Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-24 / 52. szám
! TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 8 bői faragtak — aztán üdvösitő veres K risatus vért tartanak benne. Veronka nagy, csodálkozó szemmel nézte a szép leányt, amint beszélt nekik. — Te Verőn — szólott Lajos — igáéi ez Üst király lehet az íb, akiről a néni beszél ? Veronka, te tudod majd azt is úgy szeretni, mint az öreg ezüstkirályt, a nagyapót ? Hangja csaknem sirósra vált. — Hiszen hallod, a szive van ezüst* bői, a haja az nem is baj, akármilyen. Szeretni kell Lajos, a néni is szereti. Meg én azt hiszem, a nagyapó is szereti. — Meg én is szeretem. És ha én nemsokára elmegyek az öreg ezüstkirályhoz, megmondom neki, hogy jók vagytok és a te szivetek is olyan szép fényes ezüst már is, mint egy kis angyal csengetyttje. Nagyanyóka fáradt hangja betöltötte a szobát és mikor kiment, azután is még sokáig ott vibrált a két gyerek lelkében minden szava. Verőn diadalmasan, mindent értőn szólt kis bátyjához: — Látod, Lajoskal Ugy e látod! „És az ige testté lön s közöttünk lakozék A betlehemi szegényes istálló fe lett fényes csillag ragyog. A jászolban az isteni Kisded pihen. Nyájaikat legeltető egyszerű pásztorok szent félelemmel telt lélekkel és mélységes áhitattal hallgatják az angyalok ajakán fakadó mennyei szózatot: »Dicsőség mennyben az Istennek, békesség a földön az embereknek.« Kérges tenyereiket össze- téve borulnak le a jászolban fekvő Kisded előtt, majd lábaihoz rakják egyszerű ajándékaikat. Messze napkeletről királyok sietnek az emberi testet öltött Megváltóhoz, hogy alázatos szívvel térdet hajtva kincseikkel kedveskedjenek Isten Bárányának, ki elveszi a világ bűneit. S a napkelet hatalmas királyai az egyszerű pásztorokkal a Szeretet bölcsőjénél találkoznak ,.. Kicsiny falu bogárhátu, zsupfe deles házaid között is ott a Szeretet bölcsője, kicsiny iskolád. Felkeresi minden fiad... szegény és gazdag... nagy és kicsiny... kincseidet szom- juhozza test és lélek szegénysége. Kicsiny falu egyszerű iskolája! Fölötted is ott ragyog az égi csillag. Fényével hozzád csalogatja a kisdedeket és felnőtteket, kik kincseidet, szeretetedet áhitozzák. A Szeretet bölcsője vagy te is ... A mennyországot varázsolod az ártatlan gyermeki szivekbe és az élet mostohaságaitól elkérgesedett felnőttek szivébe... Szeretetet adsz, ajándékod feje delmi, többet érő királyok drágagyöngyös kincseinél... Osszad, szórjad kincseidet a szeretet melegével, jusson belőle fáradt testnek és sivár léleknek egyaránt... Nádfödeles kicsiny falu kicsiny iskolája ! Tisztelettel tekint reád a hatalmas és nagy is, mert benned nevelődik, erősödik testben és lélekben a jövő ... Áldása nagy népednek, kit arra tanítasz, hogy szeresd a te Uradat Istenedet, szeresd felebaráto dat... Egyszerű köntösödben is hajléka vagy a jónak, a szépnek, a nemesnek, a felemelőnek... Légy mindig oly ragyogó és tündöklő, mint az a mennyei csillag, mely a Napkelet bölcseit vezette.. . Fényedet im meglátták korunk Heródesei is, kik mint egykor ama hírhedt Heródes az isteni kisdedet, téged is halálra keresnek, hogy önző és kapzsi céljaiknak feláldozzanak. Vigyázz, légy éberl Ne férkőzzenek hajlékodba, mert halálra sebzik a kisdedek lelkét s végül téged isi Hirdesd a hitet, a szeretetet s ne engedd, hogy a gyermek leikéből kiöljék azt. A hit reményt fakaszt, s a szeretet nyomában a megbocsátás jár. Drága kincs mindkettő .., A bit, a remény, a szeretet, a megbocsátás sugara ragyogjon a reád bízott kisdedek lelkében ... Légy erős! Meglásd, munkádból áldás fakad. Meglásd, megsegít a testté lett Ige, mely mindig falaid között lakozzék. Jung MiklósRégi visszaemlékezések. Irta: dr. Kiss István. Táncsis, a hős. Történetünk ideje a múlt század 40 es éveinek vége, amikor a cenzúra igen üldözte a sajtó szabadabb szellemű kinyilatkoztatásait s főleg Táncsics Mihály, a március 15-iki szereplő mártír volt ennek kitéve. Bujdo- sásra adta tehát magát s kellemesen tellettek napjai a régi híres neves alsóalapi