Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-03-12 / 20. szám
XII. évfolyam. 20. szám. Egyes szám ára 16 füléi*. Szekszárdi 1930 március 12. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre ______6 pengő. | Egész évre______12 pengd. Sz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szerdán de szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kQldendOk. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengO. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronhéné 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. less Telük égésién, amikor tartalma* sabb ételt kíván. Mit tegyen hit a szegény magyar sajtó, hogy az én, vagy agy is mondhatom, hogy a mi farosa Ízlésünket eltalálja ?! — Reformálja meg önmagát. Barátkozzék meg a senkitói sem függó tisztes szegénység gondolatival, türelemmel várja a jobb napokat. Kövesse a hajdani nagy lapok nagy újságíróit, akik azt mondták: Nem vagyunk sem politikai párt, sem társadalmi kasst, vagy vallásfelekezet, nem vagyunk egyes ember, — hanem egyetemes orsságérdek, maga a magyar haza vagyunk 1 Legalább a nagy nemzeti kérdésekben jójjön meg az egyértelem. Ne csináljunk mindenből nagy, országos politikát, ebből a politikából kicsinyes pirtkér- dést. Ne igyekeazünk még a külpolitikai bonyodalmakat is kormány- buktatási eszköznek használni. Tanuljunk ellenségeinktől, akik testükkel is megvédik nemzetvédő politikusaikat. Kisebb kérdésekben vitázhatunk, pörölhetünk. ősi magyar virtus a fejek beverése. De egymás fejét talán még se verjük be. Legalább ne unosuntalan. Feltétlen önfegyelem, okos higgadtság, bölcs mérséklet, mások véleményének megbecsülése, kivált ha tudjuk, hogy az ellenfél gondolkodását sem rosszakarót, vagy kapzsiság, a haszonlesés vitorlája és evezőlapátja irányítja s nem az irigység, a boBszuállás sűrített gőze hajtja. Száműzése a nyomdabetük kis köztársaságából minden személyeskedésnek, pikáns budoár- titkok szellőztetésének, a bünperek, gyilkosságok, válóperek, öngyilkosságok oldalakon való tárgyalása szadista gyönyörének. És kevesebb nagy-ember gyártás, az igazi közügyek nagyobb szeretető ! De a legfőbb legyen: keresése mindenkor és mindenben a színtiszta igazságnak, mert ezt bizony az ember amúgy is csak keresheti, de gyarló voltánál fogva nagyon, de nagyon ritkán találhatja meg. Ezek azok az irányelvek s ez az a hathatós házi gyógyszer, amelyek a mai sajtót meggyógyíthatják s megújíthatják. De van még egy másik hatásos orvosság is, ez az olvasóközönség kétségtelen megértése és jóindulata. A sajtót nemcsak — szidni, I hanem támogatni is kell. S inkább j támogatni, mint — szidni 1 Márciusi események Bonyhádiul 1848-ban. A sajtó.* Irta: Bodnár István. Újságíró, újságkiadó, szóval a —- sajtói Sok szó esik róluk, kivált az utóbbi években. Bizonyára nem esnék annyi, ha nemcsak jámbor óhajtás lenne Deák Ferenc híres mondása; Mindég az — igazat 1 De hát édes Istenem, emberek vagyunk. S abszolút igazság talán nincsen is a földön. Mert ami nekem igazság, azt te, a magad szempontjából már égbekiáltó hazugságnak hirdetheted. Én pedig a te igazságodra fütyölök! E tekintetben tehát „kvittek" vagyunk. Aa igazság azonban valószínűen kettőnk között húzódik meg szerényen, mint a levelibéka a zöld lomb alatt. De vigyáeni kell még erre a levelibékára is. Nem mindég less eső, amikor brekegni kezd. Viszont már javában zuhog, amikor még nem is hallatja szavát. Nézzük csak ezt a kis példát. Ma tele van a levegő csatakiáltással, hogy a sajtót reformálni kelll Évek óta ezen rágódik a közvélemény, a tisztelt Ház. Toldozzuk, fbldozzuk törvénykönyvünket, de af igazi saj tőre for in, legalább —- köz- megnyugvásra, nem