Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-04-05 / 27. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 TRIANON-JELVÉNY BESZEREZHETŐ SZEKSZÁRDON A MOLNÁR-FÉLE R.-T. KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN 1930 április X HORTOBÁGYI JUHTURÓ Mindenütt kaphatói Termeli: Óra. Hoggor Tejszövetkezeti küzdőm Budapesti l.f Horthy Mlklós-ut 119—!2|. 2 MODERN RÁDIÓK 6—18 haul részletre szakszerű felszereléssel, hosszú garanciával Fábián Sándornál Szekszárdon Rádió- és elektrotechnikai vállalat Korzón, a nagy trafik mellett. - Tel. 139. mint fele az 5 nagyszerű előadásait szívta magába a szemináriumban. 1891-ben a király udvari káplánná nevezte ki, a következő évben szent- széki biró és zsinati vizsgáló, újabb két év múlva a szentszéknél a szegények ügyvédje lesz és e tisztségét íb 17 éven át nagy tudással viselte. 1898-tól 1906-ig ő a püspöki könyvtár őre is. — 1906-ban gróf Zichy Gyula megyéspüspök előterjesztésére kanonokká nevezték ki. Három évvel később egyházmegyei cenzor. 1915 ben a szent Miklósról nevezett szepeslandeki préposti címmel tüntették ki. 1923-ban a pápa házi főpapjai Borába iktatta, a püspök pedig a pécsi papnevelő intézet pro- direktorává nevezte ki. Közben a kanonoki rangsorban is mind előbbre jutott és 1924 óta a székeskáptalan második méltóságát, az olvasó kanonokságot viseli. Ket- tős prépostsága van, az említetten kívül a keresztelő szent Jánosról nevezett pécsváradi prépostságot is viseli. A hittudományoknak bekebelezett tudora, a plébánosokat vizsgáztató bizottság és a középiskolai bittanár vizsgáztató bizottság tagja, a pécsi ciszterci reálgimnázium és a leánygimnázium püspöki biztosa. — Tudományos munkásságáért a Szent István Akadémia is tagjává választotta. Dr. Szilvek Lajos prelátus nagypréposti installációja alkalmából 1000 pengőt adott az alábbi jótékony célokra : Pius templom 200 P, Gyárvárosi templom 200 P, Kémesi templom 100 P, Stefánia szövetség 100 P, Cserkészek 100 P és az installá- I ciós ebéd helyett Szent Vince Egy- | let 150 P, Népkonyha 150 P. Jól esett a pécsieknek e nagylelkű adomány, amelyre sohasem volt olyan szükség, mint napjainkban. A mohács—bútaszéhl vasútvonal Kiépítése. A törvényhatósági bizottság közgyűlésének tárgysorozatán szerepelt MohácB megyei város megkeresése, amelyben azt kéri a törvényhatóságtól, hogy a mohács—-bátaszéki vasútvonal kiépítésére vonatkozó akcióját a kormányhoz intézendő felirattal támogassa. A törvényhatósági bizottság — mint előző számunkban megírtuk — ilyen értelemben határozott is. Ezzel, a mi megyénket közelről érintő üggyel egyébként ezen a héten foglalkozott Mohács város képviselőtestülete is, amelynek Ülésén meg- interpellálták dr Margitay Lajos mohácsi polgármestert, hogy nyilatkozzék a mohács—bátaszéki vasút építésére vonatkozólag, mert az esetleg feleslegessé válhat a mohács—pécsi vasút államosításával. Dr Margitay polgármester az interpellációra válaszolva kijelentette, hogy a városnak nem a mohács—pécsi vasút államosítása, hanem a mohács— bátaszéki vasút megépitése az érdeke, mert ezzel a mohács—budapesti vasúti összeköttetés több mint száz kilométerrel megrövidül. A két év előtt megindított akciót és tárgyalásokat ilyen irányban is vezette, mert meggyőződése az, hogy a mohács— bátaszéki vasút megépitése esetén a mohács—pécsi vasút úgyszólván ölébe hull a magyar államnak. Ezt az érvelést a kormány is elfogadta és épen ezért törölték a mohács—pécsi vasút átvételére előirányzott s már az idei költségvetésbe felvett 7 millió pengőt. Illetékes helyen rendkívül fontosnak tartják s országos érdekűnek a mohács—bátaszéki vasútvonal megépítését, az fel van véve a közlekedésügyi tanács által megállapított vasutépitési