Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-14 / 50. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 december 14. Jobbágy-. Ideál-. Zeyhlr-.PremlerKfilplifiK a tűzhelyek legolcsóbban kaphatók Singer Viktornál Szekszárdim a „Ferenc“-közkórhizzal szemben. millió fontra rúgnak. Hogyan vállalhatna azonban ilyen rettenetes terhet egy olyan szűk költségvetési keretekre szorított ország, amelynek ahelyett, hogy szaporíthatná kiadásait, inkább arra kell törekednie, hogy redukálja azokat. Természetesen semmilyen kormány, így a magyar kormány sem zárkóz- hátik el ettől az igen komoly problémától, amelynek létezését letagadni nem lehet. A kormány igen jól tudja, hogy kötelessége minden erejével enyhíteni a bajt, csakhogy más megoldást kell keresni, mint amilyet Anglia talált. A közmunkák szaporításával minél több munkaalkalmat kell teremtenie, ahelyett, hogy szinte apanázst adjon azoknak, akik nem találnak, vagy nem akarnak találni munkát. Ezt meg is teszi a kormány hiszen a földmivelésügyi miniszter csak a minap jelentette ki, hogy máris gondoskodott téli munkáról, amelyek sok munkanélkülinek fognak kenyeret adni. Ez az az ut, amelyet a kormánynak követnie kell, mert eltekintve attól, hogy Magyarország budgetje el se birná a munkanélküli segélyt, az adott helyzetben erkölcstelen is volna támogatni a tétlenséget akkor, amikor az ország vitális érdeke, hogy polgárai minden erejükkel részt vegyenek a közös erőfeszítésben, hogy verejtékes munkával, energiájuk végső megfeszítésével dolgozzanak. A munka- nélküli segély grand seigneuri orvoslása egy súlyos bajnak, de nevelő hatásában igen veszélyes, mert ha segít is az önhibájukon kívül nyomorba jutott polgárokon, másfelől sanctio- nálja a henyélést és az indolenciát. Bethlen gróf kijelentette az ország gyűlésen, hogy a parlament egy egész napot fog szentelni kérdés megvitatá sának. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hajlandó volna a kérdés törvényhozási rendezésével foglalkozni, csupán fesztelen eszmecsere alapján minden oldalról meg akarja világítani a kérdést. Mert a munkanélküliség semmi esetre sem politikum, hanem gazdasági kérdés. Gazdasági kérdés, amellyel igenis foglalkozni kell, de nem szabad megengedni, hogy abból egyesek politikai tőkét kovácsoljanak és népgyülések mesterségesen feltüzelt hangulatában demagógiára, izgatásra használják fel azt. Egy gazdasági világproblémát nem lehet egy olyan kormány rovására Írni, amely minden erejével azon volt és a jövőben is azon lesz, hogy ha nem is tudja eltüntetni ezt a világbetegséget, legalább is a hatalmában álló eszközökkel enyhítse. A T18 havi részletre ▼ A H E HELLER E újdonság BABSAJT • DERBY B Y Vágyak. A vágyainkkal csak úgy van az éppen, mint a gyerek az almával: kezében van a gyümölcs; de ő inkább kíván harapni abból, mely még fenn a fán, habár ez nyaktörő kísérlet s a fán talán az alma nem is érett. Káprázat. Ó, boldogság! Mesék tündéri tája! Szép álmunk hányszor fest elénk — hiába: úgy szertefoszlik semmibe valód, mint könnyű párák, amiken a hold csábos csilláma reszket éjen; de ha keressük reggel, ébren, nem látni már seholsem őket, csak síró fákat, könnyező mezőket... Szamolányi Gyula. Előfizetési felhívás. Hírlapkiadó részvénytársaságunk igazgatósága elhatározta, hogy 1930 január 1 tői lapunkat hetenként kétszer és pedig szerdán és szombaton bocsájtja az olvasók rendelkezésére. Ezen elhatározásánál az vezette, hogy az eddigi nívó fenntartásával a megyei eseményekről gyorsabban tájékoztassa vármegyénk közönségét. A kétszeri megjelenés igen jelentékeny költségeket hárít a lapunkat kiadó részvény- társaságra, de számotvetünk a gazdasági nehézségekkel s igy 1930 január 1-től kezdődő előfizetési dijat oly összegben határoztuk meg, hogy