Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-01-25 / 7. szám
7. szám, Egyes szám éra 30 fillér. Xfl. évfolyam. Szekszárdi 1930 január 25. SrerkNztiséi ét kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. Teleionszám 85 és 102. Előfizetési dl): Péiévre ______6 pengő, | Egész évre______12 pengő. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap oiaOelcilk álnál atertán 4a nsombataa. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy, 60 milliméter széteá hasábon milliáétersoronkén) 8 fillér. Állást keresőknek 50 utalók engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi nir, valamint a nyitttér soronként 60 fillérbe kerül. Szent örökséé. Irta: Jánosi György. A trianoni nagy pör véget ért. KismagyarorsBág kikerült a iává* rok ét hitetők karmai kőiül. Fel- naWttlt. A faágai egyefetég vissaaadta Önmagnak. Ma olyan, mint mikor egy nagy birtok hősim pör, taámtalan tárgyalások, gondnokság, tannaás, osatoaás «tán végre jogerősen odaitéltetett aa egyedül igán örökösnek. Teher is van rajta, itt- ott le kellett belőle valamit métfúéfii, taláfi többet is, mint amennyi megmaradt, nem baj, vagy ha baj ia, hegy né volna baj 1 aa máskorra, más lapra tartoaik. Most aa a fő, bogy ea a kicsi, eá a maradék épen, saabadon került ki abból a keressttfizből, amelyben a saláv érdekek köaéppontján állt. Olcsó nem volt ea a pör. De kínos veit és 1966 ig less idő bőven felőle tárgyalni, miatta állást foglalni. Sürgős és lényeges an volt, hogy valami- módon ea a kínos és gyötrelmei helyset véget érjen éa bármint hasson is, nyugodtan leírjuk, hogy a reviiiónak ea egyik, nem a legrosszabb módja, sőt bizonyos saempontból feltétlen előzménye. Meg kell gondolnánk, hogy Magyar- ország z világháborút követő felfordulás és belső meghasonlás, népének fejetlensége miatt rettenetes biaony- tálán és kétségbeesett állapotba került, amit igy akarunk jellemeim: bármely pillanatban a végleges katasztrófa, örök megszállás, vagy épp felosztás válthatott volna fel. A nemieteket sohasem veaeti a szimpátia, hanem aa érdek éa zenkinek sém fájt volán a feje amiatt, ha ea á felosztás be is következik. Elleneink végző célja ea volt éa est kerezatül is hajtják a magyar faj roppant szívóssága dacára is, eaért helyzetünket függőben, függősben, ellenőriéiben, megkötöttségben tartani, gaadaaági erőnket, politikai saándékainkat kifejlődésében megaksdályosni, létünk, boldogulásunk ellen minden lehetőt elkövetni, esek ások, amelyek odatul a kedélyeket fütötték, amelyekkel szemben idebent két irány küzdött: zz egyik a szentimentális, felelőtlen óbajtozás, amely, mert kardunk nem volt, sürgette a palacsintasütő vasat és fegyveres beavatkosást sürgetett gáaaal, gőzael éa eomfabottal; a má aik pedig a felelős gondolat, amelyik tudja, hogy a 20 követkeamény, melynek a 0-ig épp 19 előaménye van és e kiesi kis gyöngyszemet: Kismagyarorsaágot, eat, csakis est, egyenrangú, erős, tekintélyes állammá kiemelni, teremteni mindennél sürgősebb feladat. Aa idő ez utóbbiaknak adott igaaat. Tizenkét évi nyomorait bolyongás után megérkeztünk Trianonon, Hágán keresztül egy országba, KismsgyÍrországba. Es az ország, no féljünk a nevétől, mindnyájunké, akik határai köaé szorultunk, benne polgárjogunk van, dolgosunk, törvényeit megtartjuk, embert, hatalmasságot és Istent becsülünk, tisate- lünk; mienk, elvitathatatlanul a mienk éa csak esőké nem, odakivttl, akik aat hitték, hogy aa ő koncuk, aa ő bérük, aa ő vérdijuk less. Ez a lelki és testi