Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-12-24 / 101-102. szám
Egyes szám ára 40 fillér. XII. évfolyam. ___________ Szekszárd, 1930 december 24. 101. és 102. szám. TO LNAMEGYEI Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai LUJSAG és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. 1 Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij: L Félévre-------— '6 pengő. | Egész évre_____12 pengő. 1 Fő szerkesztő: II Felelős szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS, j DLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden eierdán ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkéot. 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. „Nagy örömöt hirdetek!“ Irta: vitéz Makray Meyer Lajos p. kamarás, plébános. Földbe és ezer gondba, aggódásba gyúrt életünk bűvös bájos ünnepe a karácsony! Az a benső meghatottság, amely még a legkérgesebb lelket is megfogja — a karácsony varázsa és simogatása! Az a sok sok millió lángocska, amely ma éjjel kigyullad, a szeretet és öröm aranypántjával fogja át az egész világot. Szeretet és öröm — ez a karácsony hangulata! Ez kell nekünk szegény, agyonhajszolt, az élet tárnáiba beledohosodott embereknek. A pesszimizmus sötét ségében — a szeretetlenség sarki zónájában ki nem bírjuk. Megfakul az élet, elhervad a lélek. Megbénul az erő és akarat. Nagy tettekhez nagy lendület, nagy öröm, elasztikus lélek kell. Az élet pedig igazán nagy tett és feladat. Az erők eleven ritmusát hozzá csak az öröm és szeretet adja 1 Ezért enyhülnek és olvadnak ma a szivek — telnek meg melegséggel, bizalommal — nedvesednek meg a szemek és merülnek meg a lelkek a karácsony hangulatának éltető, fénylő hullámaiban. Az érzések gazdag rétegeibe tehát mélyen és erőteljesen bele van ágyazva a karácsony. pe ez nem elég! Dehogy elég 1 Bele kell építeni a karácsony nagy misztériumát — igazságát* az értelembe, akaratba, meggyőződésbe is! Ez a fontos. Döntően fontos. E nélkül a szeretet és öröm, csak tova- siető hangulat, karácsonyi vendég, hűséges életkisérő. Nem marad utána a felajzott erőknek, a feszülő tettre- készségnek egészséges láza, friss élétütem — csak az ébredés lehan- goltsága, bánata. A karácsony nemcsak szin, szép-_ ség, dal, muzsika, lélekhárfák mély zengése — a karácsony egy hatalmas tény, esemény — valóság! Nem legenda, mythosz, vagy mese. Nem lehet a karácsony történelmi realitását pusztán poézissé felolvasztani l Mesék ugy-e mégsem képesek egy egész világot, lelkeket -és embereket sarkaikból kiemelni ? Nem tudnak még évezredek messzeségén át is az élet hóditó eleven erejével hatni! A Karácsony történelem t A földre szállt Istennek — Krisztusnak első felséges gesztusa. Az ember keserves tragédiájának isteni megoldása. Isten aláhajlása az emberhez. Az örök erőnek megkönyö- rülése a megrekedt, tehetetlenségbe gémberedett emberi erőn. Isten kezének belenyúlása az iránytvesztett emberi sorsba. Krisztus odaadta magát az embereknek, hogy az embert visszaadhassa Istennek és önmagád nak. Szédítő távolság Isten és ember között — de Krisztus erre a tátongó űrre ráhajlitotta irgalmas szeretetének szivárványát. Krisztus született. Vagyis belépett az elesett emberi rendbe így valósággal vér- és élet * közösség keletkezett Isten és ember között. A karácsony tehát az ember rehabilitálása, felemelése, éleiének magasabb rendbe való beirányitása. — Biztatás, talpraállitás — megmenekülés! Ez a karácsony lényege, tartalma, jelentősége és igazsága ! Misztérium! Kegyelmes, mély titok. "A kereszténység titkai azonban nem száraz sémák, hanem élet és erő lüktet bennünk ! A karácsonyban is. Ép ezért a karácsony, annak tartalmi igazsága, szelleme, evangéluma, örömhíre mindig, ma is aktuális. Sőt ma nagyon is aktuális! A karácsony ma is messzehang- zóan hirdeti azokat a páratlan,vezérlőgondolatokat, amelyeknek világossága beragyogta a bethlehemi éjszakát és amelyeknek hatása, ereje alól, ha valóban életünk ünnepévé akarjuk emelni a karácsonyt, nem szabadíthatjuk fel magunkat. Beszél az élet természetfeletti beállításának szükségességéről! Az Isten erőinek feltétlen érvényesüléséről! Hisz a karácsony egy természet feletti tény. Istennek közvetlen bele- avatkozása az emberi élet folyásába. Ez a mai füleknek és értelmeknek bizony nehéz beszéd. A ma embere bele van rozsdásodva a fizikába — eszménye az anyag, a technika — elég gyakran az eszmény látóköre megakad a földi lét szűk határain. Nem tud és nem is mer egy gondolatot végig gondolni, hamar kifullad és a félúton megáll. Pedig ezzel a rövidlélekzetü felfogással szem ben igaz az, hogy az ember élete nemcsak biológia és mechanika, sorsa nem matematikai képlet. Az életbe és a históriába igenis belenyúl az Isten! Ha a történelem nem pusztán krónika, események regisztrálása, hanem ha az filozófiai mélységekig, az okok, összefüggések kutatásáig finomodik, akkor feltétlenül rávezet olyan jelenségekre, olyan meg nem fejthető anonim erőkre, hatásokra, amelyek egy em berentuli akarat irányításának jelenlétét csalhatatlanul igazolják. Ugyanez áll az ember életére is! »Über deinem Haupte glühen deines Schicksals Sterne!« Ez nem rabszolgaság. Bz biztonság, szilárd ság, ez az élet egyensúlya, ez a bizalom energiája. »Hiszek egy Istenben — tehát hiszek Magyarország feltámadásában!« Ez a mai reménységünk logikája. Ennek alapja pedig a természet- feletti mentalitás. Vagyis van az emberi önkény és erőszak, a fegyverek materiális ereje felett egy másik magasabb történelmi tényező és erő, az igazság etikai ereje, ennek szentesitője, érvényesülését garantáló legfőbb őre: az Isten! Ez a mindenható kéz tart minket — egyeseket és népeket egyaránt — de nem azért, hogy megfojtson, hanem, hogy le ne zuhanjunk. Hogy szétfeszül a lelkünk, hogy kinyúlnak szárnyai ilyen szárnyaló gondolkodás végtelenségében. És mennyire összezsugorodunk, beleragadunk a sárba, botorkálunk a mi. arasznyi gondolatainkkal és élet és a sors vak sötétségében, a véletlen és megfejthetetlen rejtélyek, szeszélyes és céltalan hányattatások útvesztői között, ha ez előtt az örök világos ság előtt behunyjuk szemünket. Ezt értsék meg az emberek, erre int a karácsony! A karácsony eszmény iséget hirdet! Mert Isten jóságának eszményi ténye ! Mi az eszményiség? Krisztusnak, az apostoloknak, a vértanuknak, hősöknek, a jóság, szeretet, kultúra úttörőinek a szelleme ! Mindennek, ami ezen a világon szép, jó, maradandó és érték az éltető lelke, sürgető, építő ereje! Termékeny, áldásos, felfelé Ívelő csak az a kor és élet lehet, amely eszményeket ismer, értük hévül, harcol és dolgozik. Az emberi fejlődés legmagasabb ormait nem kufárok és kalmárok, hanem a gondolat és tett, ß. szív és a lélek hősei jelzik. Miért dekadens, beteg a mi korunk és közéletünk? Miért nyögünk egy lehetetlen gazdasági