Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-08-30 / 68. szám
68. szám £8 „ ,SÍ, UJS . Egyes szám ára 24 fiilép. XII. évfolyam._____________________ Szekszárd, 1930 augusztus 30. fMrkMztSség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetés! dij: Félévre---------6 pengő. | Egész évre_____12 pengő. FC szerkssztS: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: DLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden eserdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Hirek. Irta: Jánosi György Tagadhatatlan, hogy nagyon nehéz mesterség az újságírás, mert hiszen az újságnak kellene tájékoztatni a nagy közön séget az előfizetők és az olvasók táborán keresztül azokról, amik a világban történnek. Az újságírónak mindent meg kell látnia, mindent meg kell hallania, mindent meg kell tudnia, mert csak igy szolgálja meg azt, amit neki a nagy közönség fizet. A jó lap áldás, a jó lap mindennapi kenyér, vagy még annál is több, a jó lap a mi legjobb barátunk, akivel eszmét cserélünk, akinek véleményét elfogadjuk, vagy nem. Az Devel, int, oktat, tájékoztat, arra büszkék vagyunk, azt szolgáljuk és az szolgál minket. A vezércikk egy magasabb szempont su gárzó napjáig vezet és bevilágítja az élet eseményeinek rugóit, szint ad azoknak, tartalmukat felboucolja, átosztályozza őket, mert csak ily szel lemi és lelki átgyúrás után és által irányithatja a közvéleményt. A hirek pedig a nyers anyag, amelyből ké szül a táplálék. Fő kelléke, hogy jó, •leven és hiteles, valódi és lebilin •selő legyen, mert ha a lap megpillantására nem a szellemi torna, hanem az áBitás boldog vágya fog •1 bennünket, ha a kacsa, vagy zöld- ségszezoD, a gyötrő mesterkéltség együtt táncol az érdektelenség limonádéjával, akkor, ha jó kedvünk van, azt mondjuk: üres hassontalanságok, ha haragszunk, akkor bosszankodva kívánjuk a nirvánát, ha pedig cinikusak vagyunk, akkor felháborodva kérdezgetjük, hogy miért nem megy ez a konok világ, ezek az érzéketlen emberek a szerkesztőség elé, hogy puszta anyagszolgáltatás miatt minden öngyilkosságot, lopást, birói ítéletet, Bzóval eseményt kézhez adjanak? Igazán nem járja. A hirek háromfélék. Rosszak, rósz szabbak és legrosszabbak. Légből kapottak, koholtak és szándékos hazugságok. Légből kapott hir például az, ba azt olvassuk araszos betűkkel, hogy »Ottó királyfi Budapesten tartózkodik“. De légből kapott hirek azok is, amelyeket a Graf Zeppelin világhíres amerikai és európai túrája közben rádión minden öt percben világgá kürtőitek, melyek világraszóló földindulás- és vulkánkitörésszerü ábrázata igy festett: „Az utasok közérzete jó. Táplálék kitűnő és bőséges. A kilátás szép. Az időjárás jő.* Biz ez nagyszerű' és nagy újság .yoít».'-~ni v: Murr . Koholt bir az, ba például Neiv- Torkból ezt kapjuk: „A Mtssisipi 8 lábon álló hatalmas hidja egy meg-’ felelő bizottság felügyeleté mellett a pártra ment, ott lelegelte a zsendülő kávóüItetvényeket.5« Végül néhány ttgorkafa tetején fészket rakott, hogy ott kikölthesse pelyhes magzatait.0 Krisztus Király diadalűtja a Dunán. Irta: Brandeiszné Frey Melanie. A nép már órák hosszat vár a parton: Eleven, nyüzsgő, sűrű hangyaraj. És lassan, észrevétlen száll az alkony S mindinkább halkabb lesz a lárma, zaj. A nép tömegje minden tért lefoglal, Nincsen parányi, tapalatnyi hely. Emberszőnyeg most a két parti oldal, Mely Krisztusi diadalt ünnepel. Sötétség bontja már ki lomha szárnyit