Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-09-03 / 69. szám
XII. évfolyam. Egyes szám ára 16 fillér. Szekszárd, 1930 szeptember 3. 69. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. IxerkMztdség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efon szám 85 és 102. Előfizetési dl|: Fiiérre----------6 pengő. | Egész évre _ _ 12 pengő. Főszerkesztő: I I Felelős szerkeszti: SCHNEIDER JÁNOS. || DLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden eserdán ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. HuszonSt év. Lapnak mai számának megjelenésével esik össze a rendezett tanácsú várossá alakult Szekszárd első tisztikara megválasztásának, tehát a városi élet megkezdésének huszonötödik évfordulója. Úgy érezzük, hogy ennek napnak évfordulója mellett nem mehetünk csak úgy el, hogy ne gondoljunk vissza hálás kegyelettel azokra, akik negyedszázaddal ezelőtt megértették, hogy egy megyeszékhely nem férhet el a nagyközségi keretek kösött és semmiesetre sem úgy, hogy az eltöltött huszonöt évre ne nézzünk vissza bizonyos büszkeséggel. Igaz, hogy ezen huszonöt esztendőből négy évet a világháború, közel két évet a forradalom és az azt követő kommunizmus pusztításainak és elmaradottságainak helyrepótlása foglal el, mégis nagy méretűnek kell jelezni a hűséges krónikásnak azt a fejlődést, amely a 25 éves múltból elénk tárul. ügy tudjuk, hogy Szekszárd város vezetősége folyó évi december havában méltóképen óhajtja megünnepelni a várossá fejlődés 25 éves évfordulóját és a hivatalos feljegyzésekből ezen kulturünnepen fog elénk tárulni ennek a negyedszázadnak fejlődés- története. Mi ez alkalommal cikkünk keretében csak azokról az előmun hálátokról akarunk röviden Írni, amelyek szeptember másodikához, tehát a városi életbe való belépés időpontjához vezettek bennünket, akik mint képviselőtestületi tagok elsőiében gyakoroltuk jogainkat. A várossá fejlődés gondolatának felvetője és megvalósítója boldog emlékű dr Hirling Ádám városi fő jegyző volt. Az 1904 augusztus 25 i közgyűlés foglalkozott dr Hirling Ádámnak a várossá való átalakulást megindokoló részletes és kimerítő előterjesztésével. Boda Vilmos akkori országgyűlési képviselő a fejlődés iránti érzékével azonnal felismerte dr Hirling Ádám előterjesztésének nagy jelentőségét és a legmelegebben csat lakozott a várossá fejlesztés gondo latához. A nagyközség az átalakulás előkészítésére képviselőtestületének te kintélyes csoportját delegálta egy bizottságba. Ez a bizottság Boda Vilmos és társai nevével szignálva már szeptember 29-én elkészítette a belügyminiszterhez intézett kérvényt, amelyben a város polgárságának óriási többsége kérte a nagyközségnek várossá fejlesztését. Egy hónapra rá, október 29 én megállapították a rendszeresítendő tisztviselői állások minőségét, számát és a tisztviselők fizetését. A következő év julius hó 14-én a képviselőtestület elhatározta, hogy várossá alakulása esetén a közgyü lés tagjainak számát 136 ban állapítja meg, amelyből 68 virilis alapon, a másik 68 pedig választás utján nyerhet mandátumot. Julius hó 17 én már nyomát találjuk a közgyűlés jegyzőkönyveiben, hogy a város virilis tagjainak névjegyzéke jóváhagyatott. Az 1905. év augusztus 29-én alakult meg Dőry Pál akkori alispán vezetésével a város képviBelőtestü lete és szeptember hó 2-án, mint cikkünk elején jeleztük, megválasz- tatott az ugyancsak Dőry Pál alispán elnöklete alatt tartott tisztujitószéken a város első