Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-05-17 / 38. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 1930 május 17. működéséről úgyszólván semmit sem tudnak és csak akkor szólalnak fel, ha véletlenül egyik, vagy másik szövetkezet a kicirkalmazott működési területét átlépi. Megesik, hogy vala­melyik kis szövetkezet a hozzáforduló hitelkérelmet nem tudja elintézni, de azonnal óvással él, ha falubeli emberé­nek egy másik szomszéd hitelszövet­kezet siet a segítségére. A szövetkezés gondolatát úgy értelmezik tehát, hogy ha gyenge felkészültségükkel nem állhatnak vidékükön a gazdák segít­ségére, akkor ezek a gazdák ne segíthessenek magukon szövetkezeti alapon, hanem a takarékpénztárakhoz legyenek kénytelenek fordulni. A szövetkezetek ÖBSzetartozandósági érzetének kiépítése szempontjából mindenesetre kívánatos volna tehát a megyei centrumoknak, mint önálló erős - hitelszövetkezeteknek létesítése. Lépten-nyomon halljuk, hogy a szövetkezetek nagy állami kedvez­ményeik dacára sem nyújtanak oly előnyös hiteleket, mint a nagybankok és ezek vidéki expoziturái. Ezzel szemben tény, ami igazolva van, hogy az állami segítség a szövetkezetek központjával szemben korántsem az, amibe az ily központok a külföldi államoknál részesülnek. Számottevő­nek az adó« és illetékmentességet lehet némileg tekinteni. Ámde ezzel szem ben az OKB nem rendelkezik oly külföldi hitelekkel, mint nagybank jaink, amelyek még a záloglevelek kibocsátásának szünetelése idejében is, külföldi tőkékhez tudtak jutni. A Magyar Nemzeti Banknál csak üzletrésztőkéje egyszeresének meg­felelő hitelt élvez. Mivel ez a vissz- leszámítolási hitel, továbbá a Baját i tőke és a betétállomány megközelítő | leg sem elég ahhoz, hogy a rend­szerint takarékbetéttel alig rendel­kező szövetkezetek hiteligényeit ki­elégítse, igy ezt a hitelét úgyszólván állandóan nyitva kell tartani, hogy pedig egyes szövetkezeteknél netán felmerülő rendkívüli esetekben, a szövetkezetek rendelkezésére állhasson, a Magyar Nemzeti Bank kamatlábá­nál jóval magasabb kamatozású hite­leket kell a nagybankok révén rövi- debb lejáratra igénybevennie. Korlá­tozva van tehát nemcsak a hitel­nyújtás lehetőségében, de abban is, hogy a hitelszövetkezetek részére olcsón állhasson rendelkezésre. A vidéki hitelszövetkezetek csak az OKH tői vehetnek hiteleket igénybe. Itt áll elő az a korlátozás, amely a vidéki hitelszövetkezetek kamatpoli­tikájára kedvezőtlen. Nem érintjük, hogy az adókedvezmények előnyeit mily mértékben ellensúlyozza a hi­telnek ez a megkötöttsége. Azt sem vizsgáljuk, hogy helyes volna«e, ha a szövetkezetek ^központjuk hitelén kívül, más visszleszámitoló intézetek­től is vehetnének hitelt igénybe, azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a Pénzintézeti Köz­pont kötelékébe és felülvizsgálata alá tartozó pénzintézetek nemcsak a Pénzintézeti Központból, hanem a nagybankok tekintélyes részétől is élveznek visszleszámitolási hitelt, még pedig a Magyar Nemzeti Bank ka­matlába felett 1—2°/o-kal. Arra nem is gondolunk, hogy a szövetkezetek a korlátlan hitel felvételére legyenek jogosultak, de méltánytalan és gazda szempontból talán igazságtalan is, hogy a Magyar Nemzeti Bank ked­vezményes hitelébe nem részesülhet­nek az OKH kötelékébe tartozó