Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-05-06 / 35. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1931 május 6. DEBULAY IMRE lakatosipar-fizlete, Szekszárd Alapítva 1855. — Telefon 135. ÉpOletmunkák Vasszerkezetek Vízvezeték Csatornázás Takaréktűzhely Autogénhegesztés Tömegcikkek titkár tigyea és élvesetes előadásban ismertette a könyv fontosságát a közművelődés terjesztésében, majd a népkönyvtárak kezelésére és a fain közönsége olvasmányainak helyes irányítására hivta fel a hallgatóság figyelmét. A szép an sikerült előadásért az elnöklő tanfelügyelő mondott köszönetét. Main József szekszárdi r. k. iskolai tanító a „Néptanítók Lapja* egyik érdekes cikkét ismertette élvezetes előadásban. Faragó JánoB szekszárdi r. k. újvárosi tanító a testnevelés és test* gyakorlásról tartott ügyes elméleti előadást, majd az intézet udvarán fiukkal és leányokkal mutatta be gyakorlati tanitás keretében a test- gyakorlás tanítását, a rendgyakorlatokat, svédtornát, énekes tornát nagy tetszést és elismerést aratva. Kovács György szekszárdi belvárosi r. k. tanitó az uj tanterv végrehajtása körül szerzett tapasztalatok- i rót számolt be, értékes vitát indítva meg ügyes és tanulságos előadásával. Befejezőül Tóth Nándor bátaszéki községi tanitó tartott kedves előadást az ifjúsági vöröskereszt egyesületek és a cserkészmosgalom értékes nevelő munkájáról. Közel 2 óra volt, mikor az elnöklő kir. tanfelügyelő felbíván a tanítóságot az anyák napja megünneplésére és a sokgyermekes anyák kultUBzá nak ápolására, a madarak és fák napja megtartására és a szülői értekezletekre, lelkes szavakkal berekesztette a nívós szemináriumi előadá- i sokat. HHBHM KÖZSÉGI És TANÜGYI ÁLLANDÓAN RAKTÁRON TARTUNK. A rendeléseket postafordultával elintézzük. » MOLNÁR-FÉLE R.-T. • SZEKSZÁRD A tamási körzetben április hó 29 én tartották meg a tavaszi pedagógiai szemináriumot Jung Miklós kir. s. tanfelügyelő elnöklete alatt. A szemináriumon a körzet tanítósága csaknem teljes számban vett részt. Megjelent továbbá dr Szabó Elemér járási főszolgabíró, dr Früh- wirth Jenő tb. vármegyei főügyész, Schäfer József pári esperes plébános, Papp István tamási plébános, Laky Sándor felsőnyéki ref. lelkész, Kálnay községi főjegyző, Szigethy tamási rk. káplán és vitéz Nagy Sándor igazgatóval az élén a tamási községi polgári fiú- és leányiskola tanári testületé teljes számban. Jung Miklós kir. s. tanfelügyelő a megjelenteket üdvözölve elnöki megnyitójában párhuzamot vont az uj és a régi tanterv között, A nevelés fontosságát fejtegetve többek között kiemelte, hogy az uj tanterv emberebb embert és magyarabb magyart kíván nevelni, aki érezze, hogy legbensőbb lényege erkölcsi valóság és hogy a haza nem elvont fogalom, hanem élő valóság, mely bennünk, fiaiban testesül meg, emberebb embert és magyarabb magyart, ki az ősök példáján okul, kinek minden törekvése a porba sújtott haza talpraállitása és aki nem él vissza a haza szent nevével, azt önös egyéni célok elérése érdekében hatásos frázisként emlegetve; magyarabb magyart, ki tudatában van annak, hogy amint a haza fiainak léhasága és könnyelműsége okozza annak vesztét, éppúgy azok tisztultabb erkölcsi felfogása teheti azt újból naggyá, virágzóvá és tisz- teltté. Az emberebb embert az a szeretet fogja nevelni, amely szeretettel a szentirás egyszerű halászai a világot hódították meg. A néptanítókon múlik, hogy az uj tanterv kitűzött magasztos célját mennyire éljük el. A lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott elnöki megnyitó után Barabás András pári róm. kát. igazgató- tanító a számolás és mérés tanításának módszeréről tartott igen értékes előadást és gyakorlati tanitást. Ezt vitéz Tánczos Gyula tamási róm. kath. tanítónak a testgyakorlásról tartott, mindvégig figyelemmel