felszabadulás minden pénzt megér nekünk. Fisetünk, mi illetünk és mégis nyertünk. Megnyertük aat, ami téten volt a többivel együtt: a mi orsaágunkat. Előttünk van a szent örökség í Nagymagyarország szive,' Kismagyar- orsiág. Pontosan ott, ahol eddig volt és mégis köaelebb saját nevéhea, saját, eaeréves földrajai helyéhez. Hogy mi lesz belőle, ez mitőlünk függ. Elúszhat a többi után. De viaaaaboahatja a többit. Emlékeaattnk csak, bogy mint gyötört bennünket a hontalanság különös érzése a kommün alatti Hogy tépett a bizonytalanság, hogy hová is hajtsuk le nyugton fejünket ? Féssek- dúlt madárként sírt bennünk a lélek. És most e zaklatott árvaság befejeződött, ha semmink sincs is, mienk a legszentebb birtok, fogalma: a haza; mienk a legörökebb tulajdonjog.4 a haza; mienk ennek élete, szomorúsága, öröme, sorsa és mi az övéi vagyunk. Nincs és nem lehet máé diosekedéaünk ebben a korban és e megszentelt gondolatoktól áthatva élni, dolgoani, biaony nem csekély erény. A jövőnek egyetlen feladata számunkra aa, hogy ennek aa örökségnek alapjait bistositsuk. Ennek belső berendezkedése, népének lelke, szorgalma, életvissonyai, helyzete, gondolkodása, törekvése, vágya eléijo aat a magaslatot, amelyre feltekintsenek a környező államok és amelyben szívesen közelednek igaz baráti megértésiéi. Kismagyarország okos, bölcs, minden tekintetben való talpra- állítása —> ez a nagy magyar jövő. Óvakodjunk a len túltermelésétől. Megboldogult Gally államtitkár 1926 november 6 án a kender- éa lentarmeléa fokoaáaáról tanácskozó ankétot hívott özsae. Esen több gaada éa gyáros is résztvett, köatttk magam ia a aa ankét alkalmával memorandumot nyújtottam át, amely a Budapesti Hirlspban és a Tolnamegyei Újság 1927 január 22 iki számába a égési terjedelmében meg is jelent. Gally államtitkár « memorandum fontosságát felismerte és engem óhajtott megbisni egy lentermelési szövet kese t létrehozásával. Én akkor, mint a Siómenti Kendergyár aktív igaagatója, a megtisztelő megbízásnak nem tehettem eleget. — Gally államtitkár a memorandumban leirt módosítót teljességében elfogadta éa egy bisottságot neveseit ki, amely hivatva volt a lengyároaokkal együtt — a világpiacot és a gasdák termelési lehetőségét mérlegelve —í a len- kóró árát megállapítani a javasolni aa állam által nyújtott termelési előleg kamatmentes folyósítását a gyárakon keresetül a gazdáknak. (Kát. holdanként 80 pengőt.) Sajnos, javallatomnak kát pontja eélt tővesstett. Éspedig aaért, mert nem a gazdáknak, hanem ismét a gyárosoknak nyújtott előnyt. Előaaör, mert aa ármegállapitó bizottságban csak teoretikus gasdák foglalnak helyet, akik a len termelésével és annak kikéssitétével nincsenek tintában, ennélfogva a gyárosok az ár megállapításánál nem is kérik ki véleményüket, hanem teljesen önTÁRCA. A kis aranyóra. Irta: Kár081 i Pál. Enyédi Gyula nyugalmazott részvénytársasági tisitviselő úgy élt már vagy husi éve a nagy város forgatagában, mint a remete. Kis egysao- bás lakását valóságos múzeummá alakítóit! át, me'yet csak nagy ritkán, 8 nsgyon rövid időre hagyott el. Egyetlen ssőrakoiása aa emlékeiben Való elmerülés volt. Régi elfakult újságok, gondosan össaepakolt levelek, kopott, elsárgult fényképek a egy kis női aranyóra képezték kis múzeumának szerény kincseit. Mikor kora reggelenként megkezdte emlékeinek átnéaését, felhuita a kis aranyórát s annak halk ketyegése mellett rohant ő vissza tova tűnt ifjúságába, amikor fiatal lelke még tele volt hittel és reménnyel, szivében