Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-02-08 / 11. szám
XII. évfolyam. 11. szám. Egyes szám ára 24 fillér. Szekszárdi 1930 február 8. Szerkesztőség ét kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épOletében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dl): Félévre _______6 pengő. | Egész évre_____ 12 pengő. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden azerdin éa azombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kQldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Atmoszféra. Apponyi Albert a képviselőház egyik minapi Ülésén alaposan kioktatta az ellenzéket azokra a kötelességekre, amelyeket a kormánnyal szembenálló pártoknak kell vállal- niok, ha hasznos tevékenységet akarnak kifejteni a nemzet életében. Mint régi ellenzéki ember mondotta, hogy az ellenzék nyer snlyban, ha nem zárkózik el az elismeréstől akkor, amikor a kormány olyan akciót végez, amely elismerésre méltó. Amiből ónként következik, hogy az ellenzék snlya és jelentősége hanyatlik és leszáll, ha minden körülmények között a rideg negáció alapjára helyezkedik, ha a körmönfont rabulisztiká- val a napfényt is el akarja homályo- sitani és perfidiával a szembeszökő jót a visszájára akarja ferdíteni. .Sajnos, épen ez az, amit az ellenzéknek egy része a hágai egyezménnyel szemben mivel. A kormány Hágában méltóan képviselte a nemzet érdekeit, derekas munkát végzett éa nagyszerű eredményt ért el. Ezt a fáradságos, küzdelmes, nehéz munkát lekicsinyelni és ezt az eredményt elferdíteni csak rabulisatiká- val, de józan, érett és jóhiszemű közvélemény előtt, még rabnlisztikával sem lehet. Apponyi azután megvilágította azt az ellenséges atmoszférát, amely a hágai tárgyalásokat megelőzően nyilvánult a győztes hatalmak felfogásában Magyarországgal szemben. Ha most Bethlen István gróf kiemeli, hogy a győztes hatalmak — még pedig nemcsak Olaszország, hanem Anglia képviselői is — szimpátiát tanúsítottak Magyarország iránt, akkor az ellenséges légkörnek ez a megváltozása, Apponyi megállapítása szerint, csak a tárgyalás folyamán állott elő. Ez tehát mindenesetre a magyar kormány képviselőinek, s elsősorban a miniszterelnök egyéniségének és sikeres érvelésének érdeme. Ebben a külföldi ellenséges légkörben tusakodni a nemzet javaiért, megfordítani az atmoszférát és eredményeket érni el az ország javára: oly feladat, amelynek nehézségeit minden tisztességes magyar S olitikusnak méltányolnia kell. Min- enesetre könnyebb feladat: idehaza, lelkiismeretlenül és felelősség nélkül ellenzéki mesterfogásokban tobzódni. Ami a hágai egyezmény érdemi részét illeti, a számok és a tények világos nyelven beszélnek. Hogy az úgynevezett hitelező államok az általunk reparációs és egyéb címeken amúgy is, minden körülmények között fizetendő összegeket mire és hová fordítják: abba nekünk természetszerűen nem lehetett és nem lehet beleszólásunk. Az optánskérdést is nem a magyar kormány, hanem a magyar kormány minden ellenzése dacára a kisantant vonta bele a reparációs kérdés tárgyalásának keretébe, ahová szervesen nem tartozik. Mécs Lászlóhoz. Irta: Bodnár István. Te, — mócs?l Akiből kikerülne napi Mit szóljunk mi, szentjánosbogarak ? I Apró poéták, úgy mi, mik vagyunk ?! — Dorombolás csak legfeljebb szavunk I A nagy skálából, egy hang, sillaba, Amely, mikor szólt, már el is hala... Mig csavargatjuk a rímek nyakát, Te, megszólaltatsz egész orgonát 1 S te vagy a basszus, melytől reng a föld, A magas szoprán, mely az égbe tört. Most kis tilinkó elhaló jaja, Majd a mennydörgés harsogó szava. Most a mély tenger, majd hegyi patak, Mely kristályhabbal szivünkbe szalad, Felfrissít, üdít s mikor messze már, Aranyiszappal telt a földi sár: Az ember-iélek... A szív megdagad, Mint — erszény, melyben fénylő aranyak... Te, — mécs?! Poéták, úgy mi, mik vagyunk?! E mécs árnyéka, kik — kormot rakunk. Vagy legfeljebb csak vékony gyufaszál Fellobant fénye, mely — volt s oda már! De az ily mécsfény ég, örök marad, Mert táplálják mennyei sugarak, A hit, eszmények égi olaja — S az örök szent tűz, nagy szived magal A szív, nagy szív, ezt látom benned én, Ez termi gyöngyét, tengerfenekén. Ez — dicsőséged, ez a te