Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-03-25 / 24. szám
XIII. évfolyam. Szekszárd, 1931 március 25. 24. szám. Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefönszánt 85 és 102. Előfizetési dl): Félévre-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengő. PS ázorköszHS: II FelelSs szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. [| BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden eterdán é. szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi nir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Beszámoló. Lapnak folyó hó 22-én tartotta Bodnár István elnöklete alatt rendeB évi közgyűlését, amelyen 23 részvényes 612 darab részvény képviseletében jelent meg. Mintán az elnök a megjelenteket Üdvözölte és megállapította, hogy a közgyűlés szabályszerűen lett összebíva, a megjelentek határozatképesek, a jegyző- köny vezetésére Schneider Elemért kérte fel, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Szévald Oszkár alispán és dr Kramolin Gyula vármegyei főorvos részvényesek választattak meg. Schneider János főszerkesztő, a társaság ügyvezető igazgatója olvasta fel ezután a következő lendületes igazgatósági jelentést. Lapunk az 1930. évben a 12. évfolyamába lépett és eddigi heti egyszeri megjelenés helyett kedden és pénteken megjelenő számaival igyekezett a hazafias gondolkozást és a magyar kultúrát terjeszteni, a vármegye eseményeink hűséges krónikáját adni. Amikor a kétszeri megjelenés álláspontjára helyezkedtünk, éreztük azokat a nehézségeket, amelyek utunk elé fognak torlódni. Mégis megtettük est a lépést, mert a mai lázasan lüktető élettel párhuzamosan kell a vidéki újságírásnak is haladnia és az eseményeket a megtörténés után sürgősen kell közölnie olvasóközönségével. A kétszeri megjelenéssel járó szellemi kivánalmaknak könnyen megtudtunk felelni, azonban a kiadások lényeges emelkedése erősen próbára tette szívósságunkat és kitartásunkat. A gazdasági életben mindinkább fokozódó nehézségek erősen kiütődtek a mi bevételi tételeinkben is. Az előfizetők tábora csökkent, a magán hirdetések igen erősen megcsappantak, csak a magyar gazdasági élet leromlását jelentő árverési hirdetmények sürü közlése tette lehetővé, hogy a hirdetési díjból költségvetésünkbe előirányzott összegtől nagyban nem maradtunk vissza. Ha a múlt év mérlegének összeállításánál igénybe is kellett venni a jobb időben félretett lateniáink tekintélyes részét, azért a múlt évről való beszámolást mégis azon önérzettel kezdhetjük, hogy előfizetőink hűségesen kitartottak lapunk mellett és bár az újságírás mesterségében következetesen kitartottunk konzervatív álláspontunk mellett és a megtörtént eseményeknek mindig csak a tárgyilagos hű képét adtuk nagyítások és szenzációhajhászások nélkül, mégis dicsekedhetünk azzal, hogy megmaradtunk a múlt évben is megyénk ujság- olvasóközönségének szeretőiében. — Legyen tehát az első köszönő szavunk hűséges előfizető- és olvasótáborunké, mert az ő hűséges ragaszkodásukból merítettünk egyrészt kitartást a nehéz küzdelemhez, másrészt anyagi alátámasztást, hogy az alapítók eszméjének hirdetését ne kelljen a 12-ik esztendőben feladnunk. Ez a támogatás reménnyel tölt el, hogy az ,1931. év nehéznek ígérkező munkájáról is a legközelebbi közgyűlésen szintén Dyugodt lélekkel, a jól végzett munka tudatával számolhatunk be és a köréok csoportosuló hatal más olvasóközönség szeretetére önérzettel hivatkozhatunk. De hogy a szerkesztés és lapkiadás idegeket erősen igénybevevő mun - káját úgy tudtuk elvégezni, hogy lapunk a vidéki lapok kösött kulturális munkájával ma is vezet, — amiről meggyőződtünk azon elismerő szavakból, amelyekben a vidéki újságíró