Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-04-11 / 28. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XIII. évfolyam. __________ Szekszárd, 1931 Április II. 28. szám. mN AMEGMJJSÁG ______ Hetenként kétszer meglelenö keresztény politikai és társadalmi lap. 8ze rfceszt8ség is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre-----------6 pengS. | Egész évre______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. Felelős szerkesztő: DLAZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és ssombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kflldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milNmétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. mezőgazdasági válság és bolsevizmus. Irta: Hanzély János nagybirtokos. Mostanában a mezőgazdasági válság okainak kutatása és orvoslásának lehetőségei felől a hirlapi megnyilatkozások oly halmazával találkozunk a napi és szaksajtó hasábjain, hogy szinte azzal az érzéssel nyúlok tollhoz, miszerint cikkem alig fog érdeklődésre találni. Pedig én egy uj irányból szeretném a kérdésre felfogásom reflektorát vetittetni, egy olyan szemszögből, amelynek létezésével mindenkinek tisztában kell lenni, de amelyből sz kellőképpen megvilágítva még nincs. Teszem ezt abban a meggyőződésben, hogy ezidőszerint megváltozhatatlan nak látszó sorsunkba némiképpen való megnyugvás, a további küzdelmekhez kitartás és jobb jövőnkbe való bizakodás élesztése szempontjaiból egy erőforrást sem szabad kimentet- lenül hagyni. Az kétségtelen, hogy a mezőgazdasági krízis csonkahazánkban ma már oly fokú, hogy » ftlKirtntlwn fakvA vagyon tulajdonosa, életstandardjá- nak még oly leszorításával sem képes a megélhetéséhez szükséges jövedelmet abból kihozni. Vagyonállagához kell nyúlnia, kölcsönökből él. Senki sem veheti és nem veszi rossz néven a gazdatársadalomnak, hogy helyzete megjavítása érdekében minden lehetőt elkövet, minden szalmaszálba kapasz kodik, ami csak pillanatnyi enyhülést is idézhet elő válságos egsisztenoiájá- ban. Tudjuk jól, hogy a válság világ- jelenség, tiszta képünk van előidéző okairól és azt is tudjuk, hogy máról holnapra meg nem oldható. Egy átmeneti időre van szükség, mig a termelés ismét kiegyensúlyozódik. Ennek az átmeneti időnek a meg- úszását kell a mezőgazdaság számára minden lehető politikai, gazdasági és ethikai eszközzel lehetővé tenni. — Természetes, hogy ez az átmeneti időszak áldozatokat követel úgy a gazdatársadalomtól, mint az államtól és pedig olyan súlyos áldozatokat, amelyeket csak a lét vagy nemlét válaszút ja igazolhat. Azoknak az áldozatoknak a határa, amelyeket az államtól joggal megkívánhatunk, meg van vonva pénzügyi egyensúlyának veszélyeztetése előtt, mig a termelőknél, sajnos, ilyen fix határvonal nincs. Elfogulatlan bírálattal le kell szögeznünk, hogy a kormány a gazdák mai súlyos helyzetének méltánylása tekintetében a helyset magaslatán áll. Eddigi intézkedéseivel is bebizonyitrttta. hopp mintán h.ta)n)Ah.n All/ eszközzel igyekszik segítségünkre jönni és jövő programmjának is homlokterében állnak a válság enyhítését célzó törvény- és rendelettervezetek. Es dacára ennek, lépten-nyomon azt kell tapasztalnunk, hogy hihetetlen elégedetlenség és bizalmatlanság nyilvánul meg azzal a kormánynyal szemben, melyet pedig józan megítéléssel szemrehányás nem érhet. Nemcsak az alsóbb néprétegek