Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-07-12 / 54. szám

XII. évfolyam. 54. szám. Egyes szám ára 24 fillér. ____ Szekszárdi 1930 Julius 12. TOL NAMEGYÉI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadéhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és (02. Előfizetési dij: Félévre____— 6 pengő. | Egész évre_____12 pengő. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden eserdán ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illet6 közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Schoner kancellár látogatása. T a kisantant és Franciaország előtt. Nyilvánvaló, hogy a legridegebben magára hagyták volna a akkor ott állott volna egy zűrzavaros helyzet kapujában támogatás és jövő nélkül. Ez a budapesti látogatás — bár politikáról nem volt szó — mintha meglátása lett volna ennek a fényé* gető lehetőségnek. Igen, a háború ban vesztes államok próbáljanak jó viszonyban élni a nagyhatalmakkal s minden környező állammal, de nem úgy, hogy azok egy pillanatra is el­feledhessék, hogy jóvátennivalójuk van velük szemben. Mégis csak az a természetes politikai fejlődés, hogy a vereség közös keresztje egy táborba, egy szövetségbe tömörítse azokat, akiket ezenfelül még a közös bajok hullámai is ostromolnak. Európában egy Qj politikai konstelláció kezd kialakulni, még csak félénk vonalak* ban, de a remény egyre erősödő színeivel. Ez a konstelláció nem zűr­zavart akar, hanem épen a zűrzavar elkerülését. A ma erőszakosan fenn* tartott helyzet nem hordja magában egy egészséges fejlődés lehetőségeit. A győztes államok, főleg azok ki­sebbjei minden energiájukat arra for* ditják, hogy elodázzák a történelem igazságszolgáltatását, amelyet azon­ban CBak kitolni, de elkerülni nem lehet. Sokkal okosabb lenne tőlük, ha belátva az elkövetett hibákat, azok reparálására gondolnának s ki­húzva a veszedelmes ellentétek méreg - fogait, a maguk s egész Európa számára egy biztosabb nyugalmat teremtenének. Politikai megnyilvánulást nem is hallottunk e budapesti találkozás alkalmából, de mégis úgy érezzük és azt sejtjük, hogy nagyban hozzá fog járulni az általános helyset ködös horizontjának megtisztulásához. Válasz egy dunaffildvári purlflkátornak. Két napig a magyar kormány ven­dégeként Budapesten időzött Schober osztrák szövetségi kancellár. Alakja és politikai egyénisége mind markán­sabban rajzolódik ki a nagy európai államférfiak sorában, jóllehet csak rövid idő óta tölt be Ausztriában ilyen proeminens tisztséget. Hobszu ideig mint Bécs rendőrfőnöke, e szín­telenebb állás kevésbé feltűnő, de igen nehéz feladatait oldotta meg kivételes képességekkel és éles poli­tikai judiciummal. Amikor a szociál­demokraták szinte példátlan egyed­uralma után természetes ellenhatás­ként a polgári gondolatot képviselő Heimwehrek megerősödtek és méltó helyet követeltek ennek a már csak­nem diszkreditált gondolatnak, akkor volt szüksége Schobernek minden ügyességére, hogy a komolyabb össze­ütközés elkerültesaék. Ennek a fel­adatnak a megoldásánál mutatott olyan ügyességet, hogy a zűrzavaros osztrák helyzetből való kibontakozás egyedüli letéteményesét azután benne látták. Most Budapesten időzött, s a mi­niszterelnök ebédet adott tiszteletére, s ezen az ebéden a két államférfin olyan meleghangú felkÖBZÖntőben üd vözölte egymást és országaikat, ame­lyek túlhaladják a szokásos diplomá­ciai üdvözlő beszédeket. Nem állít­hatnánk, hogy konkrétumok hang zottak volna el ezen ebéden, de a tónus, amely a két államférfin szá* mára a szavakat diktálta, egyre me­legebb barátság jóslatát vetíti előre a két ország között. Ennek á baráti