Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-05-17 / 38. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 1930 május 17. működéséről úgyszólván semmit sem tudnak és csak akkor szólalnak fel, ha véletlenül egyik, vagy másik szövetkezet a kicirkalmazott működési területét átlépi. Megesik, hogy valamelyik kis szövetkezet a hozzáforduló hitelkérelmet nem tudja elintézni, de azonnal óvással él, ha falubeli emberének egy másik szomszéd hitelszövetkezet siet a segítségére. A szövetkezés gondolatát úgy értelmezik tehát, hogy ha gyenge felkészültségükkel nem állhatnak vidékükön a gazdák segítségére, akkor ezek a gazdák ne segíthessenek magukon szövetkezeti alapon, hanem a takarékpénztárakhoz legyenek kénytelenek fordulni. A szövetkezetek ÖBSzetartozandósági érzetének kiépítése szempontjából mindenesetre kívánatos volna tehát a megyei centrumoknak, mint önálló erős - hitelszövetkezeteknek létesítése. Lépten-nyomon halljuk, hogy a szövetkezetek nagy állami kedvezményeik dacára sem nyújtanak oly előnyös hiteleket, mint a nagybankok és ezek vidéki expoziturái. Ezzel szemben tény, ami igazolva van, hogy az állami segítség a szövetkezetek központjával szemben korántsem az, amibe az ily központok a külföldi államoknál részesülnek. Számottevőnek az adó« és illetékmentességet lehet némileg tekinteni. Ámde ezzel szem ben az OKB nem rendelkezik oly külföldi hitelekkel, mint nagybank jaink, amelyek még a záloglevelek kibocsátásának szünetelése idejében is, külföldi tőkékhez tudtak jutni. A Magyar Nemzeti Banknál csak üzletrésztőkéje egyszeresének megfelelő hitelt élvez. Mivel ez a vissz- leszámítolási hitel, továbbá a Baját i tőke és a betétállomány megközelítő | leg sem elég ahhoz, hogy a rendszerint takarékbetéttel alig rendelkező szövetkezetek hiteligényeit kielégítse, igy ezt a hitelét úgyszólván állandóan nyitva kell tartani, hogy pedig egyes szövetkezeteknél netán felmerülő rendkívüli esetekben, a szövetkezetek rendelkezésére állhasson, a Magyar Nemzeti Bank kamatlábánál jóval magasabb kamatozású hiteleket kell a nagybankok révén rövi- debb lejáratra igénybevennie. Korlátozva van tehát nemcsak a hitelnyújtás lehetőségében, de abban is, hogy a hitelszövetkezetek részére olcsón állhasson rendelkezésre. A vidéki hitelszövetkezetek csak az OKH tői vehetnek hiteleket igénybe. Itt áll elő az a korlátozás, amely a vidéki hitelszövetkezetek kamatpolitikájára kedvezőtlen. Nem érintjük, hogy az adókedvezmények előnyeit mily mértékben ellensúlyozza a hitelnek ez a megkötöttsége. Azt sem vizsgáljuk, hogy helyes volna«e, ha a szövetkezetek ^központjuk hitelén kívül, más visszleszámitoló intézetektől is vehetnének hitelt igénybe, azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a Pénzintézeti Központ kötelékébe és felülvizsgálata alá tartozó pénzintézetek nemcsak a Pénzintézeti Központból, hanem a nagybankok tekintélyes részétől is élveznek visszleszámitolási hitelt, még pedig a Magyar Nemzeti Bank kamatlába felett 1—2°/o-kal. Arra nem is gondolunk, hogy a szövetkezetek a korlátlan hitel felvételére legyenek jogosultak, de méltánytalan és gazda szempontból talán igazságtalan is, hogy a Magyar Nemzeti Bank kedvezményes hitelébe nem részesülhetnek az OKH