Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-01-04 / 1. szám

■JL évfolyam.

Egyes szám ára 30 filléis

Szekszárdi 1830 január 4«

1. szám«

' Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102.

Előfizetési díj:

■Félévre \

_______6 pengő. | Egész évre ____ _ 12 pengő.

Sz

erkeszti: SCHNEIDER JANOS.

A lap megjelenik minden sserdin és szombaton*

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hír* detés egy, 50 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír-. rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül.

Hz ujéu.

Irta: Jánosi György.

Szemébe Délünk kíváncsian, aggódva, bízva, félve, közönyösen aszerint, amint kinek milyen az alap- jileme, vagy mondjuk a ma szoká- SOS műszóval: lelkülete. Tavaly is így volt és holnap is igy lesz: az ifiág ünnepi varázsa felkorbácsolja érdeklődésünket és úgy teszünk, mint A gyermek, amikor fogas kérdés megfejtésén gondolkodni nem bir, hát elneveti. Mi is, mert úgyis hiába akarnék boncolni az újév eljövendő történeteit, a könnyebb megoldást vállaljak és kívánunk egymásnak sök boldogságot, áldást, bókét, szerencsét, ‘lehetőleg mennél több pénzt. Bizonyságául annak, hogy az émber legfőbb tulajdonsága a gond és annak megszűntét nem egy magasabb, égi, világot kormányozó érőtől reméli, hanéni az anyagiaktól, a mulandók- tél. Valahogy nem tudja befogadni a cinikus bölcs filozófiáját: „Minden hiábavalóság!... A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az latent féljed és az ó parancsolatait megtartsad; mert ez az embernek fődolga.“

Hát mit adjon fiz újév? Mit adhatna az újév ? As emberi élet el- fógultsága, egyéni gyöngéje, kicsinyessége, önzése soha sem jelentkezik szembeötlőbb és nagyobb mérték- ben» mintha e kérdésekre őszinte

Mozaikok.

Barátom, a doktor.

Még élő ember, mégis irok róla. Egyrészt azért, mert az ő lakóhelye a nóta szerint „égy picikét messze éhik innét“, tehát éppenséggel nem valószínű, hogy „ezen pár rend Íráséin*1 az ő kézébe jusson; másrészt meg azért, mert szavatolhatok érte, hogy ha az őlömbetük koboldjai elkövetnék azt a „sajtóhibát“ és véletlenül eljúttatnák e cikkét hozzá: ő nevetne rajta legnagyobbat, néiú hogy méghzragldnék érte.

Barátom, a doktor, büszke lehet a nevére, mert ketten is szerezték néki becsületét eddig: ő és egyik lég híresebb magyar örvösünk.

Barátom, a doktor, igen jó kosztos. Kivált mennyiségileg ...

Egyszeri nagy tél idején, megvolt híva negyedmagával egy agglegény gazdatiszthez névnapi ebédre. Vendégtársai, kik közül kettén már az örök élet kenyerét estik, szintén igen jó étvágynak örvendtek. A vendóg- hivó háziúr hazamegy és sit mondja a gazdasszonyának :-— Asszonyság, holnap négy von*

dégem léSz, de nyolcra főzzön;

Fölfortyan ZZ asszonyság:

Tekintetéé úr kérem, kocsmá ros tölt az uram hosszú éven át, do tök vendéget elláttam és nem veit rám panasz, csak tudom, mi dukál négy vendégnek I

feleletet kellene adni. Már abban is nagy önzés nyilvánul, hogy másnak kívánunk valamit, természetesen olyat, amit elsősorban magúnknak kívánunk, titkon.

Akiknek a szive és az élete szomorú, mint egy harmatnélküli levél- darab, akik a temető halksaavu vendégei, mint az alkonyi árnyék, anyák, férjek, gyermekek, akiknek homlo kát átkötötte fátyollal á vesztés, azok a gyógyulás áldását váiják az uj- esztendőtől. Balzsamot, amelynek mibenlétét nem ismerik, csak hiányát érezik.

Akiknek az élet panaszos kenyeret nyújtott, akiknek — sokan van- nak, akiknek ez a veszteségek vess teségej — egy falatot sem hagyott az anyagi romlás, azok úgy Vélik, vétkeznének, ha az íáók vak öléből mást remélnének, mint azt, ami elveszett, ami nemcsak jómód volt, hanem jó alkalom is üres, tunya, munkádon életet élni.

