Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-11-05 / 87. szám

Egyes szám ára 16 fillér.

XII. évfolyam. - - ^ Szekszárd, 1930 november 5. - ... - — -■— . 87, szám.

TOLNAMÉGYEI ÚJSÁG

HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KE RE5ZTÉNY POLITIKRI ÉS TÁRSADALMI LRP.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efon szám 85 és 102.

Előfizetési dl):

Félévre ______6 pengő. | Egész évre______12 pengő.

Fósz

orkesztö:

SCHNEIDER JÁNOS.

Fololös szerkesztő:

BLÁZSIK FERENC.

A lap megjelenik minden seerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét ülető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül.

KIrluő ellentét

állott elő a békeszerződések ama rendelkezései folytán, hogy a legyőzött államokra nézve elrendelték a teljes lefegyverzést, míg a győztes államok nagyobb mértékben fegyverkeznek, mint a világháború kitörése előtt. Számtalan alkalommal mutattak már rá erre az érdekeltek, úgy a Nép- szövetség illésein, mint a világsajtóban és nyilatkozatok formájában. Mindezideig azonban semmisem tör tént, a legyőzött államok kénytelenek nevetségesen csekély zsoldoshadsere- get nagy költséggel fenntartani — hiszen a legénységet is fizetni kell — mig a győztesek azzal költenek el óriási összegeket, bogy hadseregeiket a modern technika által nyújtott min den vívmánnyal szerelik fel.

Hogy mennyire visszás és az em béri jog és egyenlőség szempontjából mennyire igaztalan ez a helyzet, annak fényes dokumentumát szolgáltatja az a nyilatkozat, amelyet Anglia egyik legjelentősebb államférfid, lord Cecil adott az utóbbi napokban. Ab ból a problémából indul ki, amely Hitlerék előretörésén át a nemzeti szocializmus formájában lassankint európai kérdéssé válik. Kitért Hitler azon kijelentésére, hegy Németország tulajdonképen csalás révén került mai íefegyverzett állapotába, mert csak azért egyezett bele a lefegyver zésbe, hogy aztán a győztes államok is kövessék Ígéretük szerint az ő példáját. Ez azonban nem következett be s olyan immorális helyzet állott elő, hogy Németország is szinte fel szabaditottnak érezheti magát vállalt kötelezettségeinek megtartása alól és akár az erőszakhoz is nyúlhat.

Hitler érvelésének lord Cecil olyan erőt tulajdonit, hogy állásfoglalását nem minden jogosultság nélkül való nak mondja. Elismeri, hogy a nemzeti szocialisták nem nagyon respektálják a nemzetközi szerződéseket, de kérdi, vájjon a szövetségesek jobbak-e náluk ? Nem nagyon ! Hiszen igaz, hogy Németország leszerelt és épen Úgy igaz, hogy a szövetségesek adott szavuk ellenére sem követték a példáját. Lord Cecil oly fontosnak látja ennek az erkölcsi ellentmodásnak a kiküszöbölését, hogy a nemzetközi hűség bekövetkező csődjéről beszél, ha a leszerelésre vonatkozó reményt végleg fel kellene adni. Ebben az esetben olyan uj szituáció keletkeznék, amely egészen uj politikát követel.

Nyilatkozata végén nem hiszi, hogy valaha is kormányra kerülhessen Angliában olyan kabinet, amely hajlandó volna újból szövetséget kötni a nemzetközi biztonság érdekében. Anglia csak arra az egyre hajlandó, hogy résztvegyen a fegyverkezések korlátozására irányuló nemzetközi megegyezésben.

Köszönjük C eil lordnak, hogy kijelentéseivel megerősítette azt a tézist, amelyet többek között Magyar- ország is a békeszerződések aláírásának pillanatától fogva vitat. Letagadhatatlan és okmányokban lefektetett tény az, hogy a győztes hatalmak, amikor aláíratták a legyőzőitekkel a békeszerződéseket, kötelez ték magukat a győztesek lefegyverzésének megvalósítása után a maguk lefegyverzésére. Csak ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha újból leszögeznénk, hogy ebben az irányban semmi sem történt. A külpolitikától nem várhatjuk, hogy az erkölcs magas szempontjai szerint irányítsák, de még a külpolitikában is vannak olyan megdönthetetlen erkölcsi princípiumok, amelyeknek félrerugása legfeljebb pillanatnyilag szolgálhatja azoknak az előnyét, akik túlteszik magukat rajtuk.

