Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-05-03 / 34. szám
XII. évfolyam Egyes szám ára 30 fillér Szekszárdi 1930 május 3. 34. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden eserdin ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Ken adtunk fel semmit. A magyar delegációk hosszadalmas és nehéz munkája után végre PárÍB- ban aláírták az egyezményt. A most már véglegesen megállapított hágai egyezménynek Páriában történt aláírása Magyarország hábora utáni korszakának egyik legfontosabb és történelmi jelentőségű eseménye, mert a háború addig nem volt befejezettnek tekinthető, amíg a magyar állam minden vagyona és jövedelme idegen államok rendelkezésének volt lekötve, míg a szuverén jóvátételi bizottság pénzügyi és gazdasági életünk fölött úgyszólván élet és halál ura volt s ameddig a győztes államoknak fennállott az a joguk, hogy tetszésük szerint súlyos terheket rójjanak ránk. A Párisban aláirt egyezmények ismét egyenjognvá teszik Magyar- országot a világ többi szabad nemzeteivel. Elmondhatjuk, hogy Magyar- ország a párisi egyezmény aláírásával vált ismét minden tekintetben szabad állammá s ezzel az aktussal végleg megszűnt reánk nézve a háború. Az egyezménynek kimagasló eredménye az, hogy a döntőbírósági elv s a 250-ik paragrafus hatálya sértetlenül fennmaradt, mert a döntőbíróságok most már nem fogadhatnak el több, a múltból származó és ellenünk irányuló követeléseket. A megegyezésnek második stipu lációja a döntőbírósági intézmény uj szabályozását tartalmazza, részben általánosságban, részben a 250-ik szakasz alapján folyó u. n. agrárperekre vonatkozólag, mely utóbbiak tekintetében igen meg lehetünk elégedve az eredménnyel. Az elszakított területeken és magyar tulajdonban lévő földbirtokok agrárreform címén történt elkobzása nemcsak egyes birtokosok jogát sértette, hanem egyszersmind a magyar nemzeti vagyon összességének súlyos csorbítását is jelentette. Ezt a sok vitára alkalmat adó kérdést Hágában a nagyhatalmak segítségével sikerült a politikai és jogi viták területéről pusztán a gyakorlati megoldás terére átültetni. Sikerült a három utódállammal a legkisebb részletekig menő olyan szabályozást létesiteni, amely a még felmerülő jogi vitákat feleslegessé teszi, természetesen abban az esetben, ha valamelyik fél meg nem szegi az egyezményt. Ebben az esetben a hágai állandó nemzetközi bíróság ítélne a vitás ügyekben. Ez azt jelenti, hogy a 250-ik paragrafus hatálya sértetlenül fennmaradt s ha valamelyik fél azt a mostani egyezmények keretein kívül eső cselekménnyel megsértené, akkor változatlanul fennáll a 250-ik paragrafus alapján való jogorvoslat lehetősége. A vitás esetekben esetleg Ítélkező döntőbíróságok az eddig három tag helyett a jövőben öt tagból fognak állani, még pedig úgy, hogy a két újabb tag a semleges államok sorából választandó. A hágai nemzetközi biróság fellebbezési jogköre természetesen minden változtatás nélkül fennmarad. A párisi egyezmény igazolja, hogy a magyar delegáció a magyar állás* pontot eredményesen tudta megvédeni a kisantant államok támadásai ellenében. A döntőbírósági elv változatlan fenntartásával az eredmény olyan nagyjelentőségű, hogy bízvást elmondhatjuk, miszerint a magyar kormány emberfölötti küzdelmek után az ország további