Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-12-24 / 101-102. szám
6 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1930 december 24. Ha nem ismeri cégemet, tegyen egy próbavásárlást 1 Meglepő olcsó árak!! in o Játékáruk! Kötött mellények és pulloverek, gyapjú-, flór-és selyemharisnyák, bokavédők, lábszárvédők, sálok, gallérok, nyakkendők, ridikülők, ernyők, keztyük, torna- és hócipők, hósapkák, bőrkeztyük stb. stb. kitűnő minőségben PIAHAHT JÓZSEF divataruházában Szekszárd (Korzó) i:oo fiúiskolájának épülete is kívánja a vakolatot, gazdasági népiskolája és felső kereskelmi iskolája is uj hajlékot vár, megoldandó színháza, vitézi székháza, rendőrségi épülete, az Országos Társadalombiztosító Intézet uj épülete, felépítendő mielőbb az uj vasúti állomás, a gemenci ut kiépítésével hajóállomás létesítése, Mérei utcai óvodájának bővítése, a mellék- uccák kövezése, a vármegyei transz* verzális vonat kiépítésével a gazdasági és kereskedelmi forgalomba behozása s ki tudná mindazt felsorolni, amit vár Szekszárd, amire szüksége volna még. S mindez meg is lesz, csak sorrendet tartsunk, ne akarjunk egyszerre mindent. Mindezt, mint vágyat tegyük karácsonyfánkra, hogy a Jézuska bgy-egy vágyat megvalósítva, a jövő karácsonyra kevesebb óhajt találjon a karácsonyfán. De, hogy ez bekövetkezhessen, feltétlenül szükséges, hogy SzekszárHOL BIZTOSÍTSUNK? a ..Fonclere“néi az egyik legnagyobb és legelőzékenyebb magyar biztosító társaságnál, amely tűz-, jég-, szavatosság- és életbiztosításokat a legelőnyösebben köt. szekszárdi föogynikseg: Szekszárdi Népbanknál. dón mindenki egyet akarjon: a köz, a város javát, mert ezzel a saját javát is munkálja. Tegyünk félre minden kicsinyeskedést, hiúságot, — ha kell — a sze mélyi érdekeket is* mindent egy magasabb cél érdekében hozzunk áldozatul. Forrjon egybe a város polgársága a magyar nemzeti eszmék szolgálatára egy táborba, olvadjon bele a nagy nemzeti és hazafias érdekekért küzdő táborába, bent is, kint is csak egy célért dolgozzunk mindnyájan: a haza javáért, Nagy- Magyarország visszaszerzéséért, mert csak egyetértő munka és megértő szeretet teheti a Trianon átka és bűnös gonoszsága alatt szenvedő magyarság súlyos terheit elviselhetővé s csak igy születhetik meg a vágyak mindenikének teljesülése, a lelkek bekéje, Szekszárd naggyá, széppé tevése s minden magyar föld kenyerét evő becsületes léleknek tántoríthatatlan és soha fel nem adható bizakodása, követelése: a nagy magyar feltámadás. H—8—r. Dr Éri Márton parlamenti felszólalása a tanítók érdekében. Az ország tanitótársadalma nagy memorandumban tárta fel azokat a sérelmeket, amelyek a népnevelői kart Illetményeinek kedvezőtlen módon való átér tőkésítésével érték. Nagyon, de nagyon sok tanító igen érzékenyen károsodik ezáltal és ez a károsodás sok esetben igen jelentékeny. Hogy csak egy esetet említsünk, elég arra hivatkoznunk, hogy például a mo- sonszolnoki kántortanitónak, aki közel két évtizede szolgál, 2160 pengő fizetést kellene kapni és ehelyett tényleg 880 pengőt kap. Nagy sérelem ezenkívül az is, bogy a kántortani tók kántori jövedelmének az összegét a törzsfizetésből levonják és igy ezek a kántori ténykedést ingyen, díjazás nélkül kötelesek ellátni. A képviselőház december 17 iki Ülésén tárgyalták ezt a kérdést, amelyhez hozzászólt dr Éri Márton, a dombóvári kerület országgyűlési képviselője is és többek közt a következőket mondotta: Nehogy az .a látszata legyen a dolognak, mintha a katolikus kán- í toroknak és lelkészeknek e komoly sérelme iránt csak pap-képviselőtársaimnak van megfelelő