Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-02-26 / 16. szám

Egyes szám ára 24 fillér. Xll.évfolyant. Szekszárdi 1930 február 26. ___16. szánt. Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési díf: Félévre_______6 pengő. | Egész évre _ _ 12 pengő. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A ragyogó arc. Irta: Jánosi György. így hangáik egy érdekes kiván­dorló-mese. Áa aranykereaő szörnyű szenvedé­sek és hihetetlen gyötrelmek után halálos fáradtan rogyott le a patak homokos, iszapos partján. Kezeit ösz- szekulcaolta és igy siránkozott pana­szosan : — Istenem! Jó Isten! Elhagytál. Nem segítettél. Semmit se találtam, pedig nyomorait családomon akartam segíteni. És most ahelyett, hogy kín­osét találtam volna, nyomorait életem is itt fog el paszta! ni ebben a vadon­ban. Jobb is lesz igy. Mit keres­nék otthon ennyi szenvedés és csaló dás után? Á nagy fáradságtól elaludt. Mikor hossza, mély és egészséges álom után felébredt, elhatározta, hogy véget vet életének: beleveti magát a patakba. Ily szándékkal lépett a szerencsétlen közvetlenül a via szé­lére. Amint a halálugrás előtt a viz felé hajolt, meglepődve látta, hogy a viz az ő arcának ragyogó vonásait tükrözi vissza. Nem értette Mi okozza e különös tüneményt ? Mitől -ragyog­hat az ő arca? Káprázat ez, vagy való? Képzelődik, vagy csakugyan ily sngáröv veszi körül arcát? Le­térdelt, hogy közelebbről észlelje a különös tüneményt. Akkor még job­ban ragyogott az arc. BoBszasan nyalt a vízbe, hogy a felkavart hullám- gyürükkel elhessegesse ez érthetetlen tüneményt. Keze kemény tárgyba ütődött. Kiemelte a vízből. Arany volt. Aranyi Mindenütt arany. A yiz fenekén az iszapban tengernyi kincs. Amit keresett. Amiért szenvedett. Ott volt és ragyogott szelíden, csen­desen a viz fenekén. És agy látszott, mintha az ő arca ragyogott volna. Ez a mese mély tanulságot nyújt azoknak, akik a nemzet sorsáért ne mesen aggódnak és eltölti az a be­csületes szándék szivüket, hogy e kor roppant megpróbáltatását odaadó áldozatukkal, hü és értékes szolgála­tukkal enyhítsék Áldozat és hft mun­kálkodás a nemzet életének talpköve, mely nélkül egy lépést sem tehet előre a népek érdekeinek nagy har­cában. Mikor Hannibál Róma előtt állt és hadai remegésben tartották Itáliát, Róma népe javait, vagyonát, fiait helyezi a haza oltárára, meg­próbáltatásait enyhíti áldozata. Mi­kor Curthagót Scipio Aemilianus konzul három évi ostrom után el­foglalja és földig lerombolja, Hasdru- bal, a csrthagóiak utolsó vesére meg­adja magát, neje megátkozza ót, hogy nem tudott meghalni a hazáért. Mi­kor Magyarország a 48 as eszmék lángjában égett, egy 26 éves iíjU elhagyta ifjú nejét, hirót, dicsőségét és Bem József seregében őrnagyként esett el a segesvári csatatéren. Mi­kor a világháború őrülete végigszá guldott e földön, egy egész kis nép pusztult el idegen érdekekért. Mind ezek azt bizonyítják, hogy a nem­zetek életerét, súlyát, tekintélyét az szabja meg, hogy mennyire hatja át őket az áldozatkészség, a hűség, en­gedelmesség, fegyelem, kötelesség- tudás, szóval a hazaszeretet. Hazaszeretet. Ez az az arany, amely az élet vágtató patakjából kiragyog és sugárral vonja be az arcot. Ez az a kincs, amelynek örökértéke meg­menti a nagy családot: a nemzetet és megváltja a megpróbáltatástól ezt a sokat szenvedett országot. A haza- szeretet lát, érez, jósol, mindent tud, hisz és remél és sohasem felejti