fejlődésének olyan lehetőségeit nyitotta meg, mely a külföldi tőke segítségével hozzájárulhat annyi év terméketlen huzavonája és harca után a magyar magángazdaság talpraállitásához. A nagy egyezmény győzelmes keresztülvitelével a kormány olyan nemzetközi és belpolitikai eredményeket könyvelhet el ismét a maga javára, melyeket sem ferdítéssel, sem más mesterkedéssel a kormány oldaláról elvitatni nem lehet. TolAsértökesItfis. Irta dr. Németh István. A világgazdaság ma kétségkívül igen válságos napjait éli. Tart még a nagy böjt, melyben erősen nélkülözzük a világháborúban elpusztult értékeket. S a háború előtt bevált termelési irányok ma értéküket veszítették. Napjainkig Észak-Ameriká- ban hatalmas területeket vettek művelés alá, ahol kiváló minőségű gabona terem oly mennyiségben, amit a világ népessége el sem tud fogyasztani. A háborús csapás és hazánk 2/s részének elBzakitása magában véve is súlyos próbára tette a nemzet élet- képességét, azonfelül teljes arányban éreznünk kell a termelési válságot, mert közjólétttnk alapja a mezőgazdaság. A háború óta mezőgazdasági terményeink egymásután veszítették el külföldi piacaikat. Noha baromfitenyésztésünk az utóbbi években élénk lendületet vett, baromfikivitelünk még sem növekedett, tojáskivitelünk pedig erősen hanyatlott. Kivittünk: 1926- ban 168.400 q tojást 30 millió P, 1927- ben 142.400 q » 24 » P, 1928- ban 88.500 q > 17 > P, 1929- ben 72.000 q » 16 » P értékben, bár ha lehetett volna, érdekünkben állt volna, hogy minél több tojást adjunk el külföldön, mert 1 q tojásért 1926-ban 177 P-t, 1927 ben 168 P-t, 1928- ban 191 P-t, 1929- ben 225 P-t fizettek átlagban a külföldi fogyasztók. Mint látjuk, az 1927. évi átlagár kivételével évről-évre jelentékeny emelkedést mutatott a külföldön eladott tojás ára (1 q = 1440 drb). Legutóbb rossz tojáskivitelünk mellett az itthoni piacokra voltunk utalva, melyeken a szükséglet sokkal kisebb volt a kínálatnál s igy — eltekintve egyéb körülményektől — alacsonyabb árak alakultak ki. A tojásértékesités terén most egy olyan komoly szervezkedés van folyamatban, melytől e téren igen sokat lehet várni. A „Hangya“ fogyasztási és értékesítő szövetkezetek központja vállalkozott arra, hogy a szövetkezeti tagok által termelt tojást összegyűjti és minden haszon levő. Lázadás. Halk fájdalmas panaszaim Elhervadott boldogságom —- Vágyaimnak ravatalán, Pihennek koporsó-ágyon. Korhadó fa fakó fénye Lett szerelmem hő izzása, Jeges tengerré meredt a Láva-vérem háborgása. Tarka ruhás bohóc lettem Le a porig megalázva, Meghazudtolt, kinevetett, Hűségemért meggyalázva. Mint koldusa az életnek Bénán fekszik lelkem-testem, A boldogság megterített Asztalától messze estem. Fogaimat csikorgatva, Zokogás közt hajam tépem, Szivrepesztő könnyeimnek Bő patakja szántja képem. Átszenvedem a szép élet l<ínos, gyötrő búcsuzását,. És dermedő szívvel tűröm Napjaimnak haldoklását. Toverella. Református kollégium Tolnán Irta: Horváth Gyula oki. közgazda, A református vallás elterjedésével a tanulni vágyó ifjúság oktatását íb lassanként a prédikátorok vették át. A kollégium alapítása Eszéki Imre { nevéhez fűződik, ő írja ugyanis 1549 augusztus hó 3-án kelt levelében egy Wittembergben levő tanulótársának, Illíriái Mátyásnak, hogy megérkezése utáni hetedik hónapban alapította a református kollégiumot. „És iskolánkban közel 60 tanítványom, a köznépből pedig több mint 500 hallgatóm van.