soraiban, de a művelt és intelligens osztályban is lépten-nyomon hallhatunk olyan a mai rendszert gyalázó, minden vezető politikust ócsárló és meggyanúsító kijelentéseket, amelyek mindenre inkább alkalmasak, mint az ország nyugalmának és konszolidációjának biztosítására. Nem gondolják meg esek a jó emberek, hogy felelőtlen handabandáaá- sukkal mennyire a destrukció szolgálatába állnak, nem veszik éssre, hogy szereplésük egy újabb Károlyi Mihályoskodás, amiből pedig az ország, legalább is annak túlnyomó józan eleme, nem kér, mert még elég élénk emlékezetében van az a szégyenletes, gyássoB korszak, melyben a demagógiának volt a legfőbb szerepe az országnak arra a lejtőre való juttatásában, melyben a bolsevizmus fertőjébe csúszott le. A ma élő nemzedék szemében nem szabad, hogy elhomályosuljanak az átélt szenvedések, az alvilág szörnyetegeinek felszínre és uralomra jutása, amitől való mentesülés neki minden áldosatn*&íefr váltjuk be őszintén, napjainknak egy nagy praedomináns veszedelme van, amely mellett minden más eltörpül és ez az Oroszország felöl mindjobban fenyegető bolsevizmus réme. Amíg a világnak ez a rákfenéje ki nincs égetve Európa testéből, addig nem lehet teljes politikai konszolidációról és a termelés kiegyensúlyozottságáról még osak álmodni sem. A vörös baoilussal való infekciónak leginkább kitett államoknak és igy talán legelsősorban nekünk magyaroknak, a fertőzés ellen a kulturális, szooiális és gazdasági alkotások kínai falával kell magunkat körülbástyáznunk. Igaz, hogy ez a védekezés megcsonkitottságunk folytán aránytalanul nagy terheket ró reánk, mert kényszerültén túlméretezett állami és társadalmi berendezkedésünk a pénzforrások normális igénybevétele mellett nem volna fenntartható, de elképzelhető-e a bolsevizmus távoltartására nélkülözhetetlen nyugodt atmoszféra, ha a koldusországot arra szorittatnánk, hogy csak addig nyújtózkodjék, mig a takarója ér és leépítenénk felére a hivatalokat, nyomorgóéra szorítanánk nyugdíjasainkat, visszaterelnénk a megszállott terttletbelieket, nem gondoskodnánk munkaalkalmakról, a belső rend fenntartására nem tartanánk fenn kellő számú és nyugodt egzisztenciáju karhatalmat, nem tartanánk lépést a nyu* fiezn^n^Á~minél magasabb piedesztálra emelni az államfői tekintélyt stb. —- Kétségen felül áll, hogy minderre szükség van és én arra óhajtottam jelen igénytelen soraimmal gasdatár- saim figyelmét felhívni, hogy mai súlyos megpróbáltatásaik közepette, amikor önerejükből vívott küzdelmükben a lemondás úgyszólván az Vidám epizódok a Szekszárdi Dalárda életéből* Irta: Bodnár István. (Folytatás.) A fiatalságnak ez a jókedve aztán ráragadt az egész városra. Élt, halt mindenki a dalárdáért. Megszerette a dalt. S egészen muzsikális, zenekedvelő fészek lettünk, ha nem is olyan értelemben, mint Spiendel- bauer bácsi, a derék telekkönyvvezető, aki minden este-el szokott járni zenét hallgatni a kávéházba. Egyszer azonban annyira ellágyult, — mondjuk, — a nagy zenei élvezettől, hogy hazamenet beleesett a nagyvendéglő előtt akkor még disz- telenkedő elég mély árokba. Valami másfélóra után talált rá egyik barátja : — Szent ég, hát te, mit csinálsz ott ?! — Hagyj kérlek, hát nem látod, hogy hallgatom a — muzsikát 1 S nem tudom, el merjem-e még most is mondani, hogy egyszer bizony a nagy dalárdapártoló, derék, köztiszteletben állott, sajnos, most