S a Citadella fényárban ki gyűl. S szent Gellért égi fényességben áll itt S kereszt áldása im a népre hull. Tündöklőn ég a régi halászbástya S a Mátyástemplom tfizfényben ragyog. Hivők kezén ezernyi gyertya lángja; Égből aláhullt drága csillagok. Az esti tájon néma, méla csend ül, Csak néha cseng a távol villamos. Most nyolcat üt — s Ave harangja csendül, Mit a hegy orma zúgva visszahoz. Zászlóerdő leng a két Dunaparton S zászlóhad imbolyg a hegyoldalán. Zsolozsma zeng sok százezernyi ajkon: Krisztus kel útra e szent éjszakán. S íme feltűnve a távolba messze A Dunán Krisztus egyre közelit: A Magyarságnak szent kettős keresztje A sötét vízre glóriát vetít. S szent István régi árva koronája Úszik a vizen, — tündöklő csoda. Királyi felkentjét ő vissza várja S egész országra száll a korona. Most Krisztus jő im diadalmenetben, Krisztus a legfőbb, legdicsőbb király. A gálya ormán napfényt! keretben Áldása a hivő seregre száll. S hajók raja mögötte fénybe lengve A vizen száll, mint óriás uszály. S szent áhitat imája zsong a csendbe: Diadalútján száll Krisztus Király. És áldva hull az éj a méla tájra: Krisztus Urunk szeretve egyre áld. Diadalűtja im nappallá váltja Az éjre szálló zagyva, vak homályt. S zúgó ágyúként süstörögve mostan Az égre tör szikrás rakétafény, Szivárvány színben lángolón fellobban S csillaggá vál az égnek peremén. egy szellem megbukott. így vau ez a zsurnalisztikái napos csibékkel is. Mindenki újságot akar irni, mert ott, ahol nemcsak irni, da tudni is kellene, ott nem tudnak irni, tehát készíttetnek egy saját ágyút, rakéták számára, nagyot pukkanó, rövidtávú ágyút. Jönnek és elvonulnak ezek az érdekes alkotmányok ... Mert az érték próbája a maradandóéig, a kelendőség nyitja a benső tartalom. Viharzónában jár a nemzet. E nemzetnek csak az kell, ami jó. Uj idők hajnala kováosolódik a fülledt magyar éjszakában. Vihar, vagy nap. Vagy a kettő együtt. Van, aki nem érti 1 Világosabban megírom: Vannak, akik revisiéra készülnek és revíziót készítenek. A nemzet javai ezek. És ezek, igen tisztelt bírirók, kedves barátaink, nem kiváncsiak arra, hogy Rátóton kettős borjut ellett a Savanyú Sámson kajla tehene, hanem am, hogy veri-e még bottal az oláh a székelyt, várják-e még a magyar szuronyt a kuruo várromok, az ősi porok, az ősi határ ? Arra feleljenek, mindig csak arra, hogy mi bir van odatul, rabmagyarok kösött? Arany kereszt a Lourdi szent barlangon Elébe áldva, szeretőn köszönt S harangok s kürtök víg hozsanna hangon Ujjongnak — s ezer hangba fül a csönd. Tündéri szépségeknek éjszakája, Káprázatoknak bűvös éjjelet Szent István néz az árva Magyarságra S szent Imre ránk tekint le ővele. Mivel e koholmány amerikai, tehát kapós, nagyszerű és való. De koholt hir általában mindaz is, amely nyers vasat tartalmaz, tekintet nélkül a perzsa—török háborúra, vagy arra a politikai vádra, amely a népszövetség előtt volt, van és lesz valamilyen formában ellenünk, hogy tudniillik tengeralattjárókon akarjuk megtámadni Prágát. Szándékos hazugság az . . . különben erre teljesen felesleges kivételes példát felhozni, mert azt találja valaki hinni, hogy kevés van. Ez pedig maga is szándékos h&zngság lenne. Mert azt mindenki tudja, hogy ez gomb&módra terem. Hogy ezt nem nyári tréfálkodás kedvéért sorakoztatjuk a közvélemény elé, azt minden komoly olvasó gondolhatja. A veszedelmesen szaporodó újságok e mai korában szükséges, hogy a közvélemény