Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-10-08 / 79. szám
iflgQ ofctótoer 8. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Ighavi részletre * vehet tnmiiennema. BÁDIÓbÁszüléket jjgngszbxót, anódpötlói ér egyenirányitót. SOUlMtR BÉLA nrectumttaMál Szekszárd, Garay-tér. Telefon 51. LEGJOBB GYEKMEKÄPOLÖ5ZEREKKEL GONDOZZAK. Hőfer gs^rjne&hivbtpfi&y- gpyctfmek áx<*fi.px*rv LE5ZARITJA A KI-UTÉSEKET.MeG52ÚNTETr A BŐR VÖRÖSsáGÉT. PATIKÁBAN , DROGÉRI ABAN,I LLATSZE RTAR BAN KAPHATÓ. jegyző, és. a falu egymásra vannak utalva, egyiknek a boldogulása a másiknak, fejlődését jelenti. A szeretet érzése legyen az uralkodó közöt-, tünk, — úgymond — mart ezzel nagyi és hatalmas feladatokat lehet kedvezően megoldani. Lernyei Ákos lelkes szavaira való utalással a fiatal jegyzői nemzedékre üritette poharát, A nagy tetszéssel fogadott felszóra» lássál a-felköszöntők sora befejeződött.. Vasárnap délelőtt tartotta az OMKE szekszárdi csoportja rendkívüli köz gyűlését, melyen* nemcsak a tagok összességét láttuk együtt, hanem Jankó Ágoston főispánnal a? élén szép számmal megjelentek a társadalmi élet vezetői is. Mülfer Albert rövid elnöki meg nyitóját követő talpraesett titkári jelentés után dr Balkányi Kálmán, az OMKE országos ügyvezető igazgatója tartott tanulságos előadást a mai szomorú helyzetről és a bajok fészkéről, azok orvoslási lehetőségéről és mielőbbi szükségességéről. — Nagy szerűen felépített előadását egy a nagyvilágban észlelt jelenséggel kezdte, mely élénk tanúbizonysága annak, hagy világszerte katasztrófába gazdasági eltolódások vannak. Kínában — mondotta — meghalt éhen 2 millió ember, ugyanekkor azonban Délamerikában elégettek any nyi élelmiszert, hogy az a 2 millió ember nyugodtan megélhetett volna belőle. Nem kell azonban Amerikába; vagy egyáltalán külföldre mennünk.. Itt van szegény hazánk, ahol ha nem is oly nagy* arányokban, de ugyancsak megvan ez az eltolódás^ Eklatáns példáját mutatta be en nek a- szomorú helyzetnek egy levéllel, melyet csak a közelmúltban kapott. A levél írója elpanaszolj«, kegy 36 mázsa gabonája termett. Ez a mennyiség rendes körülmények kői- zött födözné életszükségletét. Az ára azonban oly alacsony, hogyha a gépészt, szolgái stb. kifizeti , nem marad semmije. Tengerije és egyék terményei nem termett. De úgyse tudna belőlük, pénzt csinálni. Pénzkereset; nincs, a búza ára semmi, a ruhanemű megfizethetetlen. A mi közgazdaságunk katasztrofális állapotának okait nemcsak az áru; hanem a pénz oldalán is kell keresni. A világháború alatt az óriási tömegtermelésből — nagymennyiségű többlet mutatkozott. Ez lett egyik oldalú eltolódása közgazdasági helyzetünknek. A másik- o'dal a pénz, az arany-: nem tudott lépést tartani. Nem tudtak annyit produkálni, hogy elég lett volna az árufőlösleg kiegyensúlyozására. Egy másik tapasztalatot említ dr Balkányi. Közigazgatási tisztviselők beszélgették a vonaton, hogy o’y embereknek; akiknek öt év óta nem tudták az adójukat behajtani, most behajtják^ Egy verseny, egy nagyon szomorú verseny támadt itt az adóbehajtások keresztülvitelére. Ha boncolgatjuk, hogy a világ hogyan jutott oda, ahol van, hogy ez a borzalmas háború, hogy fektette le egymás mellé úgy a győzőket, mint a legyőzőiteket, láthatjuk, hogy Anglia fogcsikorgatva észleli, mily óriási, pengő értékben ki nem fejezhető ősz- ezeggel kell' a háborús költségeit fedezni és ez alól nincs menekvése Francia- és Olaszországnak sem. Ha az említett panaszokon végigtekintünk, teljesen beigazolva látjuk Sándor Pálnak, az OMKE elnöké-, nek évekkel ezelőtt tett azt a kijelentését, hogy nem szabad több terhet raknunk a parasztságra az ipari vámvédLelem behozásával, mert ez előidézi a. katasztrófát. A mezőgazdák elmaradását és nyomasztó helyzetét legjobban kézműiparunk sínyli. Azt mondják, hogy a kereskedők szállítsák le az árakat, hisz a nyers anyagok olcsóbbodtak. Ne az