már néhai való Lajos bácsit is megtréfálta a saját hires előhegyi bora. » Felolvasta a szerző a Szekszárdi Dalárda március T-i hangversenyén. _________ Eg y kora hajnalig tartott éjjeli dalpróba után, a tanyaajtó kulcslyukát keresgélve, utána kiáltott a társasággal elsiető Oszoly Ferkó járásbirónak: — Ferkó, várj, veled megyek. — Értem Lajos bácsi. Be vagy rúgva s azt akarod, hogy én vezesselek ... — Micsoda szamár beszéd, hogy én ... már hogy én ? Még nekem mered ezt mondani ?! — Jó, hát nem mondom, csak — gyere magad ... — No, de Ferkó, kedves Ferkó! — Az a fő, beismered-e?! — Olyat csak nem ismerhetek be, ami nem igaz?! — Jó, akkor én megyek... — De az Istenért csak nem hagysz itt ?! — Hát beismered-e, vagy nem, most kérdem utoljára! — Nem! — Akkor, Isten megáldjon, megyek ... S már ment is. De nemsokára panaszos hang nyőgdécselt utána: — Ferkó, jöjj vissza! Beismerem! S hasztalan dicsekedett a hires szójáték-mester, Borzsák Bandi is Apponyi Sándor gróf édesanyja, Borghese hercegnő előtt, hogy ő több nála, mert a hercegnő csak- borcsésze, ő azonban — borzsdk. Egy reggelig tartott „dalpróba“ után Egyes szám az ő hatalmasnak mondott — borzsákja is eléggé megtelt, akarom mondani — elázott, úgyhogy másnap egészen beteg lett bele. Épp akkor vetődött oda a kurá- torja: — Hát tiszteletes ur beteg? — Az ám, látja már kétszer is — epét hánytam. — Hát iszen az semmi. Ma én is egész nap hánytam... — Egész nap? Epét? — No, nem éppen azt, hanem — szénát fel a padlásra... — Úgy? — Hát tudja kedves kurátor uram, mindenki azt szokott hányni, amit — eszik I — volt a villámgyors, szellemes felelet... Még furcsább volt ezeknél Schöner Pistának, a pompás hangú lírai tenornak csodálatos esete. O is eltévesztette a hazavezető — Ariadne- fonalat. Jó darabig bolyongott már az utcán. De sehogysem jutott előre. Végre falhoz ért a keze: — No, most már rendben vagyunk. E mellett csak haza tapogatok ... S ment, ment valami félóráig. De még sem volt otthon. S baktatott türelmesen tovább. Nézegetett erre, arra. Végre is elfogta valami szorongó érzés, valami kétségbeesésféle ... Elkezdett hangosan imádkozni : _________________ ára 30 filléis Szentséges Szűz Anyám, csak még egyszer vezérelj haza! Ekközben feltekint az égre. Akkor vette észre, hogy a Szentháromságszobor előtt van. S annak a kőkerítése körül karikáz körbe már egy jó órája! Hirtelen észbe kapott. S most már, bár nem kis késedelemmel, hazatalált. Holtanapjáig sem lehetett azonban a fejéből kiverni s szászor is megesküdött reá, hogy őt maga a boldogságos Szent Anya vezette haza. Lehet! Hiszen, amint tudjuk, maga, a jó Isten is segítségére szokott lenni a benyakalt embereknek! ,S ez a kedves, bohém kor aztán csak úgy öntötte a szebbnél-szebb hangokat. Fel kellene sorolni az egész akkori dalárdát. De csak a legjobb hangokat említem. Ott van, már az előbb említett Schöner Pista, Steiner Lajos, Stockinger János, Tóth Andor. Jóval később a Duna- földvárról ide szerződtetett Bóday Gusztáv. Kiváló tagjai voltak még e régiek közül Kálmán Károly, Polgár Alajos, a lelkes^ Kenézy Csatár, a jeles poéta, aki Kovács Dáviddal a sajtóban is sokat buzgói- kodott a dalárda érdekében. Remek basszista volt a daliás Gerenday Lajos főszolgabíró, akinél gyönyörűbben talán senki sem énekelte a „Nincs cserepes tanyám“, meg a | „Túl a Dunán Baranyában“ kezdetű
