Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-06-07 / 44. szám

1930 június 7. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG í >• ( un di m Dll lé ny le l Uszűdresszek. • Fflrtö-supkék. J . ] ) • Gummi fQrdScIpSk • Strand- RdfiV ) kabátok • Frottirköpenyek és ( válasz- ( anyutok• FttrdO pylamukelinék ] fékban Pirniizer József és Fiai áruházában, Szekszárdon j soknak lehetnek előnyei, de nagy kárát ia vallhatjuk. A gróf Zselénszky által annak ide­jén kezdeményezett élőállat behoza­tali tilalom, tudjuk mit eredménye­zett. Egyoldalú érdekek védelme sohasem lehet jogos és igazságos. Belföldi iparunkat a külföldről be­jövő iparcikkekkel szemben módunk* baa van az azokra kivetendő vám- felpénzekkel megvédelmezni. Az olcsó cseh cipő csak akkor fenyegethetné hazai cipőiparunkat, ba annak ára a reája kivetett vám­mal együtt még mindig kisebb volna a hazai cipő áránál. A vámfelpénzek ezeket a különbségeket el fogják tüntetni. A vámfelpénz mindig arany­ban legyen fizetendő. Az aranypari­tás szerint megállapítandó vámfel­pénzek a kül- és belföldi áruk kö­zött jelenleg fennálló nagy árkülön­bözeteket a legteljesebb mértékben képesek megszüntetni. Reméljük, hogy az ország közgaz­dasági tényezői a kötendő szerződésre megteszik szakszerű észrevételeiket és akkor az uj kereskedelmi szerző­dés, ha az gyakorlati irányban úgy a kivitel, mint a behozatalt kielégíti, az ország gazdasági megerősödésé­nek egyik legfőbb forrásává lesz. Kozáry Jenő. Válaszunk a „Tolnavármegye“ napilapnak. Érezzük a „Tolnavármegye“ junius hó 6-iki cikke után »a villamosság, az aviatika és a rádió korszaká­ban« maradiságunkat. Igyekszünk tehát ma megjelent cikkére sürgősen válaszolni, hogy le ne maradjunk laptársunkkal szemben, amelynek a cikkíró szerint legnagyobb érdeme az, hogy „napilap“. Röviden a következőket szögezzük le : Laptársunk megtámadta dr. Eri Mártont. Mi ezt a támadást, ha né­hány nappal később is, de a magunk politikai pártállásának szemszögéből kifogásoltuk, mert azt láttuk, hogy az egységespárt egy munkás tagja politikai poziciójának meginogtatása volt a cél. Ehhez jogunk van annál inkább is, mert „Tolnavármegye“ laptársunk, mint az egységespárt lap* orgánuma indult meg. Ma is igy van a köztudatban és legalább is szokatlan, hogy egy lap a saját pártjához tar­tozó képviselőt jogos tárgyi alap nél­kül megtámadja. Válaszunknak ezt a részét a „Tolnavármegye0 ne te­kintse oktatásnak. Távol áll tőlünk, hogy mi, a hetilap szekerén döcögő újságírók az aviatika szárnyán repülő laptársunkat kioktatni akarjuk, mi ezúttal is CBak a döcögős szekerek korszakában gyökerező morális fel­fogásunknak adunk kifejezést. Úgy látszik, hogy a Dombóvári Hírlap­ból Tolnavármegyévé átfejlődött laptársunk cikkírója nem ismeri lapja megindu!ásának történetét és azt sem, hogy azoknak, akik annak idején e ha mindenről meg akarnánk emlé­kezni, illetve jobban mondva, ha csak azt a keveset említenénk, amit tudunk és amire adataink vannak. Olvastam mér, hogy a kajdacsi határban volt a szent korona egy éjszakára elrejtve 1848 ban. Igaz-e, nem-e, nem tudom; hogy az Anjou királyok alatt Kölesd lett yolna * megye székhelye; bogy a teveliek hozták be és ter­meljék Dunántúlon legelőször a bur­gonyát; hogy a döbrököziek tulajdonképen csak megmagyarosodott szerbek ; hogy Géza és László hercegek, mint a szekszárdi apát vendégei, a mai