Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-11-19 / 91. szám
XII. évfolyam. Egyes szám ára 16 fillér Szekszárd, 1930 november 19. 91. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre —------6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Főszerkesztő: S CHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden szerdán ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi nir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A polgári tömörülés szüksége. Magyarország polgári társadalma már sokszor ráfizetett arra, hogy válságos időkben nem tett fálre minden melléktekintetet s nem csatlakozott fenntartás nélkül a polgári egység gondolata mellé. Nincs hülönDség egyszerű polgár és vezérpolitikus között abban, bogy a polgárságnak ösBze kell fognia az omágromboló marxizmussal szemben s mégis, amikor tenni kell, amikor elhatározó lépés küszöbén állunk, akkor vagy visszatorpanunk, vagy előbbrevaló- nak tartják azt, hogy saját házi perpatvarainkat intézzük el előbb, mint a leszámolást a nemzetközi jelszavak hirdetőivel szemben. — A magyar- országi nemzetközi szocializmus képviselői szeretik magukat összehasonlítani az angol, német, francia és más nemzetek szocialistáival, pedig azoknak nacionalista érzését és bazafi- ságát sóba, még az ellentáborból sem vonták kétségbe, míg a magyarországi szocialisták maguk kérkednek azzal, hogy őket egy világ választja el a polgári társadalomtól. A múltakon okulva s a jelen si- várgását látva hivta fel Bethlen István a polgári pártokat a fővárosi választásokkal kapcsolatban a közös front megalkotására. A kormányelnök javaslatára adott válasz arról győz* heti meg a magyar népet, hogy az ellenzéki vezérek előbbrevalénak tartják saját érvényesülésüket, mint a magyar jelen és jövendő biztosítását. Egyelőre a pártvezérek csak saját nevükben beszéltek, mert a józan magyar nép belátja azt, hogy veszély esetén mégis csak össze kell fognia az országrontók ellen. A kiábrándult munkásságot sem lehet már járszala- gon ide oda hurcolni s a józan munkásság is egyre jobban a polgári összefogásban látja azt az erőt és Utat, amelyen haladnia kell. Bethlen István miniszterelnök a polgári erők összefogását abból az alkalomból tartotta szükségesnek, bogy a székesfővárosi választás küszöbén állunk a a miniszterelnök a jelenségekből látta azt, hogy a szocialisták a gyűlölet és rágalom fegyvereivel szálltak síkra a polgári pártok ellen, amelyek viszont előbbre- valónak tartják az egymással szem ben való küzdelmet, mint a közös ellenséggel szemben való közös fel- lépést. A megkisebbedett határok közé szorított Magyarországon nem közöm bős az, hogy az egymillió lakosságot számláló fővárosban a politikái erőtényezők miképen csoportosulnak^ mert hiszen a főváros az ország összlakosságának 10 százalékát teszi ki és igy a főváros állásfoglalása akaratlanul iá befolyással van az országos hangulat kialakulására. A kormányelnök nem hunyhatott szemet a múltak jelenségei előtt b látnia és hallania kellett! hogy az ország „bűnös Budapestnek“ nevezte a fővárost, mert hiszen a romlás és Vörösuraloni réme Budapestről indáit el országhéditó útjára s igy zz ország népe Budapestről ismerte meg az orsaágrombolé kommunizmust. — S miért történt ez a múltban ? Azért, mert a polgárság nem volt öntudatos. Azért, mert a polgárság pártokra volt töredezve s amíg egymáselleni gyűlöletben őrlődtek, addig a szociáldemokrácia támogatásával uralomra kerülhetett a vörös rém, hogy pusztító munkájával végig szánthasson az egész ország testén. Ez a példa — ngy a főváros polgárainak, mint az ország népének