Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-05-24 / 40. szám

1930 május 24. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 p|fk egyet kaphatott mindenki. A rendes dijakon felül volt Tolna vár- megye közönsége által erre a célra ajándékozott értékéé asztali óra, me* ]yet Kiss József nyert el a feltételek aierínt, mint aki a háromféle test* helyzetben 15 értékelt lövéssel, 131 körrel a legnagyobb eredményt, 655 egységet érte el. A többi dijat nyer­ték : Besch Károly, vitéz Székely Sán- dór, vitéz Széles D. Béla, Domonkos Imre, Strángos István, vitéz Knnfalvy Viktor, Fónyad Gyula, Kohl Dániel, Horváth Péter, Sztankó Ferenc, Hoff mann Imre, FittlerBéla, Benedeczky József, dr Bekker János, Zalakovics János, Bekker János, Reiter JÓZBef, Pintér Antal, Wiedeman Antal, Suba Pál ób dr Walter Mihály. Vendégek részére kreált verseny­ben állva szabad kézzel, dijat nyer­tek: Fabriciue János, Jurcaó Antal és Faragó Károly, a kalocsai Move lÖvészegyeBület tagjai. A versenylövészetet este fél 9 órai kezdettel az Erzsébet szálló nagy­termében hangverseny követte, hol is a lÖvészegyeBület felkérésére a dr Oszvald József igazgató vezetése alatt álló kalocsai róm. kát. tanítóképző intézet 80 tagú ének- és zenekara mű­ködött közre. Az énekkart Szendrey Imre kalocsai főszékesegyházi kar­nagy, intézeti tanár, a zenekart Lasz- czik Ernő tanár vezényelte. A nívós előadás a legnagyobb mértékben lekötötte a hallgatóság figyelmét, melynek hőven volt része a jobbnál jobban sikerült szavalatok, jelenetek, valamint a szebbnél szebb magyar dalok és magyar operarész­letekben való gyönyörködésben. A magas, színvonalú előadásért háláB is volt Paks közönsége, mert a körülbelül 550 személyt befogadó nagyterem zsúfolásig megtelt. Ott volt Paks község minden vezető egyéni­sége családjával együtt, Bőt még a környékbeliek közül is sokan és az egyes számokat mindig csak szűnni nem akaró taps követte. Az előadás után tánc volt a késő reggeli órákig. Mindenki kedves emlékébe zárta a kalocsai tanitóképezdészek gyönyör­ködtető szép zenéjét, mellyel művészi estét szereztek. A szavaló növendé­kek közül kitűnt Tóth Lajos paksi származású III. éves növendék, aki már művészi számba menő előadásá­val ketett feltűnést. ......................* ~“i* -i n i r>mrru»iR-i~L~a'inj Gy ermekek az uccán. A tavaszi nap sugara előhivta a kis virágokat, megszépítette a fákat, bokrokat, dalos madarak rejtőztek a lombok közé. Szépség, üdeség, tavasz mindenütt, a mezőn, uccán, sétatere­ken. Apró gyermekkocsikból is a fenséges tavasz mosolyog felénk, — bizonytalan léptekkel járni tanuló babák mozognak az aszfalton, kisebb nagyobb fiúcskák szaladgálnak haj- tánnyal, biciklivel, skyróval, ezen, gyermekeknek kitalált, sajnos ide- gén nevű, de a kicsiknek nagyon ked­ves játékszerekkel. A kopasz, érzé­ketlen, kemény járdát a gyermekek díva! mallwdÜc is selymet, műselymet ir elő minden halandó finomabb holmija\, a hölgyek kombinéif harisnyái, mosóruhái, a zsebkendők, blúzok es keztyük számára. — Sokan úgy gondolják, nem követhetik a divatot, mert eszközeik szerények... Helytelen ! A Lux segíti A bakfis, a kenyérkereső, egy-két darabjával épugy érvényesül• hét, mint a nagyvilági hölgy, ki tucatok felett rendelkezik. — Elate í pár perces langyos Lux-mosás újjá - varázsolja azt, amiben holnap 1 tetszeni akar. Szépet helyesen mosni annyi, mint Luxszal mosni. | Goldberger-Bemberg is ugyanazt mondja és Lux-ot ajánl (Parisette és összes uj gyönyörű kreációi mosásához. Csak a kék dobosban, — amit kimérve éa nyitva árulnak, aa nem Lust teszik széppé, tavaszivá, a napsugár is nem az ucca kemény aszfaltjáról, de az ő mosolygó szemeikből tükrö­ződik vissza és ragyog ránk. És a napokban az történt mégis, hogy egy kis fia szomorúan újságolta otthon: „egy néni azt mondta, men­jek le a járdáról, ha skyrózni aka­rok.