Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-04-04 / 27. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda“ XIII. évfolyam. Szekszárd, 1031 április 4. 27. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dl): Félévre ______6 pengő. | Egész évre______12 pengd. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. Felelős szerkesztő: BLAZSIK FERENC A lap megjelenik minden esardáa ás szombaton. | Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét | iliet6 közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. HUSVÉT TANÍTÁSA! Irta: vitéz Makray Lajos pápai kamarás, plébános. Husvét gondolatának homlokterében a feltámadás ténye áll — mélyé ben pedig az az erő feszül, amely ezt a grandiosus isteni tettet hor dozta és kiemelte! Ez az erő az élet ereje! Átlendül a halál megdöbbentő zökkenőjén és sodorja tovább azt a mystikus áramot, amely a végtelenben fakadt és megszakithatatlanul törtet a végtelen felé! Ez az erő az igazság ereje, amely a nagypénteki szörnyű katasztrófa komor sötétségén áttörve, diadalmasan ragyog fe! husvét hajnalának biborló fényében! Élet és igazságJ Ez Krisztus szelleme 1 A benne lüktető erő — Krisz tus ereje! Ennek eláradása, telkekbe, életbe beleömlése — ez a husvét nagy kegyelme és áldása! Husvét — Krisztus nélkül, — husvét — a feltámadás valósága nélkül, husvét ennek a Krisztusból kicsorduló, élettől duzzadó és igazságtól izzó erőnek felfogása nélkül — lehet poesis, lehet szépen stilizált frázis, de nem lehet az élet tengelye, a bizalom és hit fundamentuma s nem lehet főleg a várva-várt magyar feltámadás csodásán megnyugtató analógiája és záloga! Ma mindenki uj embertypusról, annak kiformálásának feltétlen szűk* ségességéről beszél! A régi ember* typus kátyúba rekedt! Azt a feltörő világtörténelmi áramlások csúffá tét* ték, elsodorták, mint a szalmaszálat! Igaz, hogy a liberalismus futóhomokjából, orkánt és hullámcsapást álló egyéniséget nem is lehet kijegecesi* tenil Ehhez masszívabb anyag kell. Erőteljes élet és megtéveszthetetlen, következetesen kiépitett igazság! És ezt kapjuk Krisztustól! Vihar előtt állunk, minden recseg és ropog, a világ történelmi convul- siokban vonaglik — ha neki akarunk feszülni ennek a szörnyű szélvésznek, ha nem akarjuk, hogy összetoljon minket, mint a rőzsét, ha szálfa és sziklaemberek akarunk lenni, akkor nekünk erőseknek kell lennünk / Nem izomkolosszusoknak, nem is a bennünk harsogó indulatok fortissimoi szerint, hanem izmos, egészséges, vihartálló és hullámottörő lelkünk szerinti Ezt a tömörséget, ezt az imponáló szilárdságot, ezt a szikrázó keménységet — ezt adja meg nekünk Krisztusi Élete — halála — feltá- j madása a fennsőbbséges, a legma- « gasabb potentiáig emelkedő erőnek hymnusa! Tanításában szinte dübö rög a mélységekből kiemelő és isteni magasságokig felemelő szédületes erői Valóban Krisztus vallása — hősöknek vallása! Mit keressünk meddő igyekezettel tovább, miért kísérletezzünk ötletekkel, kiforratlan ideákkal ? Úgyis tragédiája a modern embernek, hogy felül minden kérészéltü gondolatnak és nem veszi észre a kétezeréves, patinás, bevált igazságokat! Nekünk Krisztus erejét kell életünkbe, munkánkba, törekvéseinkbe bevezetni — vagy elvesztünk! De husvü az igazság erejét is demonstrálja és érvényesülését sürgeti I És mire van ma