kötelékébe tartozó szövetkezetek üzletrésztőkéjük arányában legalább is úgy, mint azok a részvénytársaságok, amelyek a Pénzintézeti Központ kötelékébe tartoznak. Addig is tehát, mig egy alkalmas központi hitelnyújtó szerv kiépíttetnék, feltétlenül kívánatos lenne a reeszkomptnak ily módon való kiterjesztése. PBtofinneíye főispánjának búcsúja o Tolnaufirmegyéhez csatolandó Bosylszlótól. Ritka ünnepségben volt része f. hó 11 én Bogyiszló község közönségének. Dr. Preszly Elemér Pestvármegye főispánja érkezett kíséretével a községbe egyrészt azért, hogy átnyújtsa a kormányzói kitüntetést a falu egyik érdemes polgárának, Ben- cze Sándor volt bírónak, másrészt azért, hogy ünnepies külsőségek között vegyen búcsút a község közönségétől. Bogyiszló lakossága a ritka alkalomhoz mérten, — mert hisz fő- ispáqi látogatásban a lakosságnak emberemlékezet óta nem volt része, — iparkodott külsőségekben is kifejezést adni a főispán iránti tiszteletének. Délelőtt 11 óra volt, midőn mozsárágyuk döreje jelezte, hogy a főispán kocsija befordult a község főutcájára. Kíséretében voltak Ssa bóky Jenő országgyűlési képviselő, dr. Símig Gyula h. árvaszéki elnök, dr. Téglás László, dr. Szilágyi László tb. főjegyzők és dr. Szentpétery Lajos főszolgabíró. A fellobogózott köz- ! sésrháza előtt ezernyi nép, kik kö- j zött ott volt az egész község vezetősége, a képviselőtestület, Tolnavármegyéből Klein Antal országgyűlési képviselő, v. főispán, Szongott Bdvin Tolnavármegye központi járásának főszolgabirája s a kalocsai járásból Érsekcsanád, Sükösd és Nemesnád- udvar községok kiküldöttei. A főispánt, ki a leventék sorfala között lépett a községháza elé, Lengyel József főjegyző üdvözölte s egy bájos kisleány kedves szavak kíséretében csokrot nyújtott át. Percek múlva kezdetét vette a községháza előtt lefolyt díszközgyűlés, melyet Liszkai István bíró nyitott meg. A kát. énekkar a Hiszekegyet énekelte, mely után dr. Preszly Elemér főispán emelkedett szólásra és szép beszéd kíséretében nyújtotta át Bencze Sándor képviselőtestületi tagnak, a község hosszú éveken át volt érdemes birájának a kormányzói kitüntetést, az V. osztályú magyar érdemkeresztet. Az ünnepelt meghatott hangon válaszolt s megindul- tan mondott a magas kitüntetésért hálás köszönetét. Majd pedig újólag Preszly főispán szólott. Búcsúzni jött — úgymond — eme derék községtől, mert a törvény sem hagyhatja figyelmen kívül a természetadta helyzetet, hogy a Dunaszabályozás folytán gazdaságilag közelebb jutott a község Tolnamegyéhez. Szeretettel vesz búcsút derék községétől ama reményben, hogy Bogyiszló a jövőben is gyarapodni éB virágzani fog. Szabóby Jenő országgyűlési képviselő hangsúlyozta, hogy ő nem búcsúzni jött. A közigazgatási átcsatolás nem jelent egyben politikai el- S szakadást is, hiszen nem Trianon | folytán és nem más országhoz csatol. CÉGÜNK KILENCVEN ÉVES FENNÁLLÁSÁNAK Pirnitzep Antal hetvenöt éves Pirnitzer Manó hatvanüt éves Pirnitzer Ede huszonöt éves KERESKEOÖITEVÉKENYSÉGÉNEK f. évi ■"ilnt hő 11-én iwastariati ünnepélyünk alkalmából személyesen nyllvénttolt és írásban hngrfwh juttatott lóklvánatokat hálásan köszönjük. Mély tisztelettel PIRNITZER JÓZSEF és FIAI Céá tulajdonosai* Szekszárdon, 1930* évi május hó.
