Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-23 / 8. szám
3H. évfolyam. 8. szám. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárdi 1929 február 23. Szeritesztiség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Telefon szám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. A lap megjelcathlmladeo szombaton. Előfizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét m illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A legnagyobb magyar újságíróról.* Irta: Bodnár István. Legyen ma az első szavam azé, aki első volt a magyar irodalom hangya-szorgalma munkásai között, de miádég utolsó, amikor egyszerűen csak be kellett volna zsébelnie az elismórés, á népszerűség aprópénzét. Rákosi Jenőről van ázó, aki nem futott a rang, a hangzatos cithek után, nem kívánt több lenni egyszerű, szűrke újságírónál. Igaz, hogy Magyárország összes toliforgatóinak egyhangú plebiseitUma megadta aztán neki az elérhető legnagyobbat: „az újságírók fejedelme“ titulust, amelyet Demceak tolla varázslatos erejével, lebilincselni tudó hatalmával, hanem egyéni szeretetreméltóságával is kiérdemelt. Rákosi nem volt senkié, sem politikái párté, sem väläinblyik irodalmi frakcióé, azért lett mindenkié, vágyik az egész — nemzeté. Volt idő, amikor miniszteri tárcával ostromolták, de ő valósággal indig- nólódva utasította el magától á vélt megtiszteltetést. Rótta továbbra is rotációs gépek számára a betűt, amely nála belső sugallat, ihlet, hit, a meggyőződés eleven ereje volt. írók búj tak meg szárnyai alatt. Emeltei őket s nein haragudott, hogy még, nála is feljebb akartak repülni a —^ kis ökörszemek! A fiatal toll forgató nemzedéknek sosem volt, talán soha népi is lesz ilyen önzetlen, nemessziyü pártfogója, igazi jóakarója, s$t több: barátja. Rákosi azonban tudott korholni is. Kritikai pei^j% n$m egyszer nagyot ütött, de mindég, mint a javítani akaró —• tanítói pálca. Mintha csak aztv mopdptta volna: megverlek édes fiam, inert megérdemlőd! De látn?r4ehetett, hogy neki magának; még talán {jobban fájnak az ütések. A magyar újságírás a KoBsuthok, Kemény««, Szalayak, Gsengeryek mellett neki köszönhet legtöbbet, ö modernizálta az újság stílust. Egyszerű Mondntokra oldotta fel a dagályos, régi táblabirói, prókátort körmondatokat. A komoly tárgyat is érdekessé, tudta tenni frappáns ötleteivel, brilliáns hasonlataival, mérhetlen tudásával, irásmüvé- szete zengzetea magyar nyelvével. Fonétikus írásmódjáért eleinte gúnyolták, kinevették,Ainig utóbb majdnem teljes egésaében magáévá tette azt, a magyar nyelv pecsét őre, a Tudományos Akadémia is, S örökégő csipkebokra volt ő a^jbazasBeretetnék. Aggkorban is fiajAjlángpiás. Fiatal korban is bö1 cs méf sós lét. Volt benne Deákból, KotistfiÍrből. Valami a régi szabadság hősiből: a szókimondás bátorsága, a belső meggyőződés lelkesítő ereje. Tudott lángolni, egy harminc milliós magyar 'nemzetért. A ma letiport' port>an fekvő Magyar országért p^dig, szent a hitem, hogy * Elnöki megnyitó a»,Tolnám efyw Ljsáj kiadó réerrénytársasáj* közgyűlésén. még odafenn is harcolni fog, vagy j legalább szószólónk lesz. Egy bizO- I nyos, hogy 87 ik évében is még — korán ment el. Ma, amikor mindég nagyobb lesz a tömegnyomor, a sápadt arcú gyerók, a magát kinálgató mézi télen ség S egyre raffináltabbak, sőt mérgezettebbek a politikai fórum fegyverei, most kellene a bölcs atyai sáó, a kiengesztelő szeretet, a porból magasba emelni tudó érős kéz. Mert rettenetes zűrzavart hagy itt. Özönvíz után való nagy káoszt. Szomorú kép lenne áz, ha az Ország, a mai társadalom képét meg akarnám festeni. Kubista ecset kell ehhez, amely maga is zűrzavar, összevisszaság. Mért nézzük legelőször magát a sajtót. Sokat beszél a szeretettől, egymás megértéséről. Minden újság az egybefortadás szükségét, a társadalmi s politikai ellentétek kiküszöbölésé nek szükséges voltát hangoztatja. De erről eszembe jut a két kibékült falusi legény, akik közül az egyik, mikor indulatát legyőzve, a másikat szelíden, barátságosan próbálja megszólítani, azt a meglepő kérdést kapja válaszul: Már megint kezded ? 