Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-07-19 / 56. szám
XII. évfolyam. 56. szám. Egyes szám ára 24 fillér. ____ Szekszárdi 1930 Julius 19. TO LNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztfség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Sz erkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap megjelenik minden eterdán <e esombnton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. fl Kolumbusz-íojds. Kevés törvényt alkotott az utóbbi időben a törvényhozás, amely akkora érdeklődést keltett volna, mint a szerdán életbelépő boletta-törvény. Vehemens támadások pergőtüzébe került már abban az időpontban, amikor még csak embrionális gondolat volt. Csodálatos, hogy amig minden közéleti tényező egyetértett abban, hogy a krízissel fenyegető mezőgazdaság során mihamarább kell segiteni, abban a pillanatban, amint a segítés formája konkrét formát öltött a most törvényerőre emelkedett gabonaérté- kesitő javaslatban, a baloldali pártfrakciók és sajtóorgánumaik eleve rossznak minősítették a krízist csökkentő, sőt valószínűleg eloszlató bo- lettarendszert. Aszal vádolták, hogy megindítója lesz az újabb drágulási folyamatnak, továbbá azzal is, hogy csak a nagybirtokosoknak kedvez s nemzeti ajándékot juttat nekik a többi társadalmi rétegek, a fogyasztók összességének rovására. Most, hogy törvényerőre emelkedett a gabonaértékesitő javaslat és megjelent a végrehajtási utasítás is, minden tárgyilagos bíráló előtt nyilvánvaló, hogy a boletta nemcsak a gazdák egyetemének válik hasznára, hanem az iparosoknak és kereskedőknek is. Nyilvánvalóvá lett az is, hogy felelőtlen elemek lelkiismeretlen bujtogatáBa volt a drágítás rémével való fenyegetés. Mert hiszen a I jelenlegi kenyérárak harmincpengős ! búzaár kalkulációján alapszanak, ennélfogva nem szolgálhat ürügyül | semmi körülmények között az, hogy a törvény a huss pengőn alul levő búzaáron felül métermázsánként három pengőt juttat a termelőnek. A drágításnak nincsen meg tehát sem a gazdasági, sem az erkölcsi alapja. Amint hogy a pékek maguk is elismerték ennek helyességét és bejelentették, hogy eszük ágában sincs a kenyérárak emelése. Feltéve, de meg nem engedve, hogy erre mégis kedvük találna szottyanni, a boletta-törvény módot ad a kormánynak arra, hogy drákói szigorral lép hessen fel minden ilyen kísérlet ellen. Amig az infláció idejében bármely közszükségleti cikk megdrágulásának már a hírére is órák alatt emelkedett ugyszólva mindennek az ára, addig ma Bzót sem hallani semmiféle drágulási folyamatról, annak dacára, hogy hetek óta élénk diszkusszió tárgyát képezi a boletta- rendszer behozatala és dacára annak, hogy azóta bizonyos felelőtlen izga- tók mindent felhasználtak a közvélemény és a gazdasági élet meg- riasztására. Ami azt a másik vádat illeti, hogy a törvény a nagybirtokosok érdekében alkottatott, arra nézve szintén döntő cáfolattal szolgál a boletta- törvény. Köztudomás szerint csak a legkisebb birtokosok termelnek annyi gabonát, amennyi épen csak saját szükségletükre elég. A mezőgazdasággal foglalkozóknak legnagyobb része a közfogyasztásra s igy eladásra termel. Valamennyien részesednek tehát a boletta kedvezményében. Ha már most meggondoljuk, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók anyagi fellendítésével növekszik egyszersmind vásárlóképességük és kész ségük is, nyilvánvaló, hogy jelentős haszon jut ebből az iparnak és kereskedelemnek is. Tehát minden gazdasági réteg egyaránt részesedik a jóból