Harc község közelébe** vadász­ták, #mikor megtudták, hpgy Sala mon király z> életük ellen tör és azért már Szekszárdra vissza sem térve, onnét szöktek külfö'dre; hogy Tolna községben, ahol Mátyás országgyűlést tartott, még § török mvázÓr előtt is már németek laktak ; hogy Mercy Claudius Florimundus generális lotharingiai származású volt, a háborúban esett el 1734 ben és Savpyai Jenővel állt be Ausztria szol­gálataiba stb,, stb.: Ezekre a kétes dolgokra világos* ságot vetni épen az említett tudós tanári karunk és tollforgató tudó­sainknak volna egyik feladata, amire azonban már az akkori „Közérdek“ számában is fölhívtam az illetékes körök figyelmét és amire az akkori felelős szerkesztő, a hála Istennek még most is élő és egészségnek ör­vendő író-költőnk Bodnár István azt a megjegyzést tette: „A cikkíró óhaja bizonyára telje* sedésbe megy. Ha Tolna vármegye monográfiája elkészül, ott bizonyára fel lesznek sorolva a vármegyéből kikerült nevesebb írók.“ Sajnos, eddig még ngm teljesedett be és az a gyanúm, hpgy még sokáig tart, míg Tolna megye monográfiát kap, mert a gazdasági helyzetnek jobbrafordnláaa úgy látszik még el tart pár évig és akkor ... ? Talán már vég elfelejtették ezeket az em­lített dolgokat. Azért tisztelettel kérem az illetéke­seket az adatok gyűjtésére és idő- közönkinti közlésére, ami bizonyára ] minden tolnamegyei intelligens em I bért érdekelni fog. ■* , ' ■ Kt. Re. Nutuhenboeher Ödön és Fin a emlékek nagy raktára, kőfaragó-üzeme Szekszárd, saját telepe: Vasúti-fasor 14—18. Tűzifa ölenként és vagóntételben. Cementáruk, u. m. kutgyflrflk és hidáteresz-csövek minden átméretben, kuttető, kerítés- és kapuoszlopok, etető és itató vályúk, hornyolt cement-cserép, mintás és sima cementlapok, állandóan friss cement, vakolati fehér és lapnak a megindulását egyéni súlyúk­kal alátámasitották, mik voltak az intenciói. A támadó cikkel szemben nyugodtan állíthatjuk, hogy Éri Már­tonnak, mint egységes párti politikus­nak a megtámadása nem tartozott és ma sem tartozik sz alapitó szerkesztő bizottság intenciói közé. Nem állott érdekünkben, hogy mi laptársunk és a jegyzői kar között egy megjegyzésünkkel szakadékot tá másszunk, de felszólaltunk minden üzleti gondolat nélkül (alig 3 község kivételével az összes községek elő­fizetőink) azért, mert bennünket, akik a köz szolgálatában évtizedek óta a jegyzők munkatársának éreziük ma­gunkat, bántott az a naiv célzatos­ság, ami e cikkecskéből kikiabált. Megnyugtathatjuk a Tolnavárme­gyét, hogy gerincesség és újságírói morál tekintetében nem kérünk tőlük Bem tanácsokat, sem utbaigasitásokat. A mi egyenes gondolkozásunk azt diktálja, hogy akinek szívességét igénybe vettük, akivel egy párt köte­lékében dolgozunk, azt csak akkor kritizáljuk meg és csak akkor ki­fogásoljuk egyes cselekedeteit, ha arra az illető ténykedésével tényleg rászolgált és ez közérdeket, nem pe­dig magánérdeket jelent. Kriti­kánknak azonban mindig nyílt a for­mája és teljesen kitűnik belőle, mi indított bennünket arra, hogy szembe­forduljunk azzal, akivel eddig együtt haladtunk. Lehet, hogy mi nem értjük meg a nagy gyorsaságú napilapok stílusát és igy a cikk utolsó részét, azt a bizonyos hasonlatot sem tudjuk hová helyezni. Megnyugtathatjuk azonban laptársunkat, hogy Éri Márton nem ajánlotta fel nekünk ezt a pert, amelyet ebben a kérdésben megindí­tottunk. Nem is számítunk