el, hogy mik a kötelességei? S most tárgyaljunk. A Csendes napok cimft vezér­cikkre jöttek, hálálkodva, a rokkan­tak. Könnyesen, reménykedve. Nem azok, akiknek életsorsuk rendben van, hanem azok, akik kapnak egy hónapra 2 pengőt, gyermekeik után fejenként egy hónapra 50 fillért. Egy 6 tagú család esetén ez 4 P 25 szá zalékos rokkantnál. A hadiözvegy járuléka férje után ezzel párhuza­mosan a demokrácia alsó lépcsőjén egy hóra saját személyére 5 P, gyer­mekeik után fejenként 75 fillér. Egy 4 gyermekes özvegy esetén ez 8 P 10 fillér; iparosnál ez igy alakul (10-f-4Xl 25) 15 P. 50 százalékos rokkant kap 24 P t, gyermekei után 75 fillért, tiszti hadiözvegy 16 P t, gyermekei után fejenként 1 P 50 fillért 3 teljes altiszti árva 3 P 50 fillért, tiszti árva 5 P 75 fillért, szülő stb. 2 P 50 fillért, tiszti 5 pengő. Tehát ezek jöttek. És a 6 tagú család oszlopa megkérdezte, hogy mint lehet megélni abból a 4 pen­gőből 30 napig, mikor abból egy napra 13 33 fillér, egy napra és egy fejre 2 22 fillér esik. De még olyan eset is adódik, hogy valaki elvesz­tette 3 ujját. Ezzel lett 25 száza­lékos rokkant. És idővel ez a rok­kantsága 25 százalék alá csökkent. Hogyan ? Jó néhány esztendeje gon­dolkozom ezen és nem tudom meg­fejteni. Sőt! Ha nem állt volna előt­tem az adott eset, nem hinném el, hogy ily képtelen elmélet lehet. A rokkantság százaléka a korral nő és nagyon sok rokkantság jóval a há­ború Után ütközött ki. Világos, hogy a panaszkodóknak igazuk van, amikor azt hangoztatják, hogy a törvény rossz, javításra szorul, korszerűtlen és sürgősen átkeli tető­től talpig gyúrni a sérelmesek javára. III. Napóleon azt mondta: könnyebb egy rossz törvényt meg­változtatni, mint egy feltörő igaz ságot elfojtani. Tudnunk kell azt, hogy a szélsőséges elemek vessző­paripája ez. A boc. dem. teleszájjal izgatja vele a kedélyeket és nem eredménytelenül, mert az egyikben az érdek, a másikban a részvét, de minden esetben a méltánytalanság érzete szólal meg. De tudnunk kell azt is, hogy akik a hazáért elnyomó- rodtak, azoknak joguk van a hazától elvárni eltartásukat. S hogy meg­tudjuk azt is, leirom, hogy tábori lelkész koromban a haldoklók utolsó szava ez volt hozzám, majdnem minden esetben: Jó. Meghalok. De mi lesz otthonmaradt családommal ? Végül tudjuk meg azt is, hogy Kismagyar- ország a tetőtől talpig felfegytrkezett Csehország előtt hever, mely ország lesállása, szándéka félreismerhetetlen, várja azt a pillanatot, amikor ránk csaphat, — akkor, a leszámolás órái­ban nem sok erőt fog nyújtani az a mostoha helyzet, amelybe a nagy háború szerencsétlenei kerültek. Ám a helyzet nem kilátástalan. A honmentő munka más oldalon folyik. Ugyanis egy levél is érkezett. így hangzik: Tisztelt Barátom I A Tolnameggei Újság vezér­cikkének, illetve utolsó bekezdésé­nek tartalma nem kerülte el figyel­memet. Igazad van: a hadirok­kantakkal, özvegyekkel szemben még nagy adósságban vagyunk l Erkölcsi elsőbbségű hitelezői az államnak... Én már pár héttel ezelőtt felhívtam a Népjóléti Mi­niszter ur figyelmét e kérdésre. Tisztelő hived: Örffg Imre. Igen 1 Erre I Komoly, önzetlen, hazaszeretet lángjától hevített politikai bölcsességre, segíteni akarásra van szüksége a magyar megtörettetéa áldo­zatainak. Ez az a kincs, amit epedve keresünk s a melytől felragyog az arcunk, valahányszor a hazaszeretet rohanó patakjába belenézünk. így kell belekiáltani a magyar vergő­désbe, hogy