Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-12-17 / 99. szám
XII. évfolyam. Egyes szám ára 16 fillér. Szekszárd, 1930 december 17. 99. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. ___________ Sze rkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. | Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dif: Félévre ______6 pengő. | Egész évre______12 pengő.] Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden aaerdán ét szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Bíróság elé. Már napok óta izgalomban tartja a közvéleményt az a leleplezés, amely a Magyarság című nagy budapesti napilap hasábjain hiteles levelek fényképmásolatainak a közlésével bebizonyította, bogy a magyarországi szociáldemokrata párt a csehszlovák szociáldemokrata párttal olyan összeköttetésben állott, amely megengedhetetlen. Nemcsak anyagi szubvencióról van szó a magyar szociáldemokrata párt javára, hanem olyan közös taktikai megegyezésről, amely tulmenőleg a szociáldemokrácia már megszokott nemzetközi együttműkö désén, speciálisan a jelenlegi magyar rezsim megdöntését tűzte ki céljául. Más szóval a magyar szociáldemokrata párt a cseh szociálisták segítségét kérte — ha burkolt és rejtett formában is — a polgári uralom és polgári kormányzat megdöntésére. Nyilván súlyos, nagyon súlyos esettel állunk itt szemben s a nemzeti közvélemény nem fogadhatja el vé dekezésiil azt a szívós tagadást, azt a magyar köntörfalazást, amellyel a központi pártvezetőség a Magyarság súlyos vádjait igyekszik megerőtleni teni. Sokkal nagyobb dolgokról van szó, hogy sem hírlapi polémiák keretében lehetne elintézni az ügyet s ha a magyarországi szociáldemokrata párt el akarja hárítani magáról a legsúlyosabb vádak egyikét, amit •sak személy, vagy közület ellen emelni lehet, akkor tétovázás nélkül a bíróság elé kell vinni az ügyet s annak megítélésére bízni, hogy bünös-e a párt, vagy pedig ártatlan. Amíg ez meg nem történik, amig a független magyar birÓBág végleges ítéletében meg nem állapítja, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt semmi olyat el nem követett, ami bizony nagyon közel áll a nemzeti érdekek elárulásához, addig a Magyarság által közölt dokumentumok alapján igenis minden magyar embernek joga van a szociáldemokrata párt működését gyanús szemmel nézni. Reméljük, hogy már nincs messze az az idő, amikor a szociáldemokrata párt abbahagyja a hiábavaló s a maga részérői semmi pozitív cáfolatot nem hozó hírlapi polémiát s a bíróság elé áll. A Magyarság, mikor a Népszava megfenyegette, hogy az egész ügyet bűnvádi útra tereli, nyugodt fölénynyel fogadta ezt a fenyegetést s már ez a nyugodtság marasztaló a szociáldemokrata pártra nézve. Világért sem akarunk azonban a további fejleményeknek elébevágni, világért sem akarunk messzebbmenő következtetéseket levonni, mint amilyenekre a Magyarság dokumentumai alapján jogunk van, de úgy érezzük, hogy ez az ügy nem maradhat mai állapotában, hogy itt világosságot kell teremteni. A ez ocíá1 demokrata párt az elmúlt évtized során a kommün bukása után telesirta a világ fülét azokkal a „példátlan üldözésekkel“, amelyeket állítólag az egymásra következő magyar kormányoktól el kellett szenvednie. Persze bölcsen elhallgatta, hogy vétkes gyöngeségének mennyi része volt abban, hogy Magyarország évezredes alkotmányjogi fejlődésének vonala oly gyalázatosán és csúfosan megtört a kommün rémuralmával, elhallgatta azt is, hogy minden fogadkozása és ígérgetése dacára sem volt hajlandó igazán és őszintén résztvenni a nemzetet újjáépítő munkában. Belső sérelmeit, ha ugyan voltak, külső befolyások segítségével próbálta orvosolni, a