Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-09-24 / 75. szám

XII. évfolyam. 75. szám. Egyes szám ára 16 fillér. Szekszárdi 1930 szeptember 24. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Hafuanölmilliő hitel. A kormány elfogadta a budapesti nagy pénzintézetek ajánlatát, amely szerint a tisztviselői családházak épí­tésére harmincmillió pengő hitelt ho csájtanak rendelkezésére. Ezzel csak­nem egyidőben közölte a sajtó, hogy sikerült az ötmillió dollárnyi export­hitelt, amely ez év végén lejárna, hatmillió dollár összegben további két évre meghosszabbítani még pe­dig az eddiginél olcsóbb kamat mel­lett. Ebben a két rövid hirben nagy­jelentőségű tény foglaltatik. Éspedig az, hogy olyan időben, amikor világ­szerte nehéz hitelhez jutni, a magyar kormánynak sikerült a közgazdasági élet részére közel 65 millió olyan hitelt szerezni, amelyért nem kíván­nak állami garanciát sem és amely a gazdasági élet vérkeringésébe friss tőkét juttatva, a munkát és vállal­kozást megindítja és megélénkíti. A harmincmillió pengőnyi épitke zési hitel lehetővé teszi, bogy a köz- alkalmazottak éspedig úgy a tiszt­viselők, mint a munkások is igen könnyű feltételek mellett nyújtott kölcsönpénzzel saját otthont építhet­nek maguknak. Az építkezési hitel húsz év alatt törlesztendő 7 száza­lékos évi kamattal, a kötvények pe­dig 90 százalékos árfolyamon kerül­nek kibocsájtásra, úgyhogy az épít­kező tisztviselők és munkások által fizetendő kamat netto 7 és fél szá­zalék körül mozog. Ez a hitel arra képesíti az építkező közalkalmazot­takat, hogy lakáspénzük átengedésé­val húsz év alatt teljesen letörlesszék az építkezési kölcsönt. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy e har­mincmilliós építkezés megindítása nagy mértékben fogja enyhíteni a munkanélküliséget, amely épen az építkezési iparokban a legnagyobb és legsúlyosabb. Az építkezés első­sorban Budapesten, Miskolcon, Pé­csett és Sopronban fog megindulni, de azután a vidék több városában is hozzáfognak a családházak építéséhez. Igen nagy eredménynek mondható, hogy ez a harmincmillió igen ked­vező építkezési kölcsön teljesen a belföldön kerül kihelyezésre, vagyis, hogy a belföldi tőke minden külföldi Begitség nélkül képes volt a maga erejéből megoldani a családházépit- kezés sürgős és súlyos szociális problé máját. Ezt a tényt nem lehet leki­csinyelni, mert hiszen mindig azt halljuk, hogy gazdasági helyzetünk­ben csakis a külföld segítségével tudunk boldogulni, mert itthon a tőkeképződés elenyészően csekély. Ennek a közfelfogásnak csattanó cá­folata a budapesti pénzintézetek har­mincmilliós kölcsönnyújtása. Országunk hitelképességének ör­vendetes bizonysága továbbá az a készség, amellyel az amerikai ban­kárcsoport a folyó év végén lejáró ötmillió dollárnyi exporthitelt további két évvel meghosszabbította, sőt az eddigi ötmillión kívül még egy millió dollárral megtetézte. Ez a hitelezői készség igazolja, hogy a külföldi tőke minden gazda- l sági baj ellenére is teljes bizalom­mal van a magyar gazdasági élettel szemben és hogy magára nézve elő­nyösnek és célszerűnek tartja a ma­gyarországi életbe hitelezőként be­kapcsolódni. Ez a hatmillió dollár exporthitel arra szolgál, hogy a ma­gyar termelőnek lehetővé tegye a kiviteli piacokon felvenni a versenyt a nálunk sokkal gazdagabb orszá­gokkal akként, hogy a magyar exportőr is képessé válik a magyar termékeket