tisztikara és ezzel Szekszárd levetvén magáról a nagyközségi szervezet béklyóit, szélesebb autonómia keretei között igyekezett nemcsak jellegben, de valóságban is várossá átalakulni. Hogy a lepergett 25 év alatt mi minden történt s hogy kik voltak azok, akik hivatali állásukból kifolyólag, vagy nobile officináiból és városuk iránti szeretetük bői munkásai voltak a lepergett 25 évnek, arról a 25 év történetének le rögzítője lesz hivatott írni. Azon kevesek közül, akik a képviselő- testületnek ma íh tagjai vagyunk, nyugodt önérzettel tekintünk 25 évvel ezelőtti elhatározásunkra és hálás kegyelettel azokra, akik kidültek már Borainkból, de ott voltak a várossá fejlődés bölcsőjének riogatásánál s bölcs tanácsukkal és . önzetlen munkájukkal irányt adtak e város fejlődésének. $. Városi közgyűlés. Szekszárd megyei város képviselőtestülete augusztus 30-án délután 4 órakor rendes közgyűlést tartott, amelynek legfontosabb része a költségvetés tárgyalása volt. Dacára ezen fontos tárgynak, a képviselőtestület tagjai igen kicsiny számban jelentek meg. Az ülést vitéz Vendel István polgármester nyitotta meg, elsősorban a Városok Kulturális Szövetsége, a Magyar Nemzeti Szövetség, az Országos Magyar Dalos Szövetség, a Vakok Menház Egyesületének segély iránti kérelmét tárgyalták le és intézték el kedvezően, majd a mezőőrök fizetése tárgyában arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ezen kérdéssel csak a hegyközségek ügyének tető alá kerülése után fognak érdemben foglalkozni. A városi állatorvos pótilletménye, a tűzoltóparancsnok rnhaátalánya és a kocsisok illetménye ügyében múlt évben a költségvetés tárgyalásánál hozott határozatát a képviselőtestület újból megerősítette, mivel a miniszter a költségvetés elfogadásáról szóló határozattól független határozatban kívánta ezen kérdések rendezését. A strandfürdő létesítéséhez 1000 pengő értékű részvény jegyzését határozta el a képviselőtestület Schneider Gábor, vitéz Makray Ferenc, dr Zúg- mond Ferenc és dr Horvát Jenő hozzászólása után. A város háztartásának és az önálló vagyonkezeléssel bíró alapok és üzemek 1931. évi költségvetését Tóth Pál városi főszámvevő ismertette részletesen. A képviselőtestület a pénzügyi bizottság és a város polgármesterének javaslata alapján az 1931. évi költségvetéseket mieden nagyobb vita nélkül elfogadta, még pedig a háztartási alapot 674 000 pengő kiadással, 550 176 pengő bevétellel és 123 824 peDgő fedezetlen hiánnyal, — amelynek fedezetére TÁRCA. Arcképek. * Irta: Kál*0S8Í Pál. Már régi szándékom az, hogy összegyűjtöm vármegyénk nevezetes szülötteinek élettörténetét s azt egy füzetbében közreadom. Nagy elfoglaltságom mellett azonban csak nagy ritkán jutok ezen kedvelt témához s minden ilyen alkalommal arra jövök rá, hogy ezen cél teljes és sikeres eléréséhez nagy időre és nagy tűre lemre van szükség. — Vármegyénk ügyanis nagyon sok oly kiválósággal Ajándékozta meg hazánkat, kiknek n*gy részük volt és van az egyetemes magyar kultúra megalapításáén, fejlesztésében. Kisebb és nagyobb tehetségű emberek indultak el jnnen, hogy szolgálatára legyenek És mikor a nagyok előtt csodálattal hajtjuk meg az elismerés és Lála zászlaját, nem szabad elfeled- beznünk a kisebb értékekről sem. Toldy Ferenc a nagy magyar iro dalomtörténetiró igen bölcsen jegyezte meg egyik irodalomtörténeti munkájában: „Az ország nemcsak magas Legyekből, hanem kisebb dombok bél és völgyekből is áll, a városok nemcsak palotákból, hanem kisebb kunyhókból is s ennek s annak ismerete az egészben vau.