatt 737 kérel­met intézett el az iroda. Rögtöni segélyképpen 840 pengőt osztott szét a missziónak ez az osztálya, 37 eset­ben szerzett munkaalkalmat, 5 eset­ben állást, azonkívül nagymennyiségű élelmiszerrel is segített a hozzáfor dulókon. Haidekker Károlyné, mint a sze­gényügyosztály előadója arról a mun-, káról tájékoztatta a közgyűlést, ame­lyet a segélyre legjobban rászorult szegények kiválogatása okozott. És bár a beszámoló a tapasztalt nyo­mort csak vázlatosan ismertette, ez a vázlatos kép is szinte megdermesz- tette a hallgatóságot. 125 állandóan segélyezett szegénye van ennek az osztálynak, amely belekapcsolódott az országos inségakcióba is. Minden hónap elején 870 pengőt oszt ki ez a szervezet és a karácsonyi segélye­zéseket a legpraktikusabban és a legnagyobb megelégedésre szervezte meg. Ez alkalommal közel 300 sze­gényt részesítettek a táradalom jó­voltából különféle segélyezésben. A jelentés különösen özv. Wigand Já- nosné, Vig Béláné és Haspell Gézáné áldozatkész munkásságáról emlékezik meg. A szegényházi 16 lakó ellátásának módját és azoknak a Szoc. Misszió által való segélyezését Viukovits Kata ismertette. A fogházmisszió jótékonyságáról Dicenty Ercőné számolt be. Megható volt ebből a beszámolóból megtud­nunk, hogy Ujsághy Gézáné, a Szo­ciális Misszió diszelnöke egymaga 16 ismeretterjesztő előadást tartott a fog­házban és a Népművelési Egyesület által részére kiutalt tiszteletdijat is a fogházmisszió céljaira ajándékozta. Kivüle különösen Létay Gyuláné, Berényi Béláné ób Sebestyén Paula szereztek nagy érdemeket. Ozv.Bálint Jenőnéneka kórházszak­osztály vezetőjének szép és részletes jelentését szintén Vinkovits Kata ol­vasta fel. Megtudtuk abból, hogy a Misszió hölgyei mennyit fáradoztak a kórházi betegek szenvedéseinek az enyhítésén. Gockler Györgyné, az anya- és csecsemővédelem lelkes apostola vi­szont a csecsemővédő szakosztályt érintő eseményekről mondott el na­gyon örvendetes tényeket, amelyek legfontosabbika, hogy Szévald Osz­kárné szorgalmazására dr Kramoiin Gyula, dr Treer István és vitéz Ven­del István támogatásával megvaló­sulhatott a csecsemővédő intézetnek uj helyiségbe való költözése. A gyö­nyörű jelentés szeretetteljes gyön­gédséggel és örömmel emlékezett meg erről a fontos eseményről és beszá­molt arról is, hogy kik voltak a szakosztályt támogató akció lelkes, munkásai. Létay Gyuláné, az anya- és cse­csemővédő intézet anyagi ügyforgal­máról tájékoztatta a közgyűlést, fel­említvén, hogy 116 anyának adtak lisztsegélyt, 293 anyának cukrot, darát és szappant. Felsorolta a ki­osztott gyermekruha- ^és egyéb ter­mészetbeni segélyeket, valamint be­számolt arról is, hogy a már-már hiányos raktárt ebben az évben mennyi csecsemőkelengyével sikerült kiegészíteni. A kelengyét jórészt az osztály hölgyei készítették el. Demeter Piroska védőnő részletes jelentésében a védőnői látogatások statisztikáját ismertette és rámutatott arra, hogy a csecsemővédő szakosz­tály működése révén Szekszárd cse­csemőhalandósága 14°/o-ról ll°/o-ra esett vissza. Jártas Róza a tanulmányi szak­osztály működését ismertette, Vinko­vits Gabriella pedig a pénztári jelen­tést adta elő. Ebből megtudtuk, hogy a missió szekszárdi szervezetének 2866 pengő 27 fillér volt a bevétele és az ez összeg jórészt jótékonyko­dásokra adatott ki. Dr Cs. Papp Jenő városi tanácsos akadályoztatása miatt Gockler Györgyné referált az anya- és csecsemővédő intézet pénz­tári forgalmáról, jelentvén, hogy az összes bevétel 4091*39 pengő volt és hogy ebből az összegből a Társada­lombiztosító Intézet szekszárdi fiókja 960 pengőt védőnői hozzájárulás ci- inán fizetett, 50 pengőt pedig adó-' mányozott. Szévald Oszkárné mondott ezután köszönetét munkatársainak az önzet­len fáradozásért, majd közölte, hogy a szervezet vezetőségének mandátuma lejárván, azt visszaadja a közgyű­lésnek. Vitéz Vendel István polgármester Szekszárd város közönsége nevében köszönte azt az értékes nemzetvédelmi munkát, amelyet a nyomor enyhítése révén a missiós hölgyek végeznek, mert minden elismerést és hálát megérde­mel ez a fáradozás és az tesz legtöb­bet a szociális bajok megelőzésére, aki a nyomorban sínylődő társadalmi rétegeken segíteni igyekszik. Kérte a hölgyeket, hogy tovább is lanka­I N90MTATVÁN90KAT ÁLLANDÓAN RAKTÁRON TARTUNK. A rendeléseket postafordultával elintézzük. * MOLNÁR-FÉLE R.-T. » SZEKSZÁRD » £1 Szociális misszió Társulat közgyűlése.

Next

/
Thumbnails
Contents