Európa határozott katasztrófa felé halad, ha az igazság és jog nem fog nagyobb helyet elfoglalni a nemzetek egymásközti érintkezésének szabályozásában. Nevetséges és visszataszító ideológia az, amely mindent a szuronyok hegyére tesz fel s figyelmen kívül hagyja a népek lelki világát mozgató érzelmi és értelmi momentumokat s ideákkal fegyvereket szögez szembe.

A fegyvereknek azonban csak addig van ereje, amíg a viselőikkel el tudják hitetni azoknak az elveknek az igazságát, amelyeknek nevében esetleg használatba akarják venni őket. Ha azonban ez a meggyőződés hiányzik, ha a népek majd belátják, hogy elavult politikai koncepciók és félremagyarázott célok érdekében akarják fenntartani Európának ezt a ferde és egészségtelen állapotát, akkor hiába fognak a háborúra uszitók szavalni, hiába fognak a nemzeti biztonság érdekében siránkozók ágálni, mert a népek majd eljutnak ahhoz a nagy felismeréshez, hogy nem a had seregek technikai felkészültsége, nem a népek egymás elleni heccelése biztosítja az igazi békét, de igenis az igazság diadala és az emberi közösség mélyebb átérzése, a jogtalanságok kiküszöbölése, az elkövetett hibák belátása s egy nagy együttes I akarat a múlt minden vétkének el- | tüntetésére.

Hozzászólás

„Utóhangok a tanítói közgyűléshez“ cimil cikkhez.

Igen tisztelt Szerkesztő Ur l

Engedje meg, hogy b. lapja f. évi november 1-én megjelent számában íUtóhangok a tanítói közgyűléshez« cimü cikkre észrevételeimet megtehessem.

Elsősorban is köszönettel adózom Kájel István ref. lelkész urnák, aki alkalmat adott, hogy ebben az ügyben, úgyis, mint a „Tolnavármegyei Ált. Tanítóegyesület“ főjegyzője és úgyis, mint annak állami tanitótagja, észrevételeimet megtehessem. Előre- bocsájtom, hogy cikkíró ur véleményével a legnagyobbrészben egyetértek. Kötelességszerüleg rá kell mutatnom azonban a cikk ama tévedésére, melyben azt írja a felekezeti tanítókról: »a vármegyei általános tanítóegyesület évi gyűlésein rémülettel kell hallani, hogy ncsaku ők fizetik legnagyobb arányban az egyesületi tagdijakat, mig az állami és községi jellegű iskolák tanerői hátralékban vannak és mert hátralékosok, azért kérik a hátralékos tagsági dijak törlését.«

Hogy ennek a kitételnek talán épen az ellenkezője felel meg a valóságnak, ezt annál is inkább állíthatom, mert mint a pénztáros jelentéséből értesültem, például a központi járás részéről befolyt 1930. évi tagsági díjnak 50 °/o-át csekélységem küldte be 10 tagú tantestületem tagdíja cimén február hó folyamán. Tudom, hogy a dunaföldvári járásból is leginkább a községi jellegű kartársak — ott állami iskola nincs — fizetik a tagsági dijakat.

Ami a cikknek azt a kitételét illeti, hogy „azt kelljen hallani, hogy a református tanítók fizették legpontosabban a tagdíjakat, akik pedig nem is kötelezett tagjai az egyesületnek“, erre vonatkozólag a történeti igazság az, hogy a ref. és ev. egyházi tanitókörök tagjai az „Országos Tanitószövetségnek“ s mint ilyenek, az oda befizetett tagsági dijjal 7/io részben eleget is tesznek tagdíjfizetési kötelezettségüknek; a hiányzó 8/io részt azonban — noha ez már csekély összeg — ép oly arányban szolgáltatják be a vármegyei általános tanítóegyesület pénztárába, mint a többi másjellegü iskolák tanerői.