szö­vetkezetek üzletrésztőkéjük arányá­ban legalább is úgy, mint azok a részvénytársaságok, amelyek a Pénz­intézeti Központ kötelékébe tartoznak. Addig is tehát, mig egy alkalmas központi hitelnyújtó szerv kiépíttet­nék, feltétlenül kívánatos lenne a reeszkomptnak ily módon való kiter­jesztése. PBtofinneíye főispánjának búcsúja o Tolnaufirmegyéhez csatolandó Bosylszlótól. Ritka ünnepségben volt része f. hó 11 én Bogyiszló község közön­ségének. Dr. Preszly Elemér Pest­vármegye főispánja érkezett kísére­tével a községbe egyrészt azért, hogy átnyújtsa a kormányzói kitüntetést a falu egyik érdemes polgárának, Ben- cze Sándor volt bírónak, másrészt azért, hogy ünnepies külsőségek kö­zött vegyen búcsút a község közön­ségétől. Bogyiszló lakossága a ritka alka­lomhoz mérten, — mert hisz fő- ispáqi látogatásban a lakosságnak emberemlékezet óta nem volt része, — iparkodott külsőségekben is ki­fejezést adni a főispán iránti tiszte­letének. Délelőtt 11 óra volt, midőn mozsárágyuk döreje jelezte, hogy a főispán kocsija befordult a község főutcájára. Kíséretében voltak Ssa bóky Jenő országgyűlési képviselő, dr. Símig Gyula h. árvaszéki elnök, dr. Téglás László, dr. Szilágyi László tb. főjegyzők és dr. Szentpétery La­jos főszolgabíró. A fellobogózott köz- ! sésrháza előtt ezernyi nép, kik kö- j zött ott volt az egész község veze­tősége, a képviselőtestület, Tolnavár­megyéből Klein Antal országgyűlési képviselő, v. főispán, Szongott Bdvin Tolnavármegye központi járásának főszolgabirája s a kalocsai járásból Érsekcsanád, Sükösd és Nemesnád- udvar községok kiküldöttei. A fő­ispánt, ki a leventék sorfala között lépett a községháza elé, Lengyel Jó­zsef főjegyző üdvözölte s egy bájos kisleány kedves szavak kíséretében csokrot nyújtott át. Percek múlva kezdetét vette a köz­ségháza előtt lefolyt díszközgyűlés, melyet Liszkai István bíró nyitott meg. A kát. énekkar a Hiszekegyet énekelte, mely után dr. Preszly Ele­mér főispán emelkedett szólásra és szép beszéd kíséretében nyújtotta át Bencze Sándor képviselőtestületi tag­nak, a község hosszú éveken át volt érdemes birájának a kormányzói ki­tüntetést, az V. osztályú magyar érdemkeresztet. Az ünnepelt meg­hatott hangon válaszolt s megindul- tan mondott a magas kitüntetésért hálás köszönetét. Majd pedig újólag Preszly főispán szólott. Búcsúzni jött — úgymond — eme derék községtől, mert a törvény sem hagyhatja figyelmen kívül a természetadta helyzetet, hogy a Dunaszabályozás folytán gazdasági­lag közelebb jutott a község Tolna­megyéhez. Szeretettel vesz búcsút derék községétől ama reményben, hogy Bogyiszló a jövőben is gyara­podni éB virágzani fog. Szabóby Jenő országgyűlési kép­viselő hangsúlyozta, hogy ő nem bú­csúzni jött. A közigazgatási átcsato­lás nem jelent egyben politikai el- S szakadást is, hiszen nem Trianon | folytán és nem más országhoz csatol. CÉGÜNK KILENCVEN ÉVES FENNÁLLÁSÁNAK Pirnitzep Antal hetvenöt éves Pirnitzer Manó hatvanüt éves Pirnitzer Ede huszonöt éves KERESKEOÖITEVÉKENYSÉGÉNEK f. évi ■"ilnt hő 11-én iwastariati ünnepélyünk alkalmából személyesen nyllvénttolt és írás­ban hngrfwh juttatott lóklvánatokat hálásan köszönjük. Mély tisztelettel PIRNITZER JÓZSEF és FIAI Céá tulajdonosai* Szekszárdon, 1930* évi május hó.

Next

/
Thumbnails
Contents