abból tisztán csak a lap nyomtatási költsége térül meg és a szerkesztéssel járó jelentékeny személyi kiadásokat számításba nem vettük. Reméljük, hogy ezen eljárásunkat régi és uj előfizetőink méltányolni fogják és továbbra is azzal a szeretettel fogadják lapunkat, mint eddig és nem sajnálják a vármegyei eseményekről pon tosan tájékoztató lapunkért az évi 12 pengő előfizetési dijat, amely félévi részletben fizethető. Midőn hivatkozunk lapunknak egy évtizedet meghaladó becsületes hazafias működésére, kérjük vármegyénk közönségét, hogy lapunktól a támo gatást a jövőben se vonja meg. Mi minden erőnkkel arra fogunk törekedni, hogy továbbra is hűséges krónikásai legyünk a vármegyei ese ményeknek és lelkes harcosai minden hazafias, kulturális és nemes eszmé nek, gondolatnak.Távol tartjuk lapunk hasábjairól a felekezeti türelmetlensé get, az emberek botlásainak rikító kiszinezéseit, de készséggel bocsájtjuk rendelkezésére lapunkat a különböző felekezetek hitéletében történt események közlésére és a legnagyobb elismeréssel emlékezünk úgy egyeseknek, mint egyesületeknek közéleti tevékenységéről és munkálkodásáról. Azt reméljük, hogy lapunk kétszeri megjelenésével el tudjuk oszlatni egye seknek azon panaszait, hogy lapunkból későn értesülnek a megyei eseményekről és kielégítést nyernek azok az igények is, hogy hetenként több szépirodalmi terméket juttasunk el olvasóinkhoz, mint azt az egyszeri megjelenéssel módunkban állott. Tolna vármegye tisztelt közönségének támogatását kérve vagyunk Szekszárd, 1929 december 12 én. Hazafias üdvözlettel: Tolnamegyei Újság szerkesztősége és kiadóhivatala. KépklDllltós Szekszárdon. Minden irodalmi, vagy művésii alkotásban keresni kell az iró, vagy a művész lelkét. Ha est nem találjak meg, jaj annak az alkotásnak, ha írás, ha festmény. Hosszabb idő éta figyelem a mi helybeli festőművészeink kiállításait. Megállapíthatom, hogy évről-évre jobban és jobban kibontakozik művészi egyéniségük. Ami azelőtt szárny- próbálgatás volt, kezd repülés lenni. S az — ígéret, beteljesülés ... De kezdjük a sétát a kiállításon... Az ajtón belépve, jobbfelől Szabó Dezső képei ötlenek szemünkbe, örömmel állapítjuk meg nagy szorgalmát és hatalmas fejlődését. Táj képeiben szereti az ősz letompitott színeit. Rügyfakadásos képei is nem annyira napsütéses ragyogások, mint inkább a tavasz szelíd mosolygása. De azért van bennük — erő, melegség ... Megfognak, megragadnak. Figurális képei már élénkebbek . .. Mindjárt lelkűnkbe simogat egy bá jós női arc. A szép kék szemekből, talán, az egyébként diszkrét dekol tázs miatt, előtör valami tartózkodó félénkség, bájos szemérmetesség. A vállról lecsúszott selyemkendő megfestése egyenesen brilliáns. Ez a kép egyébként már jó ismerősünk a Műcsarnoki kiállításból. Ott is méltó feltűnést keltett. S e tekintetben nincsen egyedül. Ha jól emlékezünk még egy sereg kép van itt, amely diadallal állta ki a kritika nagyszamü rostáját. Abban is benn maradt. A műcsarnokban kiállított képek között ráismerhetünk többek között a Parkrészletre, Szeptemberre, a Dana erdőre, a karakterisztikus öaarcképre, a Szőlő csendéletre, Reggel a tópartján című festményre, amelyet tudomásom szerint a vármegye vett meg, továbbá az Erzsébet-térre, Áprilisra, a Fűzfákra stb. Nagyon kedves a két sárközi leány is. (Az egyik nem is sokáig maradt — pártában. Már nem — eladó, mert el kelt 1) Továbbá a Tavasz, Sőtét- völgy, Júniusi napsütés stb. Szabó Dezső szép kiállításával szemközt Wágner Andor kíván szerénykedni. De már nem sikerül neki. önmagát leplezte le. Most már látjuk, hogy kivel van dolgunk. Eddig elhittük neki, hogy ő csak ilyen-olyan dilettáns. De kezdik már odafenn is észrevenni. Neki is van egy csomó képe, amely már megjárta a Műcsarnokot, többek