lelkében — élénken él. Nem lehet egykönnyen elfelejteni azt a tengersok szenvedést, amit az ország népe átélt, mert a veszély éráiban nem találtak egymásra a polgárság külön böző rétegei. A miniszterelnök felMúlt számunkban közöltük már, hogy Jankó Ágoston főispán a kiadott miniszteri rendelet értelmében megalakította Tolna vármegye területére a Törvényhatósági Segítő Bizottságot, amelynek tagjait hétfőn délelőtt értekezletre kérte a vármegyeház kistermébe. A tiz órakor tartott ülésen megjelentek Szévald Oszkár alispán, mint a bizottság h. elnöke, Jankó Ágostonné, mint a MANSz szekszárdi fiókjának elnöke, özvegy Vargha Ferencné, mint a Szociális Misszió szekszárdi helyi szervének alelnöke (a Budapesten távollevő Szévald Oazkárné helyetteseként) dr Csapó Dánielné és Kovácsné Nagy Lujza az Egyesült Szekszárd-Tolnamegyei Jótékony Nőegylet képvileletében, továbbá Ddbulay Imre, Frei János Takler, dr Haypál Sándor, dr Halmos Andor, dr Haidecker Béla, dr Horváth Árpád, Huszth Aladár, dr Kaszás György, Kovács György, dr Kramolin Gyula, vitéz Makray Lajos, Németh Árpád, Németh Gyula, dr Peresei Bála, dr Rubinstein Mátyás, Schlenker Mihály, dr Szabó Elemér, Ssongott Edvin és vitéz Vendel István. Jankó főispán a bizottság tagjait üdvözölve, legelsőbben is azt állapi tóttá meg, hogy ebben a pillanatban a vármegye területén ínségről beszélni Ugyan nem lehet, a nyomasztó gazdasági viszonyokra és az ezzel járó munkanélküliségre való tekintettel azonban később a társadalom és a hatóságok segítségére fognak szorulni nemcsak a napszámos, hanem az iparos munkásság kisebb nagyobb tömegei is. A társadalomnak és a hatóságoknak tehát már most meg kell mozdulni, hogy minden eshetőségre készek legyenek, hogy később meglepetések ne érjék és hogy az irgalmasság, a segítés érzését mindenkiben felkeltsék. A kormány rendeleté szerint ezért volt megalakítandó | a segítő bizottság, amellyel dr Hor- * váth Árpád főispáni titkár ismertette I a népjóléti miniszter utasításait és a | ’ főispánnak ezek alapján tett intéikeszólitása elhangzott s hogy az ellenzéki vezérek a felhívást nem tették a magukévá, ezért felelniök kell saját lelkiismeretük és az ország népe előtt egyaránt. Az ország sorsa és a magyar nép küzdelmei teszik szükségessé és indokolttá azt, hogy a kormány ezen jelenségek ellenére is megtegyen mindent, ami a polgári társadalom fölé nyét és biztonságos fejlődésének lehetőségét biztosítja. Ebben a munkában a kormány számíthat a józan magyar nép támogatására s számíthat a szociáldemokrata vezérek kapzsi ságából kiábrándult munkásságra is, mert az a munka, amelyet a Bethlen István kormányzata jelent, a nyugodt | fejlődést és a me gyár polgári társa- 2 dalom jövendő boldogulását jelenti. dóséit. A főszolgabirák a főispán rendeletére megalakították a helyi gyttjtő- és segitőbizottságokat és a bizottság megalakítása a tervezettnél nagyobb méretben Szekszárdon is folyamatban van. Elmondta ezután a főispán, hogy az inségadó kivetésével párhuzamosan a népjóléti minisztérium gyüjtőiveivel megindult a gyűjtés is, amelynek eredményével a helyi bizottságok maguk fognak rec-delkezni. Az ő elgondolása ugyanis az, bogy a vármegye területén gyűjtött pénz és természetbeni segítség maradjon a megyében és azt fordítsák a vármegyei ínségesek felsegélyezésére. Viszont mindazok az adományok, amelyeket egyes adakozók közvetlenül fizetnek be a népjóléti minisztérium inségszámlája javára, essenek a miniszter kizárólagos rendelkezése alá. Szévald Oszkár alispán állott ezután szólásra és a vármegye tisztikarának az akció céljait előmozdító munkásságát