Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-03-26 / 24. szám
Egyes szám ára 16 fillér. XII. évfolyam. Szekszárd, 1930 március 25. 24. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre _______6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. fl Társadalombiztosító és a közterhek emelése. Pár pap óta hire kerekedett, hogy a Társadalombiztosító nagy financiális bajokkal küzd s a pénzügyi egyensúly helyreállítása érdekében kénytelen felemelni a dij járulékok össze gét és leszállítani a feladata körébe vágó szolgáltatásokat. Ennek kapcsán általános mozgalom indult meg az érdekeltek körében azzal a célzattal, hogy a járulékok emelése és a szolgáltatások redukálása meg ne történjék. A képviselőházban elhangzott interpellációra a népjóléti miniszter a nyilvánosságot is tájékoztatta á Társadalombiztosító belső dolgairól s kijelentette, hogy az intézet Üzemében felmerült nehézségek magyarázata a jelenlegi nehéz gazdasági viszonyokban rejlik. A nehéz megélhetési viszonyok közepette sokkal töb ben fordulnak az intézethez segélyezésért, mint várható volt s emellett a megbetegülések száma is sokkal jelentősebbé lett, mint azelőtt. E nyi iatkozatra valóságos pergőtűz alá vették az egyes érdekelt körök tiltakozó gyűléseiken a Társadalombiztosító Intézetet és lehetetlennek minősítették azt a tervet, mely a mai gazdasági helyzet Den a jáiulékok felemelését célozná. A gyűlések által felkavart Társadalombiztositó ellenes közhangulatban újabb interpellációkra való készülődésről is hallunk, melyeknek mind az a célja, hogy a közvéleményt a járulékok felemelése ellen izgassák. Amidőn e tények fennforgását konstatáljuk, szükségesnek tartjuk, hogy egyben mélységes csodálkozó sunknak is kifejezést adjunk. Honnan ez a nagy felindulás és lázas izgalom ? Honnan kerülnek közforgalomba azok a hírek, melyek a járulékok felemeléséről szólanak ? — Hiszen ép közvetlenül az elmúlt napokban fejtette ki Wekerle Sándor pénzügyminiszter, az ország köztetszésével találkozó expozéjában, hogy a kormánynak esze ágában sincsen a közszolgáltatásokat emelni. Sem a közadókat, sem egyéb indirekt közterheket. Sőt! Az egész költségvetés abban a szellemben készült el, minden tétel megalkotásánál az a vezérgondolat vezette, hogy a közadók emelésére ne legyen szükség. Ép ez okból vitt véghez a pénzügyminiszter nagyarányú redukciókat az összes igazgatási ágak kiadási tételeiben. Nem lehet józanul feltételezni tehát, hogy amikor erre vállalkozott a kormány, ugyanakkor más oldalon hozzájárulna ahhoz, hogy akár a Társadalombiztosítóval, akár más intézménnyel kapcsolatban a közterhek emeltessenek. Nyilvánvaló tehát, hogy a hirtelen megindult Társadalombiztositó ellenes akciónak semmi olyan indoka nin- | csen, amely a kormányzat elhatáro- i zásában lelné magyarázatát. Legye: ' nek megnyugodva úgy az érdekelt körök, akik alatt úgy a munkaadók, mint a munkások összességét értjük, hogy szó sincsen sem a járulékok emeléséről, sem pedig a Társadalombiztositó által teljesítendő szolgáltatások redukálásáról. Ha vannak nehézségek és megoldandó kérdések a f Társadalombiztositó Intézet kebelében, ezek meg leszDefc oldva az intézet keretén belül olymódon, hogy azok által semminemű többletmegterhelés nem fog hárulni sem az egyesekre, sem az összességre. Kiss Lajos apátplébános kormányfőtanácsosi