“ Ezt kell és tartom szem előtt én is munkámban. Egy pár arcképpel, igy nevezem el a kis élettörténeteket, már elkészültem s mint ízelítőt, örömmel adom közre lapunk hasábjain vármegyénk mindig nemes gondolkozása s nagyjainak emlékét készséggel ápoló közönségének. * Az alapiió. A sárszentlőrinci takácsmester, két derék fiút nevelt a hazának. Az egyik az idősebb, Zsivora György, a másik a fiatalabb, Zsivora József. Testvérek voltak, de gondolatviláguk, temperamentumuk oly különböző volt, hogy ezt csak közös arcvonásaik, hasonló termetük árulta el. Zsivora György mélyen gondolkozó, szelíd fiú volt, míg öccse mozgékonyabb, elevenebb. Zsivora György tudós lett, a jogtudományok alapos ismerője, táblai tanácselnök. Zsivora József színész lett, a Nemzeti-Színház ünnepelt tagja, igen sok sikert aratott külföldi szín darab lelkes és kiváló fordítója. Pályája végén, mikor már öregedő, ros kadózó tagjai nem bírták a színpadi deszkák fárasztó munkáját, visszavonult szülőfalujába, Sárszentlőrincre, hogy ott térjen örök pihenőre 78 éves korában, 1887 ben. Bátyja Zdvora György Budapesten maradt. A tudó Hiányok központjától nem tudott elszakadni és itt is halt meg 1883. évi november hó 30 án. Hült tetemei a kerepesiuti temető egyik falkriptájában nyugszanak. Díszes és nagy síremlékén a következő sorokat olvassuk: ZSIVORA GYÖRGY Született: 1804 aug. 25. Meghalt: 1883 nov. 30. A M. Tud. Akadémia levelezd tagjának, a magyar királyi Ítélőtábla tanácselnökének az Akadémia javára tett alapítványért hálás kegyelettel ez emléket állította a Magyar Tudományos Akadémia. Ebben a pár sorban, melyet sírköve hirdet, benne van Zsivora György egész n»gy és nemes életének története. És bármennyire is elismerésre méltó az ő jogi munkássága, melynek elismeréséül már 1833 ban elnyeri az akadémiai tagságot, az ő életének legmaradandóbb emlékét nemes szive és a hazai tudományosság számára tett nagy alapítványa állította fel. Zsivora György is, miként szellemi ideálja, a nagy Széchenyi István jól tudta és érezte azt, hogy a magyar jövő alapjait csak a szellemi kultúra fegyverei teremthetik meg. Érezte és tudta azt, hogy Magyarországra nagyon nehéz és viharos esztendők, évtizedek várnak, melyek közepette éhes csordák lep :k meg az ezeréves országot, hogy elvigyenek, elraboljanak mindent, amit csak lehet. De egyet nem rabolhatnak el: a nemzet kultúráját. És nagyon jól tudjuk azt, hogy magas nemzeti kultúránknak köszönhetjük mai fennmaradásunkat. És itt látom én belekapcsolódni a trianoni magyarság nagy küzdelmébe Zsivora György szellemét, annak a Zsivora Györgynek, ki 1883-ban végrendeietileg, számos jótékony alapítvány mellett, százezer forintot hagyott a Magyar Tudományos Akadémiára. Százezer forint l Milyen szerény és eszményeiért rajongó életnek kellett lenni annak, hogy ily hatalmas ösz- szeggel járuljon halála után a magyar kultúra oltára elé. Itt van, ebben van Zsivora György halhatatlanságának titka, melyet csak szerényen hirdethet síremléke és a Magyar Tudományos Akadémia képtárában lévő arcképe. Zsivora György tanulmányait Szek- szárdon, Sopronban és Pozsonyban végezte. 1827-ben Pesten letette az ügyvédi vizsgát. 1833—1835-ben Parisban találjuk, ahol gróf Apponyi Antal nagykövet magántitkára és fiának jogi oktatója volt. Ezután Pesten működött mint ügyvéd. A magyar szabadságharc le kés hive volt. Az első felelős magyar minisz-
