Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-12-13 / 98. szám

XII. évfolyam. Egyes szám ára 24 fillér. Szekszárdi 1930 december 13. 98. szám. TOLNAHEGYEI UJSA Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épDletében. » Telefonszám 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre _______6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. Felelős szerkesztő: BLAZSíK FERENC. A lap meZlalenlk minden anrdán éa aaombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Csemegelmza. As egységespárt agrárblokkjának legutóbbi értekezletén, amelyen a miniszterelnök és a kereskedelemügyi miniszter is részt vett, Krúdy Ferenc előadó a minőségi búzatermeléséről tett érdekes és megszívlelendő meg­állapításokat. Krúdy mindenekelőtt rámutatott arra, hogy a magyar föl­dön olyan kiváló belértékü, sikérdus búza terem meg, amely nemcsak hogy versenyre kelbet a világ vala­mennyi buzafajtájával, hanem az amerikai Manitoba búzának is felette áll. Háború előtt el is ismerték világ­szerte a magyar búza páratlan mi­nőségét, ámde a háború után mind sűrűbben hangzott el külföldi szak­értők ajkáról az a helyt nem ál*ó meg­állapítás, hogy az amerikai búza mi­nőségben fölébe kerekedett a magyar búzának. A magyar búza becsületén csorba eBett a külföldi piacokon. Aminek az oka nem a magyar föld termelő erejében, nem magában a magyar búzában rejlik, hanem a ter­melésben. Ugyanis a magyar búzatermelésben bizonyos rendszertelenség mutatkozik. A gazdák nem törekednek tipusos magyar búzát termelni, vagyis olyan kiváló és egyforma minőségű búzát, amelyből hatalmas tételeket szállít­hatnánk külföldre. Ebből támadt a tévhit, hogy a Manitoba búza minő­ségben kiválóbb a magyar búzánál. Holott valójában az amerikai búza csak típusában egységesebb a ma­gyarnál, de minőségben, sikértarta­lomban nem kiválóbb annál. Mivel pedig a magyar föld páratlan termelő ereje a legkiválóbb csemegebuza ter­melését is lehetővé teszi, egyedül a magyar gazda magatartásán múlik, hogy a magyar búza a nemzetközi versenyben újra elfoglalja az őt meg­illető első helyet. Egységes buzatipus kitermelésére kell törekednie a gaz­dának és ez a típus legyen minden búzaminőségek között a legkiválóbb. A többtermelésről át kell térnünk a minőségi versenytermelésre és ahogy azt Bnd János igen helyesen mondta, a legkiválóbb minőségű búzánkat a külföldi piacokra kell exportálni, ne künk magunknak pedig meg kell elégednünk a kevésbé jó minőségüek- kel. Mert kétségtelen, hogy ha a szomszéd importállamokat egységes tipusu, kiváló belértékü búzával el tudjuk látni, exportunk évról-évre emelkedni fog, minthogy a szomszéd államoknak hazai búzájuk feljavítása céljából ilyen megbízható mintabuzára égető szükségük van. Ezt az akciót azonban céltudatos, évekig tartó és nagy szakértelemmel végrehajott mun­kának kell megelőzni. Az ország minden vidéke számára meg kell keresni a legalkalmasabb buzafajtát. Mert az egyik földön ez, a másik földön zz a buzafajta terem meg jobban. Ami azonban nem jelenti azt, hogy egyazon a vidéken más és másfajta busát termeljenek, sőt, vidé­kenként egységesíteni kell a terme­lést. Természetesen a malmoknak és a pékeknek is bele kell kapcsolód­niuk ebbe az országos érdekű akcióba. Kívánatos volna, ha a malmok a minőségbuzát magasabb árral hono­rálnák s ezáltal állandóan ugyanazzal a minőségű liszttel szolgálnák ki a sütőipart. így vissza lehetne szerezni a magyar búza békebeli varázsát és fokozatosan ki lehetne szorítani a középeurópai piacról a mindnagyobb tételekben beáramló amerikai búzát. Csemegebuza. Igen, a magyar búza ízletességénél, tápértékénél fogva — valóban az, és csak