viszonynak a megerősödése tulajdon­képen a mai európai politikai hely­zetnek logikus követelése. Tudjuk, hogy Ausztriát bár a békekötés rend­kívül megcsonkította, mégis bizonyos mértékben körül udvarolták nemcsak Franciaország, hanem a kisantant is. Nem szerelemből, érdekből. Francia- ország mindenáron az Anschluss-1 akarta elkerülni, a‘ kisantant pedig le akart kenyerezni egy olyan orszá got, amelynek csaknem ugyanannyi panaszkodnivalója van, mint Magyar- országnak. Emlékezhetünk, hogy Be­nes nagy erőfeszítéseket tett Ausztria megbékéltetésére s Franciaország min­denkor kész volt pénzügyi kívánsá­gait kielégíteni. De akárhogy is forgatjuk a dol­got, a kisantant Ausztria területeiből óriási gazdagodáshoz jutott s ennek a gazdagodásnak legfőbb pártfogója épen Franciaország volt. Ha Ausztria nemzeti önérzetét egy pillanatra el­felejtve, a szükség kényszere alatt habozhatott is, hogy milyen politikai Útra kell lépnie, a későbbi jövő ezt az mtat világosan megmutatta szá­mára. Ha megmarad előbbi politikája mellett, akkor soha egyéb szerep, mint az érdekből megsegített szerepe, ■em juthat számára. Mi lett volna azonban Ausztriával abban a pillanat­ban ha azt a helyzeti súlyt elveszíti, amely baráteágát kívánatossá tette Ön szemrehányó levelet intézett hozzánk, miért nem foglalkozunk lapunk hasábjain a Dunaföldvár köz­ség háztartásában előfordult szabály­talanságokkal. Feleletünk a követ­kező ; Nem tartjuk feladatunknak, hogy egy kivizsgálás alatt álló ügyet, amelyben konkrétumokra hivatkozni és azokból jogos következtetéseket levonni nem lehet, úgy teregessünk ki lapunk hasábjain, hogy abban gyönyörűségüket leljék azok, akik embertársaik tévedésében, vagy meg- tévelyedésében kéjelegni kívánnak. Nem célunk, hogy minden pozitív tudás nélkül meggyanúsítsuk az em­bereknek egész sorozatát és végül nem szándékunk, hogy a felsőbb hatóságokba vetett még meglevő bizal­mat, főként a dolgokhoz nem értő, de minden szenzációt falánkan hab­zsoló emberekben megingatni töre­kedjünk, intézményeket kipellengé­rezzünk azért, mert egyike vagy másika, akik ellen vizsgálat folyik, évtizedek óta vezetőségükhöz tar­tozik. Bár az elmondottakban teljesen kifejtettük álláspontunkat, mégis meg kell említenünk, hogy a dunaföldvári községi háztartásra vonatkozó vizs­gálat megejtéséről szóló hir nem hat­hatott szenzáció jelentőségével, mert hisz erről nemcsak Danaföldváron, de a megye majdnem minden részében már tudtak. Tudták azt, hogy bizo­nyos feljelentés alapján már előbb is volt vizsgálat, mielőtt Tolna vár­megye közigazgatásának megvizsgá­lására a belügyminisztérium által ki­küldött bizottság Dunaföldváron meg­jelent. Hogy nem volt és nem is lehetett cél, hogy a feljelentésben foglalt dol­gok kivizsgálása mellőztessék, tehát „emelő és segítő darukkal kiemel­tessenek a poaványból“ azok, akik mulasztást, szabálytalanságot, vagy bármit elkövettek, aanak legfénye­sebb bizonyitéka az, hogy Tolna vármegye egy magas állású funk­cionáriusának óhajára ejtette meg a vizsgálatot az a bizottság, amely a községek háztartásának felülbírálásá­val más helyen nem foglalkozott. Mi, akik az ilyen vizsgálatok bizalmas természeténél fogva nem ismerjük a vizsgálat eredményét, de minden­esetre többet tudtunk, mint ön, aki oly nagyon helyesli kiteregető eljá­rását laptársunknak — és helytele­níti a mi diszkrét hallgatásunkat, azért nem irtunk ezen ügyről, mert teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy a vizsgálat megindítása a leg­illetékesebbek részéről történt, a vizs­gálat lefolytatása minden két­ségen feliilálló, elfogulatlan ható­ság kezébe van