kartársaink részéről Keszthelyen, Nagykanizsán és Kecskeméten részünk volt, — abban igen nagy érdeme van a fő- és felelős szerkesz tőnkön kívül annak a hatalmas és lelkes írói gárdának, amely nem a pénzért való robotmunkára kényszerítve, hanem az írás lelki szükségétől áthatva sorakozott lapunk zászlaja alá. Belső munkatársaink közül: Babay Géza, Bodnár István, dr Halmos Andor, dr Kramolin Gyula, Seper Kajetán és Sztaszinó László urakat, külső munkatársaink közül: özv. Brendeisz Ferencné Frey Melanie, dábolczi Fekete Lászlóné, Kcvácsné Huszár Jolán úrnőket, Abay Nemes Gyula, dr Bujdos János, Fischer János, Jánosi György, dr Kiss István, Károsai Pál, Knábel Vilmos, dr Magyarász Ferenc, Mester Kálmán, Molnár József, dr Piukovich Sándor, Reitzi Péter, Vidovits Ferenc és vitéz Zerinváry Szilárd urakat illeti a hálás elismerés. Lapunk anyagi ügyeiről számolván, jelentjük, hogy előfizetési díjban 14.007*70 P, hirdetési díjban 15.129*01 P, kamatokban 3.868 71 P bevételünk volt, ezzel szemben a lapelőállitási, szerkesztési és szét- küldési költségeink 30 907 07 P, adók .... 1.226*32 P kiadást jelentettek, úgyhogy tiszta nyereségünk 872*03 pengőt tesz ki. Részvénytőkénk és tartalékalapjaink . . . # . 10.935*— P, folyószámla tartozásunk .... 3.212*— P t tesznek ki, ezekkel szemben pénzkészletben és intézeti betétekben. . ... . 13.817*— P, átmeneti tételekben ..................... 1.286'-- P va n. A tiszta nyereség felosztására vonatkozólag tisztelettel javasoljuk, hogy fizettessék ki 880 darab 10 pengő névértékű részvény után osztalékban darabonként 50 fillér, összesen .... 440*— P, tartalékalapra fordittassék.................. 200;— P» ju talékokra . . . 174*40 P és 1931. évre . . 57*63 P viJaba^It át Az osztalék kifizetését folyó évi március hó 23-tól kérjük elrendelni. Az a belügyminiszteri rendelet, { amely a vidéki gazdasági életbe erő- ■ sen belevág azon intézkedésével, hogy a közszolgálatban álló tisztviselőket minden réssvénytársaság és szövetkezet vezetésétől eltiltja, sajnosán éreztette hatását részvénytársaságunk kebelében is. Igazgatói állásáról ezen szigora rendelet hatása alatt kénytelen volt lemondani dr Kramolin Gyula ur, a felügyelőbizottság tagjai közül vitéz Vendel István és Morvay László urak, akik részben az alapítástól kezdve hűséges munkásai és támaszai voltak a mi kis társaságunknak. Indítványozzuk, hogy mondja ki a tisztelt közgyűlés, hogy távozásuk felett mélységes sajnálkozását fejezi ki és érdemeiket jegyzőkönyvben örökíti meg. Midőn tiszteletteljes jelentésünket befejezzük, nyugodt lelkiismerettel nézünk vissza a lepergett 1930-ik évre. Küzdelmet jelentett részünkre a múlt év is, ámde ezen küzdelemben nem fásult el lelkünk és nem törött el toliunk. Azzal a csüggedet- len lelkesedéssel harcolunk most is eszméinkért, a jobb jövőbe vetett szent lángolással, amivel a meginduláskor kezünkbe vettük a tollat, hogy szétzilált közéletünket országunk rom jain átvezessük egy uj életbe, feledtessük az 1918 as és~T9I9-ea események borzalmait, a lelkiegyen- sulyokat visszaállítsuk és a haza- szeretet szent tüzével összekovácsoljuk a széthúzó sziveket, felgyújtsak a magyar érzéseket és magyar gondolatokat az uj haza megépítésére. Nagy volt a cél és vele a feladat, amelyet gyarló, gyenge erővel megvalósítani akartunk, de az Isten kegyelme és az az olthatatlan lángolás, amely minden oly újságírónak szivében él, aki világosságot kíván a sötétségbe vinni, érzéseket az érzéketlenek szivébe beoltani, gyönyörűt varázsolni olvasói elé, hogy őket nagy, nemes cselekedetekre bírja, — erőt, öntudatot és kitartást adott nekünk is, hogy e nehéz küzdelmet megharcoljuk. Hátunk mögött már egy