Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-09 / 6. szám
XL évfolyam. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárd, 1929 február 9. 6. szám. TOLNAKEGYEI UJSAfi KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Teiefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét n illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Szugseszflv hatás. Szom óra s egyben felháborító dolog, bogy egyáltalán a leghalványabb hangot is adni lehetett Csonkamagyar- orsaágon arról, hogy akadna olyan férfin, aki lelke mélyéig nem kívánná s erejéhez mérten nem szolgálná a revízió gondolatát. Még felháboritóbb azonban az, hogy éppen arról a fér fiáról hiresztelték átlátszó politikai tendenciával est a képtelenséget, aki a trianoni békeszerződés által maga is elveszítette úgyszólván egész vagyonát, ssQkebb hazáját a fájdalommal csordultig telt leikével élére állt Csonkamagyarország ügyeinek és évekig tartó nehéz munkájával sikerült megteremtenie a nyugodt nemzetépitő munka bázisát. Nagyon szomorú dolog, hogy akadhatott Csonkamagyarország ege alatt politikai pártcsoport, vagy egyén, aki könnyelmű vádaskodásokkal és tendenciózus suttogásokkal akarta meg dönteni azt a nemzeti egységet, amelyik. múlhatatlanul szükséges a revízió gondolatának megvalósításához. Jellemző az az analógia, amit fel lehetne állítani Tisza István és a háborús felelősség kérdése, valamint gróf Bethlen István személye s a revízió gondolata között. Az analógiát azonban a miniszterelnök legutóbbi nagyhatású beszéde teljesen széttépte, mert nem hisszük, hogy akadna ember, akit teljesen meg nem győzött volna arról, hogy a jelenlegi rezsim a legjobb eszközökkel szolgálja az egyetemes magyarság legkimagaslóbb gondolatát. Senki gróf Bethlen Istvánt felelősségre nem voi hatja amiatt, hogy minden eszközt meg ne ragadna a revízió gondolatának keresztülvitele érdekében, öt csak hála íb elismerés illeti, mert mindaz, amit eddig az ország javára tett, jövőnket épi tette s mi a múltakat tekintve, rendületlenül hiszünk abban, hogy meg fogja érni azt az időt, amikor az az egyéni vágya is teljesedésbe megy át, amelyik a revízió megoldásában nyer kielégítést. Méltó betetőzése lesz ez annak a kormányzati tevékenységnek, amelyik gróf Bethlen István nevéhez fűződik. Legutóbbi szuggesztiv hatású beszédében helyes útra terelte a közvélemény gondolkozását a revízió kérdésében. Es az iránymutatás jó időben hangzott még el, mert mostanában sokan voltak a revízió .hangos apostolai, de az ö iránymutatásukat követni nem lehet. A közvélemény a kü'politikai kérdések hangos pertraktálása helyett helyesebben cselekszik az ország javára, ha többet dolgozik, mint beszél. Bethlen István beszédének kimagasló ténymegállapítása volt as, hogy magáévá tette a székesfőváros egyhangúan létrejött revíziós határozatát, nein feledkezvén meg annak méltatásáról, hogy a főváros köz- gyűlésében nem volt disszonáns hangja ennek az eszmének. Ennek a példaadásnak kell hogy talaja legyen vidéken is, mert a revízió gondolatát leghelyesebben az összetartással és a higg»dt természetű előrehaladással építhetjük. Reméljük, hogy a minisz terelnök megdönthetetlen érvei s megkapó szubjektív érzésnyilvánitása eloszlat a közélet teréről most már minden olyan könyelmü vádaskodást, amelyik nem tudott felülemelkedni az alantas suttogások, perfid gyanú sitások és eléggé el nem ítélhető párt- politikai beállítások szintjén. A hivatalos statisztikái szolgálat országos átszervezése. Dr. Dencz Ákos országgyűlési képviselő előadói beszéde. A statisztikai szolgálatot olvasóink előtt nem kell bemutatni, hiszen alig van az állami tevékenységnek, a társadalmi, közgazdasági és tudományos életnek olyan területe, amelyet a statisztika a letűnt évtizedek alatt eredményesen meg ne munkált volna. Ezt az értékes munkát a központi statisztikai hivatalon kívül még egyéb hatóságok, hivatalok, autonom szer vek is ellátják anélkül, hogy egymás tevékenységét ismernék. Együttműködésük híján előáll tehát a felesleges kettős adatgyűjtés, amely a többkiadáson kívül a feleket indokolatlanul terheli, jogos magánérdekeiket az egyoldalú adatgyűjtéssel szemben nem védi. Ezek a főbb indokok tették szükségessé azt, hogy a hivatalos statisztikai szolgálat központi irányítás és felügyelet alá kerüljön és így az e munkakört jórészben ellátó statisztikai hivatal az egész szolgálattal együtt a kereskedelemügyi miniszter hatásköréből a miniszterelnök felügyelete alá kerüljön. A statisztikai hivatalt, mint tudományos intézményt is, úgy ismerik a köztudatban, amelynek hírneve nemcsak az országban, hanem a külföldön is elismert. Tudományosan képzett tisztviselői kárából számosán kerültek ki, akik mint miniszterek, államtitkárok, egyetemi