a külföldi piacokon hi­telbe elhelyezni. Ilyen hitelezés nélkül ugyanis hiába volnánk olcsóbbak és hiába jobb a magyar termékek minősége is, mert a tőkeerős termelő országok exportja a világpiacon mindenütt igen könnyű hitelfeltételek mellett szállít. Ver­senyképességünk emelését jelenti te­hát ez az exporthitel és a termelők ■ és exportkereskedők nagy hálával | viseltetnek Búd János kereskedelmi miniszterrel szemben, akinek körül­tekintő gondossága tette lehetővé az exporthitel e meghosszabbítását. Hatvanötmillió pengőnyi hitel elő­teremtése a nemzetközi pénzpiac mai állapotában valóban nem csekélység. Hogy a nemzetközi tőke Magyar- ország hitelképességét ennyire fel­becsüli, az kedvező előjele a nagy állami beruházó kölcsön végleges si­kerének. A kormánynak igen bölcs pénzügyi politikája az, hogy ezt a nagy államkölcsönt csakis a legked­vezőbb feltételek mellett fogja fel­venni. Ezt az időt kivárni módjában áll, mert a legsürgősebb beruházó szükségletek fedezésére átmeneti hi­telműveletekkel tud gondoskodni, amint ezt a mostani építkezési és exporthitel megdönthetetlenül bizo­nyítja. A bátaszékl községi elemi népiskola u! házának felszentelése. — Kiküldött tudósítónk jelentése. — Öröm az arcokon, örömkönnyes szemű szülők, víg gyermeksereg. Verő­fényes, szép nap. Az emberek nagy tömege áll az uj iskolaépület előtt, várva az iskola felszentelésének ün­nepét. Kevéssel fél 9 óra után be­gördül a kocsi, melyből dr Halmos Andor kir. tanfelügyelő, Szongott Edvin, a központi járás főszolga- birája s az őket a vasúti állomáson fogadó Spehár Adorján főjegyző száll­nak ki s a községházára mennek, megvárva az ünnepi nagymisét. Ezalatt folyik a sürgés-forgás az uj iskola épületében. — Felvonulnak Tóth Nándor és Földes László taní­tók vezetése alatt a cserkészapródok, Lejtényi polg. isk. tanár vezetése mellett a leventék. A községi elöl­járóság tagjai és a képviselőtestület gyülekeznek a községháza nagyter­mében, megkondulnak a templom ha­Gömbös Gyula anyja a Ma gyermekkoráról. Vármegyénk a minap ismét orszá­gos érdeklődés központjába került, mert a kis Murga község átadta megbecsülésének teljét: a díszpolgári oklevelet szülöttének, vitéz jákfai Gömbös Gyula honvédelmi miniszter­nek. A parányi bájos községnek ez a maga egyszerűségében és intimitá­sában is olyan pompás ünnepe tör­ténelemmé lett és talán évszázadokig legnevezetesebb eseménye marad az ottani lakosságnak. Hiszen nemzedék­ről nemzedékre, szájról szájra száll majd a története a murgai tanító- lakban született gyermeknek, aki hatalmas képességei folytán egyik je­lentős tényezőjévé vált a romhal­mazzal borított ország újjáépítésének, majd vezetője és tábornoka a nemzet hadseregének. Szülőfaluja egyszerű emberei közt a legenda ködébe kerül idővel az alakja és életének tüneményes perió­dusai mind a helyi mondavilágot gazdagítják. Most, hogy a szülőfalu az ő an- náleseiben örök emléket emelt az ő Qagy fiának, mindenkit érdekelhet a vármegyében, hogyan telt el a virá gos hegyek közt fekvő kis faluban Gömbös Gyula gyermeksége, Murga Űrök büszkesége. Felkerestük hát a murgai ünnepély után a honvédelmi miniszternek szekszárdi rokonaihoz érkezett édesanyját, mondana el la­punk olvasó közönsége számára egyet- mást a fia gyermekkoráról. Rokonának, dr Zsigmond Ferenc ügyvédnek barokk hangulatú virág­pompás házában fogad a nagyasz- szony. Épen kis unokáival, János