kinevezése. Nemcsak Szekszárdon és az egész pécsi egyházmegye területén, hanem Tolna vármegyében is nagy örömet keltett a Budapesti Közlöny szombati híradása, hogy a kormányzó Kiss Lajos szekszárdi apátplebánost kinevezte m. kir. kormányfőtaná csossá. Az államfő kegye ezzel a kitüntetéssel a pécsi egyházmegye lel— készkedö papságának érdemekben gazdag, szerénységéről közismert kivaló tagját érte, aki pár évvel ezelőtt töltötte be lelkipásztorkodásának harmincadik évfordulóját. Több, mint három évtizedes buzgó kötelességtel- jesités és az ennek nyomán jelentkező dús közéleti eredmények ennek a kitüntetésnek az indokai. Kiss Lajos az 1874. évi december hó 2 án született Szekszárdon, köz- tiszteletnek örvendett iparos szülők házasságából. Középiskolai tanulmá nyainak befejezése után a papi pá lyára lépett és az 1897. évben a pécsi székesegyházban felvette az egyházi rendet. Kilenc esztendei segédlelkészi szolgálat után az 1906. évben a pécsi székesegyház sekrestyeigazgatója lett, mig az 1913. évben a pécsi egyházmegye egyik nagy' plébániájának, a dunaszekcsőinek a vezetését kapta meg. Az 1920. évben kerületi tanfelügyelővé nevezte ki gróf Zichy Gyula püspök, mig kevéssel utóbb a mohácsi kerület esperese lett. Dunaszekcsőről az 1926. évben került a szekszárd-belvárosi plébánia élére. Az 1928. évben koroncói címzetes apáttá nevezték ki és a folyó évben Tolna vármegye felsőházi póttaggá választotta meg. Lelkipásztori és közéleti működésének maradandó nyomai tulajdonképen az 1913. évben kezdődnek, amikor Dunaszekcsőre került plébánosnak. Abban az időben Duna- szekcső községben köztudomás szerint igen eldurvult erkölcsök uralkodtak. Statisztikai ^adatok tanúsítják, hogy a súlyos természetű bűnesetek közül, amelyekkel a pécsi kir. ügyézség foglalkozni kényszerült, a tulnyomórész ebből a községből került ki. Kiss Lajos, mint a község plébánosa, szelíd lelkületével, példát adó jó szivével, megnyerő modorával, egy-két esztendő leforgása alatt gyökeresen megjavította az áldatlan állapotokat. Buzgó lelkipásztorkodására jellemző, hogy* a Dunaszekcső községhez tartozó, mintegy 2000 lelket számláló Bziget lakossága — amely az őszi és téli zord időszak alatt lelki gondozás nélkül volt — az ő ottléte idején nem nélkülözte vallási szükségleteinek kielégítését. Kiss Lajos minden ellenszolgáltatás nélkül, gyakran élete kockáztatása árán állandóan látogatta a szigetnek vallási gondozásra szoruló lakosságát. Minden szép és nemes mozgalomnak élén állt és a cél érdekében anyagi áldozatok hozatalától sem rettent vissza. Lelkes barátja volt a tanügynek és az iskolánkivüli népművelésnek. Az ő érdeme, hogy Dunaszekcső elemi iskolája Baranya vármegyében az elsők egyike lett. Teljes odaadással karolta fel a levente- intézményt, megjelent a gyakorlatokon, buzdította az ifjúságot, amely az ő buzgólkodása következtében a versenyeken számos első dijat nyert. Jótékony, emberbaráti érzületéről tesz tanúbizonyságot az a nemes cselekedete, hogy egy hitvesgyilkosság következtében elhagyottá vált két apró gyermeket gondozásába fogadott és ezek neveltetéséről ma is gondoskodik. Baranya vármegyében való tartózkodása alatt tagja és fáradhatatlan munkása volt a törvényhatósági bizottságnak, úgyszintén az állandó választmánynak is. Bár rövid idő óta működik Virág Ferenc pécsi püspök szekszárdi