Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-09 / 10. szám
XL évfolyam. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárdi 1929 március 9. 10. szám. TOLNAHEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. . Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER jáNOS. A lap megjelenlklmlnden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy,60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi nir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Herczeg Ferenc lemondó levele. Egy idő óta tanai vagyunk egy sajnálatos kavarodásnak, mely a magyar revíziós törekvések körül folyik. Mindenkinek meg lehet az a véleménye a revizió végső céljával kapcsolatosan, hogy egyesek hibájából sajnálatosan nincs meg az egység ebben a nagy kérdésben s vannak, akik a revizó programmját szeretnék kizárólag magáknak kisajátítani s sokszor belpolitikai, vagy más szempontok szerint kamatoztatni.' A legutóbbi napokban a nemzet nagy többsége által óhajtott egységes revíziós harc kimagasló alakja, Herczeg Ferenc Rothermere lordhoz, a magyarság önzetlen nagy barátjához intézett levelében lemondott a Reviziós Liga elnöki tisztségéről. —■ Herczeg Ferencet nem kell bematatnunk a magyar közönségnek, az ő hazafias munkájáról és férfias egyéniségéről köztudomású, hogy revíziós küzdelmeinkben a neve már magában is bátorítás idebenn a csonka országban és eleven propaganda a külföldön. Herczeg Ferencet, mint a Magyar Revíziós Liga élőkét elhatározására a lordhoz intézett levele indokolása szerint az indította, hogy a lord azt az óhaját fejezte volna ki, hogy Magyarországnak olyan Revíziós Ligára volna szüksége, amely a kormánytól és minden politikai párttól független. Minden magyar ember előtt ismeretes, hogy a Magyar Reviziós Liga hazafias munkája közben tisztán sze rény társadalmi erőkre támaszkodott s benne, amint azt Herczeg Ferenc is hangsúlyozza, olyan független férfiak vitték a revizió fenséges ideálu zászlóját, akik ellentétes yilágnéze- tüek, különböző pártállásnak és val- ' lásuak ugyan, de a revizió kérdésében valamennyien együtt vannak és egyetértenek. Nem tételezzük fel egy pillanatig sem, hogy Magyarország őszinte barátjának az lett volna a célja, hogy a magyar nemzetnek egyik vitatha tatlanul élő nagysága visszavonuljon a reviziós küzdelem vezető helyéről, hiszen Rothermere lord, amint az összes írásaiból, üzeneteiből és nagyszerű cselekedeteiből kiolvasható, minden gondolatával azon van, hogy az általa képviselt reviziós küzdelem győzedelmeskedjék. Nagy barátunk elgondolásában bizonyára egy olyan szervezet él, amilyent mi Herczeg Ferenc elnöklésé vei a Magyar Reviziós Ligában bírunk és csupán téves információk alapján magyarázható az, hogy a nemes lord emellett a Reviziós Liga mellett, mely a magyar társadalom összefogott erőit reprezentálja, ,egy másik, hasonló szerveset felállítására célzott volna a revízió körfii kavargó polémiákban. Herczeg Ferenc elhatározását nem tarthatjuk véglegesnek, mert szemmel láthatóan ellenkezésben volna Rothermere lordnak aszal az intenciójával, amelyre majdnem minden megnyilatkozása alkalmával hivatkozik. Meg vagyunk győződve, hogy miután Herczeg Ferenc lemondó levelében felhívja a lord figyelmét a Magyar Reviziós Liga pártatlanságára, egy tisztázott álláspont fog kialakulni, mely a revízió nagy munkáját megkönnyíti s a Magyar