inkább szükségünk, mint ép erre az igazságra? Ennek a világosságánál kell vizsgálat tárgyává tenni felfogásunkat, berendezkedéseinket, társadalmi és gazdasági rendünket! A világ már lobogó lánggal ég — százmilliók lelkében kigyulladt az elkeseredésnek rettenetes tüze — és gonosztevők, meg mániákusok máglyákká sűrítik ezeket a lángokat! Uj világ van kialakulóban! Kongatják a nyugati kultúra lélekharangját. Mindent el fog borítani a sötét ár! Ez nem rémlátási Ez irtózatos valósági És mi ezt nem látjuk, mi eszeveszetten keringünk rég levitéz- lett szisztémák és gondolatok körül 1 Belérozsdásodunk, csökönyösödünk idejét múlt felfogásba és nincs bátorságunk a dörömbölő problémával szembenézni. Azt irja Rabindranath Tagore, hogy Európa saját katafalkja körül jár őrült táncot. Igaza van! És én még hozzáteszem, hogy a katafalk mögül rongyos, éhes, izzótekintetü, csontos öklöket rázó beláthatatlan tömeg emelkedik ki és zug a nyomorban fogant élet vad indulója: munkát és kenyeret l Kenyereit Aki tud adni, vagy aki legenergikusabban tudja követelni, az győz — az után özönlik ez a tengernyi tömeg! Miért hagyjuk, hogy tulharsogja- nak a népámitók és álpróféták, akik kenyeret ugyan nem adnak, de megmérgezik a lelkeket és sötét céljaik szekerébe fogják a keserűségtől megvadult tömeg irtózatos erejét ? Nem kellene-e itt a húsvéti igazságnak érvényesülnie? Mit értek én itt igazság alatt? Igazság az, hogy nem szabad az embereket a nyomorban, a munkát- lanságban elhervadni és megpenésze- sedni hagynunk. Hogy élhessen itt emberi, erkölcsileg kifogástalan életet, mikor folyton tépázza, üti-veri, gázolja az élet? Mindenkitől heroiz- must, szerzetesi önfegyelmezettséget, I lemondást várni és követelni nem | lehet! Tessék emberséges életkeretek Húsvéti történet. Irta: dabolczi Fekete Lászlóné. Kelemen István, a szűcsök céhmestere megigazgatta magán a zsinó- ros dolmányt és úgy érezte, hogy tavaly óta egy kicsit összement. Az alsó gomb akkor még passzentosan begombolódott, az idén már csak a gömbszélig ér a paszománt. Kelemen mester megcsóválta kerek koponyáját, amelyre úgy simult a szép, hullámos fehér haj, mint az anya keze. (Talán úgyis az járt el hozzá és az a reszkető kéz borogatta be olyan szelid ezüsttel, azt a makacs, vén fejet.) Mondom, megcsóválta a fejét és átrikkantott a szomszéd szobába: — Palkó! Hé, Palkó! Palkó volt a kisinas Kelemen mesternél. A kisinas, aki ott sürög-forog mindenütt, tíz keze van, meg jobb lába, mint a hortobágyi töretlen esi kónak, de azért a lustasága miatt kurrentálja mindenki. — Hé, te kölyök, merre csatangolsz megint ? A kölyök mákot tört a konyhában mesterné asszony parancsára és mikor füléhez ért a gazdája kiáltása, egyszeriben otthagyott mákot, fejszenyelet, mellyel szétkalapálta a hamvasfekete mákszemeket — és szaladt a parancsszóra. Hogy a fejszenyél fel- boritotta az egész készséget, azt már Palkó nem látta, mert feszes hap- tákban ott állt a mestere előtt. — Tüt, fonalat gyorsan! Egy lépés a műhelybe és a kisinas szolgálatra készen várta az újabb parancsot. Az előbbi nagy rikkantás után feltűnően csendes volt Kelemen mester hangja. — Ezt az alsó paszománt fiam,... itt nézd e! Varrd a dolmányom széle felé, úgyhogy elérje a gombot. — Asszonyod ládája valami nedvességet kaphatott, attól mintha