Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-21 / 51. szám

5!. szám.

XI. évfolyam.

Egyes szám ára 30 fiiléc*.

Szekszárdi 1929 december 21.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében.

Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér.

Előfizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K).

Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS.

A lap megjelenik minden exombaton.

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi nir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül.

A vármegye utolsó restaurációs közgyűlése.

As ősrégi magyar önkormányzati | élet egyik legjellegzetesebb és mind- ezideig épen maradt megnyilatkozása volt az általános tisztnjitás: a vármegyei restauráció. A kiegyezés óta érvényben volt törvény szerint minden bat évben megszűnt a vármegyei tisztviselők mandátuma, amelynek lejártakor a törvényhatóság njból választott. Ezek a választások, ezek a megyei restaurációk, a maguk idejében mindig és mindenütt megmozgatták az egész vármegyét és talán nálunk is az volt a megyei élet legutolsó igazán nevezetes eseménye, amikor a háború által prolongált megbízatású tisztikart az általános tisztujitás során székébe ültették. A most életbe léptetett közigazgatási reform azonban eltörölte a történelmi mnltu tisztújítóét, mert a törvényhozók szerint nyugódtabb és céltudatosabb munkát várhat a törvényhatóság a tisztviselőitől, ha életfogytiglani választással mentesiti őket a periodikusan ismétlődő restaurációk izgalmaitól.

Az uj idők uj szelleme szerint összeállított uj vármegyei képviselet részére azonban a törvény még előirt egy általános tisztujitást: az utolsót, amelyen a vármegye minden funkcionáriusát választják. Ezután már csak a nyugdijazottak helyeit töltik be és tíz évenként majd csak az alispán! állás üresedik meg automatikusan. Erre, az utolsó megyei restaurációra, amely 16 án folyt le a vármegyeház nagytermében, összegyűlt mindenki, akinek ott helye volt. Úgyszólván teljesen egészében felvonult a törvényhatósági bizottság, mert akit a közigazgatási reform mandátumhoz juttatott, mind ott akart lenni a történelmi nevezetességű eseménynél.

A közgyűlésen a többi előkelőségek közt megjelentek: dr. Pesthy Pál ny. igazságügyminiszter, az Egységes Párt elnöke, Simontsits Elemér

v. b. 1.1., volt házelnök, dr. Örffy Imre, dr. Klein Antal, dr. Dencz Ákos országgyűlési képviselők, Döry Hugó és Perczel Béla felsőházi tagok is.

Jankó Ágoston főispán 10 órakor megnyitotta a közgyűlést és napirend előtti felszólalásra adott engedélyt Gróf József kányái lakos törvényhatósági bizottsági tagnak, hogy a kisgazdapárt nevében nyilatkozatot . tehessen.

A kisgazdák deklarációja.

A legutóbbi megyegvülésen — úgymond Gróf József —,/amely az újjáalakult törvényhatósági bizottság első tanácskozása volt, úgy a szociáldemokrata párt, mint a vármegye vezetésére hivatott értelmiség képviselői részéről deklarációk hangzottak el. Az intelligencia nagy lelkesedéssel fogadott kijelentései annál inkább is örömet váltottak ki, mert hiszen ezen történelmi osztály hazafias céljait és szándékait mindenki ismeri. A közgyűlési terem falai őrzik a tiszteletreméltó régi és érdemes hazafiak képeit, amelyek mindenkit figyelmeztetnek az elődök hazaszeretére, áldozatos hűségére, hisz a magyar történet lapjai egy évezreden keresztül hirdetik azokat a honfierényeket, amelyek ezt a nemzetet a honfoglalástól, a pogányság megtéritésének a kemény munkájától, a tatár- és török- duláson, a sok-sok önvédelmi harcon és a világháborún keresztül is fenntartották. Ha vizsgáljuk a történelmet, megállapíthatjuk, hogy az az érzés, amely az ősöket hevitette, nagy tettekre képesekké tette: a magyar nemzeti érzés volt. A magyar nemzeti érzés volt az a fenntartó erő, amely ennek a nemzetnek a fennállását ezer éven keresztül biztosította. A nemzett érzés volt az, amely elevenen égett az elődökben és amelyet elfojtani sohasem lehetett. (Nagy taps.)