és támogatását annál inkább is felajánlotta, mert a tisztikar látja, hogy a főispán nemes lélekre valló intézkedései egy hosszú élet bőséges közigazgatási tapasztalatainak az alapján nyugszanak. A maga részéről is osztja a főispánnak azt a felfogását, hogy ínség még nincs, de van munkanélküliség, amelyet aztán nyomon követhet az ínség. Est azonban meg kell előzni. A hozzá befutott adatokból már most is megállapíthatja, hogy ebben a vármegyében külső segítségre nem lesz Bzükség, mert az itteni gyűjtés eredményével és munkaalkalmak teremtésével a megyebeli bajokon segítem lehet. Bejelenti végül, hogy az inségadó kivetése az egész vármegye területén megtörtént. Jankó főispán megköszönte az alispánnak azt a kijelentését, hogy a vármegye tisztikara az akció nemes munkájában a legnagyobb buzgalommal kíván részt venni, majd az ínség- ügy számszerű részéről tájékoztatta a bizottságot. Az eddigi adatok szerint 1 a megye területén 20 000 P a kivetett i inségadó összege, míg a szükséglet 3200 munkanélküli részére 79.000 pengő. A különbséget kell tehát a hivatalos akciónak Összehozni. Majd azt is tudatta a főispán, hogy a tél folyamán az egyes iskolákban a szegény gyermekeknek ingyen tejet és kenyeret kíván kiosztatni. A munkanélküliségen kiván segíteni, amikor a simontornyai bőrgyárban lábbeli anyagot, az állami posztóakciébói pedig ruhaszöveteket akar beszerezni és azokat munkanélküli kisiparosokkal feldolgoztatva szegény iskolásgyermekeknek fogja kiosztani. A természetben felajánlott adományokat nem fogják raktározni, hanem a segélyezendők a bizottság utalványa alapján maguk fognak azokért jelentkezni. Vitéz Vendel István polgármester javaslatára határozatba ment, hogy segélyeket ellenszolgáltatás nélkül nem adnak, azért a segélyezetteknek bizonyos alkalmi közmunkákat (tatarozás stb) kell majd végezni. Vitéz Makray Lajos pedig a gyermekimen- helyi kihelyezések ügyét tette szóvá és a főispán olyan intervencióját kérte, hogy az elláttatian gyermekek lehetőleg az anyjuk lakhelyén adassanak dajkaságba, hogy a munkába járó anya minél gyakrabban láthassa gyermekét. A mostani eljárás ugyanis az emberies érzéssel bajosan egyeztethető össze. Dr Kramolin Gyula tiszti főorvos pedig a gyógyíthatatlan, sínylődő szegény betegek érdekében azt kérte, hogy a kórházak az ezekkel szemben folytatott rigorózus eljárást szüntessék meg és bizonyos arányban adjanak helyet ilyen betegeknek is. Kovácsné Nagy Lujza és az alispán hozzászólása után a főispán ígéretet tett arra, hogy ngy a sínylődő betegek, mint a menhelyi gyermekek érdekében megkeresi a népjóléti minisztériumot. Műsoros estélv. Valóban élvezetes estét szerzett dr Gaál Dezsőné és lelkes műkedvelő csoportja Szekszárd közönségének f. hó 15én aszal a műsorra), amelyet a Szekszárd Szálló nagytermében mutatott be a róm. katb. óvoda és gyermekimen helyet fenntartó egyesület pénztára javára. Ügy látszik eztlttal nyugodtan előlegezte a- műkedvelők iránti bizalmat egyébként egy kissé tartózkodó közönségünk és zsúfolásig megtöltötte a nagytermet. Volt is elég dolga és nehézsége az egyesület titkárának, aki az elhelyezés hálátlan rendezését végezte és bár minden igénylést igyekezett kielégíteni, azért mégis — ngy halljuk, hogy a vasárnap délutáni tea és kávéuzsonnáknak legtöbbször emlegetett szereplője ő, volt. így teszi egy hálátlan [szerep népszerűvé az embert. Szokásos késéssel 7|10 érakor szaladt fel a színpad függönye és kedves pózban egész otthonosan telefonált előttünk Vilmácska (Janosits Böske) egy virágvásárló hölgygyei. Ha nem A Törvényhatósági Segítő Bizottság első illése.
