Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-07-12 / 54. szám

XII. évfolyam.

54. szám.

Egyes szám ára 24 fillér.

____ Szekszárdi 1930 Julius 12.

TOL

NAMEGYÉI ÚJSÁG

KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Szerkesztőség és kiadéhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és (02.

Előfizetési dij:

Félévre____— 6 pengő. | Egész évre_____12 pengő.

Sz

erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS.

A lap megjelenik minden eserdán ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illet6 közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül.

Schoner kancellár látogatása.

T

a kisantant és Franciaország előtt. Nyilvánvaló, hogy a legridegebben magára hagyták volna a akkor ott állott volna egy zűrzavaros helyzet kapujában támogatás és jövő nélkül.

Ez a budapesti látogatás — bár politikáról nem volt szó — mintha meglátása lett volna ennek a fényé* gető lehetőségnek. Igen, a háború ban vesztes államok próbáljanak jó viszonyban élni a nagyhatalmakkal s minden környező állammal, de nem úgy, hogy azok egy pillanatra is elfeledhessék, hogy jóvátennivalójuk van velük szemben. Mégis csak az a természetes politikai fejlődés, hogy a vereség közös keresztje egy táborba, egy szövetségbe tömörítse azokat, akiket ezenfelül még a közös bajok hullámai is ostromolnak. Európában egy Qj politikai konstelláció kezd kialakulni, még csak félénk vonalak* ban, de a remény egyre erősödő

színeivel. Ez a konstelláció nem zűrzavart akar, hanem épen a zűrzavar elkerülését. A ma erőszakosan fenn* tartott helyzet nem hordja magában egy egészséges fejlődés lehetőségeit. A győztes államok, főleg azok kisebbjei minden energiájukat arra for* ditják, hogy elodázzák a történelem igazságszolgáltatását, amelyet azonban CBak kitolni, de elkerülni nem lehet. Sokkal okosabb lenne tőlük, ha belátva az elkövetett hibákat, azok reparálására gondolnának s kihúzva a veszedelmes ellentétek méreg - fogait, a maguk s egész Európa számára egy biztosabb nyugalmat teremtenének.

Politikai megnyilvánulást nem is hallottunk e budapesti találkozás alkalmából, de mégis úgy érezzük és azt sejtjük, hogy nagyban hozzá fog járulni az általános helyset ködös horizontjának megtisztulásához.

Válasz egy dunaffildvári purlflkátornak.

Két napig a magyar kormány vendégeként Budapesten időzött Schober osztrák szövetségi kancellár. Alakja és politikai egyénisége mind markánsabban rajzolódik ki a nagy európai államférfiak sorában, jóllehet csak rövid idő óta tölt be Ausztriában ilyen proeminens tisztséget. Hobszu ideig mint Bécs rendőrfőnöke, e színtelenebb állás kevésbé feltűnő, de igen nehéz feladatait oldotta meg kivételes képességekkel és éles politikai judiciummal. Amikor a szociáldemokraták szinte példátlan egyeduralma után természetes ellenhatásként a polgári gondolatot képviselő Heimwehrek megerősödtek és méltó helyet követeltek ennek a már csaknem diszkreditált gondolatnak, akkor volt szüksége Schobernek minden ügyességére, hogy a komolyabb összeütközés elkerültesaék. Ennek a feladatnak a megoldásánál mutatott olyan ügyességet, hogy a zűrzavaros osztrák helyzetből való kibontakozás egyedüli letéteményesét azután benne látták.

Most Budapesten időzött, s a miniszterelnök ebédet adott tiszteletére, s ezen az ebéden a két államférfin olyan meleghangú felkÖBZÖntőben üd vözölte egymást és országaikat, amelyek túlhaladják a szokásos diplomáciai üdvözlő beszédeket. Nem állíthatnánk, hogy konkrétumok hang zottak volna el ezen ebéden, de a tónus, amely a két államférfin szá* mára a szavakat diktálta, egyre melegebb barátság jóslatát vetíti előre a két ország között. Ennek á baráti viszonynak a megerősödése tulajdonképen a mai európai politikai helyzetnek logikus követelése. Tudjuk, hogy Ausztriát bár a békekötés rendkívül megcsonkította, mégis bizonyos mértékben körül udvarolták nemcsak Franciaország, hanem a kisantant is. Nem szerelemből, érdekből. Francia- ország mindenáron az Anschluss-1 akarta elkerülni, a‘ kisantant pedig le akart kenyerezni egy olyan orszá got, amelynek csaknem ugyanannyi panaszkodnivalója van, mint Magyar- országnak. Emlékezhetünk, hogy Benes nagy erőfeszítéseket tett Ausztria megbékéltetésére s Franciaország mindenkor kész volt pénzügyi kívánságait kielégíteni.

