Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-12-06 / 96. szám
XII. évfolyam Egyes szám ára 24 fillér Szekszárd, 1930 december 6. 96. szám. TOLNAMEGYEIUJSÄG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. I Főszerkesztő: Telefonszám 85 és 102. I SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. Előfizetési dij: Félévre-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengő A lap megjelenik minden szerddn és szombaton. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersorotikén t 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hirillető közlemények a szerkesztőséghez küldendők A metrűtolmazott posta. A választási korteshadjáratban nines semmi szent, vagyis szent csak egy van, a kívánt, az óhajtott, a sorsdöntő voks, a választópolgár szava ■ata, amelyet mindenáron, minden eszközzel meg kell szerezni. A cél szentesíti az eszközt. Elszéditeni, el hódítani a jámbor polgárt, ha kell az ellenpártra zúdított hazugságok kai és rágalmakkal is. Mert fő a vóks, minden egyéb mellékes. Ez a szégyenletes választási morál még sohasem nyilvánult meg olyan arcpirítóan, mint most a fővárosi választások küszöbén, — legalább is egyes — pártok részéről, amelyek rekordot állítottak fel a demagógiá bői, a rágalomgyártásból, kezdve a plakátharcon, végezve a legutóbbi képviselőházi botrányon. Ha valamilyen tájékozatlan polgár betévedt a képviselőház karzatára és hallotta a Hazban tomboló pokoli zsivajt, bömbölést, orditozást, joggal a tőzs dén képzelhette magát, úgy évekkel ezelőtt, mert csak ott bömböltek, jajgattak és üvöltöttek így a tomboló inflációs hosszok idején. Pedig nem történt a Házban semmi nevezetes: csak a szocialisták rendeztek egy kis hangulatkeltő kortesheccet,- egy ár- tátlan kis kampány-botrányt — a karzatnak, a Bajtónak, a nagyközönségnek adre8szálva. A plakátharcok ideje már elmúlt, tehát más területet kellett keresni, ahonnan megtévesz teni lehet a választót* özön séget és van-e erre alkalmasabb terrénum a szocialisták szemében, mint a magyar Országház ? De nézzük csak meg, mi okozta az ellenzéki képviselő urak nagy múfelháborodását, mi ellen berzenkedtek, tiltakoztak, mit sérelmeztek és melyik közintézmény az, amelyre a rágalmak egész özönét zúdították. Azt mérték állítani a korteshadjárat utóiengéseként a szocialisták, hogy á magyar posta a választási igazolványok kikézbesítésénél politikai szempontokat vesz figyelőmbe, vagyis, hogy a postás csak azoknak juttatja választ ój-gyét, akinek a politikai megbízhatóságáról, kormánypártiságáról meg van győződve. A többi ellenzékgyanus polgár Választójegyét pedig egyszerűen megsemmisíti, a szemétbe, vagy a Dunába dobja. lilát itt fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat. Semmiféle választási trükk kedvéért nem vagyunk hajlandók megengedni, hogy valaki —■ légyen ífár egyszerű polgár, vagy országgyűlési képviselő, — megrágalmazza egyik feddhetetlen közintézmény Ónkét, á magyar postát, iáegtámáaja a magyar posta és rajta keresztül a magyar állam becsületét. Á magyar poéta megbízhatósága, becsülete foga- ldm a külföldön is éz egyik büezké Rege á nemzetünknek. Ez most is, mint mindig, feladata magaslatán áll. Bravúrosan végesté munkáját. Közéi háromszázezer szavazóigazolvány közül egy-két nap alatt szinte boszor kányos ügyességgel 220 ezret kik és- besitett, természetesen végezve köz ben terhes napi munkáját is. Ki tndná elképzelni, hogy az ideg őrlő munkával agyonterhelt postás még arra is ráérjen, hogy suttyóm ban csoportosítsa, osztályozza