hallgatott előadása és gyakorlati bemutatása követte. Utóbbi során az időközben megjelent Papp Emil őrnagy, járási testnevelési felügyelő tartott a testnevelésről rövid ismertetőt s adott a tanítóságnak értékes Útmutatást és felvilágositást. Mayer József tamási róm. kát. igazgató-tanító „Pedagógiai megfigyelések egy mondatban* címen értekezett. Jól átgondolt, kiHőgyészen jóforgalmu, 12 szállodaszobás nasyvendéfilő szép kerthelyiségekkel, leltárral 1931 augusztus 1-i átvételre kiadó. Bővebbet özv. Milos Jánosné tulajdonosnál Hőgyész, Tolna vm. váló készültségre valló s értékes gondolatokkal teli felolvasását a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta. Szem- brátovics Miklós tamási-henyevölgyi közs. tanitó „Az uj tanterv eredményei* cimü értekezését olvasta fel. A helyes megfigyelésről tanúskodó és tapasztalatokkal bővelkedő élvezetes előadás általános tetszést keltett. A megbeszélések során értékes eszmecsere folyt az uj tantervvel s annak gyakorlati keresztülvitelével kapcsolatosan. Az elnök zárószavával a sok értékes anyagot nyújtott szeminárium d. u. fél 2 órakor véget ért. A Szivgárda zászlószentelése. Vasárnap szentelték fel a szekszárdi Szivgárda Ferencz Lajos festőművész által festett zászlaját, amelynek mű* vészi feliratait Wächter Károlyné tanárnő rajzai ntán Vinkovits Mária himezte. A Gábor Károly szekszárdi belvárosi káplán által óriási munkával szervezett gárdista csapat levente • zenekari kísérettel a polgári fiúiskolából vonult a belvárosi templomba, ahol a zászlószentelést Kiss Lajos apátplébános végezte. A zászlóanyai tisztet Ulrik Józsefné vállalta magára. A szentelés után a polgári fiuiskolá ban volt a szegbeverési aktus. Délután a pompásan egyenruházott és Gábor Károly által igazán kiváló precizitással begyakorolt gárdacsapat felvonult a Szekszárd Szállóba, ahol a zsúfolásig megtelt nagyteremben folyt le a Szivgárda diszgyülése, amely a Kecskeméthy Károly által vezényelt leventezenekar nyitányával I kezdődött. Majd Gergely Lali gárda- | kapitány szavalt prológust, amely után az irredenta gondolatot szolgáló „Hódolat a zászló előtt“ cimü darab következett. Ebben a darabban pompásan játszó és szavaló főszereplők voltak : Döry Pitye, uzoni Pünkösty Margit, Nagy lrénke, Malonyay Dezső, Gergely Lali, Csaba Zoltán és Hemmert László. Kivülttk szerepeltek: Varga Anna, Seper Lidiké, Heictnann Erzsébet, Piszter Katus, Farkas Jolán, Nagy Magda, Bors Julia, Harka Katóka és Klári, Fájt Ilona, Zavagyil Mária, Dobrovics Rózsi, Gyüszil Erzsébet, Taksonyi Anna, Kováts Mária, Janosits Bözsike, Szabiár Bála, Molnár Mária, Pfanzelt Margit, Búzás Mária, Kurucz Juliska, Szuliman Erzsébet, Paulies József, Kulcsár Mária, Dánay Mária, Szajkó Erzsébet, Péter Mária, Ettig László és Bohár József. Az 1780-ik év március 13 -án a helytartótanács Pozsonyból átirt a vármegyének és tudomására adta, hogy őfelsége Szekszárdot jelölte ki a megye székhelyévé. — Ezen időtől kezdve városunk állandóan a megye központja maradt. Az 1794. évi augusztus hő 7-én az egész város, a templomok, a megyeháza, a városháza a tűz martalékává vált. Az 1848-as szabadságharcban keményen megállta a helyét Szekszárd és ősi jogaihoz való jussát nem adta fel az elnyomatás korszakában sem. A kiegyezés után — bár a város polgárságát a szőlők kipusztulásával szinte elviselhetetlennek látszó gazdasági megrázkódtatás érte — kezdetét vette az a komoly, törekvő munka, amelynek célja Szekszárdnak várossá való fejlesztése volt. Az ásatások alkalmával előkerült tárgyak igazolják, hogy a várost elsőizben a kelták, majd a rómaiak lakták. A honfoglalás után népes helye volt hazánknak és egészen a mohácsi vészig erősen kifejlődött magyar élet volt Szekszárdon. A török uralom alatt lakosai annyira kipusztultak, hogy annak