magyar államszuverénitásra idegen hatalmak erejével akart befolyást gyakorolni. S íme, most a sérelmekről s jogtalanságokról siránkozó pártvezérekről kiderült, hogy hazájuk ellen olyan lépésre ragadtatták magukat, amely alól, ha a független bíróság ítélete nem tisztázza őket, el kell tücniök a közélet porondjáról, el kell tünniök a magyar- országi szociáldemokrata párt éléről, hogy átadják a helyüket olyanoknak, akik harcolnak ugyan a magyar munkásság szociális helyzetének javításáért, de nem ilyen eszközökkel s nem ilyen segítség igénybevételével. Peyer Károly nagy hangon kijelentette, hogyha a vádak igaznak bizonyulnak, a párt hajlandó megszüntetni a Népszava megjelenését, a parlamentből kivonulni s feladni a fővárosi választási küzdelemben való részvételt. Mindezek a nagyhangú ígéretek mindaddig légüres térben mozognak, amig ebben az ügyben az egyedül illetékes fórum a magyar független bíróság ítélete el nem hangzik. Úgy érezzük, hogy elsősorban a szociáldemokrata párt kötelessége siettetni, hogy ez az ügy erre az útra tereitessék. Ilyen gyanú súlya alatt nem lehet közéleti szerepet vinni, nem lehet egy nagy párt vezérkedé- sét vállalni. Lássunk tisztán s hogy tisztán láthassunk, minél előbb bíróság elé ezzel az üggyel. Dr Klein Antal interpellációja a cukorkariell üzleteiről. Dr Klein Antal, a tolnai választókerület országgyűlési képviselője, f. hó 10-én nagy feltűnést keltő interpellációt intézett dr Wekerle Sándor pénzügyminiszterhez és dr Búd János kereskedelmi miniszterhez azokról a visszaélésekről, amelyeket a magyar eukorkartell elkövet. Egy tipikuB kartellvisszaólést vagyok kénytelen idehozni és a gazdák érdekében követelni, úgymond, hogy a kormány lépjen akcióba és ne engedje, ne tűrje, hogy a kartellek az ő uralmukat minden vonalon és minden pozicióban, bármennyire íb támadjuk is őket, biztosítani tudják. Majd a ház minden oldalának élénk helyeslése közben többek közt ezeket mondotta: A magyar királyi pénzügyminisztérium Bad János akkori pénzügyminiszter aláírásával jóváhagyta, tudomásul vette a Magyar Cakorgyárosok Országos Egyesületének az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek és az Országos Mező gazdasági Kamarának 1928 március 1 én kelt közös beadványát, amely a cukorrépát termelő gazdák érdek- képviseletei és a magyar cukorgyárak érdekképviselete között létrejött és a cukorrépa beváltási árra vonatkozó megállapodást foglalta magában. Ez a megállapodás mindkét félre, tehát a cnborkartellre is — hogy á jövőbeli ugynevezzem — amint létrejött kötelezővé vált. Ezt a szerződést, a pénzügyminiszter a fogyasztóközönség igen Bulyos megterhelésével, csak az?rt, hogy a gazdáknak is bizonyos elő nyöket juttassanak, garantálta s ma azt latjuk, hogy a eukorkartell ezt a megállapodást nem tartja be. Világos és minden kétséget kizáró: a kartell tartozik a répa beszál itásá ! nak befejezését követöleg a gazdáknak azonnal 2 pengő 85 filtert ki- I fizetni és — sajnos — a cukorkartell ennek az összegnek kifizetését megtagadta, nem teljesítette és csak 2*20—2*25 pengőt fizetett ki, a többit visszatartotta. Most kérdezem az igen tisztelt miniszter urat, lehetséges-e a gazdákat, ha segíteni akarunk rajtuk, olyan helyzetbe hozui. hogy még a szerző- désszerüleg járó összegeket is megvonjuk tőlük s nem adjuk meg nekik ? Hogyan áll ezzel szemben a eukorkartell mérlege és a cukorkar- tell nyeresége, amelyet épen a kormány biztosított a kartell számára, a fogyasztóközönség megterhelésével. Magyarországon az össztermelés a tavalyi évben körülbelül kétmillió métermázsa cukor volt. Ebből a 2 millió métermázsa cukorból halfogyasztásra