Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-08-27 / 67. szám

(930 augusztus 27. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 DEBULAY IMRE lakatosipar-üzlete Szekszárdon ToKaréKtüzhely Vízvezeték Csatornázás Egy tanuló felvétetik! vek még hithübb katolikusok és még becsületesebb magyarok legyenek és Decs minden katolikusának értékelni kell azt a felemelő érzést, hogy a katolikusok örömében részt vesznek a decsi másvalláBU keresztény test­vérek is. Ez az érzés viszont a ka­tolikusokat is arra kötelezi, hogy ve­gyenek részt a mások örömeiben. — Ha az élet érdekei éket vernek is «gyes emberek közé, nem szabad megengedni, hogy egy község lakosai vallások szerint tagozódjanak, mert az vétek a nemzeti érzés ellen. A vallás mindenkinek a legbensőbb lelki dolga lévén, a vallás dolgát mindenkinek az Istennel kell elin tézni és nem embertársaival, akik tiszteletben tartani tartoznak a más ■ember vallási felfogását. A magyar haza ellen vét, aki máskép cselek­szik. Szeretettel köszönte a refor­mátusok testvéri üdvözlését és azt kívánta, Dicsen ne vallás szerint osz­tályozzák az embereket és hogy a testvéri egyetértésben élő magyarok itt Daca község és a haza minél nagyobbá, boldogabbá tételében vetél­kedjenek egymással. Decs község virulására ürítette poharát. Dani János volt biró azt kívánta, hogy a templomok és a benne buz- gólkodó lelkipásztorok a szeretetteljes együttműködés hirdetői legyenek és hogy ezzel tegyék Decset a vár­megye legirigyeltebb községévé. Nagy István plébános a szegény- sorsú decsi katolikusok érdekében oly sokat tett öiffy képviselőnek és Gdvay-Wollff Aladár közalapítványi felügyelőnek mondott köszönetét hívei nevében. Majd megköszönve az al­ispán és főszolgabíró megjelenését, ígérte, hogy legfőbb papi törekvése a szeretet jegyében való működés lessen. Bejelentette végül, hogy Virág püspök főpásztori áldását küldte mindazokra, akik itt fáradoztak. Ssévald alispán állapította meg ezután, hogy mennyire emeli az ünnepély fényét a református vallás képviselőinek a megjelenése, amely a tökéletes béke ób fejlődés záloga. Ennek a reményében Decs község üdvére ürítette poharát. Az ünneplő társaság boldog han­gulatban sokáig volt együtt a kör helyiségében, őrffy képviselő pedig közben látogatásokat tett és a község­házán panaszaikkal hozzá forduló választóinak kérelmeit elintézve a délutáni vonattal visszautazott Buda­pestre. Tábori mise a levente- táborban. A tolnamegyei leventék közül 60-an a dombori Danaág egy igen szép részén táboroznak C-tankó Imre pa­rancsnoksága alatt. Eme táborban f. hó 24 én, vasárnap, benBŐségteljes ünnep volt. A leventéket a Vármegyei Test- nevelési Bizottság nevében dr Horváth Árpád, a bizottság előadója, Fischer Károly testnevelési felügyelő, valamint Tolnáról több leventebarát, továbbá tolnai és szekszárdi leventeoktatók, Schneider János, a Szekszárdi Levente Egyesület társelnöke, Linka Ottmár tolnai, Takács Gyula dunaszent- györgyi és Ujlaky Károly íiddi fő­jegyzők, mint a községi leventeegye sületek elnökei, táborozásukban fel­keresték, hogy ezzel a leventék iránti érdeklődésüknek tanujelét adják, egy­ben, hogy gyönyörködjenek abban a példásszerü rendben és fegyelemben, amely a táborban uralkodik. A leven­téknek 14 sátruk van felállítva, to­vábbá magukkészitette tűzhelyük és díszbe borította a megboldogult tem­plomát, amelynek szentélyébe felvit­ték a lezárt koporsót, hogy az Ur oltára elől kisérjék utolsó útjára az ő alázatos szolgáját. Kapi Béla püspök magi akarván az evangélikus papság nesztorának a végtisztességtételt megadni, vasárnap •délben érkezett Paksra, részvétét fe­jezve ki a családnak és az egyház- községnek. A kora délutáni órákban megkezdődött a zarándoklás az evan géhkus papiak és a templom felé. Egymásután érkeztek a kocsik és autók, amelyek előkelő temetési ven «légeket hoztak az elárvult papiakba, •ahol ott láttuk : dr Pesthy Pál ny. igazságügyminisztert, az evangélikus egyház