Revíziós Liga mostani vezetőjének világszerte elismert tekintélyével és férfias egyéniségével tovább folytatja zavartalan munkáját karöltve nemzetünk nemes barátjával a mindnyájunk által óhajtott nagy cél, a revi- I zió győzelme érdekében. Márciusi ébresztő. Irta: Babay Géza. E nemzet lelke sír, zokog, Úgy gyötri már a földi rabság. Imába mégis bízva fog: Reményt ébresztő csillagod Ragyogtasd ránk, éh szent szabadság! Egy hosszú ezredév alatt* * Az éjszakából már elég volt. Tettekre keltőn fojtogat Egy el nem alvó gondolat: Mért oly sötét a magyar égbolt ? Ki az, ki még úgy agyarog Miellenünk e bús, vak éjbe’, Hogy nem láthatjuk újra ott A márciusi csillagot Vezércsillagként gyúlni fényre ? S szívünk’ szent eskü hassa át: Verjen meg minket a nagy Isten És szálljon átkok átka ránk,. Ha a szabadság csillagát Ki nem harcoljuk1 újra itten! S higyjük, megáld majd Istenünk S egünkre nem hiába nézünk, Ha bárhogy is kell küzdenünk, Kábultan el nem csüggedünk S megtartjuk büszke esküvésünk. S ha egyszer felragyog reánk Megint a márciusi csillag, Szent küzdelem hevébe ránt És elvezérel majd e láng Oda, hol minket visszasírnak. Már ébredeznünk kellene S emelkednünk a föld porából. Vesztett hitünkkel zengd tele Lelkünket ősök szelleme Negyvennyolc büszke fénykorából 1 S ha visszaszáll az ősi juss, Eloszlik mind a kín, a bánat. Honért ha élni s halni tudsz, Örvendj magyar nagy március Dicső emlékű idusának! Dr. Dencz Ákos parlamenti beszéde a bortermelés válságáról. A múlt héten folyt képviselőházi vitában dr. Dencz Ákos, a tamásj-i kerület nemzetgyűlési képviselője, akinek pénzügy- és gazdaságpolitikai felszólalásai mindig eseményszámba mennek, ismét nagy beszédet mondott a magyar agrártermelési viszonyok válságáról és az anyag kiváló ismeretére valló szakszerűséggel ajánlotta a kormánynak a bor- és gyümölcstermelés megsegítésére irányuló javaslatát elfogadásra. A vármegyénket oly közelről és épen azért annyira súlyosan érintő , kérdésről mondott és a képviselőház minden oldalán nagy tetszéssel fogadott beszéd elején dr. Dencz a világkereskedelmi és világtermelési viszonyok fejlődését ismertette és párhuzamot vont a háború előtti és utáni helyzet között, megállapítva, hogy az államhatalomnak kötelessége ezen vergődő gazdasági ágaknak a megsegítése. Hiszen a törvény indokolásából is • kiviláglik, hogy egykor virágzó szőlő- kultúránk leromlott, jövedelmezősége megcsappant, aminek oka, hogy szőlősgazdáink nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz és így versenyképességüket és egykori jó piacaikat elvesztették. Hozzájárultak még ehhez a környező bor- fogyasztó államok elzárkózó törekvései is. Borkivitelünk, amely a békeévekben az egész termés V»—V* od részét tette ki, jelenleg a békeévek termésének több, mint 40-ed résiére * esett vissza. Ezen a hátrányos helyzeten segítendő, a javaslat a szőlősgazdák egyéni képességeiben és társas összefogásában igyekszik elsősorban megtalálni azt az erőforrást, amellyel szőlő- és borgazdaságunk bajait orvosolni kívánja. Bortermelésünk — úgymond Dencz — igen értékes múltra tekinthet visz- sza, amiben nagyrésze van bortermelő gazdáink hozzáértő munkájának. Nagyon, helyes volt tehát, hogy népünknek ezt a veleszületett ősi akaraterejét és képességét, amelyet egyes bortermelő vidékeken, mint a Hegyalján, Eger, Szekszárd, Somló hegyeiben