Nem fedi a valóságot a cikk ama kijelentése sem, hogy a községi és állami tanitótagok kérték a tagdíjhátralék törlését, mert ezen indítványt felekezeti tanító tette meg s ellene felszólalt egy községi és egy állami tanító; és az ellene szavazók is csaknem kivétel nélkül állami és községi tanítók voltunk.

Legyünk tehát igazságosak 1 mert nem lehet a dolgot szépitgetni, a nagymérvű tagdijhátralékok tekintetében egyformán mulasztás terheli a vármegye össztanitóságát s a hatáSikkasztás a szekszárdi római katolikus

egyházközségnél.

Múlt számunkban röviden jeleztük már, hogy a szekszárdi római ka tolikus egyházközség pénzkezelésében nagymérvű szabálytalanságokat és hiányokat fedeztek fel és emiatt az államrendőrség Kuklicz László pénztárnokot őrizetbe vette, majd átadta a királyi ügyészségnek. A vizsgálat meginditása alkalmával 650 pengő hiány mutatkozott és az egyházközség ügyésze ezen összeg el- sikkasztása miatt tett feljelentést Kuklicz ellen, aki a pénz eltulajdonítását a rendőrségen be is ismerte.

Mikor a rovancsoló bizottság rendszeres munkáját megkezdette, megdöbbenéssel konstatálta, hogy Kuklicz László a számadásokat a legnagyobb rendetlenséggel vezette és hogy több évi pénztárkönyv bevételi ro vatai hónapokon keresztül üresek. Erre Tóth Pál városi főszámvevő, a bizottság vezetője Kukliczszolgálatba- lépésének idejétől, az 1925. évtől kezdette a könyvek átvizsgálását és ennek során mindjárt az első évben is talált elsikkasztott tételeket.

Az elBŐévi sikkasztás összege körülbelül nyolcszáz pengő volt, később azonban Kuklicz mindig jobban és jobban kezdte dézsmálni a pénztárt, úgyhogy a vasárnap délután végződött vizsgálat szerint a Szekszárdon lakó katolikusok egyházi és iskolai adójából

21,283 pengőt és 55 fillért tulajdonított el.

Ennek a tekintélyes összegnek a legnagyobb részét az 1928, évtől kezdve sikkasztotta el a magáról megfeledkezett pénztáros.

1 Jelentékeny összegűnek gondolják I azt a kárt is, amely az egyházköz- I séget a postán érkezett pénzek élsikkasztásával érhette. Sokan vannak ugyanis, akik másol laknak, de Szekszárdon levő ingatlanaik után egyházi és iskolai adó fizetésére kötelezettek. Ezek postán küldték be adóikat, amelyek Kuklicz kezéhez folytak be. Hogy ezekből hiányzik e valami és hogy mennyi az igy eltulajdonított összeg, azt a bizottság ezen a héten fogja megállapítani. A bizottság ugyanakkor teszi vizsgálat tárgyává a sikkasztás módját is.

Kuklicz László a kir. ügyészségen bevallotta, hogy 1925 óta dézsmálja a rábízott pénzt, az elsikkasztott ősz- szeg nagyságáról azonban nem tudott felvilágosítást adni.

A hűtlen pénztáros a szekszárdi katolikus egyházközség szolgálatába való lépése előtt a Magyar Királyi Államvasutak segédtisztje volt és mint állomáselőljáró legutóbb Mórágyon volt alkalmazva. Ott egy alkalommal a vasút tulajdonát képező pénzből nagyobb összeget elkártyázott, a hiányt azonban akkori barátai befizették a pénztárba és ennek a köny- nyelmüségnek — bár az eset köztudomású volt — akkor következményei nem lettek.

Az államvasutak, ellenőrző hivatalai ett^I kezdve Mórágyon sűrűn tartottak váratlan rovancsolásokat és ezeknek a rovancsolásoknak a során igazolatlan pénztári hiányokat mindig találtak. Ezeket a hiányokat azonban Kulicz rendezte. A legelső „B“ listázások alapján azonban megbízhatatlan szolgálattétele miatt nyug díjba helyezték. — Mint nyugdíjas előbb a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének szekszárdi árudájában volt alkalmazva, majd 1925 ben 1 megválasztották az egyházközség és | iskolaszék pénztárnokává.