letéve, amelynek módjában áll a sajtó segítsége nélkül és szenzációt hajhászó, »nagy pana­mát<r kereső cikkezéBei nélkül is ki­deríteni a valóságot és ítélkezni úgy, mint azt a tények megkívánják és ahogy a törvény és igazságérzetük indokolttá teszik. Legyen egészen nyugodt, bármily ékesen írnánk is az esetleg vétkesek mellett, ez nem befolyásolná az ille­tékes hatóságokat eljárásuk lefolyta­tásában, de bármily nagy panamáról írnánk is köteteket, ez sem térítené el őket irányuktól, mert egy fegyelmi vizsgálat nem hangulatok és han­gulatkeltések hatása alatt folyik, folyhatik le, hanem csak a törvényes­ség kereteiben. Lehet, hogy meg­nyilatkoztak ezen ügyben az embe­riesség érzései, de azok nem lépték túl azt a határt, amelyet ilyen kér­désekben az eljáróknak a tisztesség­éé becsületérzései szigorúan kijelölnek. Politikumot sem fognak ebbe az ügybe belekeverni. Ismerjük e tekin­tetben megyebeli képviselőink állás­pontját, akik nem kívánnak a duna­földvári ügynek kivizsgálásában sem­miféle irányító lépéseket tenni, viszont általunk ismert álláspontjuk szerint nem engedik azt sem, hogy akár politikai, akár más oldalról, az or­szágos hangulat hatása alatt, nagyobb lármát csináljanak a dologból, mint azt az események megérdemlik és azon esetben is, ha arra nem szol­gáltak reá, a vétkesek vagy gyanú­sítottak fejét dobják oda csak azért, hogy eszel a felheooelt és felizgatott közönség szenvedélyét levezessék. Akár tetszik önnek, akár nem, mi ez ügyben hallgatunk tovább is, nem vállalkozunk sem a detektív szere­pére, sem egy hatalmi pozíciójában erősen meggyengitett ember megrág- dalására. Nem mondunk ítéletet po­zitív tények ismerete nélkül és nyu­godtan várjuk a legteljesebb biza­lommal az illetékes hatóságok intéz­kedéseit és ítéleteit, mint ahogy vár­hatja azt Dunaföldvárnak minden adózó polgára, mert e vármegyében mindig az a közszellem volt a tra­díció, hogy aki bűnös, bűnhődjék bűnéhez mérten. Itt nem működtek a múltban és nem fognak működni a jövőben sem daruk, amelyek a bűnöst kiemelik az igazság sújtó kese alól. Ezt tanulja meg Ön, de ta­nulják meg azok is, akik tán egy megfertőzött légkörből kerültek e vármegyébe és a távol messzeségben szerzett szomorú tapasztalataik szem­szögéből bírálják e megye határai között felmerülő eseményeket is. * Lapzártakor vesszük az értesítést, hogy a belügyminiszter Huber Fe­renc dunaföldvári főjegyzőt az alispán által előzőleg folyamatba tett fegyelmi eljárás és a vármegyében járt mi­niszteri bizottság vizsgálata során megállapított súlyos hivatali mulasz­tásokért állásától ma felfüggesztette. Az ügy részletes kivizsgálása meg­kezdődött és az anyag összeállítása után a fegyelmi választmány elé kerül. A sabonojesy kiskátéja. A gabona-javaslat hamarosan tör­vénnyé válik és a gabonaforgalom rövid idő múlva már az uj törvény által előirt módon fog lebonyolódni. A gazdát tehát nagyon közelről érdekli, hogy mi is az a gabonajegy, hogy ezzel kapcsolatban mik a jogai és kötelességei, hogy miben lesz hasz­nára az uj rend, hogy gabonájának eladása és megőröltetése körül mit kell tennie. Erre való tekintettel az alábbiakban részletesen tájékoztatjuk a közönséget a gabonaforgalom csak­hamar életbelépő uj rendje felöl. Mi a gabonajegy ? Aki gabonát akar vásárolni, annak a később közzéteendő helyeken kap­ható gabonajegyeket kell előbb sze­reznie készpénzfizetés ellenében, amelynek ára minden métermázsa búza, rozs, vagy kétszeres után 3 pengő. A termelő gazda a búza, rozs és kétszeres eladása alkalmával be­követeli a vevőtől minden méter­mázsa után a gabonajegy 3 pengőiül

Next

/
Thumbnails
Contents