kint élve, nemzedékről- nemzedékre sajátították el, njból megszervezik és a szőlő és borgazdálkodás szolgálatába állítják. A termelőnek ma már nemcsak jó szőlősgazdának, hanem jó üzletembernek is kell lennie. Az állam segítségül jön mindezekben, viszont kizárólag az államra támaszkodni nem célszerű. A kereskedelmi élet rugalmassága, mozgékonysága az önkormányzati keretben inkább látszik biztosítottnak. Ezért tehát a hegyközségekben megnyilvánuló kötelező társulást, mint szerencsés alakulást üdvözölhetjük. Kitért ezután a gyümölcstermelés fontosságára, a jövedelmezőség és külkereskedelmi mérlegünk szempontjából is, mert hazánk mindenkor igen jó talaja volt a gyümölcstermelésnek. SajnoB — úgymond Dencz — a ma gyár gyümölcs mellett mindinkább tért hódit a külföldi gyümölcabeboza- ta). Hiszen különféle déli gyümölcsökből 1928-ban 266.Ó00 métermázsát hoztunk be 12 és fél millió pengő értékben. Látva e rettenetes össie- get, amellyel a külföldnek adósunk, hazafiatlan cselekedetnek kell tekintenünk a külföldi gyümölcsnek, a kaliforniai almának és baracknak és a kanadai körtének fogyasztását, habár igaz, hogy ezek a külföldi gyümölcsök nem sokkal drágábbak a belföldi gyümölcsöknél, minőségben elsőranguak és igen Ízléses formában hozzák a fogyasztó elé. Egyébként az egész gyümölcstermelésnek — tehát a csemegeszőlőnek is — nagyobb- mérvű fogyasztására csak akkor számíthatunk, ha az áru kifogástalan csomagolásban, épen, nem törődötten, minél olcsóbban és minél rövidebb idő alatt érkezik el rendeltetési helyére. A bortermelésnek küzdelmei ismeretesek. Az 1880—1890 es években hegyvidéki szőlőinket a filloxera tönkretette, az állam azonban nagyon helyesen felismerte a bortermelésben rejlő nagy nemzeti vagyont és épen ezért jelentékeny hitellel, kölcsönnel, azonkívül adó- és tarifakedvezményekkel sietett ennek segitségére és valóban el is érte célját, mert igen értékes uj telepítésekkel megmentette Magyarország szőlőkulturáját. Mint minden egyéb termelési ágat,, úgy ezt is sajnos, a háború tönkretette és az államnak most is a bortermelők segitségére kell sietnie. De szükséges is ez, mert hiszen a szőlősgazdának az első kapavágástól kezdve, egészen addig, amig le nem szüretel, állandó gondokkal és aggodalmakkal kell küzdenie. Ami a bor értékesitéséBek kérdését illeti, itt valóban igen nagy szükség van az állam támogatására és az ország cBak köszönettel adózhat a földmivelésügyi miniszternek azért, hogy a borértékesítés megkönnyítése érdekében az ország különböző helyein szövetkezeti pincéket állított fel. Ezek a szövetkezeti pincék különösen Franciaországban elterjedtek és céljuk az, hogy a gazdákat megtanítsák arra, hogy a szőlőt miként lehet megválogatni, abból jó mustot készíteni, a mustot kösösen olymódon kezelni, hogy egyfajta jóminő- ségü bort adjon. A legnehezebb kérdés természetesen a bor értékesítésé úgy bel-, mint külföldön, az exportborok megváló- gatása, alkalmas piac felkutatása, éppen azért felhívta a fóldmivelési miniszter figyelmét arra, hogy a pince- szövetkezetek élére alkalmas embereket állítson, akik nemcsak kellé szakértelemmel, hanem kereskedelmi és üzleti rutinnal is rendelkeznek és igy azután úgy a termelőknek és fogyasztóknak, mint az exporttal foglalkozó kereskedőknek és a helyi fogyasztást ellátó kiskorcsmárosok- nak is igen értékes szolgálatot tehetnek.