bir megszületni. S miért nem? ! Mert a másik résien meg éppen az ellenkezőjét hirdetik: Nine« szükség reformra! A sajtót, a szabad sajtót nem lehet guzsbakötni, mert aa igazságot fojtjuk meg vele. Ebben is yanigaz. De odaát a szomszédban meg épen azt vitatják, hogy a kutyára sem azért teszik a szájkosarat, hogy ne csaholhasson, csak hogy — ne harapjon! Ez sem épen hazugság! Na, most szóljon a hires levelibéka! Persze,hogy hallgat! Mi se tehetünk valami sokkal többet. Mart volt már Magyarországon előzetes cenzúra, mégis megszületett az első szabad sajtótermék. S az utólagos megtorlás, büntetés pedig olyan forma, mintha a koporsóba oda tennék a halott feje alá az utolsó receptet, orvosságot is. Nem gyógyul meg tőlük, ha életében meg nem gyógyult! Mi volna tehát a teendő?! Nem sok. Legfeljebb valami. Az állam- és hazaellenes bűnökre más oldalról is lesújthat aa igazságszolgáltatás vasökle. A sajtó utján elkövetett becsületsértést, rágalmazást, zsarolást, az álhirlapirást ma is elég szigorúan bünteti a törvény. S ami még közben, vagy ezeken felül van, bíznánk talán magára a sajtóra, hogy maga találja meg rá a — házigyógyszert, aa etikai orvosságot! Bizonyára meg is találja. S az idők változtával ta Ián még inkább. Mert a sajtó fel- hánytorgatott sok hibájáért, vagy hát mondjuk, — bűnéért nemcsak maga a sajtó, hanem felelős a magyar szegénység, a trianoni tráncsirozó kés is, amely bennünket szétdarabolt. Lapjainkat is megfosztotta olvasótábora jórészétéi, ami által úgyszólván, kicsúszott talpuk alól a lét alapja. S ha élni akarnak, meg kell * EbCki mtfnyitó a Tolnameffyei Újáig kiaáó léavteytteaaaíg manias 9-iki közgyűlésén. alkudniok az uj életkörülményekkel. Belekapcsolódni a szövevényes párt- politika s más apró célok és érdek- szövetkezetek kocsijába, hogy azt tologassák, vagy hogy az őket is a bakra vegye, előre vigye. Kétség télén, hogy a sajtó annyit emlegetett függetlensége, hozzá nem férhető- sége, presztízse sokat szenved ez által, mert a cölöphöz kötött ártatlan bárányka esete jut eszembe, amikor az, tetszése szerint ugrálhat, ficánkolhat szegényke, de ősapán csak addig, ameddig a kötele engedi. Az ilyen létfenntartási kényszerűségből származott összeköttetésnek, egymásba kapcsolódásnak következménye aztán a sajtónak érdekszférák szerint való széttagozódása. Ha kezembe veszek bármilyen magyar lapot, nehány perc alatt már tisztában vagyok, hogy melyik oldalról fuj a szél. Egyikben sem találom meg a pártatlan elfogulatlanságot, tárgyilagosságot, az egyenlő mértékkel mérő részrehaj latlanságot, a lap igazi súlyának és tekintélyének eme három főkellékét. Hogy egyszer például, valaha, egy kimondott ellenzéki lap megdicsérne egy eleven minisztert, vagy bármily üdvös kormány- intézkedést, arra nem igen van eset a mai kis Magyarországban. Viszont a kormánylapok sem oirógatós kezüek. Körömszakadtáig védik, agyondicsé- rik azt, amin pedig egy kis gáncs, elfogulatlan kritika még javíthatna ! így van ez az ártatlan szépirodalommal is. A modern sajtó kutyába se vessi a régi írót, mert a fiatalságé a — jövő. Viszont minden újszerű írás értelmetlen galimathiász a másik táborban, akadjon bár azokban gyöngy, maradandóbb érték is, ha nem a régi jámbor konzervatív irányzat leplombált, hamisítatlannak mondott tejével táplálkozott. Legnehezebb helyzete azonban kétségtelenül a vidéki sajtónak van. Ezt éri a legtöbb gáncs, legtöbb kritika. A fővárosi kollegák vállveregetve beszélnek vele. Saját olvasóközönsége is behódol még a legobak urasabb lapnak is, mihelyt — budapesti. Sok ember valósággal lenézi a vidéki ujságirást s szent a meggyőződése, hogy ő százszorta jobban megcsinálná azt