érzékük, ón is az ő érdekükben kívánok rövid néhány kérő szót intézni a miniszter nrhoz. Én jelen voltam az ő legutóbb megtartott országos gyűlésükön. Ha méltóztattak volna hallani azokat a lelki kitöréseket, azokat a megjegyzéseket, amelyek elhangzottak ott ezeknek a derék, igazán érdemes egyéniségek ajkairól ! Szinte megdermedtem, az elégedetlenség olyan erővel tört ki lelkűkből. Éa mindig annak a felfogásnak voltam hive, — leszek is, maradok is, — hogy az ötletszerű fize- tésjavitások okozzák mindezeket az elégedetlenségeket, mert azt tapasztaljuk, hogy amelyik reszort- miniszter erősebben sarkára tudott állani, — méltóztassék erről meggyőződni — annak alárendelt tisztviselői jobb anyagi helyzetben vannak, mint a többié. Ez váltja ki az irigységet. Ezt láttuk és tapasztaltuk épen Görgey István igen tisztelt képviselőtársam tegnapi előadásából ; láttuk azokat a bizonyos igazságtalanságokat, amelyek jelentkeznek úgy a postásoknál, mint a vasutasoknál, akiknek még mindig nem rendezett sok kirívó sérelme közismert. Előttem felszólalt két igen tisztelt képviselőtársam rámutatott ezekre a valóban komoly sérelmekre. — Méltóztassanak most elképzelni, hogy amikor az élet nehézségeivel küzködő tanító bemegy abba az osztályba kötelességét teljesíteni, milyen lélekkel végzi azt 1 Ez a lelki gond éB gyötrelem pszichológiai okoknál fogva átragad a tanítványokra is. Egyik kántortani- tóm könnyes szemekkel beszélte el nekem, hogy az iskolából visz- sza kellett vennie £át, mert nem tudta tovább taníttatni. Ez lehetetlen állapot, igazságtalan állapot. Én azt mondom, hogy fizetésjavi- tással ma előhozakodni nem lehet, de ezeket a kiáltó ellentéteket a mai viszonyok között is meg lehet és meg kell szüntetni. Én tehát összetett kézzel kérem az igen tisztelt pénzügyminiszter urat, nyugtassa meg ezeket a szerencsétlen kántortanitókat és természetbeni járandóságokkal biró tanítókat, gyújtsa meg karácsonyfájukon a lelki megbékélésnek gyertyáját és valami kijelentés formájában tegyen ígéretet, hogy ezeket a sérelmeket a lehető legrövidebb időn belül orvosolni fogják. Ezt ajánlom az igen tisztelt pénzügyminiszter ur szives figyelmébe. Dr Éri Márton felszólalását követően dr Wekerle Sándor pénzügy- miniszter ígéretet tett arra nézve, hogy miként gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter is kijelentette, úgy ő is azon lesz, hogy ez a kérdés a legmegnyugtatóbb módon rendeztessék, mert ő maga is belátja, hogy milyen igazságtalanság és kár érte a tanítóságot. Tengerszem. A lelkem vidám, nyüzsgő tájék, Sok ott a város és a karaván; Gitárt penget a dőre ifjúság S a csapszékeiket nem zárják korán. Ott minden ég, zúg, zakatolva pezsdül, Ott minden csillog és ragyog... Enyém a város és enyém a tájék, De aki ott él: mégsem én vagyok I Titkos út visz, mélyen a vár alatt S fogadja távol ősvadon; De jó nekem, mikor a Várost Már messze elhagyom. És lopva-bújva tengerszemre lelni, Embernemlátta völgyben enyhet ád; Ott megpihenni szfizi fű ölében: Miért is bujdosnék tovább? A titkos út: egy vigasztalan bánat, A végtelen völgy: síró, nagy magány. Egy könny perdült le egyszer a szememből A völgyben, egy tavaszi éjszakán. Ez a tengerszem ... Leülök a partján S érzem: Isten jósága rám ragyog; Mert aki ott ül, könnyes bánatával, Az én vagyok! Nauta. fl gyermekek nevelése. Athénben egy alkalommal összejöttek a vének tanácskozásra s a nagy veszély elhárítására különféle módokat ajánlottak a megjelentek, csak a legkorosabb hallgatott, pedig a tanácskozók tőle várták a veszélyt elhárító tanácsot. S midőn vélemény