a magyar gazdák rendszertelen, elszigetelt termelési rendszere, a sok különféle bnzatipus termelése keltette azt a tévhitet a külföldi piaeokon, bogy a magyar bnza minősége bizonyos mértékig alább szállt. Agrárállam vagyunk, amely agrártermékeinek exportálásá­val áll, vagy bukik. A búzaexport kérdése és ezzel kap csolatbau a minőségi búzatermelés ma a legfontosabb állami érdekek egyike. A gazdatársadalomnak a maga jól felfogott érdekében meg kell' ér­tenie, hogy ma, a buzatultermelés idején, amikor az importáló országok piacain elképzelhetetlen verseny fo­lyik, csak úgy tudunk konkurálni a mezőgazdasági gépekkel és egyéb termelési eszközökkel agyonhalmozott amerikai termeléssel, ha az áldott magyar anyaföldből maradéktalanul kiaknázzuk mindazt a páratlan élet­erőt, amelyet az búzatermelő méhé- ben rejt. Itt össze kell fognia minden ténye­zőnek : államnak a gazdával, gazdá­nak a molnárral, molnárnak a pékkel, hogy a magyar búza megint vissza­hódíthassa azokat a piacokat, ame­lyeket a praktikusabban termelt, de rosszabb minőségű külföldi búzák jogosulatlanul elraboltak tőle. Zadravec püspök SlmontornyAn. A simontornyai rém. kát. hivek lelkében feledhetetlenül élni fognak ezévi advent első hetének napjai. Ekkor volt ott a hitélet megújítását szolgáló és azt rendkívüli mérték­ben előmozdító szent misszió, melyet Zadravec István püspök és P. Unyi Bernárdin, a szolé oki „Katolikus Élet“ szerkesztője tartottak. Hosszú elő­készítés és várakozás után november 30-án d. e. 10 órakor érkezett meg a ferences főpap missziós-társával, kiket a vasúti állomásnál a politikai és egyházközség képviseletében Fodor Károly adóügyi jegyző és Fodor Imre községi bíró, az egyházközség világi elnöke, több egyházközségi képviselő, lovas és gyalogos levente-osztag és mások fogadtak és köszöntöttek. A templomhoz érkezéskor harang­zúgás, orgonaszó és „Ecce Sacerdoa“ vegyeskarn éneke mellett ment végbe az előirt egyházi fogadtatás, mely után Zadravec püspök csendes szent­misét mondott és annak végeztével megtartotta a bevezető missziós szent- beszédet a szentélyben elhelyezke­dett egyházközségi képviselők és a templomot megtöltő híveknek. Dél­után 3 órakor 250 leventéhez intézett szivbemarkoló vallásos és hazafias beszédet. Este hat órakor ismét Zadravec püspök beszélt. Hétfőtől szombatig bezárólag min­dennap a 6 órai hajnali mise után ős este 6 órakor volt missziós szent - beszéd, melyeket részben a püspök, részben P. Bernárdin tartott. Ezen­kívül csü örtökön egésznapi szentség- imádás volt, mely napon délután három órakor a családanyáknak és este hat órakor a legméltóságosabb oltáriszentségről beszélt a püspök. — Pénteken a plébánia halottéiért ünne­pélyes gyászmise volt, melynek végén a püspök a tumbánál megható beszé­det mondott különösen a háború halottéiért. Délután három órakor beszélt a nagyszámban megjelent fel­nőtt leányoknak, majd este hat óra­kor ő végezte a missziós kereszt megáldását Szombaton tartott szent­miséje után 250 kis gyermeket áldott meg és őraDgyalérmet osztott ki nekik. Délután 4 órakor a férfiak­nak, kivált a testületileg felvonult bőr­gyári munkásoknak tartott magasztos beszédet a mostani férfiak és család­apák sorsdöntő rendeltetéséről. Este hat órakor a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére is ő mondott beszédet. P. Bernárdin beszédei is nagy hatást keltettek éB lebilincselték a hallgatók figyelmét. Reggel 5 órakor már mindketten buzgón gyóntattak és körülbelül 1300 lelket, a község katolikus lakosságának ötven száza lékát békitették ki az irgalmas Úr­istennel. Vasárnap 10 órakor Zad ravec püspök csendes misét, annak végén