hired. Egyet csodálok benned> a — szived I Belefér minden, egy egész világ, A zúgó fenyves, szólhintált virág. A falu csendje, nagy világ zaja, Földi glóriánk: anya és hazai Kis gyerek mosoly s szomorú füzág, Szivhasitó — embertragédiák 1 Álmok, látások, éjjel, virradat, — Te, a — szivedben benne vagy — magad! Te, egész szív vagyl S óh, csak az maradj, öntsa reánk a fényt, lóleksugarat. Két országrész közt a kapocs te légy, Mig gyógyulni kezd, tartsd össze sebet. Eleven hit — ott, minekünk vigasz, Légy te, napfényünk, mikor még havaz S öröknek látszik a nagy éjszaka, Szebb virradatnak légy kakasszaval Kötözd a sebet, amely vérzik ott, Rázd fel a lelkét, ki már félhalott. Légy vidám fecske az eresz alatt, Csicseregd tovább szép magyar szavad. Vidám fonóba légy nóta, mese, Sarkantyupengés, ahol szól zene ... S ha már nem lehetsz, lenned nem szabad: Sziklafeszitő erős akarat, Úgy légy örök-mécs, — ki sírunk felett: A — feltámadást — némán hirdeted 1 Ai optánskérdés belevonása tehát nem a kormány müve és ebből vádat kovácsolni a kormány ellen lelki- ismeretes és becsületes politikai elgondolással nem lehet. A helyset olyan volt Hágában, mint Apponyi jeílemeste. Miután a hatalmak most véglegesen le akartak ssámolni a háború maradványaival, s miután el akartak tüntetni lehetőleg minden súrlódási felületet, amely a háborúból fennmaradt, ha a magyar kormány eszel a törekvéssel szembe* száll, ha útját állja a kitűzött végső célnak, akkor ennek minden ódiuma Magyarorsságra indult volna és as ellenséges légkör hatványosott erővel élesedett volna ki Magyarorsság ellen. Est a vessedelmet kellett a magyar kormány képviselőinek elhárítani Hágában. Esért fogadott el a kormány oly megegyesést, amely jog- feladás nélkül és vissonylag csekély áldosattal megerősíti a felénk hajló ssimpátiákat és jelentős anyagi, erkölcsi és politikai hassnot hoz az országnak. A hágai megoldásért Bethlen István grófot as orsság részéről mindenkép csak teljes elismerés illeti meg, minden fenntartás nélkül. Dr. Orffv Imre cáfolata. Köstudomáeu as a nagyszabású tevékenység, amelyet örffy Imre a szekszárdi választókerület országgy. képviselője a közigazgatás gyorsítása, egyszerüsitése és javítása érdekében kifejt. Ezzel kapcsolatban különböző hírek keltek lábra, melyek Ssek- szárdra is eljutottak s melyekről örffy Imre is értesült. Nevezett most újságunk szerkesztőjében a csatolt levelet intéste: „Tisztelt Barátom I A közvélemény egy réssé úgy látszik nem tudja elképselni, hogy önzetlenül íb lehet a köz érdekében dolgozni. Csak ennek tulajdoníthatom azt a minősithetlen pletykát, mintha én a közigazgatás racionalizálása terén kifejtett működésemért a kormánytól bármily tissteletdijat vagy jutalmat kaptam volna. Miután es a híresztelés politikai becsületembe vág, kérek mindenkit, hogy terjesztőinek nevét velem közölje. Tisztelő hived: dr. Őrflg Imre. Színház. A hó elseje néhány napig telt házat eredményezett. A színtársulatnak van néhány tagja, akik bármelyik fővárosi szinpadon is megállnák helyüket és igy a színház megy magától, minden különösebb igazgatás nélkül, úgy, hogy a szekszárdi színházlátogatók az igazgatót nem is ismerik. Ennek tudható az is be, hogy a belépésnél csak a kabátos embereket igazoltatják, az ingyenes színházlátogatók minden akadály nélkül töltik meg az első felvonás után a termet. Hétfőn „Agglegény apa“ vígjáték ment. Vértes Károly a címszerepben, mint mindig, igen jó volt. Szokolai Eta, Radó László és Kurucs Ernő játékukkal törekedtek a kissé gyenge darabot az unalmasBágból kiemelni. Kedden „Szökik az asszony "-t adták, amelyet vasárnap két Ízben is megismételnek. Szerdán Zilahy Lajos kiváló szin- müve: „A tábornok“ került bemutatásra még pedig oly jó előadásban, hogy azok is igazán élvezték, akik már Budi pesten látták. Radó László a tábornok szerepét oly hűen, oly mély átérzéssel játszotta meg, hogy méltán kiérdemelte a mftértő közönség folyton ismétlődd tapsait partnerével Szokolay Etellel, aki a vergődő lelkű, főijéért aggódó és később a tábornok iránt is megértő asszonyt teljes átérzéssel alakította. A orvosok szerepében Vértes és Ssalay Károly, a grófnő szerepében Katona Terus
