Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-01-18 / 5. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 2 MODERN RÁDIÓK 6—18 torol részletre szakszerű felszereléssel, hosszú garanciával Fábián Sándornál Szekszárdon Rádió- 6s elektrotechnikai vállalat Korzón, a nagytrafik mellett. - Tel. 139. a képet sötétebb színekkel is. Tévedtem én is nem egyszer. Mentségem, hogy legtöbbször minden irányadó tényező ha­sonlókép tévedésbe esett velem együtt. Az utólagosan jelentke­zett próféták persze ma mást mondanak — ők akkor is min­dent előre láttak és tudtak . . . Tévedtünk, amikor az agrár- proletáriátus nehéz kérdését a földreformmal megoldani véltük: a probléma ma is súlyosan ne­hezedik ránk. Tévedtünk, ami­kor gazdasági életünk fejlődé­sében kelleténél jobban bíztunk s hittünk a magyar polgári ele­mek anyagi helyzetének mi­előbbi megjavulásában. Ma lát­juk, hogy súlyos krízisbe ju­tottunk s hogy mindenkit irga­lom nélkül feleletre kell von­nunk, aki a közháztartások ve­zetésében a konokul keresztül vitt takarékosságot nem tartja szem előtt. De ha rám is olvashatják a tévedést egyben-másban, azzal a váddal aligha illethetnek, hogy nem vettem komolyan hivatáso­mat, hogy nem dolgoztam ele­get s végül, hogy nem követ­tem el mindent a magyar köz­élet nagy belső ellentéteinek el­simítására. Ezt a meggyőződé­semet senki el nem veheti. S ez magában is elég-nekem ahhoz, hogyha szükség lenne még rám, — tovább dolgozzam. Csak fo­kozza munkakedvemet az a bi­zalom, amelyet tiz év óta vá­lasztókerületem többsége részé­ről élvezek. Izenem is: sohasem fogom elfelejteni, hogy tiz év előtt lép­csőt tettek alám, amely lehetővé tette mindazt, amit fent elmond­tam és hogy azóta is kitartot­tak mellettem. Azt, amit ezzel szemben szükebb hazám és vá­lasztóim érdekében eddig tettem, nem tekinthetem ellenszolgálta­tásnak. Tartozásban vagyok még és maradok is. Ezt mással, mint szívből jövő hálával nem viszo­nozhatom. Soruadnak a népek. Az emberiséget sohasem érdekelte annyira a legközelebbi jövő, mint most, a nagy világégés utón. Ez a nagy orkán valóságos határvonalat jelent a világ történetében s minél inkább távolodunk e vérzivatartól, annál inkább láthatjuk, hogy meny­nyire megtépte, marcangolta az em­beriséget. Noha minden nép és nemzet nem volt aktiv részese a világháborúnak, hogy abban nem vett részt, mégis láthattuk, hogy mind az öt világ-' rész harcolt egymás ellen s az öt kontinens katonái küzdöttek a fron­tokon. A francia és az angol nemzet a gyarmatokon toborzott katonaságot és a frontjaikon minden fajtájú népek harcoltak. S mint a régebbi történe­lem is bizonyitja, a harctér minden időkben nagy ismerkedési alkalom volt, mert az ember az ellenségben is becsüli az embert, hogyha meg­szűnik a harc és tisztuitabb érzés­sel néz felebarátjára. S alig fejeződött be a világháború, már is voltak olyanok, kik Európa államait az északamerikai Unióhoz hasonló államszövetségben akarják egyesiteni. Persze arra gondolni, hogy a mai kiélesitett viszonyok és nem­zetközi kapcsolatok között Európa népei egy európai Uniót alkossanak, merész dolog, sőt hova-tovább még nehezebb lesz ezt a gondolatot meg valósítani, mert Európában aligha fogják feledni nemzeti, faji és nyelvi jogaikat, s a kis nemzetek — minő a magyar is — soha sem fognak lel kesedni egy ily Unió eszméjéért, mert ez lassan a kis nemzetek nyelvi halálát jelentené. De jelentené az Unió a magyar haza mai megcsonkitottságának meg­szilárdítását, amit mi magyarok, ha élni akarunk, nem fogadhatunk el alapul; s ha mégis szóba kerülne, ngy csakis a régi határok vissza­állítása után beszélhetnénk ily kér­désről, miután a trianoni béke min­den igazságtalanságát reperálták ve­lünk szemben. Igaz, hogy az Unió az újabb há­borúkat