egyetemes főgondnokát, Ko- ritsánszky Ottó egyházmegyei gond­nokot, Tolna vármegye törvényható­sága részéről Ssévald Oszkár alispánt, Schneider Gábor nyug. kúriai bírót, Mechvrarth Ernő gazdasági főtaná­csost, Reich Oszkár gyönki és Szón- gottEdvin szekszárdi főszolgabirákat, továbbá Paks és környéke^társadal- mának vezető egyéniségeit valláskü- lönbség nélkül. A tolna—baranya—somogyi egy­házmegye papságából megjelentek : •Schöll Lajos és Müller Róbert esper resek, Tomka Gusztáv, Sparasch Elek, Schmidt János, Rá ez Károly, Hanitzer Sándor, Fábián Imre, Mühl Sándor, Buldauf Gusztáv, Pál Béla, I£ovács József, Fachs János és Ador­ján Ferenc lelkészek. A bonyhádi ág. ev. főgimnáziumot Fáik Henrik igazgató, továbbá Lövik és Msrcz tanárok képviselték. Pontban 3 órakor vonult Kapi Bála püspök papjai kíséretében a világi előkelőségekkel zsúfolásig megtelt templomba, ahol a bevezető ének alatt espereseivel az oltár előtt imád­kozott, majd megtartotta megindító gyászbeszédét az égbe költözött lelki- pásztor fölött azon a helyen, ahol 64 évig hirdette az Isten igéjét és ahol sohasem kereste az emberek tetszé­sét, vagy a maga dicséretét, hanem a tulvilági jutalom reményében szórta szeretettel a telkekbe a lélek kin­cseit. A kiváló pap egész életét gyö­nyörűen méltató püspöki beszéd után Kapi Béla megható imát mondott, majd megáldotta a gyülekezetét. — Az áldás után a református dalárda Bálint Bulcsu vezénylete alatt a „Mért oly borús“ kezdetű gyászdalt éne­kelte, mire megindult a gyász menet. A templomból paptársai hozták ki a koporsót, amelyet azután az egy­háztanács tagjai kézen vittek utolsó útjára a temetőbe, ahová közel öt­ezer ember kisérte ki Horváth Sán dort. A sírnál az elhunyt káplánja tartott búcsúztatót az egyházközség, az iskolák és a hívek nevében, mig a bonyhádi ev. főgimnázium képvi­seletében (melynek az elhunyt egyik alapítója es mecénása volt) Schöll Lajos hidasi főesperea mondott utolsó istenhoszádot a papság részéről is. Az ő imája után Horváth Sándor testét átadták az anyafölduek. élelmezési raktáruk van, ellátásról maguk gondoskodnak. Nagyon kívána­tos lett volna, ha a táborban uralkodó közsiellemről, rendről, fegyelemről, tisztaságról meggyőződtek volna azok a jóindulatú, de sajnos kevésszámú adakozók, akik lehetővé tették e fiuk­nak a testet és lelket egyaránt edző táborozást, de még kívánatosabb lett volna, ha azon sokak, akik ezen ne- mescélu intézmény támogatása elől ridegen elzárkóznak, szintén meg­tekintették volna ezt a tábort. Hi es­szük, hogy annak megtekintése meg­változtatta volna eddigi magatartá­sukat és nem sajnáltak volna pár pengő adománnyal hozzájárulni, hogy as ezévinél sokkal nagyobbszámu levente élvezhette volna a gyönyörű táborozás örömeit. Az ünnepélyt az tette bensőségessé, hogy a táborba kijött a levente- és cserkéssintézmények melegen érző lelkes barátja, vitéz Makray Mayer Lajos, tolnai plébános, tb. pápai ka­marás is és ott a Duna partján tá­bori misét mondott. Az evangélium után gyönyörű beszédben fejtette ki a leventéknek a rájuk váró nagy feladatokat és művészi módon fes­tette meg, hogy eme rövid táboro zás alatt micsoda érzések támadhat­tak az ifjak lelkivilágában. A köte­lesség, a rendszeretet, a felsöbbség tisztelete, egymásnak megbecsülése, az összetartozandóság érzésének foko­zása, az önmagukon és bajtársukon való segítés érzetének kifejlődése azok, amik öntudatlanul is — kibontakoz­tak az ifjak lelkivilágában. Arra kérte az ifjakat, hogy ezen érzésekkel menjenek haza, hogy a maguk kis otthonában, mint égő fáklya világítsanak be társaik lelki­világába is, hogy ott is kifejlődjenek ugyanazok az érzések, mert amint 1918 ban ezeket a nemes érzéseket ellenségeink kitépvén a magyar ka­tona szivéből, szét tudták zülleszteni a győzhetetlen magyar sereget és ezzel rombadöntött.