búcsúzó beszédet mondott és apostoli áldást adott. Utoljára a pápai és nemzeti hymnusz eléneklésével véget ért a szent misszió és a hivek hálás köszöneté és imája kisérte Útjukra a bu?gó lélekmentőket. Iskolai kirándulás Nagydoroára. A Baja felől Szekszárdra érkező első reggeli vonatnak az egyik har­madik osztályú különkocsija fiatalos kedvű diákcsapat zsibongásától volt hangos zz elmúlt szombaton: az { iskola igazgatója, dr deési D&day 2 Dezső és a két felső évfolyam főnöke: ■ Kovács Győző éa vitéz Molnár | József tanár az idei iskolai év máso­Frigyea beváltó tiszt magyarázatából sokat megtanultunk, azután — kocsi­kon és szekereken — a Széchenyi uradalom megtekintésére indultunk. Legelőbb a gőzmalomhoz mentünk. Itt az a meglepetés várt ránk, hogy unokaöccsének, Herberstein János gráfnak és Farkas Ignác uradalmi számvevőnek a társaságában maga a mindnyájunkat vendégül látó házi­gazda: Széchenyi Domokos gróf fogadott bennünket. Régi magyar időknek a soha el nem múló, soha el nem felejthető, szép emléke: az éjjel nappal nyitva állt kapnju nemesi kúriák, barátsá­gosan hívogató, boltíves tornácok: mögöttük kedves, meghitt szobák meleg világa és mindezekben a ha­gyományos magyar vendégszeretet képe elevenedett meg a lelkűnkben ennek a mindnyájunkat kitüntető sze­mélyes megjelenésnek a láttán. — Azután az jutott az eszünkbe, hogy száz esztendővel ezelőtt „három nem kézzel írott könyvének, ... de a lét és nemlét közti határon egekbe nyúló hármas pira mi dijának az elsejében: a Hitelben a maga nagy lelkének azt a mély meggyőződését, hagy Magyar- ország nem — volt, hanem — lesz, megrázó erővel hirdette a legnagyobb magyar és ennek a mély meggyőző­désének a szolgálatába beleállitotta az odáig való aluszékonyságából fel­rázott egész nemzetet: — ma pedig — száz év után — amikor minden gondunk újra a magyar jövő, mo­solygó, jóságos szemmel ott áll előt­tünk a késő utód: a ma elő Sséchenyik egyike, amint szerető szivével várja a jövő reménységét, Rogy lehajolva hozzá, magával vigye és a soha meg nem álló munka eredményeiben meg­mutassa ; közvetlen, meleghangú sza­vával elmondja neki azt, hogy mi­képen kell szeretni ezt a minden szükségeset megtermő magyar földet, a rajta dolgozó népet és ebben a földben, ebben a népben magát a nemzetet, az egész magyar hazát. Nagy kitüntetés vö t ez nekünk, —• a kirándulásunk legnagyobb értéke, egyben pedig nagy segítség is abban az állandó törekvésünkben, amellyel ifjúságunk lelkivilágának a kialakí­tásán, a jövő nagy feladataira való előkészítésén állandóan dolgozunk. Ezekkel a gondolatokkal a lelkűnk­ben mély tisztelettel hajoltunk meg a nemes gróf főúri alakja előtt. A gőzmalom megtekintése után a villanyáramfejlesztő telep, a mező- gazdasági szeszgyár, a mészhomok téglagyár, majd az uradalmi műhe­lyek (lakatos-, kovács-, bognármü- hely), azután: a tehénistálló, a sertés- hizlaló, utóbb a dohány pajták, a do- hánysimitó és a borospince követ­keztek sorra. A gazdatiszti kar elő­zékenysége mindenütt hasznos ma­gyarázatokat és sok tanú ságot ma­gukban foglaló felvi'ágositásokatadott ' nekünk: — de mindenkit megelőzött I maga Széchenyi gróf, aki mindig élőt- ■ tünk járt, mindenhova elvezetett, min- j dent megmutatott, Bzives, lelkes szóval I megmagyarázott: valósággal tanított dik tanulmányi kirándulására vitte Nagydorogra a szekszárdi felső keres* kedelmi iskola III. és IV. évfolyamát. A vasútállomáson Dobrovits Kál­mán főintóző, Németh Nándor intéző és vitéz Pogány Miklós szövetkezeti igazgató fogadtak minket. E ső utunk az állomás tőszomszédságában épült dohánybeváltóba vezetett. Mittermay er

Next

/
Thumbnails
Contents