kiküszöbölné, de mi az „örök békéért“ — ami úgyis csak álom — nem lelkesedhetünk, mert ameddig megrablottaknak érezzük magunkat, addig mi a rablókkal testvérek nem lehetünk. Hogy Európában valaminek tör­ténnie kell az bizonyos, mert a mai állapot nemcsak gazdasági életünket teszi tönkre, hanem elsorvasztjta az egyes nemzeteket is. A nemzeteknek ez az elerőtlene­dése a gyermekáldástól való irtózat­bán is nyilvánul. Mig a világháború előtt Németországban minden ezer lakosra 36 gyermekszületés esett, a világháború után már csak 19, ami­nek folyománya, hogy mig 1901 ben 853 ezer lélekkel haladta meg a születések száma a halálozások szá­mát, addig 1928-ban már csak 433 ezerrel, vagyis a felére csökkent a születések száma. Ennek következ­ménye, hogy ma Olaszországban, hol ezer lakosra 27 szülés esik s a halá­lozást a születések száma 468 ezer­rel múlja felül, nagyobb a szaporulat, mint Németországban. A németeknél 7«el több születés esik minden ezer halálozásra, az angoloknál 5 tel több s a franciáknál alig 2-vel több, mi­nek folytán ma Franciaországban mindössze 70 ezerrel több a születés, kába káka kerül nagy csomóval, a botrányos hirek írójának ablakai mocsári hirvirággal ékesitendők. A színház ablakai szünet alatt árvács­kákkal diszitendők, a sziniidény alatt a pipacs jön a helyébe (mert ez áll legközelebb a ripacshoz). A politikai pártállások is feltüntetendők a virág­díszben. Az ellenzékiek kizárólag hazai tulipánnal, a kormánypártiak a napraforgóval díszítsék ablakaikat, mig azok, kik politikailag kevésbé állhatatosak: a kétlakiak többszinü virágaival ékeskedjenek. A büszke ősnemesek a burgonyanövónyt vá­lasszák, mert annak értékese, a java a földben van. Értelmes kereskedők a maszlag bóditó virágaival diszitsék kirakataikat; a borkedvelők bor­virággal jelentkezzenek, mig az anti­alkoholisták valamely vízinövényt applikáljanak. A lányos mamák Bella- donnát, vagy egyéb pártás virágot tegyenek közszemlére, mig a fiatal házasok a gólyahir kedves virágához folyamodhatnak. Férjek, kik feleségei­ket fürdőbe küldték, szalmavirágot választanak. A nyelveBprós, sárkány­virág, vagy a mérges pulykaorr rögtön elárulják majd, hogy a lakás­ban anyós uralkodik. Nyugdíjra meg­érett közalkalmazottakat az Útilapu fogja méltóan képviselni. Aggszüzek ablakába a későn virított kökény kínálkozik, amely tudvalévőén, ha dér csípi — savanykás lesz. Külön­HORTOBÁGYI JÜHTOlí Mindenütt kaphatói Termelj. 1930 január lg. Tej szövetkezeti Központ Budapest, I., Horthy Mlklós-ut 119 _l2] mi nt a halálozás a így bizony Francia- ország alig tudja fenntartani népese­dési egyensúlyát. Csonka hazánkban ezer lakosra 28 születés és 17 halálozás esik, vágyig a születések száma 72 ezerrel múlja felül a halálozásokét. Da nálunk igen nagy a csecsemőhalálozás, mert mint. egy minden 100 élve született cse­csemő közül 17 meghal élete első évében, ami tetemesen lerontja né­pesedési statisztikánkat. Sajnos, hogy az utóbbi években es a csecsemőhalálozás más országokban is jelentékeny, igy Cseh-Szlovákiábau 15, Ausztriában 14, Németországban 13, Belgiumban 9 az északamerikai Egyesült Államokban 8, Svédország­ban 6 s Hollandiában 5 csecsemő hal meg minden 100 élveszületett közül. A szláv népek az utóbbi években nagy erőgyarapodást mutatnak, igy Cseh-Szlovákiában 23 születés esik ezer lakosra s 170 ezerrel több a születések száma a halálozásokéval szemben, Lengyelországban pedig 32 születés esik ezer létekre s 479 ezer­rel több a születések száma a halá­lozásokénál. Ez a szaporulat legmeglepőbb az oroszoknál, hol 1724 ben 13 miliő volt a lakosság száma, 1762 bsn 19 millió, 1796 ban 29 millió, a napó­leoni háborúk idején 30 millió s 1897 ben már 64, mig 1914 ben 170 millió ember lakott Oroszországban. A háború és a forradalmak 30 millióval csappantották a lakosok számát, de a megmaradt embertöme­gei ma is erősen szaporodnak. Nagy Oroszországban 1000 lakosra esik 47 születés s igy 3'3 millióval múlják felül a születések a halálo- I zásokat, mig Európa többi államai- • ban együttesen csak 3 millióval. Amerikában 1800-ban 5 millió 300 I ezer ember élt a mai Uoió területén ben is reprezentálja a népdal szövegét: .