anélkül, hogy a nemtermelő fogyasztók különösebben megterhel- tetnének a bolettarendszer által. Ami végül azokat a kisgazdákat illeti, akik csak saját szükségletükre termelnek s igy nem részesülnek a három pengő felárban, azokra nézve a törvény adóelengedések által nyújt kompenzációt s igy a boletta-törvény voltaképen az a Kolumbusz-tojása, amelyből az egész nemzet minden rétegére haszon háramlik, mindennemű visszteher, vagy anyagi veszteség nélkül. Isten ujja. Irta: Jánosi György. Valahol az ótestamentomban találjuk azt a komor, misztikus jelenetet, amikor a mulatozó Belsazár király előtt rejtélyes betűket Írnak egy emberi kéznek ujjai s a megrendült király számára senki se tudja megfejteni, mig Dániel meg nem fejti. Általában ezt az egész jelenetet Isten njjának szokták nevezni, az írás értelmes és fenyegető intése miatt. A magyar gazdasági élet ilyen Isten ujja. Rejtélyes és titokzatos | írás, amelynek nem akadt, de nem | is akadhat Dánielé, mert a régi meg I váltói kor óta a föld még nem szült | olyan embert, aki meg tudta volna mondani, hogy mit rejt, mit hoz a holnap a mindennapi kenyér nagy távlatából. Még a legjobb, legtapasztaltabb gazda, a legkiválóbb szakértő is csak homályban tapogatózik akkor, amikor a jelen gazdasági terveit azzal a szándékkal építi fel, hogy azt bizonyos idő elteltével is változatlanul fenntarthatja. Az élet fejlődő és változó viszonyaiban semmi sem mozdíthatatlan a még az alapél vekben is vannak eltolódások, menynyivel inkább hullámzóak a gazdasági élet felszínének alkotórészei. Vagy fent lehetne tartani pl. azt, ami igen sok mosolyra adott és ad okot, azt, ami a, régi lelkészi, tanítói dijlevelekben igy hangzik: „Sertvésre 6 Rfrt. 30 kr. A tanítónak fele.* A kultuszminisztérium sok ilyen klass- szikus furcsasággal lephetné meg a közfelfogást s ha bizonyos dolgok türelmesen viselkednének a kritika alatt, a bocakoros demokrácia egész tömegét tálalhatnánk fel mi is a humor, ezúttal fanyar asztalára. Az említett dolog csak példa arra, hogy a fejlődő élet micsoda óriási lépésekkel rohan előre, mindig előre és a holnap viszonyai nem birják ki a mát. A következtetések ily serege hosz- szu és nehéz, ám végig kellett azon mennem, hogy eljussunk addig az igazságig, ami ma a magyar nemzet szempontjából olyan nagyon fontos, hogy a mezőgazdasági termények a négy év előtti viszonyokon mentek át a mutatkozó eredményig. Nem váltak be a számítások s Százéves hírek. Irta: Károssi Pál. (Folytatás.) Mint előbb említettem, gróf Széchenyi István volt az, aki fáradhatatlan szorgalmával, kiapadhatatlan tenniakarásával felrázta a nemzetet a csüggedés, az ellágyulás, a nemtörődömség már-már katasztrófális posványából. Ennek a magyar lángelmének áldásos életet, hitet és reményt osztó csillogása már száz évvel ezelőtt éreztette hatását. I. Ferenc császár és király uralkodott akkor Magyarországon, kinek a magyar- gyűlölő Metternich volt a főbisalmasa. I. Ferenc uralkodása nem sok áldást jelentett hazánkra. Az egész monarchiát, a szerencsétlen külpolitikai kudarcok után elszigetelte a müveit nyugattól; a titkos rendőrök és kémek tömegeit küldte tartományaiba, igy Magyarországba is; nem hivott össze országgyűlést, már csak akkor, midőn azt a magyar főurak és nemesek, épen gróf Széchenyi István eszméinek hatása alatt, minderélyesebben követelik. így született meg az 1825. évi diéta. Ily előzmények után nem is lehet csodálkozni azon, hogy népszerűség tekintetében nem múlta felül elődeit. Ezt