elment 1,020 000 méter mázsa cukor. Külföldre elment körülbelül 1 millió métermázsa. A cukor- kartell a tavalyi évben fizetett a cukorrépatermelő gazdáknak 2 30 pengőt, költség fejében 1*40 pengőt, tehát ez összesen kitesz egy métermá- zsa répa után 3 70 pengőt. Ennyit fizetett a kartell az egyes cukorrépatermelő gazdáknak Egy métermázsa cukorhoz körülbelül 8 métermázsa cukorrépa szükséges. Ez a 8 méter mázsa cukorrépa 3 70 pengős árral megszorozva kitesz 29 60 pengőt, el lenben á eukorkartell egy méter- mázsa cukrot a fogyasztóknak nagy ban is 105 pengőért ad. Egy méter- mázsa cukor előállításáért fizet a kartell: a nyers anyagért 29 60 pen gőt, cukorforgalmiadó fejében 4 20 pengőt, kincstári árrészesedésre 40 60 pengőt, fuvarért 2 pengőt ez össze sen kitesz 76 40 pengőt. Eszel szemben a eukorkartell kap 105 pengőt égy mázsa után. A belföldi fogyass tasra vonatkozólag lovonva a 105 pengőből a 76 40 pengőt, marad tisz tán a kartelinek 28 60 pengő, ezt megszorozva a belföldi fogyasztásban szükséges 1,020 000 métermázsával, ez kereken kitesz 29,400.000 pengőt. Ezenfelül vannak még a kartellnek nyereségei, mégpedig 40°/o melász, ez 14—15 millió métermázsa répa után, tavalyi adatokat véve alapul, 8 P-vel számítva, kitesz 4,600000 pengőt, ezenfelül jön még a szelet, amely szintén körülbelül 500 000 P t tesz ki, ez együttvéve 5,100.000, amely az előbb említett 29,400.000 pengővel együtt kitett tavaly 34—35 millió pengőt és ez a 35 millió pengő Magyarországon 13 család kezében van. Ez a 35 milliós jövedelem, amely a fogyasztóközönségnek súlyos megterhelésével jár, igen gazdag, dúsgazdag cukorbáróknak és magasállásu embereknek jut. A pénzügyminiszter ur azért volt hajlandó a cukorkartellnek ezt a nyereséget kvázi biztosítani, hogy biztosítsa viszont a gazdáknak a 2 85 pengő árat. Biztosította pedig a kartellnek ezt a pénzügyi kormány akként, hogy az akkori 19 aranykoronás vámot felemelte 1928 ban 26 aranykoronára, most pedig felemelte 36 aranykoronára, tehát a külföldi cukor nem tud Magyarországra bejönni. Hogyan áll tulajdonképen külföldön ezzel a magyar állapottal szemben a cukor ára és mit juttatnak ott a gazdáknak a cukorgyárak és a cukorérdekeltségek ? Amikor a gazdáknak itt Magyar- országon a cukorrépáért 2 85 pengőt biztosított szerződésileg a pénzügyminiszter ur, ugyanakkor Romániában a gazdák 3 pengő 81 fillért kap-, nak, Lengyelországban 3 pengő 52 fillért, Németországban 4 pengő 05 fillért minden 100 kilogramm tiszta súlyú cukorrépáért a a gazdák nincsenek kitéve olyan vexaturáknak, mint nálunk. Á eukorkartell erre azzal fog védekezni, hogy kétmillió métermázsa cukrot termel, ebből azonban Magyar- országon csak körűikéiül egymillió métermázsát adhat el, a többit, cirka egymillió métermázsát, kü’fö döo kell értékesítenie jóval alacsonyabb árön. Erre vonatkozólag az a helyzet, hogy tavaly a külföldi cukrot is, tehát cirka egymillió métermázsát eladták 34 pengő 86 fillérért. Amikor tehát nekik a fuvarköltséggel együtt 29 P 60 fillérben van a cukor, akkor a külfö di eladásból, — körülbelül egymillió métermázsát adtak el 34 pengő 80 fillérért, — még szép nagy nyereségben volt részük. Szinte furcsán hangzik, de úgy van, hogy a cukorrépánál a forgalmiadót a vevő fizeti. A cukorrépánál a gazdának, tehát az eladónak kell megfizetnie a forgalmiadót. Ez az egyedüli az egész országban. De nemcsaka a cukorrépa után fizetik meg a forgalmiadét, hanem a calo után, a föld után is, mert — mint méltóztatnak I tudni, — cukorgyár-k minden 100 kg | súlyú répa után 105 bg-ot vesznek, mert azt mondják: rátspad a fö d a I répára. Természetesen, mindig tapad
