Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-09-27 / 76. szám
XII. évfolyam. Szekszárd, 1930 szeptember 27. 76 szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dif: Félévre---------6 pengő. | Egész évre_____12 pengő. FöszerkesztS: SC HNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLAZSIK FERENC. A lap megjelenik minden eterdán éa szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.____ Hi rdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hir* rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. zon is az orosz búza dömping, végre össze kell fogniok egyöntetű és egységes védekezésre. És ha máskép nem, az orosz gabona inváziójával szembsn a legszigorúbb beviteli tilalmakat kell majd megállapítani. Egyébként egészen biztos, hogy az orosz dömping gyászosan Ö3sze fog omlani, mert a végén ki fog derülni, hogy az eladott búzamennyiségeket a szovjet képtelen lesz leszállítani. Valójában ez a dömping egy olyan Damoklész kard, amelyet a szovjet csak megvillogtat a gabonapiacok feje fölött, de amely sohasem fogja a világtermelést megsebezhetni. Máris kiderült ugyanis, hogy ez az orosz dömping Chicagóban nem valóságos, hanem csak papiroBbuzát adott el, amelyet soha leszállítani nem fog tudni, egyszerűen azért, mert ekkora búzamennyiségei nincsenek. Mihelyt pedig | ez a felismerés a gabonavilágpiacon I általánossá lesz, a dömping üreB 1 fenyegetéssé zsugorodik össze, amely- | nek árrontó hatása meg fog szűnni. Magyar hét. Vörös rém o gabonapiacokon. A búza világkrizise nem enyhül, sót napról napra elmélyül és kiszélesedik. A tengerentúli területek nagy túltermelése egyre mélyebbre nyomja a gabona árát és a gazdák világszerte már csak veszteséggel termelhetnek. Az agrártermelés e súlyos válságát törekszik most kihasználni az orosz szovjet akként, hogy hihetetlenül olcsó áru búzával árasztja el a vi'ág nagy búzapiacait. Jól megszervezett, rendszeres hadjáratról van itt szó az egész világ mezőgazdasága ellen. Holott Oroszország a szovjet által okozott káoszában nem íb termel exportfelesleget és saját lakos ságának ellátása teljesen felemésztené az orosz búzatermést. Ám a szovjet vezérei nem törődnek azzal, ha az orosz nép éhínséget szenved. Vörös katonák rabló csapataival elrekvirál- tatják a termelőktől a búzát, azt drága vasúti költségekkel elszállítják egy egy tengeri kikötőbe és onnan kellő pillanatban a gabona-világpiacokra dobják a készleteket. Valahányszor a nagy gabonapiacokon a búza ára valamelyes javulást tudna elérni, nyomban megjelenik az olcsó orosz busa. — Liverpoolban, Chicagóban, Winnipegben, ezek az orosz buzakinálatok nyomják le folyton az árakat. A szovjetbuzával árban versenyezni lehetetlenség, mert nyilvánvaló, hogy a szovjet gazdaság- politikája nem riad vissza még a nagy veszteségektől sem, csakhogy elérje azt a célját, hogy az egész világ gabonatermelését derutálja és veszteségessé tegye. Az orosz buza-dömping nyilvánvalóan alkalmas eszköze a szovjet világforradalmasitó és imperialisztikus céljainak. A kommunista téboly be akarja bizonyitani a világ termelőinek, hogy a kapitalisztikus gazdálkodás lejárta magát. Ezt szolgálja az esztelen buzadömpÍDg, amely mérhetetlen veszteségeket okoz magának Oroszországnak. A szovjet urainak azonban ez nem fáj. Nekik az a leg főbb vágyuk, hogy az egész világot forradalmasítsák. — És minthogy a világ lakosságának túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozik: a mező- gazdasági termelés tönkretételével iparkodik á szovjet