ék az 1000 éves pala minÖSÉGE,CRZDfl5flOOSSAGPI FELüLmúLHRTfmnn JlRGVBATOnY-UJLRKr EGYESÜLT IPRRmOVEK RT BUDAPEST,V.V||_m0J'-üAJZAR'UT33 országot, úgy ezen érzéseknek száz­ezrek és milliók leikébe való átülte­tése képes a föltámadás boldogságába vinni a magyar nemzetet. A kiváló Bzónoki képességű lelki- vezér szavai mélyen meghatották az istentiszteleten résztvevőket s minden levente azzal a nemes fogadalommal jött el a szentmiséről, hogy azon gyönyörű gondolatnak, amelyet az ünnepi szentbeszéd oly ékesen dom­borított ki előttük, tántoríthatatlan harcosa lesz. A szentmise alatt a tolnai levente zenekar Saendeff Mik­lós karnagy vezetésével egyházi éne­keket játszott, majd az egyházi szer­tartást befejező buzgó magasszárnya- láeu ima után a magyar Himnusz hangjai szálltak fdl az erdő kis tisz­tásából az ég felé. 12 órakor az összegyűltek a leven­ték élelmezésében gyönyörködtek, a lányosarca K iégi Bila, a tábor sza­kácsa, egy egy szellemes ajánló sióval osztotta az ízletesen megsült sertés* karaj-dirabokat a jóétvágya leventék­nek. A tábor látogatására érkezők ezután maguk is ízletes halpaprikás­hoz ültek és 2 óra is elmúlt már, mire nagy megelégedésük kifejezésé­vel elhagyták a tábort, amelyet agy Szek8zárdról, mint Tolnáról még dél­után is igen sokan kerestek fal. HÍREK. ___ — Megyés püspökünk Tolnán. A Tolnai Katolikus Kör zászlószentelése szeptember hó 8-án lesz. Az ünne­pély fényét rendkívüli módon emeli, hogy a falszentelési szertartást maga Virág Fereuc megyés püspökünk végzi. A napokban érkezett meg a püspöki titkárt hivataltól a tolnai plébániára ezen hir, amely egész Tolna községet nagy örömmel töl­tötte el. — Perczel Lajos 97 éves. Kedves ünnepség folyt le vasárnap a kis- kajdacsi kastélyban, ahol ez alkalom­mal ünnepelték a 97 éves Perczel Lajos nevenapját és születési év­fordulóját. Bír Perczel Lajos a nem rég elhunyt 96 éves Vilmos öccse halála miatt gyászbau van, a vár­megye sok előkelő családja személye­sen fejezte ki az évfordulón szerencse- kivánatait. — Szent Imre tisztelete Tolna vár­megyében cím alatt folyó hó 20 iki számunkban megjelent hírre vonat­kozólag pótoljuk, hogy nemcsak Dob- rököz, Diósberéuy, Dunakömlőd és Nagyvejke plébánia temp'omai he­lyezték Szent Imre képét a főoltárra, hanem annál sokkal régebben, még a mohácsi vész (1526) előtti idők­ben állott fenn Tevel községben — a mostani tevel—hőgyószi nt men tén — egy Szent Imréről nevezett Pálos rendű reális prépostaág, amely a gyászos mohácsi napok után per sze tönkrement, de annak emlékét a Thfcwli — olv. tőli — értsd te.veli címzetes prépostságbau, a jelenlegi kalocsai érsek gróf Zichy Gyula pécsi püspöksége idejében felújítot­ták. Eme prépostságnak mostani vi­selője — tudtuokkal — a népszerű és köztiszteletben álló Hradek Károly bátaszéki prépost plébáaos. — A polgármester gyásza. Vitéz Vendel István szekszárdi polgár- mester Magduska nevű 6 éves leánya, hosszú, kínos szenvedés után meg­halt. A mélyen lesújtott szülők, akik iránt óriási a részvét, hónapokon ke­resztül mindent elkövettek gyermekük megmentésére, az orvostudomány azon­ban tehetetlen vo't a betegséggel szem­ben. A gyászbaborult család a követ­kező gyászjelentést adta ki: „Összetört szivünk mérhetetlen fájdalmával jelentjük, hogy aranyos Magdus- kánk angyali türelemmel viselt hosszas szenvedés után, élete 6 ik évében, augusztus hó 25 én haj nali fél 3 órakor visszaadta ár tat lan lelkét Teremtőjének. Drága halottunkat augusztus hó 26 án délután 4 órakor fogjuk a gyász házból (Széchenyi ucca 28) az új­városi temetőbe örök pihenőre ki sérni. Augusztus hó 27 én reggel 9 órakor a belvárosi róm kath. templomban angyali mise lesz fe lejthetetlen kis lányunk üdvéért. — Forrón szeretett kis leányunk imádkozzál érettünk 1 — vitéz Ven del István édesatyja, vitéz Vendel Istvánné szül. Demetrovits Mária, édesanyja. Lucika, testvére . — Halálozás. Segeta Mihály felső- mindszenti földbirtokos folyó hó 18 án 73 éves korában elhunyt. Az elhunyt­j bau Gundrum József závodi gőzma­I lom tulajdonos, megyehizottsági tag ' apósát gyászolja.

Next

/
Thumbnails
Contents