Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-07-02 / 51. szám

2

nemcsak tiszteljük, hanem életük példáját követjük is.

A besaédet követé, percekig sagó taps megszűnte után a Cecilia énekkar Goller „Veritas mea“ offertériu- mát énekelte, majd S a d á r Jézsef joghallgató szavalta Farkas Imre „Imre herceg“ cimü költeményét. „Szent Imre fogadalomtételét“ özv. Vargha Ferencné rendezésében sze- mélyesitették meg gyönyörű és igen hatásos életképben Hámory Irén és ifj. Malonyay Elemér, majd a Ceci- liana énekkar régi „Szent Imre“ éneke után az ünnepség a P- Bőhle által intonált Himnusszal végződött. A nagyhatású ünnepség áhítatát nagyban emelték a Berta Antal vezetése alatt álló Ceciliana énekkar művészi módon előadott énekszámai.

A csorbától kudarc.

Azt hisszük nem csalódunk, ha a kisantant csorbáiéi konferenciájában eme szövetség elparentálását látjuk. Kezdetitől fogva egyetlen létjogosultsága volt ennek a szövetségnek: a Magyarországtól való örökös félelem, szaturálva olthatatlan gyűlölettel. Ez a félelem éB gyűlölködés tartotta ébren azt a látszatot, hogy a kisantant nemosak tartalmatlan fikció, hanem élő valóság. MoBt a csorbatói konferencián letagadhatatlan ul kirobbant e három állam közötti ellentét. Eonek oka a fennálló európai gazdasági helyzetben található meg. Az agrár érdekeltségű Jugoszlávia és Románia érdekeiket tekintve nem élhetnek tartós szövetséggel az iparos Csehországgal. Románia faji összetételénél fogva sem működhet együtt a két szláv állammal. Hogy ezek az ellentétek mennyire kiéieBedtek, azt a kisantant konfererciák hosszú sorozatával lehet igazolni. Ennek a szövetségnek spiritusz rektora kezdettől fogva Benes volt, aki ahány vállalkozásba kezdett, annyi kudarc érte. Egy ponton tudtak csupán egységesen fellépni a feldarabolt Magyarországtól való hisztérikus félelmükben. Pedig ennél többet akartak, szerettek volna Európa közel keletén olyan szövetséget kiépíteni, amelyik valóban súlyt jelent világrelációban. Édesgették Ausztriát, majd Lengyelországot is, de hiábavaló volt minden, magukra maradtak.

Egy ideig mindenféle dajka mesékkel rémitgették Európa közvéleményét, vádaskodva Magyarország ellen, hogy mi háborúra törekszünk a az ő szövetségükre nagy szükség van Európa békéje érdekében. Az európai közvélemény ilyen irányú preparálása ment egy ideig, de ma már senki sem hiszi el nekik ezeket a tendenciózus híreszteléseket. Közben végig süvített a világon az a gazdasági depresszió, amelyik legerősebben Európát érintette. Ebben az adott helyzetben az egyes államok kétségbeesve kerestek módot népeik boldogulása érdekében. Diferecciálódtak a dolgok s az államérdekek mezején megütköztek az agrár és merkantil érdekek.

A kisantant két agrár állama egzisztenciális okoknál fogva közelebb áll Magyarországhoz, hisz bennünket is ugyanaz a nagy gond tölt el leginkább, mint Romániát és Jugoszláviát ; a gabona értékesítése. Ez a közbeékelődött nagy kérdés robbantó hatású lett a kisantant szövetség kebelében, ugyannyira, hogy szét- málasztotta est az amúgy is gyenge bázisra épített szövetséget. Ha a papíron fenn is marad a kisantant tessék-lássák formában, lényeget és erőt nem képvisel. Kitűnik ez abból is, hogy a lengyel diplomaták a

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

múltban legalább is mint figyelők, részt vettek a kisantant konferenciáin, Csorbatóra azonban már nem utaztak el.

Ausztria magatartása szintén nemcsak hűvösség, de teljesen isolálttá vált a kisantanttal szemben. Amióta Schóbert Rómában járt, Ausztria külpolitikája uj utakat vágott magának. A konferenciáról kiadott hivatalos jelentések nagy erőlködéssel el akarták még hitetni, hogy a három állam delegáltja lényegbevágó, fontos s külpolitikai vonatkozásokban megfontolandó témákról tanácskoztak.

Eszel Bzemben a valóság azt mu tatja, hogy Marikovics külügyminiszter legnagyobb gondja, — miként az újságírók előtt nyilatkozott, — országa gazdasági kérdései körül forog. Az amerikai gabona, a gabona ára, piackérdés, ezek azok a problémák, amelyek Jugoszláviát is fog- lalkostalják.

Népeik érdekében úgy Románia, mint Jugoszlávia bizonyára szívesebben tárgyalnának olyan gazdasági szövetkezésekről, amelyek nem szomszédos államok belügyeit firtatják, hanem a közös s minden irányban kiható gazdasági kérdések megoldását céloznák. Ha már a kisantant mindenáron konferenciázgatni akar, volna nekik egy közös témájuk, amely valóban érdemes megvitatást igényel s ez a kisebbségi probléma.