busás haszonra, mert mi a közéletnek a szol­gálatát ma is nobile officlumnak tekintjük. Végezetül csak annyit, hogy mi továbbra is az erősen lenézett hetilap keretében maradunk, mert felfogá­sunk az, hogy a gyorsaság nem mindig jelent értéket is és a laesubb, de alaposabb munkát a mi megyénk­ben is többre becsülik, mint a gyors- talpalást. Beuyovizkg Móric gróf az Alifidimdotnll Mezőgazdasági Kamara elnöke. Az Aisódunántuli Mezőgazdasági Kamara a május hó 31-én tartott ülésen Hoyos Miksa gróf lemondása folytán megüresedett elnöki állásra egyhangúlag Benyovszky Móric grófot, a Baranyamegyei Gazdasági Egyesület elnökét választotta meg, aki nagyszabású programmot adott, hangsúlyozta a nagy-, közép és kis gazdák, valamint a mezőgazdasági munkások együttműködésének szük­ségességét és az egységes gazdafront megteremtését. Fontosnak tartja a gazdasági egyesületekkel való szoros együttműködést ét) ígéretet tett arra nézve, hogy minden járási mező­gazdasági bizottságot meg fog láto­gatni, a bajokat és sérelmeket sze­mélyesen igyekszik kipuhatolni ■ ezáltal a közvetlen ér ink esés kapcsán a bajok orvoslásáról gondoskodni. Az ni elnököt 4?« Tarányi Ferenc főispán, Pqtscsj Dénes országgyűlési képviselő és Diók György Űriparai tag üdvözölték meleg szavakkal. Gróf Bepyoyezky Móric 1872ben született. Katonai akádépűdn nevel­kedett és mint tényleges főhadnagy, egyik ulánuéezrednél teljesített szolgá latot. Később a katonaságot egészségi állapota következtében hagyta ott. Azpnban a világháborúban ennek dacára szolgálatot teljesített. 1905— 1906 ban a siklósi kerületet képvi­selte, utána Baranya vármegye föis pánja lett 1910-ig, 1910-től 1916-ig ismét siklósi képviselő volt 48 as párti ellenzéki programmal, majd 1917-től 1918-ig ismét Pécs város és j Baranya vármegye főispánja. A aik I lóéi vár és uradalom ura és tulaj­donát képezi a híres harkányi gyógy­fürdő is. Igen sok közintézmény elnöke és vezetője, igy többek kö­zött a Baranyavármegyei Gazdasági Egyesület elnöki tisztén kívül betölti a Baranyavármegyei Muzeum Egyesü­let és az ottani Automobil Club elnök­ségét is. 1924-ben nősült, elvevén gróf Batthyány Pál zalacsányi föld­birtokos leányát. — Kamarai elnöki működése elé az egész kamarai ke­rület gazdaközönsége indokolt nagy várakozással tekint. Sugár. A templom áhitatja: csend 5 borongó félhomály. A misztikumhoz odafent Rajt lelkem szárnya száll. Nagy ünnepváró hangulat Magasba kapja fel, Imázva tör égre utat 6 ujjongva énekel. Oltár felett lágy gyertyafény hnbolygó lángja ég, Mögötte búsan int felém Komor íeketeáéjj. A gyász, halát szimbólumát Keresztjei hirdeti, Szent kínja telkemen fát át S lehull bánatteli. De lm, meleg, lágy fénysugár Szeretve ömlik el, Lelkembe melengetve száll S viszi magasba feL S fölöttem nyíl az égi bolt S fölém az ég hajol Es szerte hintve víg mosolyt A telkemen dalol. Brandeiszné Frey Melanie. sárga kőpor, terraszo- is műkő-zúzalék, csiszoló és fényező anyagok; dunahomok, dunakavics. — Műkő; sírkövek, sirszegélyek, siriedlapok készítése stb. — Síremlé­kek ; fekete svéd gránit, márvány s mfluó készpénz irban részletre is. —- Vállalom temetőkben a meglévő síremlékekre utánvésést és aranyozást, helyben vagy bárhol a vidéken is, régi sírkövek átdolgozását, fényezését, legjutányosabban, etőleg nélkül, pontos szállítási határidőre. ®®®®®®®®®®®®®®®

Next

/
Thumbnails
Contents