megszűnte utón a város mindössze 290 lelket számlált, bizonyságául annak, hogy a török pusztítás mily mély, alig kiheverhető sebet ejtett a nemzet életfáján. \ A szomszédos Iítse és Palánk községekből vándoroltak be elsőizben a lakosok, akik a mai város régi részében, a református negyedben telepedtek le. A lakosság erőteljesebb szaporodása a Mária Terézia alatt és az ezután következő telepítések idejére esik. A népesedés ekkor túl- nyomólag német telepesekből állt, akik a mostani Bezerédj István és Béri Balogh Adám utcák környékén telepedtek le. A magyar föld ősi ereje, a Bariina levegője ellenállhatatlan hatással volt a bevándorolt németajkú lakosságra, testében-lelkében magyarrá vált az mind az utolsó szálig. A ma is még némöthangzásu nevet viselő polgárság nemzetünk őseihez méltó módon élt, viselkedett minden időben és cselekszik ma is. A magyar főidben mélyen gyökeret verve, becsülettel és kitartással dolgozó hű fiaivá lettek a hazának. A szekszárdi német telepeseknek megmagyarosodása élénk cáfolata a velünk szemben hangoztatott gálád rágalmaknak. Az említett polgártársainkra senki sem tukmálta rá a magyar nyelvet és annak használatára reá nem kényszeritette, mert magyar- ajkúvá való változásuk éppen történelmünk leggyászosabb, az elnyomatás korszakaira esik. Á Bach uralom alatt számosán öltöttek magukra magyar ruhát, amelyet még a kiegyezés után is sok német hangzású névvel bíró, de lelkében gyökeres magyar érzésű polgártársunk viselt és oly áhítattal ragaszkodott ahhoz, hogy utolsó Útjukon is azzal tértek a Mindenható jobbja mellé. Időt szentelek e helyütt a szekszárdi vörösbornak, bikavérnek, amely zamatjára nézve teljesen egyedülálló és megegyezik a bordeaux-i vörösborral. A szekszárdi vörösbor nevének a kiejtése alkalmával nem szabad egy pillanatra sem gondolni arra, hogy a bor az embernek az ellensége. A szekszárdi vörösbort úgy szabad és úgy kell elképzelni és természetesen inni is, ahogy azt Garay János költőnk a „Szegzárdi bordal* cimü költeményében leírta. »Mint a legszebb kék ieányszem, Mint a nyájas, őszi ég, A szegzárdi szőlőfürtnek Szeme olyan tiszta kék; S hogyha már szőlő korában Ily varázsjátékot űz, Hogyne volna hát borában, Hogyne volna égi tűzi £ Ide hát, te bazsarózsa! Poharunkba, bikavéri Had igyuk az áldomást meg, Legelőbb is magadérti }ó barátért másodízben, Szép leányért azután, — Ki e háromért nem érez, Kutyafejü, vas pogány I< A költői lélek megnyilatkozása a legszebb elismerés borainkról és a gazdák pinceiben lévő cca 40.000 hektoliter mennyiség megérdemli, hogy meg is vegyék. A szekszárdi bort lehet szállítani szárazon-vizen bárhova, az nem törik meg. Igaza van Garaynak, amidőn azt mondja: »A lapályra béka menjen, Igya meg bűzös tavát; Hegyre hág fel a szegzárdi, Onnan hozza tűz borát.« Újabban az olcsóbb lapi borokat szekszárdival is szokták keverni, hogy szintartó legyen. Addig is, amíg kinyílik a sok trianoni kapu, szeressük és pártoljuk mi a magyar föld gyümölcsét és a sok ezer munkásember megélhetésének alapját. Múltúnk és a sok szép történelmi emlék megbecsülése szerint cselekedtünk, amidőn nagy áldozatokkal várossá fejlesztettük Szekszárdot, amely ma — minden kérkedés nélkül, felemelt fővel mondhatjuk, — Tolna vármegyében kulturmiss siót teljesít. A kultúrát igazi magyaros jellegében megőrző és azt olykép továbbfejlesztő várossá nőtte ki magát Szekszárd, amely a járásonként kü- lön-külön, sajátságosán megnyilvánuló életet a maga gyüjtőmedencéjé- ben egységessé formálja át és az egész vármegyét jellemzően adja vissza. A város és a körülötte levő gyönyörű, szőlőkkel benőtt, haragos zöld színben pompázó, enyhe lejtőjű hegyek kellemes benyomást tesznek a szemlélőre és szinte csalogatják az idegent, aki, ha megfordult a városban, sohasem bánta meg!
