Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-01-17 / 5. szám
XIII. évfolyam. Egyes ssám ára 24 fiilép. Szekszárd, 1931 Január 17. 5. szám. tolnamegyei újság Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre _ _ _ 6 pengő. | Egész évre ___ 12 pengő. Fő szerkesztő: II Felelős szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. || DLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden sierdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetS közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A lótok és a revízió. Ismeretes, hogy egyik budapesti napilapban megjelent Hodzsa Milánnak egy nyilatkozata, amelyikben es a sokat szereplő, elveket és párto kát változtató cseh politikus nem kevesebbet tanácsol nekünk magyaroknak, mint azt, hogyha ő magyar volna sohasem csinálna se reviziónista, de semmi néven nevezendő grava- minális politikát sem. Hodzsa Milán nak válaszol most Jehlicska Ferenc, a Bécsben élő száműzött tót vezér — mondván, — hogy a budapesti lap nagy fontosságot tulajdonit közleményével egy olyan levitézlett politikai kalandornak, mint amilyen Hodzsa Milán. A kitűnő Jehlicska kifejti, hogy csehszlovákok nem léteznek, mert Masaryk államának politikusai is vagy csehek, vagy pedig tótok. Hodzsa cseh politikus, mert ő nyilvánvalóan leszármazottja a cseh huszitáknak, eddigi rövid politikai pályáján Prága felé vonzódott, ahol már fiatalkorában végezte a tanulmányait. A felforduláskor sietett aláírni a hirhedt turócszentmártoni deklarációt, amelyet százhatén Írtak alá b az aláírók közül mintegy kilencvenöt cseh származású volt. Hodzsa volt az íb, aki beleszurta ebbe a deklarációba azt a valótlanságot, hogy a tótok nyelve is azonos a csehekével, holott a legtöbb tót nyelvész kimutatja, hogy a két nyelv között lényeges a különbség. Hodzsa Milán hamisításai alapján hitették el a Páriában dolgozó diplomatákkal, hogy a Felvidéken lakó tót nép fajilag azonos a csehekkel. A magyaroknak tanácsot adogató Hodzsa Milán törülte a turócszentmártoni deklarációból azt a szakaszt, amely a tótok önrendelkezésére vonatkozott. Erre a cseheknek azért vo't szükségük, hogy kikerüljék a népszavazás veszedelmét, mert jól tudták, hogyha népszavazásra kerülne a dolog, a felvidéki lakosság legnagyobb réBze a csehekkel való egyesítés ellen szavazott volna annakidején és szavazna ma is. Hodzsa Milánnak a szolgálatait a cseh kormány mindig busásan honorálta olyannyira, hogy Hodzsa Milán ma egyike a leggazdagabb emberek, nek. Nyilatkozatának lényege nem más, mint az, hogy retteg a revízió- tói — mondja Jehlicska, az emigráns tót vezér. Van is oka rettegni, mert jól tudja, hogy a revízió felszabadítaná a tótokat s ezek elbánná nak árulóikkal, tehát elsősorban ővele. Hodzsa Milán a magyar nemzetnek esküdt ellensége ;— végzi nyilatkozatát, illetőleg válaszát Jehlicska Ferenc a nagy merészség tőle, hogy ő, aki a csehek zsoldjában ál), politikai tanácsokat mer osztogatni a magyaroknak. A magyarok bizonyára jól tudják, hogy amit az ellenség tanácsol, annak épen az ellenkezőjét kell tenni* tehát már csak azért £S még nagyobb eréllyel fognak harcolni a revízióért. Mindezeket a megállapításokat a tót népnek egyik vérbeli és-hivatott vezére tessi s ezzel igazolva van mindaz, amit mi magya rok a csehek politikájáról több mint egy évtizeden keresitül megállapító! tunk s amit erőnkhöz mérten igyekeztünk a nyugati közvéleménynek feltárni. Nem lehet erkölcsi jogosultsága az olyan machinációknak, amelyeket renegátok segítenek időleges megvalósuláshoz, mert ime bebizonyosodik, hogy a nagy népi tömegek, ez esetben a tótok, semmiféle