kúriákban, ahol egyik háztól a másikig csak egy ugrás s jól esett elkeseregni a haza sorsa felett úgy kvaterkázás közben, no meg néha cigányszó mellett. Ama bizonyos napon, ahogy az elbeszélendő eset történt, épen Hor váth Vince házánál vala a délutáni összejövetel és itt is tartózkodott a bujdosó Táncsics, kinek hosszas fejte getéseit áhitattal hallgatták a többiek, amint az Indexre vetett »Szabadság kátéja« c. könyvét magyarázta. Este felé ott hagyta a társaságot Horváth Imre — vulgo Mima, később garibaldista kapitány, majd Fejér vm. tiszti ügyésze, kinek elbeszélése után íródnak eme sorok — és hazafelé tartván, meglátott az utcán két vasas németet, kik a községháza után érdeklődtek. Valami bajt sejtett, hogy talán Táncsicsot jelentették fel, mivel többen tudták ottani tartózkodását — s Móron voltak is vasasok — sietett tehát vissza hirt vinni a veszedelemről Amint belép, akkor olvassa Táncsics a legmagasabb stentori hangon saját művéből, mely kérdések és feleletekben volt írva, hogy: K.: Mi szükséges a szabadság meg szerzésére és megtartására? F.: A szabadság megszerzésére és megtartására szükséges a testi és lelki bátorsági Ezt bevárta a Mima és rögtön ijedten odaszól: »Miska, vasasok vannak a faluban, alighanem téged keresnek!« Most Táncsics egyik kezébe kapja a kabátját, melyet a nagy melegben levetett volt, másikba a pipáját és kalapját és rohanvást ment le kertnek egész a harmadik házig, melynek padlásán meghúzta magát három napon át, míg a faluból eltakarodék a német. A kajdacsi ember. Hires volt a múlt század 50—60 as éveiben Kajdacs község az ő dohánycsempészeiről és félkézkalmárairól, akik miatt két zsandár is lakozott ottan, hogy a nehéz embereket ellenőrizze. Ezidőtájt esett meg, hogy megyénk I három nagy embere: Vizsolyi Gusztáv | alispán, Bartal György orsz. képviselő és Sztankovánszky Imre főispán hajón felutaztak Pestre, mert hogy akkor még vasút erre nem járt. Amint hajnalban megérkezvén, korán akartak kiszállni, kezükben a kis kézi táskájukkal, el kellett haladniok a raktárkapunál leselkedő finánc mellett, aki jól szemügyre vevén ő kegyelmüket, Vizsolyit és Bartalt elengedte, mig a leghátul jövő Sztankovánszkyt meg állította e szavakkal: »Mi van a tás kában?« Visszafordul erre Vizsolyi és szarkasztikus mosollyal megjegyzi: »Itt is megismerik a kajdacsi em bért!« Hogy üdvözölték a kajdacsiak a főispánt. Sztankovánszky Imre főispáni be iktatásakor Kajdacson a diszebéden történt, mikor már az arra hivatottak elmondták üdvözletüket, a termekből gyülekezett a vendégség az ebédlőbe, mert a hajdúk jelentették, hogy tálalva a leves. Épen helyet foglaltak és a tréfáiról hires kajdacsi jegyző — sajnos nevét nem jegyezte fel a krónikás — engedelmet kér, hogy a községi elöljáróságot tisztelgésre be vezethesse. Kegyesen megengedtetik, bejön a 12 esküdt, a bíróval élén, ki az asztalfőn ülő főispánhoz fordulva, e szavakkal üdvözli: »Méltó- ságos uram, segélje az Isten föltett szándékában!« Feláll, kezet fog és köszönetét mond a főispán; jön azután az árvaatya, ez is »Segélje az Isten föltett szándékában !« szavakba foglalja üdvözletét. — összenéznek erre a vendégek, hogy tréfa ez vagy komoly, de meggyőződhetnek csak hamar, hogy komoly dolog, mert mind a 12 esküdt egymás után el- rebegte ugyanezt az üdvözletét és mindenik megkapta a köszönetét és kézfogást. Természetesen mire az utolsóval lezárult a sor, a jegyző el párolgott, a vendégek kiszállingóztak a szomszéd szobákba, hogy szabad folyást engedjenek a komikus helyzet feletti vidám hangulatkitöréseiknek, egyedül a főispán ült komolyan és tartotta meg mindvégig nagy hősiességgel komolyságát. Hivaialvizsgálat Gyönkön. Perczel István, a nagy balpárti képviselő, ki 1868 ban az első alkotmányos követválasztáskor Kölesden megbuktatta Apponyi Sándor grófot, a fúzió után hűségesen követte Tiszát és Tolna vármegye főispánjává neveztetett ki. Első hivatalos körútja alkalmával Gyönkre is ellátogatott, hogy a szolgabirói hivatalt megvizsgálja. Ez akkor a