Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-10-22 / 83. szám
83. szám. Egyes szám ára 24 fíllép. XII. évfolyam. Szekszárdi 1930 október 22. rrr—T---------* Iz erkesztöséfl és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij; Félévre---------6 pengő. | Egész évre_____12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden sserdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi, hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A revíziós pensó. A békerevizió szükségessége egyre növekedő erővel tölti be a lelkeket. Mig azelőtt csak itt-ott emelkedtek fel bangók, amelyek a békeszerző- I dések tarthatatlanságát és a béke- rendelkezések szörnyűségeit méltatták ; amig azelőtt a győztes hatalmak körében még kiejteni sem lehetett ezt a szót: békerevizió, ma már minden nemzetközi gyülekezetben leplezetlenül beszélnek arról és nem sok idő választ el attól, hogy ez az eszme koránk egyik vezéreszméje legyen. Ebben a megváltozott helyzetben igen okos és időszerű akció a Magyar Revíziós Liga megmozdulása. Az az elhatározása ngyanis, bogy a revíziós pengők kibocsájtásával tagjai sorába fogadja a nemzet minden jelentéktelen tagját is, azt fogja eredményezni a közel jövőben, hogy a legcsekélyebb áldozattal minden magyar részese lesz annak a szervezetnek, amely a magyar álmok megvalósítását tűzte ki céljául. Nem képzeljük el, hogy akadjon e hazában olyan magyar ember, éljen bár a legszerényebb sorsban is, aki a revíziós pengő révén nem kitörő örömmel szegődik a Magyar Revíziós Liga mellé. Ha számításba vesszük, hogy a világban szanaszéj- I jel legalább 15 millió magyar él, akiknek mindegyike — vetette volna bár sorsa Amerikába, a Himalája tövébe, vagy a Nílus mellé — a I messze idegenben is mély érzéssel csügg magyar hazája sorsán, bízvást remélhetjük, hogy legalább 15 millió körül lesz az az összeg, amelyet I a Revíziós Liga propagandacélokra felhasználhat. Igaz, hogy Csehország legalább évi 13 millió pengőt fordít propagandacélokra, de azokhoz a szerény kezdésekhez képest, amelyekre eddig Revíziós Ligánk pénzhiány miatt rá volt utalva, a reménybeli 15 millió I revíziós pengő mégis jelentékeny ősz- szeg és módot fog nyújtani néhány nagyobb szabású akció megvalósítására. Mert amennyivel kevesebb pénzt tudunk mi juttatni céljaink szolgálatára, mint a duzzadt tárcáju utódállamok, annyival kevesebbre is van szükségünk, mert velünk van az igaz ság ereje. Nagyjelentőségű eredménynek Ígérkezik az is, hogy a Magyar Revíziós Liga az egész társadalom összes erőinek összefogásából álló társadalmi intézmény lévén, munkára serkenti azt a magyar társadalmat, amely eddig vagy tétlenül, vagy csak immel- ámmal tevékenykedve a jó szerencsétől várta sorsunk jobbrafordulását. Az a cél, amit a Reviviós Liga maga elé kitűzött, csak egységes éB intensiv társadalmi munkával végez hété el b a társadalom erőinek forrongó lüktetését nem pótolhatja még a legnemzetibb érzésű kormány se, amely majd minden cselekedetében kötve van a hivatalos regard által. Egy kellő anyagi erőkkel rendel kező társadalmi egyesület, mint amilyen a Magyar Revíziós Liga, sok mindent megtehet olyat, amiről a hivatalos kormánynak még beszélnie sem lehet nemzetközi bonyodalmak előidézése nélkül. Ha tehát igaz az, hogy nagy nemzeti céljaink elérése nemcsak fráziB, hanem a magyarság minden tagjának forrón átérzett reménysége, vágya és ezerszer megálmodott álma, bízvást remélhetjük, hogy az