közös séget nem vállalnak azokkal, akik egy mondvacsinált és hamisításokon nyugvó államszerkezet keretébe kény szeritették be a Felvidék lakosságát, a magyar államközösség békés fej lődéai lehetőségei közül, ahol egy évezreden keresztül megértéssel és közös qaunkálkodással találta meg a tót nép boldogulását. Örömmel kell, hogy eltöltsön az emigrált tót vezér tanácsa, mely azt mondja nekünk, hogy folytassuk tovább a revizióárt való küzdelmünket, mert nyilván ebben a küzdelemben a tót nép sor sának jobbrafordulta is, ha az céljához elérkezik, a mostani szorongatta- tások nehéz évei után beteljesedik. Telekkönyvik összeillőié. A törvénykezés egyszerüsitéBéről szóló törvény, mely f. évi január hó 1-én lépett hatályba, többek között a telekkönyvek összesítéséről is rendelkezik. A törvény ugyanis elrendeli, hogy ha valamely bejegyzést több telekkönyvben kell foganatosi tani, a tulajdoni állás azonossága esetén az ingatlanok egy telekkönyvi betétben összesíthetők. Kétségtelen, hogy ez a rendelkezés helyes elgondoláson alapul, mert hiszen a telekkönyvet áttekinthetőbbé teszi, ezenkívül a bíróság dolgát is lényegesen megkönnyíti, ha ugyanazon bejegyzést csak egy telekkönyvben kell keresztülvezetni. Ez az összesítés azonban csak akkor vitetik keresztül, ha az ahhoz szükséges feltételek (fél hozzájárulása, személyazonossági biso nyitvány, ingatlanok azonossági bizonyítványa) adva vannak. Ellenkező esetben a telekkönyvi hatóság az összesítést nem teljesíti, ellenben betétenként 2 P, késedelmes fisetés esetén 4 P fizetendő külön eljárási költség címén. Amilyen helyes elgondolásnak tartjuk egyébként a télekkönyv összesítését, ép annyira kifqgáBolnuok kell a feleknek külön eljárási költséggel való megterhelését. Mert egyfelől igen gyakran a fél hibáján kivttl lehetetlen reánézve az összesítéshez szükséges adatok megszerzése s ez esetben külön dijat kell lefizetnie, ami több betétnél igen érzékeny kiadást jelent, másfelől ezek a súlyos többletkiadások többnyire a kisembereket terhelik, mert hiszen kétségtelen, bogy a nagybirtok majdnem kivétel nélkül egy betétben van egye sitve, ellenben a kisembereknek 1—2 j holdból álló ingatlana sokszor 5—r6 | betétben elszórva van bejegyezve. I A kölcsönre szoruló kisembert tehát a betáblázással járó bélyeg- és munkadij költségen felül most még külön eljárási költség is terhelni fogja. Alig hisszük, hogy ilyen rendelkezés életbeléptetésére az időpont a mai súlyos gazdasági viszonyok mellett helyes m volt megválasztva. Esen állításunk mellett szól az is, bogy a telekkönyvi hivatalok az elégtelen munkaerő és a beadványok tömege miatt, amely az általános eladósodás tükre, a telekkönyvi beadványokat csak hónapok múlva tudj ik elintézni. Ha most még az egyesítés munkáját is e hivatalokkal kívánják elintéz- tetni, akkor az egyszerűsítésből nemcsak a legrosszabb időben kölcsönre szorult szegények további anyagi megnyomoritása származik, hanem óriási restancia-felszaporodás ia. Ajánljuk e sorainkat országgyűlési I képviselőink figyelmébe, hátba ezt as egyszerűsítést el lehetne halasztani I jobb időkre. A lengyel borkivitelről. Lapunk múlt számában megemlékeztünk dr Strakoss Sándor lengyel konzul szekszárdi látogatásáról és dr Steiner Antalnak a borkivitelre vonatkozó előadásáról. A Neue Wiener Weinzeilung folyó hő 7-i számában olvassuk Ssirmay Ignác bankárnak a Lengyelországba irányuló borkivitelre vonatkozólag Varsóban szerzett tapasztalatait. Ezek szerint ma a borkivitelre nem nagy reménység lehet, mivel Lengyelországban a mübor- gyártás meg van engedve. A lakosság legnagyobb része alma- és