Amikor , a világ legvéresebb háborúja után orgyilkossággal kezdődött és tömeggyilkosságokon keresztül folytatott gaztettek leverése után itt állunk, hogy hazánkat romjaiból uj életre keltsük, az a kérdés tolul elénk, vájjon van-e erő és ha van, mi az, amely megment bennünket a végpusztulástól ? A múlt tanulságai azt felelik, hogy a mi megmentőnk a magyar nemzeti érzés. (Nagy taps.)

A vármegye kizgazdatársadalma megbízásából kijelentem, hogy mi kisgazdák nem rombolni jöttünk a vármegye uj szervezetébe, hanem azért kértünk itt helyet magunknak, hogy segédkezet nyújtsunk a tisztességes nemzetépitő munkához. Nem sebeket ütni, hanem gyógyitani, nem osztálypolitikát hirdetni, hanem a nemzeti érdekek zászlóhordozóinak táborába menni akarunk mi, hirdetni az örök igazságot, hogy itt nyelvben és nemzeti érzésben mindenkinek egynek kell lenni és hogy ez az ország csak akkor lesz ismét naggyá, ha ezek az eszmék mindenkinek a húsává, vérévé válnak. (Nagy taps és éljenzés.)

Bár mi kisgazdák nem kívánjuk is a harcot, azonban ha támadásra ösztökélnek bennünket, mindig felvesszük a küzdelmet azért, hogy Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának a dolgaiba idegen szervek soha bele ne avatkozhassanak. Ezeket tartottam szükségesnek kisgazdatársaim megbízásából kinyilatkoztatni.

Hosszantartó éljenzés éB taps fogadta a hatásosan elmondott deklarációt, amely után Simontsits Elemér vbtt., dr. Pesthy Pál és dr. őrffy

Imre siettek a kisgazdapárt hazafias I szónokának az üdvözlésére. A beszédre Jankó Ágoston főispán röviden válaszolt, kijelentve, hogy neki, mint a központi hatalom képviselőjének jól esett hallania ezt a meghatóan szép megnyilatkozást. Majd ekként folytatta:

— Biztosíthatom a törvényhatósági bizottsági tag urat, bogy a vármegye közönsége nagyra értékeli és be* csüli a kisgazdatársadalom konzervatív nemzetépitő és hagyományait gondosan őrző kiváló tulajdonságait és bizton számit arra, hogy a vármegye közügyéit mindig a kisgazdatársadalom jóakarata egyetértésével intézhetik.

A főispán ezután áttért a napirend tárgyalására és a tulajdonképeni hivatásának teljesítésére összehívott közgyűlést eképen nyitotta meg:

Jankó főispán megnyitó beszéde.

A közigazgatás rendezéséről szóló törvény végrehajtásának első lépése a törvény- hatósági bizottság megalakítása volt, — a bizottságnak első teendője pedig a tisztujitás lesz.

Az önkormányzatnak kétségtelenül legértékesebb joga, de egyszersmind legfelelős- ségteljesebb feladata, hogy maga választhatja meg azokat a tisztviselőket, akikre a közigazgatás teendőit és az önkormányzati testületek határozatainak végrehajtását bízni kívánja.

Az elmúlt évtizedek alatt sokat aggódtunk e nagyjelentőségű jogunkért, mert az államó* sitás mindinkább erősödő gondolata azzal fenyegetett, hogy a közigazgatás reformja meg fogja azt szüntetni. De a nemzet alkotmányos érzésének ereje és a törvényhozás bölcsesége mégis megmentette azt.

A törvény, mely a közigazgatást rendezni, illetve azt a fejlődött életviszonyoknak megfelelően javítani akarja, csak akkor érheti el célját, ha olyan végrehajtó közegei lesznék, akik minden tekintetben hivatásuk magaslatán állanak, bele tudnak illeszkedni a kor szellemébe és szociális, kulturális és gazdasági fejlődéssel mindenben lépést tartva, akként tudják ellátni a közigazgatás sokoldalú, nehéz feladatait, hogy a gondozásukra bízott népnek életébe belekapcsolódva, annak igazi vezetői és gyámolitói lesznek.

Mert jó törvény mellett is lehet rósz' a közigazgatás, viszont a jó tisztviselő a hiányos törvény mellett is jól végezheti mindazon igazgatási teendőket, amelyeket a viszonyok és az élet megkívánnak, mert a törvény csak keret, amelynek korlátain belül a tisztviselő rátermettsége mérvéhez képest érvényesítheti szellemi és erkölcsi képességeit,

Á jó közigazgatás tehát nem annyira a jó törvényen, mint inkább a törvényt végrehajtó tisztviselőn fordul meg.