1 Hát, a magyar sajtó elsőrangú a bajok felismerésében l (Nem szólva Arról, hogy sokszor ott is bajt lát, ahol ;■>— nincs!) Helyesen tudja meg- állapitani, hogy mit kellene tennie a — 'Másiknak. Hogy azonban neki, magának is mit kellene cselekednie, erről nagy bölcsen hallgat, mert ez szerinte mellékes. De talán nem is ez a fontos, hanem más. Az a baj, hogy apró, kis célok elválasztják egymástól az embereket, az egész társadalmat, közéletet s nagy, közös célok sem tudják összehozni. Óriási szakadékok itt is, ott is. Nincsen például egy egységes, nemzeti célra törekvő irodalom. írók vannak csak s különféle irányzatok csatáznak egymással a türelmes ujsághasá- bokon s magukban az irodalmi egyesületekben. Azon vitatkoznak, hogy ki volt nagyobb: Ady, Petőfi, vagy Arany, ahelyett, hogy érdeme szerint megbecsülnénk minden magyar' írót. A politikáról nem is beszélek. Itt van még csak vigasztalan zavar. Már nem is igazi politikus, aki azt akarja, amit a — másik. A különvélemény, a minél nagyobbat-akarás a bölcsesség, a politikai súly, bár nem éppen minden külön vélemény — bölcsesség! Nézzük például a — revíziót. Akik olyan hamarosan akarják,, vájjon olyan nagyon akarták e még egy két évvel ezelőtt ?! S fogják-e oly igazán akarni, amikor egyszer arra is sor kerül ? 1 Szegény megboldogult Rákosi is akarta, de magáért a — revízióért, az ország javáért. Angliából, Olaszországból azonban az időpontot illetően kiábrán ditó illúziókkal jött haza. S mit tett ? I . Nem rakta le végleg a fegyvert. Leg feljebb lábhoz tette s gondoskodott, hogy mindég szárazon álljon a — puskapor. Királykérdés ?! Kell ez most a magyarnak, amikor a külföld még hallani éetn akar róla ?! Kormánybuktatás gázbombájának jó lehet, de ésszerű magyar politikának nem. Senkinek sem volna szabad elfelednie, hogy voltaképpen amíg — királykérdés van, nem is lehet itt király s mikor király lesz, már a királykérdés is megoldódott, lehet, hogy — vélünk, de ha nagyon viszálykodunk, esetleg ■— nélkülünk iá .. . Sem irodalomban, sem politikában, még csak a vallási kérdésekben sem az egymástól elválasztó nüánszokat kell tehát keresnünk, hanem igazán azt, ami összeforraszthatja ezt a nemzetet. Rákosi zseniális elméje mindég ezt kereste, erre törekedett. Hajtsuk Meg élőtté áz elismerés zászlaját. Feltámadásunk bitével ment sirjába b mi várjuk a magyar feltámadást az ö rajongó szent hitével! Dolgoznunk érte, Miként 6 dolgozott! S amíg majd eljön az „Idő teljessége“, álmodjunk róla még szebbeket, mint — álmodott — 01 Dr. Denn Ákos no$y beszéde o fOrdSIavoslnt ügyében. Dr. Den ez Ákos a tamási-i kerület agilis és sok oldalú képviselője nagy beszédet mondott a fürdőjavaslat tárgyalása alkalmával a mUlt héten. Kifejtette a fürdőknek nagy jelentőségét nemcsak közegészségügyi, de turisztika és sport nzem- pontjából is. Rámutatott arra, hogy a hazai fürdők fellendítése és meg- rendszabályozása nemzetgazdasági szempontból is mily nagy jelentő- séggel bir. Mert hiába minden propaganda, ha fürdőző közönségünk azt találja, hogy a magyar helyeken sokkal kisebb kényelemmel keli beérnie, mint külföldön és emellett sokkal többe kerül a fürdőzés, mint a külföldön. Hangsúlyozta, hogy a népfürdőknek nemcsak fürdőhelyeken, de egyes vidékeken való létesítésének is .nagy jelentősége van, kiemelte, hogy a népet fel kell rázni letargiájából és rá kell szoktatni a fürdőzésre. — Különösen