programmba. Margitay tárgyalt Tormay államtitkárral, aki kijelentette előtte, hogy ennek a vasútvonalnak megépítését az elsősorban megépítendő vonalak közé vették fel. Megkereste Baranya, Tolná, Bácsbod- rog vármegyék, Pécs és Baja városok törvényhatóságát, Szekszárd várost és az Összes érdekelt községeket, hogy ebben az ügyben éljenek fel- terjesztéssel a kereskedelemügyi minisztériumhoz. Már számításokat is eszközöltek a vasút megépítésének költségeiről. Eszerint az építési költségek mintegy 5,000.000 pengőre rúgnak, amiből 1 millió 700 ezer pengő esne az érdekeltségekre: Baranya, Tolna vármegyékre, Mohácsra és az érdekelt községekre. A tizenegyedik pont. A Szekszárdi Kisgazdák Egyesületének agilis vezetői f. évi március hó 30-án, Szekszárd megyei város tanácstermében a gazdatársadalom nagy érdeklődése mellett gyűlés keretében ismertették 10 pontban összefoglalva azokat a sérelmeket, amelyek a mai nehéz gazdásági helyzet beálltában mint főbb tényezők állapíthatók meg. — A tiz pont ismertetése mellett nyomban sürgős orvoslást kértek az arra illetékes kormánytól, hogy a katasztrófális helyzet javulása minél hamarabb bekövetkezzék, amely nemcsak az agráriusok, hanem az ipar és kereskedelem létérdekeit is érinti. A tiz pontot nem szükséges itt felsorolni, mert azok már ismertekké váltak, de azoknak kiegészítéséül még egy pontot, a tizenegyediket is oda kell írni. Ezt a pontot azután piros ceruzával alá is kell huzni, hogy az még inkább magára vonja a figyelmét mindazoknak, akikhez az adresszálva van. Ez a tizenegyedik pont, amelyet egyébként már előbb is és másutt is hangoztattak, a takarékosság legyen. Nem azt akarom én ezzel mondani hogy ne vegyen senki selyemharis.' nyát, vagy rojtos selyemkendőt magának, hogy aszkéta életet éljen mindenki s ne egyék ínycsiklandozó ize8 falatokat senki s hogy ne igyák gyöngyöző pezsgőt, vagy szépen habié piros bort: tegye, aki akarja és bim, elvégre ez egyéni akarat a ehhez semmi közünk. Ha belepusztul az illető, ám ő lássa, mi legföljebb okulhatunk rajta, de éftjük,a takarékosság alatt a közpénzekkel való leg. nagyobb és leglelkiismeretesebb taka. rékosságot. A közpénz az adófizető milliók nehéz munkájából, keserves verejtékéből adódott össze, nagyon sok adózó, tudom, mert köztük élek, a szájától vonja meg a jó falatot, csak hogy elkerülje az adózálogolás szégyenletes voltát. # Es mégis mit látunk ? Tiz év alatt annyi fényűző építkezés történt és a közpénzek oly könnyű módon használtattak fel, mint azelőtt soha. A kulturigények rettenetesen felszöktek. Mintha nem minket győztek volna le a nagy világmérkőzésben, hanem mi másokat, mintha nem minket csonkítottak és raboltak volna meg, hanem győztes gladiátorként mi tettük volna lábunkat az előttünk fetrengők mellére, akkor talán el tudnánk viselni az ily határtalan költekezés óriási* terheit, de így lehetetlen azt tovább birni. Oly óriási gyors ütemben törtetünk előre, mintha félnénk, hogy lemaradunk a civilizált népek és nemzetek fejlődési versenyéről. De, hogy ez a külső fény és pompa mily nagy nyomorúságnak takarója, azzal nem igen látszanak törődni. Közéletünkben mind nagyobb és nagyobb az elégedetlenség, mind több és több a panasz és vegyék fontolóra azok; akik hivatottak sorsunk intézésére, hogy vannak a sötétben lelketlen és hazafiatlan agitátorok, akik a szegényebb népnek ezt a szorult helyzetét nagyon alkalmasnak találRendkluttlI Intézkedések o szabadságharc Ideiéből. Német telepeseink történetét kutatva, a községek és parochiák levéltárában igen sok érdekes adatot találtam megyénk intézkedéseiről a szabadságharc idejéből. Az írások fakulnak, el is kallódnak, azért érdemesnek tartom azokat e lap hasábjain az utókornak megmenteni. Egyik-másik intézkedés (rendelet) javított és bővitett kiadásával a világháború alatt és után újból kellett megismerkednünk s ez a tény is érdekessé teBzi adataimat. 