„Zöld a kökény, majd megkékül, Nem leszek szerető nélkül...“ Tőke­pénzesek aranyvirágot helyeznek abla­kukba ...... Vendégem megakadt egy pillanatra s én siettem — szóhoz jutva — meg­zavarni. — Uram, és ön milyen virágot ^választ az egyéniségéhez? — Óh Uram — szólott ő hirtelen komorrá vált hangon én már vá­lasztottam magamnak egy gyönge virágszálat, öt hónapja, hogy meg­nősültem s most már az asszony az ur az én házamban. Engem legjobban ez a cserép jelképezhet, melyet annyi­szor vágott a fejemhez, őt pedig egy feslett rózsa szimbolizálja. Kérdőjellé fanyarodott arcom meg­nyugtatásául folytatta nagy lélekzet- vétel után virágosnyelvü barátom: — Uram, ezt már csak önnek privátim és személyes okulásra mon­dom el: engem csúnyán becsaptak a házassággal. Apósom a leányához egy tehermentes házat is ígért hozo­mányba. Es képzelje, most, házas­ságom ötödik hónapjában tudtam meg, hogy nem tehermentes . .. — De azért — folytatta újra fel­vidulva — remélem, hogy a tavasszal meginduló virágdiszitési akciónak hatalmas lendületet adtam. Ugyanezt adtam én is a virág­diszitési akció tanácsosának. Astor. A magyar dal. A magyar dal e szent földön születik lenn, Fel az égbe szárnyal innen S gyönyörűséggel hallgatja az Isten. Nincs párja e dalnak a föld kerekén. Zendülni ha hallom, úgy érezem én: Sok népe e földnek mily árva, szegény. Arathat a harcban ezer diadalmat, Alapíthat nagy birodalmat, — Nem örülhet a lelke ily isteni dalnak Áldott a magyar dal örökre nekünk, Ha zendül a hangja, búbajt feledünk, Dalunkra mi mindég büszkék lehetünk. Ránk sújthat ezerszer mindegyre dörögve Vad népek erőszakos ökle, Miénk marad a magyar dal örökre. Ajkunkról az égig szárnyaljon a dal És mint csodaszép, zengő diadal * Hirdesse világgá: él még a magyar! Dabay Géza. Beszélgetés virágnyelven. Megnyílt a szerkesztőség ajtaja s kopogás nélkül belépett rajta a város egy jól ismert alakja. Kabátja min- denik gomblyukában, kalapja karimá­ján s mindkét kezében 1—1 virág­csokor. S mielőtt üdvözölhettem volna kedves és váratlan vendégemet, már beleült karosszékembe, rágyuj­I tott egyetlen szivaromra s a sietéstől I nagyokat szuszogott. — Minek köszönhetem e nem várt kitüntetést ? — kérdeztem vendégem­től, miután a meglepetéstől magam­hoz tértem. — Virágos kedvem hozott ide — válaszolt vendégem, bodor füstöket fújva reám. — Lelkes hive vagyok a városi virágkultusznak s én is buzgólkodni akarok a város feldíszí­tésében jó tanácsommal. Az ablakok­ból mosolygó virágok jelezni fogják, hogy „odabenn kedéllyel, szépérzék­kel biró lelkek lakoznak“. De. még többet kell jelezniük. Az egyéniséget, az ember sajátos énjét. Uram 1 fő az individualizálás. És ön ismer engem 1 Én is egyéniség vagyok I Milyen érdekes, milyen eredeti lesz, ha minden ablak virága a hivatal, vagy a lakó egyéniségét fogja jelle­gesni. Igen, beszélni fognak a virá­gok. És ily irányban akarok szol­gálni önnek és a város közönségének önzetlen tanácsokkal. A fogháznak ráccsal ellátott ablakaiba ártatlan, napfényt kerülő liliomok helyezen- dők, vagy mákvirág. A városháza ablakaiba aloe helyezendő, amely Tudvalévőén 100 esztendeig szunnyad. A rendőrséget valami szemes növény, például bab képviseli. A városszépitő bizottság nebántsvirág mezébe Öltő zik. A lapszerkesztők ablakai is stíl­szerűen diszitendők. A kritikus abla-

Next

/
Thumbnails
Contents