De akárhogy is forgatjuk a dolgot, a kisantant Ausztria területeiből óriási gazdagodáshoz jutott s ennek a gazdagodásnak legfőbb pártfogója épen Franciaország volt. Ha Ausztria nemzeti önérzetét egy pillanatra elfelejtve, a szükség kényszere alatt habozhatott is, hogy milyen politikai Útra kell lépnie, a későbbi jövő ezt az mtat világosan megmutatta számára. Ha megmarad előbbi politikája mellett, akkor soha egyéb szerep, mint az érdekből megsegített szerepe, ■em juthat számára. Mi lett volna azonban Ausztriával abban a pillanatban ha azt a helyzeti súlyt elveszíti, amely baráteágát kívánatossá tette

Ön szemrehányó levelet intézett hozzánk, miért nem foglalkozunk lapunk hasábjain a Dunaföldvár község háztartásában előfordult szabálytalanságokkal. Feleletünk a következő ;

Nem tartjuk feladatunknak, hogy egy kivizsgálás alatt álló ügyet, amelyben konkrétumokra hivatkozni és azokból jogos következtetéseket levonni nem lehet, úgy teregessünk ki lapunk hasábjain, hogy abban gyönyörűségüket leljék azok, akik embertársaik tévedésében, vagy meg- tévelyedésében kéjelegni kívánnak. Nem célunk, hogy minden pozitív tudás nélkül meggyanúsítsuk az embereknek egész sorozatát és végül nem szándékunk, hogy a felsőbb hatóságokba vetett még meglevő bizalmat, főként a dolgokhoz nem értő, de minden szenzációt falánkan habzsoló emberekben megingatni törekedjünk, intézményeket kipellengérezzünk azért, mert egyike vagy másika, akik ellen vizsgálat folyik, évtizedek óta vezetőségükhöz tartozik.

Bár az elmondottakban teljesen kifejtettük álláspontunkat, mégis meg kell említenünk, hogy a dunaföldvári községi háztartásra vonatkozó vizsgálat megejtéséről szóló hir nem hathatott szenzáció jelentőségével, mert hisz erről nemcsak Danaföldváron, de a megye majdnem minden részében már tudtak. Tudták azt, hogy bizonyos feljelentés alapján már előbb is volt vizsgálat, mielőtt Tolna vármegye közigazgatásának megvizsgálására a belügyminisztérium által kiküldött bizottság Dunaföldváron megjelent.

Hogy nem volt és nem is lehetett cél, hogy a feljelentésben foglalt dolgok kivizsgálása mellőztessék, tehát „emelő és segítő darukkal kiemeltessenek a poaványból“ azok, akik mulasztást, szabálytalanságot, vagy bármit elkövettek, aanak legfényesebb bizonyitéka az, hogy Tolna vármegye egy magas állású funkcionáriusának óhajára ejtette meg a vizsgálatot az a bizottság, amely a községek háztartásának felülbírálásával más helyen nem foglalkozott. Mi, akik az ilyen vizsgálatok bizalmas természeténél fogva nem ismerjük a vizsgálat eredményét, de mindenesetre többet tudtunk, mint ön, aki oly nagyon helyesli kiteregető eljárását laptársunknak — és helyteleníti a mi diszkrét hallgatásunkat, azért nem irtunk ezen ügyről, mert teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy a vizsgálat megindítása a legilletékesebbek részéről történt, a vizsgálat lefolytatása minden kétségen feliilálló, elfogulatlan hatóság kezébe van letéve, amelynek módjában áll a sajtó segítsége nélkül és szenzációt hajhászó, »nagy panamát<r kereső cikkezéBei nélkül is kideríteni a valóságot és ítélkezni úgy, mint azt a tények megkívánják és ahogy a törvény és igazságérzetük indokolttá teszik.