még igaz szerelem lakozott s érdekelte még minden ami a nagy világban körülötti történik. Azóta bizony elmúlt már vagy négy ven esztendő ás Boyédi Gyula lassankint csak önmagát kezdte ismerni, lelkében a hitet éa reményt egykedvűség váltotta fel, szivében a ■■erőiemnek csak kínzó fájdalmát érezte s lassan nem érdekelték már őt a világ eseményei. Husi éve lakott már egy helyen, de saomsaédairól semmit nem tudott, akik természete- sen egyhamar legendákkal vették körül Enyédi Gyula alakját. Legkedvesebb emléke a kis aranyóra volt. Élete legboldogabb siskának negyven éves emléke volt ez. Eljegyzésre vette a kis Rossnyai Gabikának, kihez akkor már öt éves issó, ideális sserelem füsté. Az el jegyaés elmaradt, e Enyédi Gyula a kis órával iBebében indult a jövő felé. Kereste a zajt. Esténként a ká vóhásakban, délutánonként a szabadban igyekesett szivének fájdalmait elnyomni. De nem sikerült. As első, aa ohhatatlan, igasi szerelem villámgyorsan rohant vele a magányba. Eliárkósott aa emberek elől, berendelte kis museumát a elkezdett magának élni. Egy ssép májusi reggelen, mikor Enyédi Gyula bizony már görnyedt háttal reggeli sétájára indult, látta aat, hogy uj szomszédot kapott. Zaör- göndi Zoltán törvény sióki jegyző lett a szomszédja. Szép fiatal felesége Ói babaarcu, nagy szőkebaju kisleány képeste a kedves kis családot. Aa uj szomssédok nagy melegséggel kössön- tötték Enyédi Gyulát, ki bármenynyire is ragaszkodott elzárkósottsá- gához, nem tudott kitérni mereven a jóindulatú, érdeknélküli saivélyes- ség elől. Különösen a kis tiz éves Magduska sserette meg hamar Enyédi Gyulát, kiből hamarosan Gyu'a bácsi lett. Reggelenként mikor iskolába ment, bekopogott Gyula bácsihos, ki már várta őt s kis iskolás táskájába osusatatott pár ssem cukrot. Enyédi Gyula előtt egy uj világ nyílt meg. A saeretet, mellyel Zsőrgöndiék elhalmozták, kiráototta őt gyilkos magányából s emlékeiben való elmerülés mellett szívesen ment át Zaőrgöndiékhes egy kis beszélgetésre. Egy ilyen esti beszélgetés közepette jött arra rá, hogy bizony Zaörgöndiné nem más, mint Rozs- nyai Gabika leánya. Meg tudta aat is, hogy az ő Gabikájából bizony ősz hajú nagymama lett s mint ös- vegy asszony éldegél a közeli városban. Enyédi Gyula asnap este álom- talanul vergődött ágyában. Sötét sso- bájában a világos álomképek egymást követték • mintha esek színházban lett volna, úgy látta leját- aaódni egész életét. Reggel korán már emlékeibe merült. Felhúzta a kis aranyórát, nézegette a fényképeket, olvasgatta a régi újságokat. Éssre sem vette, amikor a kis Magduska betört hosaája. Nagy kék sseme mindjárt a kis aranyórán akadt meg. Gyula bácsi adja nekem ezt a kis órát. Enyédi Gyulát váratlanul érte ez a kérés. Az ő negyven év előtti Gabikájának eljegyzésre vásárolt órát kéri a kis unoka. Hosssasan nézte a kis órát, majd ünnepélyesen Magduska karjára csatolta. Fakó szemében könnycseppek csillogtak. Gyula bácsi ugy-e azért sir, mert sajnálja az órát? Gyula bácsi nem szólt semmit, megcsókolta Magduskát és meghatódott hangon súgta a fülébe: Szeresd a nagymamát. Másnap Zsörgöndiéket meglátogatta a nagymama. Zaörgöndiné sokat beszélt édesanyjának Gyula bácsiról, kiben ő tüstént felismerte első sse- relmét. Magduska nagy örömmel mutatta a kis órát, melyet a nagymama könnyes szemekkel nézett. Nagymama úgy*a azért sir, mert nem maga kapta a kis órát? Nagymama sem szólt semmit, csak megcsókolta Magduskát s halkan súgta a fülébe : Szereid a Gyula báeait