a választási igazolványokat, gondosan mérlegelve a címzett politikai megbízhatóságát, vallását és mi egyebet. Az ilyen rágalmak a maguk egy ügyüségével együtt azokra bulinak vissza, akik azokat oltbatatlan voks- éhségükben beteges fantáziával ki agyalták. Hiszen tudják jól a tóm bolók, a felháborodottak, hogy a még hiányzó hetvenezer válaBZtóigazoi- vány is szép rét djén megérkezik néhány órán belül a címzett választó polgárhoz, de akkorra már megvolt a botrány, amelynek visszhangja szerteszállt az országban s ngyan kit érdekel az, hogy a vádakról 24 órán belül kiderült, hogy tudatos rágalmak voltak Nekik azonban fő a hangulatkeltés és a választók megtévesztése. Egyről azonban megfeledkeztek az ügyeskedő heccmesterek : hogy a postások, akik Bzintén választópolgárok, ezek után testületileg, egyetlen kivétel nélkül azok ellen fognak sza. vazni, akik merészek voltak megrágalmazni egy o yan feddhetetlen erkölcsű politikamentes testületet, amelytől tanú hatnának becsületet és haza fíasságot. Éjjeli szolgálat legyen a szekszárdi telefonközpontban. Szekszárd városában már régi óhaj, hogy az estéli és éjjeli órákban is lehessen telefonon beszélgetéseket folytatni. Többizben fordult az alis- páni hivatal és a város polgármesteri hivatala ez ügyben a postaigazgatósághoz, de mindig oly súlyos kikötéseket tett az igazgatóság, hogy azt a szekszárdi telefonállomáalulajdono sok nem viselhették. A postának általános drégitásával a telefonbeszélgetések is lényegesen megdrágultak az okból, mert minden helyi beszélgetés után is külön dijat (12 fillért) kell fizetni. Nagyon indokolt volna, hogy ezen drágítással kapcsolatosan Szekszárd város vezetősége a kereskedelemügyi miniszternél oly lépéseket tenne sürgősen és ezen eljárásában a főispán ur és az alispán nr is támogatnák, hogy Ssek- szárd, amely most már ugyanolyan elbirálás alá esik a telefondíjakat illetőleg, mint bármely nagyváros, hozzájuthasson azon régi óhajához, hogy este 9 órán túl is használhassák a telefonelőfizetők telefonjukat. Szekszárd városában egy hatalmas kórház és mentőállomás van, ez utóbbinak mentőautójára és a kórház orvosainak segélynyújtására igen sokszor szoru'nak a környékbeli nagyközségek lakói. Ha ki is tudják eszközölni, hogy egy emberélet megmentése érdekében az ottani telefon- állomás rendelkezésükre álljon, min den igyekezet megdől, mert a szekszárdi állomáson este 9 óra után és a kora reggeli érákban még telefonkapcsolás nincs. Úgy véljük, hogy ha már a dijak fizetésében nem tesz különbséget a posta Pécs, Szeged, vagy más nagyváros és Szekszárd között, úgy iudokolt volna, hogy Szekszárd a telefonszolgálat tekintetében is úgy biráltassék el és ezzel évek óta hangoztatott jogos kívánsága teljesittessék. Szegények Mikulása. Vénül az emberi lélek. A régi bobók ás szokások á gyermekszobába szorulnak. Ott még ákádúak olyanok, akik tudnak örülni, akiket nem vért még meg az élet. MikuláB is a gyermekéké és este előkerülnek a kicsi c:pők, az ablakba tévődnek; hogy amikor árrá mégy az ajándékozó jó öreg, legyen hova létenni ä megszolgált jutalmat: a jóknak, éngedelméselrnék cukrot, a rosszaknak, engedetleneknek virgácsot. Ilyenkor válik el, hogy ki Volt jó áz egész esztendŐbénj"' de elválik ai is, hogy ki hajlandó mégjavfilni. Miklós estén reménykedua feküsa- nek le ií gyérmékek. Miklós éjjelén tok ártatlan létek előtt vonulnak el az álom kuBza angyalszárnyai. Miklós reggelén valóra válnak a ssttlői azé retet kedves ültetéséi, testei ölt á [ mese: á cipőcskékbe valami jó, as I utolsó fillér árán iá, kerül. Azután jön vágtatva a szürke holnap, a magyar szomorúság egyhangú napjai sz&baly szerűen leperegnek, az arasznyi évek elrepülnek, mint a tegnap, az idő szekere elrobog s jön a vég, a csend. A tél. A hó. Beköszönt az álom A sirontúli. De jó a gyerekeknek. Már azoknak, akik tudják, milyen fontos személy az a Miku'ás. Hát még a karácsony 1 Ajándék, meg ajándék. Cukor, csokoládé, dió, szép, zöld fa, csillagszórók, képeskönyvek, kard, trom bíta, buba, huszár, uj ruha, meg á többi. És milyen sokan vannak, akiknek mindez nem jelent semmit, mert soha mm jutott nekik az ígéretből, — eh, bogy is jutott volna ? — cipő jük sincs, amit az ablakba kitegye- nek, tálán hajlékuk Sinés. Ilyenkor eszünkbe jut ez, magunk elé képzeljük azt a sok nyomorgó gyermeket, a magyar jövőt, a Szónoki frázisok tengerén túl, mezítláb, éhesen, rongyosan, elhanyagoltan, elhagyatottan, az sgyoncsépelt egyke-dikciók után, a honmentések különféle hangnemével és bizony nem tévedek, amikor megállapítom, hogy semmi sem mutatja világosabban a magyar társadalmi det lelki készületlenségét, mint a gyermekkérdés. Itt áll előttünk a jövő nemzedéke o'yan szánalmas állapotban, amilyenben csak lehet. Tanítók, óvónők, a magyar tanügy frontharcosai koronatanúi a gondolatoknak, hogy a majomszeretettől megmételyezett, elrontott gyermeki leiken kezdve, végig a mák- héjjon csendreszoktatott lángelméig, az életsatnynlás minden változata észlelhető e virágoskerthen: a gyermekek között. Örök titok és hallatlan rejtély, hogy hogyan nő naggyá egy- egy gyermek, mikor nyilvánvaló, hogy a családi tűzhely hideg padkáján számára napokon át nem főznek, a tejet hírből ismeri és kenyérhez is elvétve, nem egyszer CBak más asztaláról jut. Koplal és az éh- Bég fátyolozott réme ráül szemére, sárgás, élettelen arcszine mosdatlan kezéhez, bátyjától vagy apjától rászakadt ringy rongy, toldott-foldott öltözetéhez illő. Az apa nem keres és lassan tunyul bele a nincstelenség szörnyű rahigájába, ha mégis gyér fillérekhez jut, a holnap kilátástalan- sága mámorba űzi. A mai magyar gazdasági élet nagy szegénységét így sínyli meg a holnap, a jövő és Isten a megmondhatója, hogy milyen titáni erő, micsoda krisztusi hatalom kellene ahoz, hogy ne így legyen, hogy a családapák ne kiáltsanak naponként milliószor így: boldog az, akinek gyermeke nincs 1 A nagy nyomorúságból nagy vétkek támadnak. Az egyke főoka az az elijesztő példa, amit a sok gyermekes családok keserves vergődése mutat. Az megdönthetetlenül bizonyos, hogy a mai viszonyok között nemcsak a családalapítás nehéz, hanem a családfenntartás is és a világháború golyózápora könnyebb, elviselhetőbb volt, mint az, ha a családapa nem tud kenyeret adni gyermeke kezébe. És hányán nem tudnak ? Hányán állának tétlen révedezéssel a holnap előtt és nem tudják megmondani, mi lesz ma? A gyermek, a család nem részesül abban a támogatásban, amit megérdemel. Semmi sem bizonyítja jobban a régi rómaiak államrendsfceré- nek, gondolkozásának égéazBéges voltát, mint as a tisztelet és szerétet, amelyben a családot részesítették. Nsluk a nemzetnevelés a legfőbb állami érdek volt. Aligha nyúzták meg az iskolákon keresztül a szülőket b bizonyára nem annyira az elméletek mindenre kiterjedő óriási halmazában keresték és találták meg a műveltség célját és a tudái gyakorlati értékét, haneni abban, hogy mindenki tudjon a maga lábáé meg- • élni. Vannak igazságok, amelyék kém I bírják él a nyilvánosságot, ezék kö-