1848 junius 30 i keltezéssel Per- czel Gyula völgy ségi járási főszolgabíró utasítja a községek biráit, hogy vármegyei határozat értelmében: „A német helységekben a honvédők hosszú nadrággal és kerek kalappal ellátva legyenek“. össze is gyűltek az így egyenruházott „honvédők“ julius 5. napján Bonyhád mezővárosában, ahonnan PécBváradra vezényelték őket. Feltűnő, hogy az egyenlőség jelszava idejében külön uniformisba bujtatták a németeket, minek magyarázatára eddig adatot nem találtam. Az önkéntesek hozzátartozói, vagy legalább is feleségeik egyik-másik adat szerint már akkor is hadisegélyt élveztek. így felszólítást kap Mórágy községe 1848 november 10 én, hogy Ewald Jakab önkéntes feleségének, aki alkalmasint valami községi alkalmazott volt, egy havi járandóságot fizessen ki. Rácz József biztos a Szekszárdon, Tolnán és Bonyhádon állomásozó katonaság részére 1848 december 1-én fát, később szalmát, szénát, zabot stb.-t követel, mit a nép kezd el- dugdosni. Az élelmiszerek is kezdenek drágulni, mire 1849 március 17-én megjelenik Tolna vármegye első ármegállapítása (maximálás). A marhahús 16, birkahús 12, borjúhús 18, faggyú 32, öntött gyertya 46, mártott gyertya 42 krajcár volt. Feltűnő drága a faggyú és gyertya, minek magyarázata az, hogy a világításra használt olajok teljesen kifogytak már. Mikor 1849 derekán a császári seregek megszállják Baranyát és Tolna vármegye déli részébe is bebetörnek, Krammoli Emil helyettes völgy ségi főbíró demarkációs vonalat jelölt meg s junius 2-án kötelezi a községeket, ezt szigorúan őrizni. Ez a vonal Bátaszék—Mórágy—Bonyhád községektől délre húzódott el, körülbelül ott, ahol a demarkációs vonal volt a szerb megszállás alatt, a világháború után. Ugyanebben a hónapban a németek vonakodtak a magyar (Kossuth) bankjegyeket elfogadni, mit Fiáth István főbiró hazaárulásnak minősít. A világháború után is hasonló volt a helyzet, mikor népünk csak „kék pénz“ ellenében volt hajlandó élelmiszereit eladni. Midőn 1849-ben a császári seregek bevonulnak Szekszárdra (avagy talán csak sebesült és beteg katonáikat helyezik ott el ?) megkezdődnek a requirálások. Először só után kezde- | nek kutatni, mért úgy látszik, ez 1 j fogyott ki először. Egy évvel később S ■ már a Kossuth-bankjegyek, majd a j Nürnbergből behozott s a szabadság- harc vezéreinek képeivel diszitett dohányszelencéket is ^kutatják. Az önkényuralom idejében 1854-ben államkölcsönnel is próbálkoznak. Kötelezik az összes lelkészeket a szószéken kihirdetni: „A legjobb befektetés, egyben a legolcsóbb is az államkölcsön. 100 frt névértékű kötvényért mindössze 95 forintot kell befizetni, mely után a Gesammt- monarchie jó kamatot igór.“ Hogy mennyiben sikerült az amúgy is gyanakvó népet erre rávenni, nem találtam adatot, de azt hiszem, nagyon gyéren gyűltek a forintosok. Legfeljebb néhány „Gutgesinnter“ Bach- huszár és Beamtler volt kénytelen kisebb összeget leszurkolni. A nép szidta és gyűlölte ezeket, mert visszaállították 1850 ben a robotot. Minden háztulajdonos köteles volt 6 napi gyalogmunkát, minden vonós állat tulajdonosa pedig minden darab jószág után 2 igás napot adni. Ezen intézkedés csak a kiegyezés után, körülbelül 1868-ban vesztette hatályát. Knábal Vilmos. 1 II Erzsébet Királyné Szálló Budapest, IV., Egyetem-utca 5. — (fl Belváros központjában) 60 éve a fővárosi és vidéki ári középosztály találkozó helye. 100 modern kényelmes szoba. Az étterem- és kávéházban cigányzene. Az Erzsébetpince a főváros legszebb sörözője. Egypincér-rendszer. Polgári árak! 35 Szabó Imre, tulajdonos.