Sajnos, a csorbatói konferencián, amint a hivatalos jelentésből látjuk, szóba sem hozták ezt az akut kérdést, amely a maga meggondolatlanságában továbbra is mint feszítő erő fogja népeik nyugalmát zavarni.

— Mérlegek gyártása és Javítása hitelesítve. - Tltte Testvérek, Szék- isárd. Telefon 91.

Előfizetési felhívás.

E hó elsejével lapunkra uj előfizetést nyitottunk. Felkérjük eddigi előfizetőinket és mindazokat, akik lapunkat kulturmunkájában támogatni óhajtják, hogy a mai számhoz csatolt postabefizetési lap felhasználásával félévre szóló előfizetésüket, az esetleg eddig fentálló hátralékaikkal együtt, mielőbb megküldeni szíveskedjenek.

Lapunk hűségeB krónikása a tolnamegyei komoly eseményeknek. Célunk, hogy mint a múltban, úgy a jövőben is oly nívójú lapot adjunk olvasó közönségünknek, amelyről a legilletékesebbek mindenkor az elismerés hangján nyilatkoztak. Hasábjainkon jövőben is komolyan, tárgyilagosan, senkit nem bántóan foglalkozunk a megyei eseményekkel. Kis, lényegtelen dolgokat nem színezünk ki, de a nagy és említést érdemlő eseményekkel részletesen és illő komolysággal foglalkozunk.

Lapunk fenntartása jelentékeny költségeket ró ránk és bár az évi 12 P-ős előfizetéssel a nyomdai költségek sem térülnek meg, törekvésünk ennek dacára, hogy jól szerkesztett és minden egyes eseményt felölelő lapot juttassunk el minden szerdán és szom - baton olvasóinkhoz, mert vállalkozásunkat nem üzleti célnak tekintjük, hanem olyannak, hogy áldozatok hozatalával is munkálkodjunk abban az irányban, amely kicsiny lépések kel bár, de mégis közelebb visz egy boldogabb magyar jövendő megteremtéséhez.

Szekszárd, 1930 julius 2-án.

Hazafias üdvözlettel:

Tolnamegyei Újság

szerkesztősége és kiadóhivatala.

Egyházmegyei közgyűlés.

A Tolna—Baranya—Somogyi Ev. Egyházmegye évi rendes közgyűlését junius hó 23—25-ig tartotta meg Bonyhádon. A közgyűlés ünnepies keretek között folyt le, tekintettel arra, hogy most van az augsburgi birodalmi gyűlésnek, melyen Melanch- ton Fülöp, az evangélikusok hitvallását benyújtotta, 400 éves jubileuma. Junius hó 23 án a reálgimnáziumban ülésezett az iskolai nagybizottság, valamint a pénzügyi bizottság is.

Mindkét bizottság ülésén szóba került az uj internátus építésének kérdése, mely valószínűleg 1931-ben már meg is lesz. Junius hó 24-én reggel az egyházmegyei lelkész- és tanítóegyesület közös értekezletet tartott, melyen az iQusági egyesületek megszervezésének szükségességéről folyt a vita. Kimondta a közös értekezlet, hogy az ősz folyamán körzeti, egynapos konferenciákat rendez. Ezen tárgy megbeszélése után a lelkészek a templomban, a tanítók pedig a Protestáns Körben folytatták tanácskozásaikat. A tanítói gyűlésen igen sok panasz hangzott el a kán tor tani- tók terményjárandóságainak tulmagas felbecsülése ellen (1 q búzát az állam 27 P 84 fillérre becsüli), valamint az ellen is, hogy a közoktatásügyi miniszter az iskolafenntartók százalékos hozzájárulását ismét felemelte.

Előadást tartott Hoffmann Károly kapoBBzekcsői tanító az egyházi énekről és Knábel Vilmos bonyhádi ev. igazgató-tanitó a természetvédelemről. Este 8 órakor az ev. templomban vallásos estélyt rendezett az egyházmegye vezetősége az augsburgi gyűlés emlékére. Ünnepies deklarációkat olvastak fel Koritsánszky Ottó

II. felügyelő, Fábián Imre lelkész- egyleti elnök, Fáik Henrik reálgimn. igazgató és Grieszhaber Henrik tanitó- egyleti elnök. Az ünnepi beszédet Strasser Vilmos kaposszekcsői lelkész mondta, a befejező imát Schöll Lajos főesperes. Az egyes számok között Baier János igazgató-tanitó, karmester vezetése alatt álló bonyhádi vegyeskar énekelt egyházi énekeket. Az esti ünnepség a Hymnus eléneklésé- vei ért véget.

Másnap, azaz 25-én reggel, ünnepies fogadalmat tettek az egy begy ült világiak, lelkészek és a tanítók a templomban, hogy mindvégig kitartanak és hűek maradnak az ősök drága hagyatékához, az ágostai hitvalláshoz, mely századokon át dicső és nagy hazafiakat, szabadságharcosokat és vértanukat adott e hazának és nemzetnek. Utána Koritsánszky Ottó II. felügyelő megnyitotta a közgyűlést és indítványt nyújtott be, hogy a közgyűlés vitéz Horthy Miklós kormányzót tiz éves jubileuma alkalmával üdvözölje, Pesthy Pál felügyelőjét pedig ragaszkodásáról biztosítsa. Mindkét táviratot nyomban fel is adták.