nemcsak a társadalom, nemcsak könyörülő szivek, hanem a felelős politikai gond és elsősor­ban az hirdeti, hogy »a hadirokkan­tokkal, özvegyekkel szemben még nagy adósságban vagyunk•. Igazi Ssentigaz! Most már csak az van hátra, hogy a visszafizetés ne késsék sokáig. Hogy a ma még siomorkodók arca is felragyogjon. És a szegény haza szivéről levótessék ez a nagy, nehéz gond. jBá^^Sdic^^ózsc^iJ A vármegyeháza oszlopsoros ormán és a szekszárdi kaszinóvá lett báró Augusz kastély belvedere-tornyán fekete zászlót lenget a szél. Az em­berek kíváncsian kérdezgetik, hogy ki a vármegye halottja és hamarosan elterjedt a szomorú hir, hogy báró Schell—Bauschlott József császári és királyi kamarás, katalinpusztai föld- birtokos, Tolna vármegye törvény- hatóságának és közigazgatási bizott­ságának tagja szombaton este meg­halt. őszinte részvét követi a lesújtó eseményt, mert báró Schell Józsefet a vármegye és Szekszárd közönsé­gének nemcsak a megérdemelt tisz­telete, hanem őszinte meleg szeretető is övezte. A szó szoros értelmében vett nemes lélek, a legjobb emberek egyike volt, akit a gyönyörű eré­nyek egész sorozata ékesített. És ezen erényei között elsősorban kell megemlítenünk embertársai iránt me­legen érző szive gyöngéd megnyilat kozásait. Egyéniségének bájával min­denkit elbűvölt és uradalmának leg kisebb rendű alkalmazottja is szere­tettel csüngött rajta. A vármegye ügyeinek vitelében élénk részt vett és a megyei bizottságoknak közis­merten ó volt a legszorgalmasabb tagja. Halála épen ezért nemcsak családjának, osztályának, baráti kö­rének és alkalmazottainak, hanem a vármegye közéletének is nagy vesz­tesége. Báró Scbell József az 1867. évben született atyjának báró Schell Rudolf I cs. és kir. kamarásnak és anyjának i gróf Pálffy Ernesztinnek birtokán, ! Nagyidán. Az elemi iskola elvégzése I után a premontrei kanonokrend kassái | királyi gimnáziumának lett a növen­déke és az érettségi vizsga letétele után beiratkozott a budapesti tudo­mányegyetem jogi fakultására. Had­kötelezettségének mint huszárönkéntes tett eleget és jogi tanulmányainak befejeztével belépeti a vallás- és közoktatásügyi minisztérium fogal­mazói karába, ahol az 1898. évben történt házasságáig teljesített mindig kiválóan méltányolt közszolgálatot. A minisztérium kötelékéből kilépve, az 1898. évben vette nőül gróf Sigray Klárát, néhai .magurai báró Augusz Antalnak, a szekszárdi föld- birtokosnak unokáját és ugyanakkor megvásárolta Báji Patay Andrástól Katalin pusztát, ahová budapesti Szép­utcai palotájából a kastély felépítése után az 1899. évben át iz költözött. Tolna vármegyébe való költözése után azonnal részt vett a hivatalos közéletben is és rövid idő alatt tagja lett a közigazgatási bizottságnak is. Nálunk hamarosan megszerették az uj földbirtokost, aki minden téren megerősíteni igyekezett azokat a szá­lakat, amelyek feleségét Szekszárd- hos és Tolna vármegyéhez kötötték. Lebilincselő egyénisége, nagy mű­veltsége, világlátottsága az előkelő társaság kedvelt találkozó helyévé telték a műkincsekkel telt gyönyörű katalinpusztai kastélyt, ahol köz­ismerten gyönyörű családi életet élt rajongásig szeretett feleségével. Es a házasélet olyan volt, hogy a mág- náskörökben országszerte, mint a családi ‘élet mintaképét emlegették. Ebből a frigyből 2 gyermeke szárma­zott : József báró és Mária Lujza ba­ron esse, aki néhány évvel ezelőtt gróf

Next

/
Thumbnails
Contents