A szegény gazdag szeretne lenni.

A fizikai munkás vágyódik cseról ni a szellemi munkással, mert azt hiszi, hogy könnyebb töprengeni, mint követ törni, könnyebb az elme láttgját szitni, utolsó lóbbanásig, mint gondtalanul várni a napestet.

Mindenki más szeretne lenni, mint ami, mást vár, mint amije van. Örök elégedetlénééggel, olthatatlan vággyal, sóváran, gyötrelmesen, boldogtalanul. Miút a mesebeli pásztorfia, aki nézte, az ég alján a délibábot, élindult érte,

— Ne prézsmitáljon kérem, hanem tartsa magát ahhoz, amit mondtam.

Másnap megjöttek a vendégek, négyen három felől, hárem kocsin. Volt persze délelőtt pspramorgő, tö- pörtyüs pOgáósk még — szerényen — egy első sonka.

A istán jött az ebéd. A levest előre kimerte az asszonyság, abból tehát jútOtt mindenkinek. A házigazdának is.

Aioóbati ...fi

Azonban á többi fogás sZőrin- szálán elfogyott, mire a házigazdához ért.

Neki meg a kocsisoknak újra kellett főzni. Mert az asszonyság tudta ugyan, hogy mi dukál négy Vendégnek, de aat nem, hogy mi dukál négy ilyen vendégnek 1. «

Lehet annak vagy negyedszázada. Az igazságügyminiastérium Volt az első, amely vidéken is elrendelte as egyfolytában Váló hivatalos időt 8 tél 2-ig. Először Csak próbaképen. És a járásbíróság egyik tisztviselője teljesen megfeledkezett erről az első próbanapról. Szerencsére jött a barátom, a doktor, kinek Valami dolga akadt a bíróságon. Az illető úr megállítja.

— Barátom, egy szívességre kér lék. Szólj be hozzánk és mohád meg a feleségemnek, hogy ma kettőig leszünk a hivatalban. Uj rend lesz a bíróságon.

Aki persze nem SZŐlt be, at a ba*

hogy az azon mutatkozó hivogatóbb, szebb, jobb világot felkeresse. És ment, ment, tüskén, bokron, hegyen, völgyön át. Ment. És még ma is megy. Ez az uj esztendő! Egy szent haladás, melyet sohasem ér Utói az ember, amelynek cBik egyszer Vén Vége.

Esért az Isten legnagyobb ajándéka a megelégedés.

Nem aféle fátumra gondolunk, amely azt mondja: lesz, ahogy lesz — bár ez is többet ér, mint lázas kutatása annak, hogy mi is less? Hanem arra a bölcs, igaz, helyes állapotra, amely bármit nyer, hálával fogadja, mert benne örök értékre ismer. Hiszen az élet nem egyéb, miht Isten ajándékáiúak hordozója. Hálásan élni azokkal, ez az igazi jó élet.

Meg kell elégedni sorsúnkkal. Ebben van az igazi boldog új esztendő titka.

Meg kell elégednünk még azzal a nehéz kereszttel is, amelyet az Isten ránk vetett Trianonban. Hogy ez lehetetlen? Hogy mindent, csak ezt ne ? Hisz ez a magyar ezerév szomorú veszte, ez a mi nemzeti boldogtalanságunknak, szerencsétlen nyomorúságunknak, cívisei heteden szegénységünknek az oka? Igazi Minden igaz 1 A hazaszeretet lázas deliriumá- ban sokszor Vergődik a megkínzott szív és Erdély leomlása, Feiv; vesztése, Bánát elosztása' pótolhata Ián érték, ezeréves kincs Ninos senki.

rátom volt, a % doktor. Ahelyett fél egykor átment i kaszinóba, rendelt egy korsó Sört 4a elküldte a pik- kolóVal... az illető úr feleségéhek.

— Mondd meg, hogy a férjé, a tekintetes ÚT küldi.

A tekintetes asszony örült a sörnek és az Ura figyelmes Völtáüak. Az idő pedig eljárt. Lett egy óra, egynegyed kettő ... a tekintetes asz ífcony mérges lett, miút minden tekintetes és aegyságo* asszony mérges lesz, ha besül az ebéd.