rendszer rettenetes súlya alatt ? Miért gyötör minket egy elviselhetetlen szociális elrétegeződésnek emésztő láza ? Ez talán termelési, vagy értékesítési vál ság? Dehogy! Ez a lelkek válsága! Nincs ma eszmény, devalválódott minden magas gondolat! Vagy vannak ma erkölcsi célok, lelkesíti a ma átlagemberét azok adaadó, valósággal szenvedélyes szol - gálata ? Úgy e nem 1 Ma három vékonypénzü csillag pislog az élet felhős, L ődös firmamentumán : a gép, az öncélú tőke és a munka! Morállal, etikai eszményekkel ma az emberek nem tudnak mit kezdeni! Nem kell a kapitalizmusnak —- mert keresztezi céljait. »Mit Moral baut man keine Bahnen!« Itt nyilvánvalóan nem a vasút, hanem a profit a fontos ! Elítéli és üldözi az egyéni önzést, hangsúlyozza az emberi telje- sitmény és munka primátusát a tőke szuverénitásával szemben, súlyos és feltétlen kötelességeket kapcsol össze a tőkével, vagyonnal, tulajdonnal. Nem tűri a kiuzsorázást. Nem engedi az embert a munka rabszolgájává degradálni. Dolgozni kell — ez életfeladat; de a munka legyen lélekkel tele — legyen eikölcsi érték, —- ne robotolás, életet és felsőbbséges igényeket, Istentől a lélekbe égetett vágyakat letörő embertelen hajsza! Legyen szárny, de ne legyen korbács és bilincs! Az ember — ember, nem gép! Az ember ereje nem lehet a lélektelen tőke függvénye! Hát persze, hogy ilyenformán a morális eszmények kegyvesztettek a kapitalizmus előtt! De nem kellenek a szociáldemokratáknak sem, mert nemcsak az egyéni, hanem az osztályönzést is elitéli, nem engedi az ember mechanizálását, az egyéniség teljes felszívását az összességbe ; nem szentesíthet az eszközök között gyűlöletet, gyilkosságot, kan- csukát, rablást és forradalmakat! Sőt a két front közé szorult átlagember életprogrammjából is kimaradtak ezek az eszmények. Ha a ma embere felnéz az égre, nem csillagokat, hanem repülőgépeket lát. Ha széjjelnéz a világon, nem az emberi élet, annak sorsa, harca, válságai érdeklik, hanem a rikordok. Igénye a motor, volán, gép, — nem a lélek nemessége, emelkedettsége, békéje, csendes nyugalma. Kegyetlen, végkímerülésig fokozott hajsza ez! Elpusztul igy az ember — pedig őérte van minden. Nem az ember van a haladásért, hanem a fejlődés van a jobb, az emberségesebb életért! Nagy baj ez — végzetes lehet! Azért kellenek eszmények! Csak ez menthet még meg! Ez a felébre-. dés és visszatérés a régi, ragyogó csillagokhoz! Csak igy egyenesedhetnek ki a horgas életutak, igy egyenlítődhetnek ki á vészes ellentétek, csak igy nyer újra értéket, jelentőséget és értelmet az élet és az ember! Kellenek eszmények, hogy ne a pillanat kínálkozó hasznai után fussunk és igy szétdarabolódjék, törmelékké zúzódjék az egységes, szép stilusu élet, hanem érvényesüljenek az örökértékü és örökérvényű célok és feladatok és ezzel méltók lehesr sünk a Krisztus által megnemesitett emberi életre. Szükséges ezt nekünk magyaroknak még külön megmagyarázni ? Hiszen ezt harsogja valósággal ezeréves történelmünk! Mi mentett meg minket ? Mi tartott fenn minket? Miért nem vesztünk mi is el, mint annyi nép, melyet ezen a földön végigsodort a történelem árja ? Mert gazdagok voltunk ? Koldusabbak voltunk a koldusnál! Szerencsénk volt ? Hát volt mártirabb és meggyötörtebb nemzet ? Tündöklő katonai erényeink voltak? Igen, de hányszor buktunk el a nagy túlerővel szemben? Minket egyesegyedül a hűség tartott fenn! Az, hogy a;