összement volna tavaly óta ez a dolmány. Kelemen mester magasabbra tartotta fejét a varrás alatt, mintha épen az aranyrojtos nyakkendőt bökdöste volna a Palkó gyerek. Palkó engedelmes, jó inaska volt és ha mestere azt mondta, hogy a nedves levegő húzta össze a dolmányát, akkor az úgy is van bizonyára. Abban nem lehet kételkedni. Pedig nagyhét előtt a többi inas csúfolni kezdte a Palkót, hogy a mestere talán bele akar hízni a szűreibe. Palkó nem vitázott velük, hanem egyet közülük, akit legelőbb ért, megfogott és úgy megrázott, hogy a vi sitásától visszhangzott az ucca. A többi elpárolgott és csúfolódás nem esett többet Palkó előtt. A gomb begombolódott, ahogy a sujtás kifele lett varrva. Mesterné asszony illendően végigkefélte az ura hátát, aztán elkísérte a galambducos,' orgonabokros udvaron át a kis kapuig. Gyönyörű tavaszi nap volt, nagyszombat reggele. Turbékoltak a hófehér galambok és körülrepdesték gazdáikat. Az üdvözlés után pedig vissza8zálltak a Kelemen porta leg- virágosabb részébe, ahol egy szőke, kékszemü kislány várta őket szép, piros buzaszemekkel. János, az öreglegény, ezalatt fütyö- részve végezte a gyorsmunkát, alig egy kicsit tudott kitekinteni a gaz dája után. Husvét után volt a zöld vásár, akkor uj szűr kellett csikósnak, gulyásnak. Bejött arra Debrecenbe Hortobágy népe. Kelemen mester sátra körül álltak mindig legtöbben, Palkót háromszor is haza kellett küldeni uj szállítmányért. Úgy fogyott a tükrös szűr, mintha ingyen adták volna. Az igaz, hogy olyan munka nem is került ki senki keze alól.Deb- recenben. János, az öreglegény próbálta egypárszor mondani mesterének: — Mesterem, kár ez a sok gyönyörűséges virág munkába, amit mesterem szabdal, kár ez parasztnak. Papírra kéne tenni ezt a szépséget és elvinni külországba, ott fizetnék csak meg igazán. János legény maga alá rántotta hirtelen a két kacska lábát, de még fejét is a nyakába kapta, mert olyan dörgedelemmel zúdult feléje Kelemen mester felháborodása, attól félt, le is csap valahová. Mit lehet tudni, hogy hová ?... — Hogy én külországba vigyem a munkámat pénzért ?... Én ? A hetvenhetedik öregapám is megfordulna 8Írjábafl, elfordulna ettől a drága naptól, amelyik olyan emberre süt, mint az ő unokája, akinek nem volt elég a magyar pénz, meg a magyar dicsőség. Mikor kissé megcsendesült a mester hangja, János legény mentegetéskép szólt: _ — A pólyák pedig eljön ide és elviszi a magyar pénzt mesterem. — Süttőné asszony piktoroltatott eggyel valami virágfélét, de olyan az, hogy nem lehessen tudni micsoda. Süttőné asszonyom maga azt hitte, valami megrepedt sültkrumplit ábrázol és nagy pörrel fizette ki az árát. — Úgy kell neki, úgy kell, — mondta elégedetten a mester. És varrta a tarka szattyánból kivagdalt virágok közepébe a számtalan kisebb nagyobk kerek tükröt. A tükrös virágokból koszorúkat formált a szűrök aljára, elejére, ujjára, fényes zöld bőrlevelekkel körülrakosgatta és mikor egy ilyen szűr rákerült valamely mokányképü öreg számadóra, úgy nézett ki, mint a meséből ideszakadt tündérkirály. Csillogott, tün- döklött, pompázott valamennyi szűr. Nagyszombaton délelőtt tartották összejövetelüket Debrecenben a céhek mesterei. Megbeszélték az esztendei munkát, amely a zöldvásáron mutatta meg, hogy helyes volt e a múlt eszEgf szám ára 40 fillér.