küzdelmekkel teli múlt áll, ebből a múltnak emlékezetéből merítjük az erőt a további lankadatlan munkához. Ez nem engedi elcsüggedni lelkünket, amikor a meg nem értések tövises útját járjuk. Es viszi a reménység sugarát csüggedni akarásunk sötét jébe és ez ad lelkűnknek uj hitet, karunknak uj erőt, hogy ifjú lelkesedéssel harcoljunk minden akadály- lyal szemben is Bzent ideálunkért az uj és boldog Nsgymagyarországért! A mi beszámolónk napja mindig a reménység egy-egy mécsesének meggyújtását jelenti. Most úgy érez zük, ez a reménység mécsese erősebben lobog, mint a letűnt évek ezen határkövénél. — Bár gyarló emberi harcokat látunk a közélet po rondján folyni, önmaguk és a pénz imádása előtt sokkal többen gyújtanak áldozati tüzet, mint az egymást- szeretés és z hazafias áldozatkészség I oltáránál, s míg itthon a hosszú tél ■ munkátlan napjai nyomort és szén- I védést termelnek ki, addig érzéketlen és kufár lelkek idegenbe lopják és ott helyesik el kamat nélkül pénzeiket, ahelyett, hogy itthon a termelő munka megindításába fektetnék csak egy parányi részét és eszel megakasztanák azt a kétségbeejtő folyamatot, amely naponként az élet küzdelmében elfáradt, reménytelen és lelkileg össseomlott embereket, az Isten leg- magasztosabb adományának, az életnek elvetéséhez viszi. De az élet eme sok-sok gyarlóságának sötétségén is átverődik a reménykedő derengésnek fénye. A trianoni keresztre feszített magyarság sápadt és elvá- nyadt arcára ráveti hatalmas fénykévéjét a magyar igazság felkelő napja. Amit tis évvel ezelőtt alig pár százezren mertek hirdetni itthon, amiért milliók imádkoztak titokban az elrabolt területeken, azt ma nemcsak Európában, de a világ minden szögletében átérzik, megértik és szót emelnek mellette. Keresve-kereBŐ szemünk a távol messzeségben az igazság lángocskáinak feltűnését kutatja éa imádságos lélekkel várja, hogy összefolyjanak esek a lángok és felgyújtsák lelkiismeretűket azoknak, akik a világ legnagyobb gonoszságát, az ezeréves Magyarország megcsonkítását végrehajtották. De látjuk ezeket a lángokat nemcsak itt a megcsonkított határokon belül, de azontúl is és ott állnak a Tátra érofokán, az erdélyi havasok ormán, Kassa, Kolozsvár, Arad, Temesvár éB még sok város és ezer és eser falu határán a magyar őrszemek, Móricz Zsigmond kigunyolt öregjei és a keményöklü és meg nem alkuvó magyar ifjak, akiknek lelkét nem tudják megmérgesni az idegen iskolák és akiknek hírét és nevét nem tudják beszennyezni, benyálazni Nyugatnak bomlott idegzetű Móriczai. Millió testvér várja megtántorit- ha tat lan hűséggel, a korbáccsal, a börtönnel ki nem oltható szent lángolással a feltámadásnak gyönyörűséges, magasztos óráit, hogy felcsendülhessen a régi, nagy, büszke magyar nemzet minden elszakított pontján a szent imádság, amelyet ma.,ott künn szenvedő véreink csak susogva mernek még tovább adni, de ha az egyszer felzendül, úgy megremegteti ezt a főidet és mint orkán földreteperi a kislelküeket, a szokolért, leiekért, dinárokért megalkuvó tolluakat és a hármas hegy visszaveri, a négy folyam magával viszi büszkén, dacosan és mégis hálaadó alázatossággal az egek Ura felé: „Hazádnak rendületlenül, légy hive óh magyart“ Az emelkedett hangú igazgatósági jelentést nagy tetszéssel fogadta a közgyűlés és annak egész terjedelemben jegyzőkönyvbe való iktatását mondotta ki. Hock István olvasta fel a felügyelőbisottság jelentését, amelynek alapján a közgyűlés az évi számadást, valamint a tiszta nyereség felosztása iránti igazgatósági javaslatot elfogadta, a felmentvényt az | igazgatóságnak és felügyelőbisottság- j nzk megadta, az igazgatósági jelen- I téssel kapcsolatban pedig az igasEgyes szám ára 24 fiilép.