a sovány, szerinte vérszegény lapocskát. Az ám, ha csak uj tollat kellene tenni a tolltartóba s az magától megírná az összes cikkeket! Egy azonban bizonyos, hogy a vidéki sajtó is nagyon megváltozott. Valósággal sleppje lett a nagypolitika csavargőzösének. Hajdan sokkal több hely jutott a köz-, városi, vármegyei érdekeket megtárgyaló tartalmas cikkeknek. Sokan azt is szemére hányják, hogy sok tömjénfüstöt gyújt az em béri hiúság oltárán. Nagy a személyi kultusz. Persze a legtöbb ember nem szereti, hogy mindég csak másokat diosérnek s őt nem. Ezért minduntalan a panasz: Tisztelt szerkesztő I urak, csak ne mindég málnaszörpöt | és limonádét! Ezeket is megissza az I ember, amikor szomjas, hanem torkig „Nemzeti hála hol késel?" ez a kálvárián nyugvó dicső Peresei Mór honvédtábornok sírfelirata. Néma vád e felirat az utódok ellen, kik a csendes béke és jólét napjaiban megfeledkeztek azokról, kik mindenüket kockára téve harcoltak a hazáért. A haza sorsának legszomorubb napjaiban azonban ébredezni kezdett a nemzet köteles hálaérzete nagyjai iránt, így Bonyhádon is. A reálgimnázium tanári kara már évekkel ezelőtt kimondta, hogy minden év október 6 án az ifjúsággal kivonul a hős tábornok sírjához, hogy ott hitét erősítse és lelkesedést merítsen egy ssebb, boldogabb jövendőre. Esen kegyele- tea és hazafias emlékkünnepéiyen azóta részt vesz Bonyhád egész társadalma. Van azonban e virágzásnak indult nagyközségnek még néhány elfelejtett vezető embere a szabadságharc idejéből. Sokat gondolkodtam azon, hogy vájjon honnan ered a bonyhádi németajkú polgárság ragaszkodása a 48 as eszmékhez és ki szellemének köszönhető, hogy nem ül fel az újabban jelentkező nemzetiségi agitátorok aknamunkájának ? A feleletet mindezekre megtaláltam a nagyközség elfakult jegyzőkönyveiben. „A sajtószabadság 8. napján Borbélyi József esperes béfolyásával gyülekezet tartatott." Ezen első 48 as népgyülésen a jegyzőkönyv szerint a „Nagyon Tisztelendő Esperes ur" örömkitörések és többszöri ismételt éljenzések között felolvasta az úrbéri s közteherviselés felett hozott törvénycikkelyeket, valamint Peresei Mór levelét. A kis emberke —- mint I az öregek mesélik — a Szentháromság téren egy hordón állva magyarázta az óriási tömegbe egy be sereg- lett népnek a magyar szabadság első vívmányait s oly tüzzel-héwel, hogy a szemközti ablakból valaki fegyvert ragadott a népámitónak gondolt papra. Száz meg száz fenyegető kemény ököl emelkedett azonban égnek s a nép testével védte az immár vezérnek fogadott papot. A gyűlés további lefolyását a jegyzőkönyv szavaival folytatom: „Minekutána ezen tisztes, buzgó honfi (Borbélyi) által a gyülekezet önön javunk érdekében a csend és békesség fentartására lelkesen fel- szólittatott volna.... ezen alkalommal a csend, közbátorság és jó rend fentartására tekintetéből Nagyon Tisztelendő Borbélyi József Esperes ur elnöklete alatt választmány alakíttatott." Mint a nép bizalmából megválasztott elnök az esperes még aznap este Peresei Pál által ajándékozott „Egyenlőség, egyesség és szabadság" feliratú nemzetiszinü zászlóval és zeneszóval „menetet tartott" a közönséggel öregebb Percsel Miklós házához, hogy kifejezésre juttassák fiához, Perczel Mórhoz való ragaszkodásukat. E naptól kezdve azután Borbélyi József lelkesíti és buzdítja a németséget a hazát szolgálni és nem eredmény nélkül. Egymásután álliija ki Bonyhád népfelkelőit és honvédéit és már Í848 júliusában megalakítja a Tolnamegyei felkelők V. századát. Lelkesedtek Perczel Mór tábornokukért s egy J megmaradt nóta szerint részt is vet- I tek az ozorai harcban. Borbélyi József, a tisztes és buzgó I honfi sírja is gyöpösödik elfelejtetten