Legyen egészen nyugodt, bármily ékesen írnánk is az esetleg vétkesek mellett, ez nem befolyásolná az illetékes hatóságokat eljárásuk lefolytatásában, de bármily nagy panamáról írnánk is köteteket, ez sem térítené el őket irányuktól, mert egy fegyelmi vizsgálat nem hangulatok és hangulatkeltések hatása alatt folyik, folyhatik le, hanem csak a törvényesség kereteiben. Lehet, hogy megnyilatkoztak ezen ügyben az emberiesség érzései, de azok nem lépték túl azt a határt, amelyet ilyen kérdésekben az eljáróknak a tisztességéé becsületérzései szigorúan kijelölnek.

Politikumot sem fognak ebbe az ügybe belekeverni. Ismerjük e tekintetben megyebeli képviselőink álláspontját, akik nem kívánnak a dunaföldvári ügynek kivizsgálásában semmiféle irányító lépéseket tenni, viszont általunk ismert álláspontjuk szerint

nem engedik azt sem, hogy akár politikai, akár más oldalról, az országos hangulat hatása alatt, nagyobb lármát csináljanak a dologból, mint azt az események megérdemlik és azon esetben is, ha arra nem szolgáltak reá, a vétkesek vagy gyanúsítottak fejét dobják oda csak azért, hogy eszel a felheooelt és felizgatott közönség szenvedélyét levezessék.

Akár tetszik önnek, akár nem, mi ez ügyben hallgatunk tovább is, nem vállalkozunk sem a detektív szerepére, sem egy hatalmi pozíciójában erősen meggyengitett ember megrág- dalására. Nem mondunk ítéletet pozitív tények ismerete nélkül és nyugodtan várjuk a legteljesebb bizalommal az illetékes hatóságok intézkedéseit és ítéleteit, mint ahogy várhatja azt Dunaföldvárnak minden adózó polgára, mert e vármegyében mindig az a közszellem volt a tradíció, hogy aki bűnös, bűnhődjék bűnéhez mérten. Itt nem működtek a múltban és nem fognak működni a jövőben sem daruk, amelyek a bűnöst kiemelik az igazság sújtó kese alól. Ezt tanulja meg Ön, de tanulják meg azok is, akik tán egy megfertőzött légkörből kerültek e vármegyébe és a távol messzeségben szerzett szomorú tapasztalataik szemszögéből bírálják e megye határai között felmerülő eseményeket is.

*

Lapzártakor vesszük az értesítést, hogy a belügyminiszter Huber Ferenc dunaföldvári főjegyzőt az alispán által előzőleg folyamatba tett fegyelmi eljárás és a vármegyében járt miniszteri bizottság vizsgálata során megállapított súlyos hivatali mulasztásokért állásától ma felfüggesztette. Az ügy részletes kivizsgálása megkezdődött és az anyag összeállítása után a fegyelmi választmány elé kerül.

A sabonojesy kiskátéja.

A gabona-javaslat hamarosan törvénnyé válik és a gabonaforgalom rövid idő múlva már az uj törvény által előirt módon fog lebonyolódni. A gazdát tehát nagyon közelről érdekli, hogy mi is az a gabonajegy, hogy ezzel kapcsolatban mik a jogai és kötelességei, hogy miben lesz hasznára az uj rend, hogy gabonájának eladása és megőröltetése körül mit kell tennie. Erre való tekintettel az alábbiakban részletesen tájékoztatjuk a közönséget a gabonaforgalom csakhamar életbelépő uj rendje felöl.

Mi a gabonajegy ?

Aki gabonát akar vásárolni, annak a később közzéteendő helyeken kapható gabonajegyeket kell előbb szereznie készpénzfizetés ellenében, amelynek ára minden métermázsa búza, rozs, vagy kétszeres után 3 pengő. A termelő gazda a búza, rozs és kétszeres eladása alkalmával beköveteli a vevőtől minden métermázsa után a gabonajegy 3 pengőiül