a sok száz millió gazda elégedetlenségét felkelteni és elkeseredését szílani csak azért, hogy a világforradalom mániákus célkitűzéseit elérje. A szovjet tehát ellensége az egész világnak. — Tönkreteszi a kultur- emberiség mezőgazdaságát, hogy azután a romokon a kommun tüzesé váj ával gyújtogathasson és for radalmasithassa a lelkeket: ez a pokoli gondolat nem is titkolt célzata a szovjet gazdaságpolitikájának. A magyar gazdák ebből a kétségtelen tényből megtanulhatják, hogy mi várna reájuk, ha a szovjetőrület Európában valaha is úrrá lehetne. Az európai és amerikai termelő államoknak, bármily súlyos gondot okoz A küszöbén vagyunk már. Pár nap múlva megjelennek kirakatainkban az ízléses színes plakátok „pártol-, juk a magyar ipart“. Lesz e foganatja ? Előrébb viszi-e az ügyet,, melyet szo’gálni kíván ? Rajtunk mu'ik, csonka Magyarország kereskedőin, iparosain és minden egyes polgárán, akiknek nemzeti szempontból komo lyan mérlegelniük kell a magyar ipar pártolásából származó előnyöket, akik nek meg kell érteniök, hogy nem elégséges az, hogy a „magyar hét“ tartamára elhelyezzük kirakatainkban, műhelyeinkben a hangzatos felirásu plakátokat, nem elégséges, hogy azokat futólag elolvassuk, hanem minden egyes alkalommal, amikor azt a néhány fillért vagy psngőt — melyet oly nehéz manapság megkeresni — kiadjuk, azt a magyar föld termékeiért, magyar kéz készítményeiért adjuk ki, hogy azokkal a mi magyar testvéreink, a mi véreink megélhetését, boldogálását segítsük, biztositsuk, saját nemzeti vagyonúnkat gyarapitsuk és ne a külföldét, ne az ellenségeinkét 1 A közelmúltban egy pár kocsi- tengelyt adtam el. A gazda mindenáron külföldi Winter tengelyt akart. Nagy rábeszéléssel megvette a honi gyártmányú salgótarjáni tengelyt. Egy kis idő múltán hozza ám vissza az én emberem a tengelyeket, mert a kovácstól azt a felvilágosítást kapta, hogy sokkal jobb a Winter tengely. A közelmúltban egy vidéki városi étteremben az étlapon a „prágai sonka“ kínálkozott. Pécsen járva, egyik sörözőben azt kérdi a pincér, pécsi, pesti vagy pilseni sört óhajtok-e? Amikor „magyar het“-et rendeznek a magyar ipar megmentése, fejlesztése érdekében, magyar iparos testvéreim ti járjatok elől jó példával! A magyar iparos legyen a legelső sorban ebben a hadjáratban, amely küzd minden ellen ami nem magyar. A szabó ne angol szövetet ajánljon. A kovács csak magyar tengelyt húzzon a kocsiba. A vendéglősök töröljék étlapjaikról a prágai sonkát, a pilseni sört! Nem „magyar hét“-re, magyar esztendőkre, magyar öntudatra van szükségünk, amely mindennap, minden alkalommal, tettel, cselekedettel küzd azért, a mi magyar; s elszán tan, ökölbeszorított kézzel küzd az idegen ellen. Magyar hét rendezése nélkül se feledjük soha Kossuth Lajos azon mondását: „ . . . mit honi ipar nyújthat, azt idegentől venni Hazánk elleni bűi.“ Schmidt Janő. minden gazda ráfizet szőlőjére és az újabb megterhelés, amivel a hegyközségek kiadásai járnak (szerintük holdankint 10—15 pengő) teljesen tönkre teszi a gazdákat. Azt mondják, hogy nem kell hegyközség, mert hisz a meglevő sem ér semmit, csak fizetjük a folyton növekvő járulékot, de nem látjuk se hasznát, se előnyét. Teljesen igazuk van abban szőlősgazdáinknak, hogy kétségbeejtő a helyzet. Mindenki tudja, hogy egyik mezőgazdasági növény sem kíván annyi munkát, mint a szőlő és nem jelent annyi rizikót, mint a szőlőtermelés. De mindez nem volna baj, ha a borárak arányban lennének a költségekkel, amelyeket a gazdának sokszor évekig kell