“ Az ő segítőtársa Beremeni János volt 8 míg Eszéki inkább a térítéssel foglalkozott, addig Beremeni az iskolában tanított. 1557-ben Thuri Pál volt Torda Zsigmond szerint a kollégium rektora. S igy ő volt az első, akit rektorként említenek. Dicsekedve beszéli el Thuri, hogy sok a tanulók száma az akkor már nevezetes iskolában és hogy alig férnek el a két tanteremben. Azt mondja továbbá, hogy a tanulók legnagyobb része még gyermek, de a férfiak száma is meghaladja a negyvenet, ö irta meg, hogy milyen állapotok uralkodtak Tolnán és általában az országban a török uralom alatt. Munkája, melynek címe „Idea Christianorum Ungarorum sub tyrannide Turcica“, 1616-ban Oppen- haimben nyomtatásban is megjelent. Később elment Tolnáról és egy ideig a Felső-Dunamelléki Egyházkerületben működött. Majd áttért a katolikus vallásra s ezzel igen nagy kárt okozott a reformátusoknak. Tanit- j ványai közül a paksi Cormaeus Jánost említik. Thuri Pál után Dombi Péter, más néven Dombói Wrágovits Péter volt a kollégium rektora. Egyesek azt írják róla, hogy ő 22 évig volt a tolnai iskola rektora. Ebben a 22 évben azonban valószinüleg az ő tanárkodási ideje is bennfoglaltatik. Ugyanis 1573 ban már Baranyai Fábián volt a rektor és igy Dombinak már 1551-ben rektornak kellett volna lennie. 1557-ben azonban Thuri volt a rektor. Dombi kiválóan müveit és vallásos férfiú volt; az iskolában pedig igen szigorú. Tanítványai, — akik közül a tolnai születésű Sibolti Demeter, Fogtői Mátyás, Földvári Ambrus és Pathai István ismeretesek — nagy tudásukkal kitűntek. Dombi halála után 1573 ba Baranyai (Barovius) Fábián lett a rektor, aki a tolnai iskolának volt nagyhírű tanulója. 1575 ben Tolnai Fabrici Bálint lett az iskola rektora, ó a héber nyelvben annyira jártas volt — Földvári Ambrus elbeszélése szerint, — hogy héber tudásával még a zsidókat is bámulatba ejtette. Később Alsó* Baranyában ő lett a senior. Rektorként említik 1577-ben Enyedi Jakabot, majd Tolnai Istvánt és 1579 ben Monostori Miklóst. Ezek azonban valószínűleg csak egyszerű tanítók voltak, mert Lampe az 1581 ■ ben Tolnára érkező Debreczeni Tulyok Ferenc rektort a Tolnai Fabrici Bálint utódaként említi. Tulyok Ferenc azonban hamarosan meghalt. Végrendeletében a tolnai kollégiumra hagyta gazdag könyvtárát, amelynek szintén igen szép számmal voltak könyvei. Tulyok után sűrűn következnek egymásután a rektorok és nem lehet megállapítani, hogy ezek közül tényleg kik voltak rektorok. 1583 ban Kecskeméti Mező János, más néven Agricola Pastoris János, 1586 ban Tolnai Szárászi Ferenc, 1588 ban Tolnai Katona Miklós, 1590-ben Tolnai Dávid, 1592-ben Tolnai G. János és HercegszöllŐsi Gáspár, majd Veresmarti Éliás Gáspár, a superintended fia, 1595 ben Pataki Siklósi Péter, 1598 ban Tolnai Rasoris (Borbély) István, a Tolnai Borbély Gergely tolnai lelkész apja, végül 1599-ben Petri György volt a tolnai iskola rektora. A felsorolt rektorokon kívül még mint tanitók a következők ismeretesek : Decsi Gáspár, Veresmarti István, Somlyai Mátyás, Fabri St. Jakab, Debreczeni Borégető Miklós 1589-ben, Tolnai Sütő (Artopeus) János 1581- ben, Tolnai Szabó Szartorius János