fiának gyönyörű két árvájával, a kis Bandival és Sasával játszadozik. Vele van a menye, özv, vitéz Gömbös Já- nosné, a nászasszonya: özv. dr Föl­des Lászlóné és menyasszony leánya: Gömbös Linka. Lekötelező szíves­séggel áll rendelkezésünkre és hellyel kínál. Amint szembe ülök vele a virágos udvarban és előadom kéré­semet, büszkeségtől boldogan moso­lyog reám a homlokba Ívelő fehéredő haja alatt két vidám fényű szeme, derűs kifej ezésü arca és elkezd be­szélni : Az én Gyula fiam ■— úgymond — olyan volt, mint más -"eleven eszü, egészséges gyerek: jókedvű, huncut, csintalan, aki folyton együtt hancu- rozott a falubeli gyerekekkel. Ezek­nek azonban sohasem volt a szorosan vett pajtása, mert hogy-hogynem, azonnal fölébük kerekedett és paran­csolgatott nekik. És azok mindig engedelmeskedtek is, mert olyan eré­lyes volt a fellépése, hogy még a nagyobbak sem mertek ellenszegülni. Nekem bizony sok bajom volt vele, mert makacskodott és amit egyszer a fejébe vett, abból nem akart en­gedni. Istenben boldogult szegény uram azonban jobban tudott vele bánni. Neki sohasem mert ellentmondani. Szigorú volt hozzá, de amellett olyan szeretetreméltó, hogy a gyerek rajon­gott érte. Egyszer például három éves korában a szőlőbe is utána szökött, csakhogy az apja mellett lehessen. Bár a világtól elzárt kis falunkban katonát sohasem látott, kicsiny kora óta mindig katona akart lenni. Talán úgy oltódott bele a katonáskodás utáni vágy, hogy az uram sokat me­sélt neki a magyar dicsőségről, Vas vármegye közéletében előkelő szere­pet vitt őseiről, az 1658. évben ne­mességet kapott jákfai Gömbösök­ről, akik a külömböző háborúkban tanúsított vitézségükkel sok dicsősé­get szereztek a családnak. Különö­sen az a jákfai Gömbös foglalkoz­tatta a gyerek fantáziáját, aki inzur- gens kapitány volt. De sok ka­tonatörténetet hallott az én murgai rokonaimtól is, akik büszkén emle­gették, hogy szolgálhattak a hazának, így történt azután, hogy majdnem mindig katonásdit játszott és a nagy gyermekseregnek ő volt a parancsoló vezére. Ez a katonásdi akkor sem maradt el, mikor az uram az éles eszü gye­reket — bizony elég korán — isko­lára, tanulásra fogta. Ötéves korában sikerrel vizsgázott le az elemi iskola első osztályából és a vizsgán elnöklő kétyi evangélikus tiszteletes nagyon meg is dicsérte. Milyen boldog volt az én istenfélő, vallásos kisfiam, hogy ezen vizsgán az oltár előtt ő szaval­hatott. Ezzel nagyon sokáig eldicse­kedett még Sopronban is, mert az uramat nemsokára oda választották meg tanítónak. Sopronban ugyanaz maradt, aki Murgán volt: kemény elhatározásu, erős akaratú, szorgalmas és jól tanuló diák. Istenfélelme példás volt. Rajongó szeretettel csüggött kisebb testvérein. Ha vásár volt Sopronban, mindig kapott egy hatost, hogy vegyen magá­nak valamit. Mikor elsőizben adtam neki a pénzt, egy kanalat vásárolt érte ajándékba — János öccsének. Persze, hogy újból adtam neki tiz krajcárt, hogy a maga vásárfiáról meg ne feledkezzék. Baj csak egy alkalommal volt vele a soproni lyceumban. De akkor is neki volt igaza és ő nem engedett. Sopronból a vakáció alatt gyakran hazajártunk Murgára, ahová ő, mint kis diák, mindig sokat vágyódott és ahol sokat volt együtt régi pajtásaival. Szeretne valamit tudni az olvas­mányairól is ? Nohát nevetni fog: a komoly tudományos és történelmi munkák mellett falta a detektiv- regényeket.

Next

/
Thumbnails
Contents