előlegezni, mig a borát el tudja adni. Magam is 31 év óta szőlősgazda vagyok, 5000 Q öles szőlőm a múlt évi abnormis téli hideg következtében elfagyott, a nyár végén azt a kevés termést, ami még mutatkozott a tőkéken, a jég elverte, — lett 554 liter borom. Szokmánymunkásaimnak fizetek 1000 □ ölenkint 8 munkáért 100 pengőt, vagyis 500 pengőt, a karóigazitás, tőkepótlás, permetezések, rézgálic, rdifii és a szüreti költség 182 pengő volt, — tehát 682 pengő. Ehhez még nincsenek számítva az adók, ojtás, trágyázás, ut és partok javitása, koesifuvarok, pincsmuakák éa a biztosítás. — Ezek után a türelmes olvasóra bízom a kiszámítását, hogy hány pengőmbe van a múlt évi boromnak literje, mit fizetünk rá szőlőinkre még akkor is, ha el tud- nók adni — legalább 35 fillérért borunkat. Ez a szomorú valóság, igy áll a helyzet a mai 20—24 filléres borárak mellett. Hazánkban a szőlőtermés nagyon fontos gazdasági ág. Igen sok embernek ad és biztosit megélhetést. Épen ezért ennek a vergődését tovább tétlenül nézni nem lehet. Az 192& évi XVII. törvénycikk alkalmat nyújt arra, hogy szőlőtermésünknek irányt adjunk, borvidékeinken termelendő szőlőfajták kiválasztásával a bor jellegét megadhassuk. A törvény lehetővé teszi a közös gazdálkodás szervezését, mely az anyagok olcióbb beszerzésére ób a termés jobb értékesítésére is ki fog terjedni. A törvény megalkotása előtt voltak és ma is vannak hegyközségek, de ezek önmagukra utalva, minden irányítás, szaktudás nélkül végezték dolgukat, a gazdákra kevés, vagy semmi előnyt nem nyújtottak. Ennek az állapotnak hivatott a vármegyei hegyközségi tanács véget vetni, a hegyközségeket irányítással, bor-, szőlő- és gyümölcsértékesítéssel, tanfolyamok, előadások, kiállítások rendezésével támogatni, — ezenkívül működésükre felügyelni, költségvetésüket és pénzkezelésüket ellenőrizni, közös kötelező és egyéb védekező ügyeket irányítani és ellenőrizni, — szőlővesszők és oltványok forgalmát ellenőrizni, maokáskérdásekben és A szölögazdálkodásról és hegyközsösekröl szélé 1929. évi X9II. törvénycikk. Irta: Hayt Ferenc ny. m. kir. szőlészeti és borászati felügyelő, Érthetetlen és elszomorító az az ellenszenv, téves magyarázat és félreértés, amely még nagyobb intelligenciájú szőlősgazdáink részéről is megnyilvánul a fenti törvénnyel szemben. Vármegyénk két járásában, ott, ahol a gazdáknak főjövedelmi forrását a bortermelés képezi és jómódú, értelmes gazdák tulajdonában vannak a szőlőföldek, még most is mindent elkövetnek egyesek, hogy a gazdák érdekében hozott mindenre kiterjedő hegyközségi törvény visszavonassék és hogy ne legyen reájuk kötelező a hegyközségek megalakítása. Minden újítás, minden uj törvény életbeléptetésénél akadtak, voltak és vannak emberek, akik nem az elő I nyöket, hanem egyoldalúan csak a I kiadásokat mérlegelik. Nem kérdez nek meg szakértőket, szervezőket, hanem a saját egyéni felfogásuk sze rint félremagyarázva, minden elgondolható rosszat kitalálva, agitációjuk- kai magukhoz ragadják a higgadtabb gondolkozó társaikat is, akik bizonyára máskép ítélnének, ha nemcsak újabb megterhelésekről hallanának, hanem a kiadásoknak a gazdákra háramló sok hasznáról is. Már a hegyközségek alakuló gyűlésein is tapasztalható volt egyesek puskaporos hangulata. Ezek a jó emberek nem ismerve a törvény rendelkezéseit, hangosan hirdették, — hogy a rossz gazdasági viszonyok, nagy adók, magas munkabérek, védekező anyagok áremelkedése, az évenkint csökkenő termésmennyiség és az igen alacsony borárak mellett