egy pengőnyi áldozatot meg fogja hozni minden magyar ember és nem sok idő múlva hatalmas lendülettel indulhat uj útjára a minden magyart magábafoglaló legerősebb társadalmi tényező, a Magyar Revíziós Liga. előkelőségek levett kalappal foglaltak helyet. Négy óra után P e s t h y Pál dr a vendégképviselőkkel és kíséretével meglátogatta a Társaskört, az Iparos Olvasó Egyletet és Polgári Olvasókört, ahol Piliich Ferenc, illetőleg Sípos Imre és Szing János elnökök üdvözölték. Ennek megtörténte után ötórai tea volt a Fried testvérek gyönyörű fekvésű, tornyos, impozáns villájában, melynek úgy parkja, mint stílusa és berendezése valósággal elragadta a vendégeket. E tea alkalmából a Simontornyai Róm. Kát. Dalárda fáklyáB szerenádot adott Pesthy Pál tiszteletére. 6 órakor a társaság ugyanabban a rendben, mint az érkezéskor, lehajtatott az állomásra és Pesthy Pál két képviselőtársával és titkárával a gyorsvonaton Budapestre utazott. Úgy a távozók, mint a visszamaradók egy gyönyörű és tartalmas nap emlékeivel gazdagodtak. Srőf Apponyi Sándorné temetése. Utolsó kívánságának megfelelően, egyszerű külsőségek közben adták át gróf Apponyi Sándorné porladó tetemeit a múlandóságnak. Minden különösebb dísznélküli ravatalon állott koporsója a családi kápolnában, ahol a temetési szertartást Lerch István teveli esperes-plébános végezte Kaufmann János mucsi és Galambos Kálmán kurdi plébánosok segédletével. — Virág Ferenc pécsi püspöknek ugyanÍB, aki beszentelni kívánta volna a Nagyasszonyt, már régebben megállapított programm szerint el kellett utaznia és a legnagyobb sajnálatára nem vehetett részt a vég- tisztességtételen, amelyről gróf Kle- belsberg Kunó vallás és közoktatás- ügyi miniszternek is ugyanezen okból kellett távol maradnia. A koporsó lezárása előtt a környék lakosságának ezrei járultak a ravatalhoz, amelyen fehér fátyollal a fején alussza álmát a grófnő. Akként intézkedett ugyanis a megboldogult, hogy fehér fátyolt adjanak reá, mert amikor megszűnt élni, már nem gyászolhatja többé férjét, a Magyar Nemzet nagy mecénását. A ravatalt a szebbnél-szebb koszorúk óriási tömege borította, melyek közt ott díszlett Tolna vármegye közönségének Szévald Oszkár alispán és aSzekszárd- Tolnamegyei Egyesült Nőegyletnek dr Csapó Dánielné által letett koszorúja. A temetési szertartáson a kormányt dr Szily Kálmán vallás- és köz- oktatásügyi államtitkár, a Magyar Nemzeti Múzeumot Hómann Bálint főigazgató, egyetemi ny. r. tanár, a Gyüjteményegyetemet Végh Gyula, az Iparművészeti Muzeum főigazgatója képviselte. A Nemzeti Muzeum népes küldöttségét dr Varjú Elemér, A simontornyai nagy nap. Ünnepnapja volt Simontornya község lakóinak október 19 én, mert a kerület képviselője: dr Pesthy Pál nyug. miniszter, az egységes párt országos elnöke felgyógyulása után először jelent meg falai között, hogy megtartsa beszámoló beszédjét. Erre a napra tartogatta a járás fő szolga bírája a járási levente-vándorzászló és a Fried Imre gyárosnak a pécsi kerületi testnevelési felügyelőség által adományozott elismerő oklevél ünnepélyes átadását is, hogy egyik szép aktus a másiknak fényét, melegségét öregbítse. Dr Pesthy Pál már kora délelőtt Uzdról Simontornyára érkezett, ahol a helyi és kerületi notabilitásokkal együtt a pályaudvaron fogadta a Budapestről érkező Rubinek István és dukai Takáts Géza országgyűlési képviselőket, kik a beszámolóra idejöttek. A vasútállomásra érkezésekor Piliich Ferenc