körte borokat fogyaszt, mert azt B—4 zloty- ért meg tudja szerezni, mig a francia- országi borok ára 8—16 zloty között mozog, amit a lakosság nagyrésze megfizetni nem képes. A varsói borkereskedők nagyrészt csak néhány hektóüter bort importálnak ób abból vízzel, cukorral, szesszel és különféle kivonatokkal 4—5-szörös mennyi séget állítanak elő és azt mint magyar bort 4—5 zlotyért árusítják. Valódi magyar bor nagyon ritkán található a kereskedelemben, mert azt a kereskedők 100—150 */o os haszon mellett bocsájtják csak forgalomba. Erősen hátráltatja a borbevitelt az is, hogy beviteli engedélyt külföldi állampolgár egyáltalában nem kaphat. A 12 fokon felüli magyar borok viszonteladóknak legrosszabb esetben 5—8 zlotyért adhatók el. Jó minőségű vörösborok pedig 6—10 zlotyért. A borhamisítás igen erősen ki vaü fejlődve Lengyelországban és így hordókban magyar bort forgalomba hozni nem lehet, csakis jól lezárt palackokban. A palackozott magyar boroknak nagy keletük volna, ha ez az exportág kellően kihasználtatnék és tőként, ha kü'politikánk oda tudná hatni, hogy a lengyelek minden kijáró nélkül adnának a magyar államnak, vagy néhány feltétlenül megbizható exportőrnek beviteli engedélyt, úgy különösen vörösborokban nagy forgalmat lehetne elérni és ezen esetben a hordókban való szállítás is megvalósítható volna. Érdeklődéssel olvastuk a Neue Wiener Weinzeitungnak ezen híradását. A mi vidékünket rendkívül érdekelné, ha a lengyelországi borkivitel, — amint azt előadásában dr Steiner I Antal is kifejtette, — megszerveztetnék, mert ezzel kiváló minőségű I vörösborainknak nagy fogyasztópiaca j nyílna meg. Tűzvész o bonyhádi Járásbíróság telekkönyvi Irattárában. Január bó 15-én éjfél után félkettő felé tértek haza egy szükebb körű családi összejövetelről Fischer János bonyhádi járásbirósági tisztviselő, tüzoltótiszt, lapunk munkatársa, továbbá Wiesner János és Martusz Antal banktisztviselők. Amint a Bonyhádi Takarékpénztár épületéhez közeledtek, észrevették, hogy az emeleten elhelyezett járásbirósági hivatal egyik ablakából füst tódul, majd lángok csapnak ki. Fischer, aki mint a járásbíróság tisztviselője, az épület elrendezését és helyiségeit ismerte, azonnal látta, hogy a telekkönyv irattára körül lehet a tűz. Felkeltette Mailach Henriket, a takarékpénztár altisztjét, akivel behatolt az épületbe, Martusz és Wiesner pádig a rendőrséget értesítették, hogy azok viszont tüzrissztót fuvassauak. A rendőrök a jól bevált tűxjelző- szirénával azonnal jelzéseket adtak le, | mire gyorsan a helyszínén termett a j tűzoltóság. A néhány száz méterre levő ártézi kutnál szerelték a motor I fecskendőt és belülről támadták a tüsfészket. Közben kívülről neki- támasztották a létrákat s az egyik ablakon keresztül a pótolhatatlan telekkönyvi iratokat keztdék kihordani, miután első pillanatra az egész iroda menthetetlennek tetszett. Különösen kivált itt Fischer János, lapunk muakatársa, a csapat titkára. Néhány tűzoltó a fojtó füstben rosszul lett ugyan, mégis sikerült a tüzet Knábel Vilmos járási tüzfelügyelő, tűzoltóparancsnok utasításai alapján belülről, a lépcsőbázból lokalizálni. A tűznél megjelent Hvozdoviöh Pál járásbirósági elnök is és az ő rendelkezései folytán a kimentett fontos iratokat, térképeket, betéteket dr Nemes József közjegyzőnek a szomszédos épületben levő lakására szállították. A tűzoltóság gyors és precíz, szakavatott munkájának volt köszönhető, hogy az irattári ajtók farészei és a menyezet stukatorozott résién kívül semmi más nem lett a lángok martalékává. A kár biztosítás révén megtérül a háztulajdonos Bonyhádi Taka,