foglalkozzék ezzel a kérdéssel: mi az újságírás és mi ad annak igazi értéket ? És ellenkezőleg. Más irni és njságót irni. Más használni, szolgálni a közérdeket és nevünkkel tapintatlanul a nyilvánosság elé tolakodni. Más az, amit nagyszerű múlttal, súllyal, tekintély, íyel, világos céllal rendelkező lap felmutat és más az, - amit mellékcélok jelentenek egy-egy ifjú csibén, mely- fHtték látását a szemeiről még le a.em I száradt tojáshártya akadályozza. Más ! az és mi volt az, ami a 48—90-ea i bénél szerkesztőnkhöz. Tekintetes Szerkesztő ur / A „Tolnavármegye0 augusztus hó 24-iki számában „Ne általánosítanak0 cim alatt egy cikket közöl, amely igyekszik ellensúlyozni azt az ellenszenvet, amelyet a megyei panamák világgá kürtölésével, az egyes megtévedtek bűneinek szenzációt hajszoló kiteregetésével keltett és amellyel igen Bök embert elidegenített magától, akik tán eddig nem is annyira a lap nívója és nélkülözhetetlensége miatt, hanem inkább a főszerkesztővel való barátság és ismeretség folytán járatták a lapot. Úgy éreztem e cikk olvasásánál, hogy az hozzánk, községi jegyzőkhöz van címezve. A jegyzői pályán eltöltött több évtizedes szolgálat után jogosítottnak érzem magam néhány sorban a jegyzőkhöz intézett eme cikkre válaszolni. Mi jegyzők nem félünk az igazságtól. Igaz, hogy rajtunk keresztül gázolhat, szerencsétlen hivatali helyzetünk miatt, minden felsőbb hatóság. Mi vagyunk felelősek a közcsenj fenntartásától az adóbehajtásokig, a népművelés sikerétől a képviselőjelölt megválasztásáig és mint az államszervezet utolsó igavonóin, rajtunk csattanik el rendszerint az OBtor. — Talán máshol ezért az emberfeletti munkáért, amit mi jegyzők végzünk, megbecsülés járna, nálunk azonban legtöbbször, felülről a semmibevevés, alulról pedig a gyűlölet a bérünk. Mi jegyzők tehát inkább keressük csak, de nem féljük az igazságot és igy nem vesszük egy laptól sem rossz néven, ba az igazságot hangoz. . tatja akár velünk, akár másokká} ■ szemben. Ámde mikor valaki az igaz És hittel bízva, várva és remélve Halljuk jövőnknek szent ígéretét: Magyarság nézz a tiszta nyári égre, Nem lesz az mindig éjjeli setét 1 évek hatalmas szellemeiben dübörög. A nap, amely körül fényes csillagrendszerek élnek, a magyar honmeg tartás kiváló őrei, Kossuth, Pákh, Deák, Fáik, Vachot, Széchenyi,Tbaly, Andrássy, Tisza, Rákosi, Kemény — csak igy odavetve, egész iskola, amelynek keblét tudás, honszeretet, önzetlenség, fennség dagasztja és amely tudta, hordozta és élte a nyilvános politikai élet és küldetés parancsát, bogy »aki ti közületek első akar lenni, legyen mindeneknek szolgája“. Hol volt ezektől az öndicséret illata és a tömjén ? Hol volt ezekből a tri- viálitás, a tüntető pongyolaság, az odavetett pöhhendiség, a tanulatlan* ság esetlen botorkálása a sziporkázó tárgyözönök között? És hoi vau a bolti portékává pakolt revíziós üzlet ma, vagy tegnap, a mód, amellyel a nemzet legszentebb eszményei kirakat* csalogató, kerti üveggömbjei lettek s ahol a hazája sorsán kesergő szív könnye omlott — lacrima Christi — ott üvegbe fogták azt és jópénzért eladták. Igen. Uj igazságok vajúdása folyik. Pesten a színházak sorra buknak. Mert moslékkal akarják teletömni a kulturéhes közönséget és az visszautasítja azt és egy arasznyi film művészi értékét többre becsüli azon halhatatlan műveknél, amelyeket elolvasni kín, végignézni gyötrelem. A közönség közönye bizonyítja azt, hogy