gyógyszerész, a Társaskör elnöke üdvözölte dr Pesthyt és leánya Lujza, diszmagyar öltözetben, gyönyörű rózsacsokrot adott át neki. A vonat befutása után hosszú, di szes kocsisorban vonult be a társaság Simontornyára. Az első fogatban dr Pesthy Pál foglalt helyet Reich Oszkár főszolgabíróval és Piliich Lujzával, majd következtek Rubinek István dr IlJgen Aurél kerületi pártelnökkel, dukai Takáts Géza Hecskó Tamás főjegyzővel, Székely János gyönki gimnáziumi igazgató dr Ko- váts Béla párttitkárral, utánuk pedig a helybeli előkelőségek és hivatalos személyek. A községházán Hecskó Tamás főjegyző üdvözölte a képviselőt és felkérte beszámoló beszédének megtartására. Dr Pesthy Pál óriási közönség előtt a községháza udvarán ismertette a belpolitikai, a gazdasági és a külpolitikai helyzetet. A legkényesebb kérdésekbe is bátor kézzel nyúlt bele anélkül, hogy a legkisebb ellentmondásra talált volna, mert érveinek meggyőző ereje és szavának közvetlensége lefegyverezett mindenkit. Rubinek István az ő hatalmas közgazdasági tudását, világlátottságát és széles ismeretkörét megdöbbentő módon terítette ki a lélekzetét visszafojtva figyelő hallgatóság előtt és szinte kimerült már a közönség, ami- kor TakátB Géza képviselő tartal- I más, de derűs beszéde ismét felüditette az embereket. Végül dr Ulgen Aurél kerületi pártelnök összegezte a hallottakat és megköszönte a szónokoknak megjelenésüket és felvilágosításukat. — A beszámolóról min denki a legjobb impressziókkal távozott, noha gróf Apponyi Károly nagybirtokostól a legfiatalabb gyári munkásig mindenki ott volt és mindenkinek egyformán keserves a sorsa, tehát volna elég oka panaszra. A beszámoló után dr Pesthy Pál ügyes-bajos feleket fogadott a községházán, majd 1 órakor szükebbkörü ebéd volt Hecskó Tamás főjegyzőnél, melynek keretében dr Pesthy Pált Székely János gimn. igazgató, a a háziasszonyt dr Pesthy Pál, a jelenlevő vitéz Márky Henrik nagyszékelyi főjegyzőt és a házigazdát, mint a jegyzői kar két képviselőjét Reich Oszkár köszöntötte fel. A két főjegyző ékes szavakban köszönte a főszolgabíró elismerését. Három órakor a társaság ismét a községházára vonult, melynek szép kertjében a hősi emlék mellett Reich Oszkár főszolgabíró ünnepélyesen átadta a járási zászlót a nyári versenyben győző simortornyai leventeszázadnak, utána pedig Fried Imre bőrgyárosnak a kerületi testnevelési felügyelőség elismerő oklevelét. Megemlítette beszédjében, hogy Fried Imre és Pál, amikor megtudták, hogy a gyár alkalmazottai a cég 150 éves jubileuma alkalmával nagyszabású ünnepséget készülnek rendezni, felfelé kerikitették ki az erre szánt tekintélyes összeget és azzal impozáns, művészies kulturházat építettek. Megjegyezte többek közt, hogy a gyár szabályai szerint a leventemulasztást, akár oktató, akár levente kövesse azt el, Ugyanúgy büntetik, mint a gyári mulasztást. Hozzáfűzte, hogy a járásban herceg Liechenstein Alfréd nagybirtokos és Fried Imre nagyiparos kapott ily kitüntetést, ami szociális szempontból rendkívül elismerésre tarthat számot. Végül dr Pesthy Pál szólt úgy a győztes csapathoz, mint a kitüntetett gyároshoz. A zászlótartó adott jelre meghajtotta előtte a zászlót, a főszolgabíró cserfabokrétát nyújtott át neki, amelyet nagy jelentőségű szavak kíséretében rákötött dárdájára. Ezen szép jelenet után az összes leventék feszes diszlépésben, harsogó kürtszóval elvonultak tisztelegve a hősök emléke előtt, mely körül az