“ Fájdalmas volt a hang, de az értelme is. Kerekes gyermekjátékok, melyeket ügyes és hiszem — szerető szivü emberek találtak ki, hol ját­szanak véletek a gyermekek!? A szobában, a köves udvarokon, vagy talán csak nem a száguldó autók és kocsik utján? Vannak vidéken is emeleten lakó, udvar nélkül nevelődő kis gyerme­kek, akikben szintén lüktet a vér, az élet és nem lehet őket keskeny erkélyen, cserépmuskátliként felne­velni. Kénytelen az édesanya az uc* cára küldeni gyermekét, hogy az kedvére mozogjon. De félelemmel és aggodalommal gondol arra, jaj, csak a kocsiutra ki ne menjen és ezt meg is fogadtatja elindulás előtt kisfiával. És az uccán akad „néni“, aki azt tudja mondani egy gyermeknek, hogy „a járdáról menj le, ha skyrózni akarsz“. Egy kép jut eszembe, melyet egy régebbi képes lapban láttam. Ame­rikai felvétel. Newyork egy főuecá- j ján, hol igen nagy a forgalom, nyü­zsög az autó és a technika egyéb vivmánya, méltóságteljesen áll a kö­zépen a mindent intéző: közlekedési rendőr. A rendőr felemeli kezét és kocsi, autó, villamos, kerékpár és a husza­dik század minden néven nevezendő jármüve megáll, mert egy kis öt éves gyermek megy át nagy lelkinyuga­lommal az egyik oldalról a másikra. Megható és gondolkodásra érdemes kép. Ez Amerika, ahol a gyermek nem „csak egy gyermek,“ hanem „a gyermek őfensége“. Igaz, hogy a mi gyermekeink nem a szabad Amerika gyermekei, csak a kifosztott, árva, magyar nemzeté, ahol a szétdarabolt, letiport országra is csak kötelességet, terhet ró a vi­lág, de jogról nem beszélhet senki előtt, — tehát gyermekei sem köve­telhetnek az élettől sokat. De hisz az a kis darab hely, amit a szép széles járdán egy kis gyer­mek elfoglal, még nem sok. Türjük meg őket ott és szeressük őket. S ha néha egy-egy csetlő botló emberkének ki is kell térnünk, ne nézzünk rá haragos szemmel, hisz nem haragszunk a virágra vagy a kis bogárra sem, ha utunkba téved, hanem kikerüljük és nem lépünk rá | durván. 1 kalocsai kttadteek hansoersenye Dunaföldotfroi A kalocsai tanítóképző intézet nö­vendékei művészi értékű hangver­sennyel mutatkoatak be Danaföldvár közönsége előtt. A zenészekből és dalosokból álló, körülbelül 80 főnyi egyenruhás diák csapat 17-én esté a 8 órai hajóval érkezett Danaföldvárra, Dandler Gyula testnevelési tanár vezetésével, pompásan fegyelmezett oszlopban, vidám nótaszóval szállására vonult b 9 órakor már meg is kezdte hangversenyét. A műsor — melynek számait már május 14-i számunkban előre kö­zöltük az előadás művészi erejé­vel olyan tomboló tapsviharokat vál­tott ki a közönség leikéből, hogy azt csak az egyes ének- és zeneszá* mok megismétlésével tudta leszerelni Szendrei Imre kalocsai főszékesegy­házi karnagy, illetve Lasscsik Ernő zenetanár. A hangverseny után, mű­soron kivül, egy humoros egyfel- vonásos jelenettel csalt mosolyt öt ügyes növendék a közönség arcára. Vasárnap délelőtt az ifjak tanáraik vezetésével melegségtől áthatott ünne pélyt rendeztek a hősök emlékszob- ránál, azután a belvárosi plébánia- templomba vonultak, hol vezetőjük, Oszwald József pápai kamarás, egy­házmegyei főfelügyelő, tanít óképezdei igazgató mondott szentmisét és magas szárnyalása szentbeszédet. Mise után Pintér János, a duaa- földvári leventezenekarnak fanatikus buzgalmu karmestere, zenekarával a templom előtt az oszlopba feszült képezdészek elé állt s az ifjúságnak ez a szivet-lelket gyönyörködtető CBapata vidám zeneszó mellett a város­háza előtti térre vonult, hol a levente­zenekar és a kalocsai tanitóképezdé­szek énekkara felváltva gyönyörköd­tette a nagyszámban összegyűlt kö zönséget, mely megható jelenetnek volt itt tanúja. Oszwald képezdei igazgató ugyanis szívből jövő s szivet kereső nemes szavakkal köszönte meg a község elöljáróságának azt a szives, meleg fogadtatást, melyben a tanító- képezdei ifjúságot részesítette. Azért jöttek — mondta többek közt, — hogy a tanítói pályára készülő ifjú­ság előtt feltárják az életet, hogy megteremtsék az iskola éB az élet kapcsolatát s az az ifjúság, amely majdan a nép vezetője lesz, ismerje meg a népet saját otthonában. A képezde növendékei — úgymond — a nép gyermekei. Mindazt az értéket, amit a magyar népiélek tár­házából az iskolába hoztak, most megfinomitva adják vissza s mutat­ják be a népnek. Lássa meg a nép, mily szép és nemes felkészültséggel rendelkezik a tanitóifjuság s annak megfelelő bizalommal fogadja majd egykor, ha közülök valamelyik tu­dása és becsületes munkája ellenérté­kéül a község kapuján — kenyérért kopogtat. A magyar lélek mélységéből fakadó beszédre — melyet a közönség meg­értő éljenzéssel fogadott — Huber I K 1 IS I ■M9 , nő 1 r u Iták Ezen cikket egyelőre nem vezetjük tovább« igy teljes raktári készletlinket beszerzési áron alul eladjuk. NRN1TZER JÓZSEF is FIM áruházi. SIEKSZJlRDOH

Next

/
Thumbnails
Contents