fontosnak tartjfa, hogy a meleg fürdők, amelyek kizárólagos gyógyítói a nagyon elterjedt népbetegségnek a reumának, könnyen hozzáférhetők legyenek a lakosság különböső rétegeinek. A balatoni fúrdőknltusz fellendítését jó és o’csó vasúti összeköttetésekkel, bérvillák és szállodák létesítésével, a fürdő és gyógydijak mérséklésével, a hajózás olcsóbbá tételével lehet fellendíteni, mert csak igy válhat a háború utáni Balaton ismét azzá, amire a béke idejében Korányi Frigyes orvosprofesszor és Lóczy Lajos nagy földrajzi tudósunk agilitása emelte. Rendkívül fontosnak tartja, hogy úgy a Balaton, mint az egyes vidéki városok, követve Eger, Esz tergom és Szeged példáját, nyilvános uszodákkal nemcsak a jövő nem zedók egészséges fejlődését segítsék elő, hanem az úszás nemes sportjával alkalmat adjanak ifjúságunknak arra is, hogy a külföldön hirt és dicsőséget szerezzenek a magyar névnek. Elitélőlég nyilatkozott arról a vandalizmusról is, amellyel a Balaton környékén, főként Badacsonyban, a gyönyörű bakait szikláknak kibAnyá- száaával tönkreteszik a természeti szépségeket és a Tihanyban folytatott építkezésekről, amelyek a tihanyi visszhangot is megsemmisítik. Dr. Denez Ákosnak hatalmás beszédét a Ház minden része nagy figyelemmel hallgatta és amikor befejezte felszólalását, igen sok oldatról rendkívül melegen Üdvözölték. Újságunk közgyűlése. A Tolnamegyei Üjság hírlapkiadó r. t. folyó hó 17 én délelőtt 11 órakor tartotta rendes évi közgyűlését, amelynék fényét emelte, hogy azon Jankó Ágoston főispán, Szévald Oszkár alispán és dr. Hagymássy Zoltán vármegyei főjegyző is megjelent, hogy részesei legyenek azon ünnepségnek, amellyel a láp kegyeleteken áldozott a magyar újságírás nemrég elhunyt fejedelmének, Rákosi Jenőnek. Az ülést Bodnár István a részvénytársaság elnöke nyitotta meg, lapunk vezércikkeként leközölt lendületes és tartalmas besséddel, amely rendkívüli nagy hatást váltott ki az ülésen jelen voltaknál. — Az elnöki megnyitó után megállapittatott, hogy a 880 darab részvényből 827 részvény képviseletében 23 részvényes jelent meg. A jegyzőkönyv hitelesítésére Dicenty László és B ázsik Ferenc részvényesek jelöltettek ki, a jegyzőkönyvvezetésére pedig Schneider Elemér részvényes kéretett fel. Az igazgatóság jelentését Schneider János ügyvesető-igazgató a következőkben ismertette: Még frissek a hantok a magyar újságírás fejedelmének sirhantján, még körülöttünk szállnak a gondolatok, amelyek oly sokszor csodált elméjéből pattantak ki és érzések, amelyek örök ifjú leikéből fakadtak. Mi mást tehetnénk, amikor a tolinak apró emberei számot adunk egy röpke év eseményeiről, minthogy elfogódott lélekkel, könnyes szemmel és kegyeletes érzéssel megálljunk a magyar nemzet leghűségesebb fiának pár napos sirja előtt és meggyujtsuk az emlékezés csodálatos és soha el nem alvó mécsesét. — Rákosi Jenő emlékezetének szóljon jelentésünk első szava, annak a csodálatos nagy embernek, aki mindig ott volt, ahol az igazságért megalkuvás nélkül kellett harcolni, aki bűvös tollának hatalmával segítségére sietett az elnyomottaknak, a nyomorgóknak, a szenvedőknek és aki betegágyának lázas pillanataiban is azon töprengett, miként lehetne megdönteni azt az Ítéletet, amelyet trianoni békekötésnek csúfol a világ. És e csendes, de mélységes és őszinte emlékezésből fakadjon fel ajkunkon egy fogadalom, hogy mi, a törpe kis cserjék felvesszük a tollat, amelyet a nagy, büszke és hatalmasnak csodáit magyar tölgynek kezéből a Mindenható megdönthetetlen akarata kiültetett az élet kaszásával. Lassú, de kitartó munkával beleszántjuk a magyar közéletbe, a magyar szivekbe azokat a magasan szálló, fenséges és szent gondolatokat, amelyek oly mesterien percegtek ki tollából és \