uto’só kezet üssék, hisz az magával hozná a tönkremenetelt, hanem kezdjék el az árleszállítást a gyáriparnál és a termelésnél. A kibontakozást sürgősen meg kell találnunk a vámok csökkentésével, a kartellkér dós elintézésével és az adók szinte verseny szerű behajtásának mellőzésével. Az óriási mezőgazdasági krizis mindenütt megvan. Külföldül is. Vannak azonban nálunk oly jelenségek is; amelyeket nem lehet a világ- krízis köpenye alá vonni, amiket itthon kellene rendbehozni. Sokat lehetne és kellene a bajokból javi tani, ba gazdasági politikánk, jobb volna. Hogy csak egyet említsünk, úgymond de Balkányi, külkereskedelmi képviselőink, nagy propagandát fejtettek ki a > közelmúltban megbukott Hecticultura nevű mezőgazdasági társaság. érdekébem. Itt az állami is érdekelve volt, mint üzletrészes, tehát au éveken keresztül mutatkozó deficitet a kereskedelmi törvény érteimé • ben viselnie kellett, ami óriási ráfizetéseket eredményezett. Miért nem. szubvencióval, vagy egyéb formában támogatta az állam, ha már szükségesnek. látta ezt a szövetkezetét,, miért akart tizletréBzes lenni? Éveken át sirt a kereskedő- és iparosvilág a forgalmiadó ellen. Nem az összeg miatt, hanem azért, hogy miért nem rójják le a forrásnál. Ebben a kérdésben megértő és jó akaratú támogatóra akadt ez a tár sadalom dr őrffy Imrében, a szekszárdi kerület országgyűlési képviselőjében. Sokat jelent a Magyar Hét. Sándor Pál kérése az, hogy Szekszárd is vegyen ebben a munkában részt. Tiltakozik a gyárosok azon töret- j Ifijének vése ellen, hogy a házaló ügynökök működését engedélyezzék. A kereskedőnek adót, Uzletbért stb. kell fizetni, tehát ne vegyék el a vásárló- küzönségét. A nagy tetszést kiváltott beszéd után. Schneider János elnök köszönte meg. rövid, hatásos szavakban a szép előadást. Oly szomorú a mai gazdasági helyzet. és így a kereskedők sorsa is — kezdé beszédét Schneider, — hogy jól esik, ha ezekbe a sötét képekbe egy kis fény, a reménység fénye kerül. Ebben az országban nem szabad társadalmi széttagoltságot teremteni. A kormányhatalomnak és mindenkinek összefogó munkájával oda kell hatnia, hogy mig vágyaink vágyát, a régi országot megépíthetjük, addig a megmaradt csonka or szág el ne pusztuljon. A tetszéssel fogadott záróbeszéddel az OMKE ülése befejeződött. M. Tiízoltóünnepélv Szekszárdim. A Szekszárdi önkéntes Tűzoltó Egylet vasárnap, folyó hó 5-én tartotta a; városházán a központi járási, valamint a faddi és bonyhádi tűzoltók részvételével díszközgyűlését, amelyen megjelentek: Szévald Oszkár alispán, a szekszárdi tüzoltótestület elnöke, dr Cs. Papp Jenő helyettes polgár- mester, .B erényi Bála csendőrőrnagy, Köruyey Ferenc csendőrszázados és Lakner Sándor m. királyi rendőr- felügyelő; mint a hivatalos testületek képviselői, továbbá nagyon sok érdeklődő a társadalom minden rétegéből. A díszközgyűlést a lelkes éljenzéssel fogadott Szévald Oszkár alispán, elnök nyitotta meg, majd az önfeláldozó tűzoltómunkát meleg hangon aposztrofáló tartalmas üdvözlő beszédének elhangzása után felkérte Birner István árvaszéki ülnököt, a szekszárdi testület parancsnokát, hogy ismertesse a közgyűlés összehívásának célját. Birner parancsok lelkes szavakkal üdvözölte bejtársait, majd az önkéntes tüzoltóteatületnek az elmúlt időkben támadt nehéz helyzetről szólva rámutatott az utolsó három négy év fejlődésére, amelynek során a legkisebb községekben is megindult az. önfeláldozó munkára való szervezke dés és egymásután alakultak a nemzet egyetemleges vagyonáért dolgozni mindig kész tűzoltó testületek. A szétszórtan élő egyesületek — úgymond Birner— járásonként tömörit- tettek és Szévald Oszkár alispán megértő, támogató intézkedésével járási tűírendászeti felügyelőségek létesültek. Az igy előállott egyöntetű irányítás és vezetés lehetővé tette az egymást támogató közös, bajtárias- ságban összeforró munkát. Az alispánnak ez az