Feltűnő határozatot hozott az egyházmegye a népiskolai bizottság jelentésével kapcsolatban. Kimondotta ugyanis, hogyha a közoktatásügyi miniszter az iskolafenntartást még továbbra is meg fogja nehezíteni azzal, hogy a hozzájárulást évről-évre emeli, továbbá, ha a kántorok helyzetén nem javít, úgy kénytelen lesz fájó szívvel iskoláit teljesen az államnak átadni. Ezen határozatát indítványként a dunántúli egyházkerülethez terjeszti fel további eljárás céljából. A gyámintézeti jelentés kapcsán az egyházmegye kimondta, hogy a most épült dombóvári templomnak oltárépitési költségét fedezi. A háromnapos gyűlések 25-én déli 1 órakor értek véget.

1930 julius 2.

HÍREK.

— Miniszteri elismerés. A föld. mivelésügyi m. kir. miniszter őváry Ferenc gyönki földbirtokosnak 34 évi, Honig Albert bonyhádi föld. birtokosnak 33 évi, Csiba Lajos kö- lesdi földbirtokosnak 29 évi, Pjg. nitzky Ferenc szekszárdi gazdasági iskolai igazgatónak 20 évi buzgó működésűk alatt a mezőgazdasági hírszolgálat terén szerzett érdemeikért a vármegyei m. kir. gazdasági fel. ügyelőBég előterjesztésére elismerő oklevelet adományozott.

— Doktorrá avatás. Szeghő István decsi ref. rektortanitó fiát, ifj Szeghő Istvánt, — ki gimnáziumi tanulmányát a szekszárdi főgimnáziumban végezte, — f. hó 27-én a budapesti Pázmány Péter tud. egyetemen avatták orvosdoktorrá.

— Kinevezés. A vallás- és köz- oktatásügyi m. kir. miniszter Németh Gabriella és Tolnainé Szabó Irén nagydorogi közs. menházvezetőnőket az újonnan szervezett nagydorogi közs. óvodákhoz rendes köss. óvónőkké nevezte ki.

— A dunaföldvár-dombóvár-8á8di állami lit építése. Nemrégiben említettük már, hogy a kereskedelemügyi minisztérium magánmérnökökkel elkészíttette a dunaföldvár—dombóvár—sásdi állami ut terveit. Az uj ut, amely jórészt a régi nyomon haladna, nagyot lendítene vármegyénk közlekedésügyén, mert a három vármegyét átszelő hálózatból körülbelül 70 kilométer esik a mi vármegyénkre. Mint értesülünk, a kereskedelemügyi miniszter már el is rendelte a tervezet helyszíni bejárását. Az útvonal dunaföldvár-—előszállási szakaszának helyszíni bejárása folyó hó 16-án lesz, mig a pincehely—tamási—ko- csolai szakasz bejárása 22-én kezdődik. Az eljáráson, amelyen a kereskedelmi minisztert Tiszay Géza műszaki főtanácsos fogja képviselni, résztvesznek a honvédelmi és a föld- mivelésügyi minisztériumok kiküldöttei, a vármegye, az államépitészeti hivatal, a m. kir. államvasutak és az érdekelt helyiérdekű vasutak képviselői. Örömmel adunk hirt erről a nagyjelentőségű hivatalos eljárásról, amelynek be végezte után árlejtést hirdet a kormány az épitésre, melynek folyamán több ezer dolgos kéz juthat majd munkához vármegyénkben.

— Önképzők őri évzáró ünnepély. A szekszárdi m. kir. állami Garay János reálgimnázium báró Eötvös József önképzőköre junius 28-án délután .tartotta évzáró ünnepélyét a következő műsorral: Bnchner Antal, Üdvözlő dal, előadta az ifjúsági énekkar. Végvári, Eredj, ha tudsz . . ., szavalta Fejős László VII. o. t. Thaly Kálmán, Bujdosó Rákóczi, szavalta Kovács Lóránt VII. 0. t. Papp Váry— Szabados, Hiszek egy Istenben, előadta az ifj. énekkar. Vörösmarty Mihály, A vén cigány, szav. Kenézy Gábor. Kozma Andor, A karthágói harangok, szavalta Marxreiter Alajos. Buchner Antal, Népdalok, előadta az ifj. énekkar. Szabó Gábor, Üzenet anyámnak, szav. Szabó Lajos. Petőfi Sándor, Ivás közben, szav. Werling Ágoston és végül Torna induló Buchner Antaltól, előadta az ifj. énekkar. Az ünnepi beszéd, amely az ünnepség fénypontja lett volna, elmaradt, mert a szónok, egy öreg diák, nem jelent meg, helyette Marxreiter Alajos mondott üdvözlő beszédet a jelen- voltakhoz. Az ünnepség végén a távozó maturáltak érzékenyen búcsúztak el volt iskolatársaiktól.