— Mariska, nem Várúhk tovább, dSZUnk Szólt á leányának.

És leültének és étiének, és Mérgük csak akkor enybüle, amikor látták, hogy á cselédlány is fölemelkedett á helyzet Magaslat&fa, Mert 0 is évett, elmosogatott, eltörülgétett, elrakodott, el . ..

De mit szaporítsam a szót : Két őrá után fáradtan, éheSOn, a Szokatlan napirendtől idegesen, kOZébOtt a déli postával jött újsággal, hazajött a tekintetes ur. Csend, réttd, hideg konyha, teritetlen asztal . ,. Az ÚT leül éz újságot kezd olvasni. De az éhség gyötri, nem ízlik zz olvasás. Kimegy, csak úgy a ovikkerje fölött betekint a konyhába.

•— Mama, Mánia nem lesz ebéd?

— Nem bizony 1 Menjen oda, ahol eddig Volt.

Oda?! Isteü ments! Örülök, hogy ejjohettOM.

— Na, nem nagyon sietett. Poraki érre azt mondaná: jól van ez jgy, ebbe belenyugszom. Lehet bele nyugodni egy kedves személy elvesztésébe, csalódásba, keserűségbe és mindenbe, ami az egyént személyé- ben éri, de a nemzetek Vesztesége nem temetői sirás, több 1 A nemzetek katasztrófája nem az egyes tragédiája, nagyobb 1 A nemzetek vesztesége a világrend elleni vétség, a nemzetek veszteségébe soha sem lé* hét belenyugodni, amint nem lehet sohasem helyeselni a rosszat, a gonoszt, a bűnt. És ha van még érZés ebben a kis hazában, amelyet ki nem irtott a nyomor, ha dobog még szív e hazában, amelyet el nem néinitott a halál fagyos keze, úgy az az érzés csak egyért él, az a szív csak egyért dobog mind az enyészetig: Nagy- magyarországért. Hajnalt az égre ezért esdűnk, halálos elszántságot ezért takargatunk, a munkában ezért vagyunk hűek, az igazságért e miatt küzdünk, ezért szomorkodunk, élünk, meghalunk. Mindent ezért: Nagy- magyarországért 1 Ez a szent jelen, eh a magyar rendeltetés, ez az üdv.

És mégis vegyük fel keresztünket. Legyünk az Isten nevében megelégedettek. Megelégedettek és mindig ott, ahol a vílágvezérlő bölcseség szent akarata van. Ma itt, egy tört, dicső élet omladváüyain. Holnap egy dicsőbb élet ŐBhatárokig vezérlő zászlója után. Mindenütt, mindenhol, Isten nevében, készen arra az ajándékra, amit az Isten jósága nsze, ha egyszer leül a kompániáik val ...

— Kérem, kérem, hangfogóval! királyi járásbíróság nem kom át

— Nem is arról beszélők, habi a kaszinóról.

— Nem e ? Meri mondani ? Há ki küldte nekem a krigli sört, mi V

A tekintetes ur lelke előtt lassan, derengeni kezdett az igazság. De mivelhogy ebéd már nem volt, az igazsággal pedig nem lehet jóllakni: hamar egy kis rántottét csináltak neki.

Barátom, a doktor, épen akkor toppant be hozzájuk, mikor letették elejbe. Még jóétvágyat is kívánt hozzá.

Barátom, a doktor, a közigazgatás tisztviselőivel szeretett legjobban évődni. A világháború alatt nagyon fess orosz hadifogoly került hozzá kocsisnak. Egyszer találkozik a közigazgatási gyakornokkal, aki nem állhatta meg szó nélkül:

—É]öyé de jó kiállású kocsisod Van!

— Meghiszem azt t — Volt a felelet. —• Otthon Oroszországban köz- igazgatási gyakornok.

Barátom, a doktor egyesei eladott két bintóslovat egy uradalmi főtisztnek. Ä fősaolgabirói hivatalban ált a tréfát csinálták Véle, hogy égy táviratot hamisítottak, amelyben a Vevő értesíti a doktort, hogy sajnos, stotairoíni kell it üzletét, mert z két ló * % » bUtacsiráS. Easel a jel-