nyilvánításra szólították fel, kezébe vett egy rohadt almát. »Ez Görög ország«, mondván s a földhöz csapta az almát, amely széjjelesett. Miként már ebből nem lehet semmi, úgy a mai görögökből sem, de ha meg akarjátok menteni az országot, szed jétek össze a magvakat ültessétek el s ha fává nő, attól várhattok még valamit. Ez a kép tárul lelki szemeim elé, mikor az összetört hazában, reménytelen, elfáradt magyar testvérekhez akarok szólni, mert őszintén mondom s erős a hitem, hogy mi mindent csak magvainktól, gyermekeinktől várhatunk, még a jobb jövőt is. E rövid cikkecske keretében néhány gondolatot szeretnék elmondani a magyar szülőknek, olvassák el azokat azzal a szeretettel amellyel el mondandó vagyok. Jóformán mindennap elmondjuk a magyar hiszekegyet. De gondoljunk csak arra, ki fogja megteremteni, elő- | SINGER varrógépek rég bevált jó minőségben |( Kedvező , , fizetési feltételek SING ER.VARRÓGÉP I RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Szekszárd Nagyszálló Gaiay-tér 8. Bonyhádon: Zárda-utca. Tolnán: Szekszárdi-utca 14. Dunaföldváron: Erzsébet-tér 6. szám. 49 idézni a feltámadást. A vének, az öregek? Nemi A fiatalok? Elszomo- rodik sokszor az ember, ha a mai ifjúságra gondol. — Korzó, színház, mozi, zsurok, szabad társalgás stb. Korai vénné romlanak. Imakönyv nem kell a kezébe, de sokat mutató ruha a szó szoros értelmében kacérkodás az egyik oldalon, szennyregények, lányoknak furcsa szavakat és olyanokat mondó ifjak a másik oldalon, minőket mi még az asszonyok előtt sem mondanánk ki. Megdöbbentő a romlás országszerte; két év alatt magán csak Budapesten 30 000 fiatalkorú, 18 éven aluliak, került a bíróság elé, itt nem is részletezhető bűnök miatt. Nagy a veszély, erősen romlik a fiatalság, azért azt hiszem, nem céltalan, ha keressük az okokat, mi vitte el az ártatlanságtól, ideálizmustól őket. A romlás egyik okozója — főleg nagy városokban — a szegénység. Borzasztó a szegénység és ennek folytán sokan a testükkel, sokan a lelkűkkel fizetnek rá, ha oly helyre kerülnek, ahol a veszély közel férkőzik hozzájuk. Hiszen a két évvel ezelőtti nagy hidegben Budapesten 13—16 éves leánykákat szedtek ki a városi szemetesládákból, ahová a hideg ellen bújtak. De nem fejtegetem tovább, csak felvetettem a gondolatot, amelyről érdemes mindnyájunknak gondolkodni. A másik oka a fiatalság elváltó zásának a családi élet megrendülése. Sok-sok, sokszor jómódú szülő nem törődik gyermekével. A gyermek teher. A mamák elsősorban társaságbeli nők és nincsen idejük a gyermekkel való foglalkozásra. S e pillanatban a pogánykor egy igazi anya- típusa jut eszembe. Kornélia is, ki dúsgazdag volt. — Egy alkalommal barátnői nála járván, büszkélkedve mutogatták neki ékszereiket. Midőn pedig azt kérdezték tőle, hogy mutatná meg ő is ékszereit, melyek bizonyára szebbek és értékesebbek az övéiknél, igy szólt látogatóihoz : „Ha kivánjátok, szívesen“, és széthúzva a függönyt, igy kiáltott: „Gyerekek, jöjjetek be! Nos, nézzétek, itt vannak az én legdrágább ékszereim!“ Ma az ucca, a cseléd, a mozi neveli a gyermekeket, és — sajnos — sokan nem tartják azokat a legnagyobb kincsnek. Az apa, az anya elmennek vizitbe, színházba, de még akkor sem törődnek igen a gyermekkel, ha rá alkalmuk és idejük van. Hiszen talán nem is divat, sőt nem is illő ma a pesztrálás. Ha az Isten megadta, gondot is visel rájuk 1 Ily körülmények között ne csodálják, ha a gyermeksereg igazán vadoné módjára nő fel, s lelkűkben nincsen meg az ideális gondolkodás iránt való rajongás, szeretet. Mit csináljunk, mit tegyünk tehát, hogy gyér-