intézkedése évtizedes mulasztást hozott helyre és úgyszólván & semmiből teremtette meg a ma már erőteljes fejlődésben levő köaségenkénti tűzoltóságot. Szévald alispánnak esen életbe vágó munká ját, atyai jóindulatú gondoskodását — végzé beszédét Birner — elsősor ban és legjobban az eddig elhanyagolt önkéntes tűzoltóság érezte meg és az^itt egybegyült testületek névé* ben őszinte köszönetét kell nyilvánítania a vármegye első tisztviseTanonc fefrwétetBIc Tóth János sütődéjében Seeks z á r d o n, A többszáz főnyi tűzoltóság ösainte éljenzése volt a beszéd visszhangja és ez a sok tűzoLtó az ő meleg, őszinte háláját olyan viharon éljenzéssel fejezte ki az* alispán iránt; hogy ilyen ünneplést keveset látott még a városháza nagyterme. A Szekszárdi önkéntes Tűzoltó Egylet felhasználta az alkalmat arra, hogy hosszú szolgálatot teljesített bajtársai részére az Országos Tűzoltó Szövetség által kiadott emlékérmekkel az illetőket feldíszítsél Az elnöklő alispán elismerő, lelkes szavak kíséretében adta át az* érmeket és megemlékezett azokról a tűzoltókról, akik közül többen' csaknem egy emberöltőt töltöttek el önzetlenül Szekszárd város polgárságának szolgálatában. önkéntes, önzetlen testi épségüket, életüket veszélyeztető mun- — végzó beszédét az alispán — hozzájárulnak a porba sújtott haza újjáépítéséhez, annak az épületnek a felemeléséhez, amelynek a homlokzatára van írva „Nagy- magyarorazág“. A kitüntettek a következők; Birner István főparancsnok & éves szolgálatáért bronzérmet, Mautner Gyula h. főparancsnok 25 éves szolgálatáért ezüstérmet,, dr Kelemen József 10 évért bronz. Termel Ferenc alparancs nők 30 évért ezüst, Körmöcz Károly szertáros 30 évért ezüst, Vigb János szakaszparancsnok 30 évért ezüst, Handinger Gyula szakaszparancsnok 5 évért bronz, Horváth Márton őrs parancsnok 15 évért ezüst, Weisz József őrsparancsnok 15 évért ezüst, Stader János őrsparancsnok 15 évért ezüst, Pravda János raj vezető 5 évért bronz, Végh Lajos, Takler István és Körmöcz József tűzoltók. 5—5 évi szolgálatért broozérmet kaptak. Pesthy Pál ny. igazságttgyminiszter, tb. főparancsnok 15 éves szolgálatért ezüstérmet kapott, amit, mivel nem. volt itt, megküld neki az egyesület. Az érmek kiosztása után a díszközgyűlés az. alispán éltetésével lelkes hangulatban ért véget. Az „Iparosszékház “ -ban elköltött közebéd után a testületek a, sportpályára vonultak, ahol a nagyobb és idősebb testületek mutattak be iskolai ési gyors, szereléseket. A: kisebb testületek részére bemutatott oktató- gyakorlatok a fejlődésnek már erősebb fokáról tesznek tanúságot és erősen feltűnő volt az a. szabatos munka, amellyel minden bemutató testület dolgozott. Az idő előrehaladottsága miatt rövidre fogott és a selyemgyárban megtartott támadási gyakorlat azt mutatta, hogy az igy összeszoktatott testületek, ha netán szükség leune reá, erőteljes védekező munkát tudnak kifejtem. A gyakorlatokat megelégedettséggel nézte végig Szongott Edvin, az érdekelt járás főszolgabírója, aki községeit a tűzoltóság terén is állandóan szemmel tartja és mindenben támogatja az ő testületéit. Nagy nézőközönsége volt a kiasz szikusaa szép és érdekes tüzoltógya korlatoknak és az érdeklődők öröm.-, mel állapították meg,, hogy az. önzet-r I lenség igénytelen katonái, a tűzoltók I a legnagyobb szeretettel és ambíció val ■ tökéletesítik tudásukat, amellyel rög- I tön a véss színhelyén teremnek, ha menteni kell a javakat. vezetőinek^ jelenlegi mostoha sorsát felismerték és azon kitartó munká val segíteni igyekeznek. — Lernyei Ákos lendületes szavakban a magyar faltp jobb jövendőjének mielőbbi elérkeztél ürített poharat. — Dr Érr járton az összetartozás érzésének szükségességét hangoztatta, mert a ■ mi rb<nrriWiiVVinnriv>iYi riniwnftr>v"ii‘ Kereskedőgyűlés Szekszárdon. Vannak bajoké amik nem világjelenségek. Mondotta dr B&lfcányl Kálmán az OMKE vasárnapi közgyűlésén.