igazolja az is, hogy mikor 1830 február hó 12-én hatvankettedik életévét töltötte be, az ország nem volt oly buzgó és készséges az ünneplésben, mint ahogy azt nagy előmunkálataik után a császár bizalmasai szerették volna. A „Hazai és Külföldi Tudósítások* 1830. évfolyamában találunk ugyan jelentéseket a császár ünnepléséről, de ezek leginkább hivatalos jellegűek voltak. A szabadságért vágyakozó néptömeg, a magyar nemesség távoltartotta magát minden császár melletti tüntetéstől. Tolna vármegyéből csak egy ünnepet jelez a lap, ez is Szakos községben játszódott le, amit legjobban megmagyaráz azon körülmény, hogy épen abban az időben, 1830-ban, ott táborozott JánoB főherceg dragonyos ezredének egyik százada. íme az eredeti híradás a „Hazai és Külföldi Tudósítások11 1830 március 3-ki számából : „Febr. 12-dikén, mint ő Felsége kegyelmes királyunk születése napján Szakcs Tolna vármegyei helység lakosai és itten tanyázó János Fő Herceg dragonyos Earedbeli Század, az által akarták jobbágyi hűségüket kijelenteni, hogy nagy számmal Fő Tisztelendő Fántsi Esperes Ur által tartott nagy Misénél megjelenvén, kitett Szentség előtt, Czéhek udvarlása és a katonaság szokott üdvezlő lövései mellett, Felséges Urunk, s vele együtt édes hazánk megtartásáért, s boldogságáért buzgón könyörögtek, Nemzetes katonai Biztos Német Ur pedig a Katonaság számára 65 font marha-húst és egy akó bort adatott.* így ünnepelték száz évvel ezelőtt Ferenc császárt, aki ugyancsak 1830-ban élvezte a magyar nemzettel tett némi kedvezményeinek hatását, mert a magyar nemesség támogatásának köszönhette azt, hogy birodalma minden megrázkódtatás nélkül állhatta ki a júliusi forradalmat. * Ritka olyan kemény telet jegyzett fel a krónika, mint amilyen az 1830 i tél volt. Kora decembertől (1829.) egészen március elejéig oly vaBtag jég borította a Dunát, hogy kocsik, emberek minden félelem nélkül közlekedhettek rajta. Mi sem természetesebb tehát, hogy a tavasz megérkeztével mindenütt a folyók mentén, a hegyek alján az árvíz pusztította a vidékeket. Tolna vármegyében Tolna nagyközség szenvedett a legtöbbet az árviztől, mint ahogy azt a „Hazai és Külföldi Tudósítások* 1830. március hó 24 iki számából olvashatjuk: „Tolnáról is hasonló szomorú tudósítás van, hol Mart. 14 dikén a viz annyira megáradt, hogy az ablakokon is bément; már több házak b&döltek ; hanem mégis a lakosok nagy bajjal és a földes uraság (Gróf Festetioh) segedelme által, ingó jószágaikkal eggyütt szerencsésen megszabadultak.* Sokkal nagyobb katasztrófa érte ugyancsak 1830 ban julius hó 6-án őcsény nagyközséget, melyről ugyancsak az előbb említett lap julius 14 i száma a következőképen számol be: „Otsényből jelentik: hogy Jul. 6-dikán délután 5 órakor azon helységben, mely Szekszárddal határos, nem tudni, mi okból, tűz támadván, valami másfél óra alatt 95 házat, a hozzá tartozó istállókkal, s egyéb gazdasági épületekkel együtt megemésztett. A tűznek dühösBégét az azon nap uralkodott nagy szél nevelte ; a megégett lakosok kárvallása pedig annál nagyobb, minthogy a szénájok öszvetakaritása végett többnyire mindnyájan a réten lévén, vagyonaikat a tűstől meg nem menthették, s haza érkezésükkor azoknak csak hamvát találták. Ezen szegény lakosok sorsa annál súlyosabb, minthogy tavasszal a Duna árja vetéseiket elborítván, azoknak két harmadát elpusztította; és meg azért is, hogy 1817-ben Máj. 28-dikán 219-czen közülök megégvén, most is nagy rész- bői a szer ént sétlensóg azokat érdé-