A közigazgatási tisztviselőnek tehát a különös hivatottságon és szellemi felkészültségen fölül még igen kiváló erkölcsi kvalitásokkal is kell rendelkeznie.

Neki a hazaszeretetben, igazságosságban, pártatlanságban, helyes szociális érzékben, emberszeretetben és idealizmusban fölötte kell állania a közönséges méreteken, mert csakis igy lesz képes magának megszerezni azt a bizalmat, becsülést és tekintélyt, amely nélkül munkája nem lehet hatályos.

Amidőn tehát Önök i. t. Uraim a vármegye közigazgatási tisztviselőit megválasztják, jól ügyeljenek arra, hogy az uj vármegye igazgatásának teendőit olyan egyénekre bízzák, akiknek közreműködésével elérhetjük azt a célt, amelyet a közigazgatás rendezéséről szóló törvény maga elé tűzött, amelyet a viszonyok hangosan követelnek és amelyet mindannyian elérni akarunk — a közigazgatás megjavítását.

A főispán nagy figyelemmel hallgatott beszéde után szólásra emelkedett

Szévald Oszkár alispán, aki az ünnepi csendben a következőket mondotta:

A közigazgatás rendezéséről szóló törvény rendelkezése folytán, a mai napon megszűnt mandátumunk és befejeztük küldetésünket, melyet a törvényhatóság bizalmából és akaratából birtunk. Bevégeztük, letesszük a fegyvert, melyet annyi nemes ambíciótól hevítve és jó szándéktól vezérelve, magyar szivünk lángoló lelkesedésével, igénytelen szavunk meggyőző erejével igyekeztünk a vármegyénk javára s a nép boldogitására fordítani.

Amikor ez ünnepélyes órában magunkba szállunk, lelkiismeret vizsgálatot teljesítünk, a vármegyei tisztikar minden egyes tagjának lelki szeme előtt elvonul a múlt emléke, a rövidebb vagy hosszabb szolgálatának minden eseménye, minden parányi mozzanata és kell, hogy a jól és becsületesen teljesített munka felemelő tudata és önérzetes gondolata szálljon a magasságok felé.

Itt állunk az Önök itélőszéke előtt és várjuk az ítéletet, amelyből meg fogjuk tudni, hogy jól sáfárkodtunk-e a ránk bizott értékekkel ?

És amikor a nagybecsű mandátumot oda, ahonnan nyertük, a törvényhatóságnak visz- szaadjuk és rendelkezésére bocsátjuk, nem mulaszthatom el, hogy úgy a magam, mint a lelépő tisztviselőtársaim nevében hálás köszönetét ne nyilvánítsak a megtisztelő bizalomért és jóakaratu megértő támogatásért, melyben bennünket mindenkor részesíteni és igazságos érdekeinket felkarolni. kegyesek voltak.

„ De hálás köszönetét mondok Főispán Ur Öméltóságának is, aki nagy tudásával, fel-, készültségével, tapasztalatainak és gyakorlati ismereteinek tárházával gazdagított bennünket és irányította mindenkor tevékenységünket.

Ettől az érzéstől áthatva, a rám bízva volt hatalom külső jelvényét, a vármegye címeres pecsétjét az elnöklő Főispán ur Óméltóságának kezeibe visszaszolgáltatom.

Ettől. a pillanattól kezdve beállt az interregnum, a vármegyei tisztikar volt tagjai csak mint a törvényhatósági bizottság tagjai szerepeltek a közgyűlésen és az önkormányzat hatalmának teljességét a főispán gyakorolta. A főispán

a választási aktus bevezetése

során eképen szólt a megyegyüléshez :

Amidőn a vármegye alispánja úgy a maga, valamint tisztviselőtársai nevében is bejelenti, hogy mandátumuk lejártával állásukról lemondanak és a törvényhatósági bizottságnak rendelkezésére bocsátják, erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy — mint a kormánynak a vármegye élén álló felügyelő és ellenőrző közege — elismeréssel és köszönettel adózzam a távozó tisztikarnak azért az önzetlen, buzgó és sikeres munkájáért, amelyet megbízatása ideje alatt végzett.

Azok között a törvényes keretek között — melyeknek korlátain belül a vármegyei köz- igazgatás tevékenysége eddig mozoghatott, — jobb és hatásosabb munkát senki se tudott volna végezni.

Különösen ki kell emelnem azt a puritán és megtántorithatatlan tisztességet és becsüle-