Magyári-féle kastély kapujával szemben álló régi, alacsony nádasfedelü, padlózatlan, valamikor kertészlakásul szolgáló parasztházban volt, melynek első szobája két hosszú, kecskelábu, festetten asz tallal, szalmaszékekkel és irománypolcokkal bútorozva, Fonyó Laczi bácsi szolgabiró és Pesthy Elek bátyánk segédszolgabiró irodájául szolgált, a középütt levő nyitott kémé- nyes konyhában vártak a felek, mig a hátulsó szobában volt az irattár, itt trónolt, iktatott és leveleket expediáit Pál ur, a hajdú és az írnok ur, ha volt. A vizsgálat napján a kedélyes főispán beköszönt az irodába és megbotlik a küszöbön, mert ott a föld már igen ki volt koptatva és jócska gödör volt. Erre igy szól a benn- levőkhöz: »Hát itten még padlós szoba sin csen? Miért nem padlóztalak?« »Mert nem volt rá költség!« »Hát köll szerezni!« »Honnan?« »A büntetéspénzekből.« 1929 december 24 »Köszönjük a jó tanácsot. E szerint fogunk eljárni!« Egyébiránt egynémely ablakokat kifogásolt csak — értvén alatta az iktatóban a kitöltetlen j>elintézés« rovatokat — melyek kitöltését szigorúan elrendelvén, re bene gesta, elbúcsúzott. Ekkor kiadatott a parancs Pál urnák, hogy vegye magához Király Marcit, a rettegett pandurkáplárt, ki nagy testi mivoltával adott tekintélyt a hivatalos hatalomnak és el-kimen- vén a falukra, szedjenek össze némi- némü hamis mérlegeket és súlyokat a mészárosoknál és boltosoknál. Pár nap alatt bent is volt egy pár kosárra való hamis nyelvű mérleg, rossz font és lat, a tulajdonosok jegyzékével együtt; hisz akkor hiteles jó mérleg és súly nem is volt forgalomban. A kirótt 2—3 frt büntetésekből azután bőségesen jutott a padlózásra költség. | Természetesen Pál ur és Marci káplár is nyertek az üzleten — mint most 60 év múlva Németh Pál ny. vm. hajdú személyesen elárulta — mert a birság beszedésekor az el kobzott súlyokat és mérlegeket jó pénzért visszaadták, de nagyobb igazság kedvéért kinek kinek a másét, hogy a törvény tekintélyén csorba ne essék. József császár és a sár szentlőrinci ; fuvaros. Az utolsó török-magyar háború idején 1788 ban József császár is leutazott a bánságba Laudon tábornok hadseregéhez, hogy lássa az előkészületeket. Ugyanekkor sok fuvarosra volt szükség muníció és bagázsia szállításhoz s még Dunántúlról is lehajtották az embereket, így került közéjük Zámbó Ferenc sárszentlőrinci polgártárs, hogy kocsival, lóval szolgálja a császárt; de bizony nagy baj érte ő kegyelmét,, mert egyik lova megsokalván a dől got, munkaközben elhullott. Futott most Ponciustól Pilátusig szegény ember, hogy kárát megtérítsék, de egyik komissio a másikhoz utasította és sehol semmit nem nyert, — mig azután észbe kapva elhatározta, hogy felkeresi a császárt magát, az majd ad neki igazságot. Sok utánjárással rá akad a főhadiszállásra valahol Temesvár tájékán és ott megmutatták neki a házat, hogy hol lakik a császár; bemegy és »Adjon Isten jó napot mint közönségesen !« szavakkal üdvözöli a sok cifra ruhába öltözött nagy urat és generálist, kik jóakarata mosollyal fogadják; egyik meg is kérdi: »Mit akar jó ember mitőlünk ?« Bátran felel reá: »Melyik kee’tek közül a császár ?« Erre a kérdezett megmutatja a császárt, a kihez Zámbó Ferenc odafordulva ekkép rebegi panaszát: »Hallja kee’ császár, a kee’ dolgában megdöglött a lovam, hát adja kee’ meg a lovam árát, mert ha nem, hát bepörölöm a vármegyénél!« Megígérték neki, hogy megkapja a kért 100 váltó forintot, csak men- | jen békességgel haza. Az aktákat kiállították, elraktároz ták és csak a nagy leszámoláskor 1849 után, mikor 1854-ben liquidál- ták a régi zálogjogokat és más igényeket — 66 év múlva került elő. Ekkor utalták ki Zámbó Ferenc örököseinek a hőgyészi adóhivatalnál 100 váltó, azaz 40 o. é. frtot, hogy azt a sárszentlőrinci jegyző ossza szét az igényjogosultaknak. A sok unoka és dédunoka között volt a kire 1 frt sem jutott, mint édes apám, az akkori sárszentlőrinci körjegyző — ki az osztást végezte — nekem elmesélte. A történetet a szereplőnek akkor még élő fia adta igy elő.