örökében, jeles tulajdonságainál fogva szülővárosa és vármegyéje közönségének máris osztatlan tiszteletét és megbecsülését érdemelte ki. A hit élet elmélyítésére irányított fárasztó tevékenység mellett a társadalom kü- lömböző intézményeiben állandóan közreműködik és lankadatlan odaadással halad itt is a Baranya vármegyében megkezdett ösvényen. Átérezve, hogy az ország boldogulása a jövő generáció erkölcsösségétől függ, minden gondja az ifjúság erkölcsös nevelésének irányítása. Kiss Lajos a keresztény és magyar gondolatnak nemcsak vezetője, hanem egyszersmind tettekben tényezője is. Az ő munkájának és agilitásának köszönhető az „Isteni Megváltó Leányai“ szekszárdi iskolájának a szervezése is. A vidéki közéletnek csend ben munkálkodó, fáradhatatlan harcosa, aki minden tekintetben méltó volt a legfelsőbb helyről eredő elismerésre, melynek felekezeti különbség nélkül egyaránt örül Szekszárd minden rendű és rangú egész lakossága. ToMrmesge állattenyésztésének kínáló siketet. Jogos büszkeséggel és nagy örömmel adunk hirt olvasóinknak, hogy vármegyénk gazdatársadalma múltjához méltó módon dolgozik az ország talpraállitása érdekében. A nagy hozzáértéssel és kitartással végzett munkának fényesek a sikerei, mert az Országos Törzskönyvelő Bizottság által az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben Budapesten most megtartott gyűlésen az egész ország területére megállapított 8 tejeléai és tenyésztési díjból hatot Tolna vármegye állattenyésztői kaptak és kitűnő eredményeket értek el az idei budapesti tenyészállatvásáron is. Bár vármegyénk eddig is mindig jó eredménnyel szerepelt az országos kiállításokon, az idén elért eredmények mégis olyanok, hogy azok az egész ország figyelmét fokozottabb mértékben fordítják megyénk állattenyésztése, illetőleg gazdáink kiváló teljesítménye felé. Ez a teljesítmény annyira feltűnően kiváló, hogy Horthy Miklós kormányzó a kiállítás meg-, nyitása után az istállókat végigjárva, a Tolnamegyei Szarvasmarhatenyésztő Egyesület által kiállított bonyhádi tájfajta szarvasmarha kollekció megtekintésénél különös megelégedésének adott kifejezést. Az Országos Törzskönyuelő Bizottság által odaítélt dijak a következők : 1. Magyarország legértékesebb kisgazda tehene az 1927—28. évben Bitter Péter apari lakosé, kapta az I-ső dijat és a földmivelésügyi miniszter tiszteletdiját. 2. Magyarország legjobban tejelő kisgazda tehenének tulajdonosa Pfeifer János majosi lakos, kapta a II. dijat és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tiezteletdiját. 3. Magyarország legjobban tejelő uradalmi tehenével a tejelési I. dijat 1928. évben Döry Frigyes paradicsom- pusztai nagybirtokos nyerte el. 4. Úgyszintén Magyarország legértékesebb tehenének Döry Frigyes paradicsompusztai lakos I. dijas tehene lett nyilvánítva. 5. Magyarország legjobb átlag- fejésü tehenészete 1927—28. évben Döry Frigyes paradicsompusztai tenyészete I. dijjal kitüntetve. 6. Magyarország legértékesebb tehenészete 1927—28. évben Döry Frigyes paradicsomi tenyészete. I-ső dijjal kitüntetve. A Budapesti Tenyészállatvásáron tenyésztőink az alábbi dijakat nyerték el: A Tolnamegyei Szarvasmarhatenyésztő Egyesület bonyhádi tájfajta szarvasmarha kiállításáért az I. csoportdijat nyerte. Dőry Ilona éB László két második dijat, egy harmadik dijat és négy elismerő oklevelet kapott.