közt: az Alkonyat, Október, őszi eső stb. De különösen szépek az Erdőszélen, Vén barackfa, Novemberi erdő, Téli tájkép, Holt Duna erdő . .. Általában minden képében ott van a becsületes művészi szándék, jő ízlés, kétségtelenül szép tudás, művészi készség, sőt kiforrottság ... Kár, hogy csak most jön és már nem előbb. Ámbár nála még nincsen itt a „daru távozásának ideje I“ De most kusszuok át az ablaknál hagyott szűk nyíláson a másik rekeszbe. A mi, már jól ismert Miklósink képei köszöntenek a falról. Appooyi Sándor gróf és 'legújabban Apponyi Rezső gróf nagyméretű arckepeiről már dicsérettel emlékezett meg a lap. Hagyjuk tehat most ezeket. A többi, most kiállított arckép előtt úgyis huzamosan meg kell álianunk. Nem csak mert jó ismerőseink, hanem akaratlanul is gyönyörködnünk kell BBBBBBBBBBBBBBBBBBBb I TÓTH JÄNOS i órás és ékszerész B Szekszárd, Kaszinó-Bazár, g S _____ I Alkalmi ajándékok B B B B B B nagy választékban, olcsón | beszerezhetők. bbbbbbbbbbbbb bbbbbbb Miklósi Ödön arckópfestői művészetében. A két Zsigmond arckép, a Mirth és Frei pár, dr. Rubinstein, Ssücs városi tanácsos, Erdődi bácsi, Békássy Jolán, a kis Bolgár Juditka még be sem fejezett arcképe, továbbá a művész saját rokonságának kiállított portréi a megszólalásig hű alkotások. Nem csodálkozhatnak tehát, ha felismerve Miklósi arcképfeBtői tehetségét, ezen az elmúlt nyáron Vasa miniszter is 6 vele festette le édesanyját, Kovrig egyetemi tanár pedig magát és feleségét, Dréhr államtitkár is szüleit, hogy legközelebb az ő saját portréjára kerüljön a sor. Da Miklósi nemcsak mint jeles arc- képfestő érdemel dicséretet. Látnok tőle szép, hangulatos tájképeket s nagyon sok nézője akad a briiliánsan megfestett templomi jelenetnek. Minden egyes alak külön tanulmány, j űlegzetes szekszárdi ismerős arc. .. Oiajfestésü „Esti hangulatai“ is igazán megkapók. Humoros pasztellképei pedig fényesen igazoljak Csók Istvánt, a jeles festőművészt, aki Miklósinak már pályája kezdetén észrevette kacagtató humorérzékét s pár odavetett vonással való bámulatos karakterizáló képességét. Miklósival szemben Ferencz Lajos képei töltik meg az egész állványt. A fiatal festő nagyot haladt két év óta. Párizsi utjátói pedig féltettük, mert külföldet járt festőink szeretik haza hozni az extravaganciát, a hebehurgya rajzot, ezt a hazug könnyedséget és az ordító színeket. Nagyon örülünk, hogy Ferenc Lajos inkább a régi mesterek tanulmányozásával töltötte küon idejét. A Raffael és Lionardo da Vinci képik másolatai szépen sikerült, művészetszámba menő munkák. De ezek mellett eredeti festményeiben is lágyabb lett a tónus, biztosabb a rajz, a harmóni- kusabban olvadnak össze a színek. Van egy pár szépen sikerült tájképe is, ezek közt legsikerültebb a varmegye által megvett Dunaerdő-réssiet és a „Sikonda“ cimü. Ugyanennek a teremnek egyik szeg étét. Vargáné Davida Mariska gonddal festett csendélet képei töltik ki. Főleg orgonacsokrai tetszetősök. Da menjünk át a közgyűlési kisterembe. Nagyon sok nézője van Ho.lósué Matti óni Eszter széles vonala, képeinek, amelyek sainezésbeli újszerűségükkel kívánnak hatni. Mat- tióm Eszter kétségtelenül szép tehetség. Tudtuokkai Rudaay tanítványa volt, de már úgy látszik, túlzóbb mesterek tanácsara hallgat. Most kiállított képeiben is vannak szép értékek. Jaicsa cimü festménye dicséretben róssesüit a Szinnyei -Merse Társaságnál. A Testverek, a Kikötő és e mellett a esónakos kép is meglep biztos rajsával. Mattióni Eszter fő ereje éppen a rajzban van. öreg parasztja, Szemét András s általában pompás réskaroai a legfényesebb bizouyitékai ennek. De éppen azért, mert sokat tartunk róla, meg merjük neki mondani, hogy Alvó ni aktja a plenair, vagy mégmkább a neoimpr*>szionista festésiét tultengóse.