tanárok, képviselők, büszkeségei és erősségei a magyar közéletnek. Ezért tehát igen nagy érdeklődés előzte meg a törvényjavaslatot, amelyet gróf Bethlen István miniszterelnök nyújtott be a képviselőháznsk. A javaslat előadói tisztére dr. Dencz Ákos képviselőt kérte fel, aki azt a közgazdasági és közlekedésügyi bizottságunk igen látogatott, f. évi január hó 29 iki ülésében bő részletességgel, szakszerűen ismertette. A javaslatot a képviselőház plénuma február hó 1 én tárgyalta. Az igen érdekesnek ígérkező vitát dr. D<3dcz Ákos egy órás beszéde előzte meg, amelynek érdekes részeit a követ közökben emeljük ki: Történelmi visszapillantást vetett a hivatalos statisztika múltjára. Majd részletesebben ismertette 1848 és 1867 tői kezdve beállott közállapota kát és annak kapósán a hivatalos adatszolgáltatás működését. Megtud tűk abból, hogy Fenyes E ek volt az első felelős független magyar minisztérium belügyminisztériumában felállított statisztikai osztály vezetője, j akit az alkotmány helyreállítása után I Kelety Károly követett a kereske jesztése és a statisztikának a miniszter- elnök hatásköre alá rendelése. A főbb alapelvek indokait dr. Deccz Ákos előadó szakszerűen tételenkint kimutatta és külföldi példákkal is alátámasztotta. Majd azután a javaslatnak 25. szakaszát és annak indokait ismertette. Különösen kiemelte ezekben azokat a részeket, amelyek az adatszolgáltató statisztikai adatoknak titokban tartására vonatkoznak, továbbá azt, hogy az adatokat adózási célra felhasználni nem szabad, végül, hogy az egész statisztikai ssolgálat teljesen dijmentea s igy a közönséget semmiféle újabb teher a javaslat törvényerőre emelkedése után terhelni nem fogja. Elismerő szavakkal adózott a hazai tanítóság értékes adatgyűjtési alapmunkájának, amelyen nyugszik tudvalevőleg az egész statisztikai adatszolgáltatás értéke és jósága. Az elvont tárgykör dacára misein jellemzi jobban az előadó beszédét, mint az, hogy a képviselők igen nagy számban voltak jelen és figyelemmel hallgatták végig. Az előadót beszéde befejeztével pedig minden oldalról melegen üdvözölték. A vita továbbra is igen magas nívón mozgott. Az ellenzék vádját, amely a miniszterelnökség alá helyezését kritizálta, hatályosan védték ki a statisztikai hivatal művelői: Kenés Béla e. t. és Pogány Frigyes államtitkár képviselők. Igen nagy hatást váltott ki Kenés Bélának, a statisztikai szolgálat ellátásának az a gondolata, amelyet dr. Dénes Ákos előadói beszédében csak megerősíthetett s amelyben a kisebbségeknek nemzeti helyzetére utalt. Boldog békebeli bálok képét mu* tatta a február hó 1-én tartott nőegyleti bál. Nagyban emelték a bál iránti érdeklődést, valamint a bál fényét és sikerét a szebbnél szebb jelmezek, valamint a teremnek igen ügyes és ízléses díszítése, amelyben nagy dicséretre méltó tevékenységet fej tettek ki: Surgoth Aladárné, Kenózy Endréné és Micskó Zoltánná úrnők. A jelmezben megjelentek közül sikerült a következőket összeírni: Békássy Jolán indián nő, Boda Klotild pierette, dr. Bolgár Kálmánná keleti nő, Börzsöoyi Panni pierette, vitéz Bicskey Szilveszter torreádor, Dicenty Sári francia baba, Édler főhadnagy póp«, Haidekker Jánosné indián nő, Haidekker János zene bohóc, dr. Horváth Arpadné orosz nő, dr. Horváth Árpád orosz férfi, Hlatky Manci szitakötő, Janosits Böske albán nő, Kálmán Dóri tűs, dr. Kalmár Vilmosné cigaretta, Káldy Gyula maharadzsa, Kólber intéző zsoké, Kramer Jánosné pierette, dr. L^szler Alajosné dominó, Lauschmann Böske szivkirá'yoő, Mtkray Babi pierette, M*jor Manci Piroska, Mirth Sári ezüst pók, dr. O'ffy Lajosné pierette, Rdök Eteléné (Budapestről) spanyol nő, Riők Etele (Budapestről)4 maharadzsa, Somogyi Zoltánná (Sz'getvárról) pierette, Schneider Eiemérné bajazzó, Surgoth Aladárné meiseni figura, Schlegel Mici ördög, Schlegel O.tó mefistó, Se ockinger Baba pierette, Stetka Sári pierette, Spányi Edit Jolly Jooker, dr. Szilágyi Ernő bűvész, Tenzlinger I ns nefelejts, Vilcek Ernő barát, Virányi Rózsi dominó, Virányiné makk áss, Wal- lacher Magda pezsgőkirály, Wallacber György néger, Wallacher László tudós, Wochter Klári görl, Zöld Mártonná sárközi menyecske és még többen. A menetet vezette Rácz József rendőrfőtanácsos kosaras tót jelmezében, aki olyan derűt vitt a jelmezesek közé, példát adva igaz jókedvével a mai fiatalságnak, hogy hogyan kell szívből mulatni és mulattatni. Rács József még nem veterán táncrend^ és előtáncos kiváló hangulata átragadt az egész bálozó közönségre, úgy, hogy mindenki azzal távozott a késő hajnali órákban a nőegyleti mulatságról, hogy az egyike voltazidei farsang legsikerültebb báljának, úgy, hogy Kovacsné Nagy Lujza, >a Nőegylet lelkes aieinöknője dicsérendő delemügyi tárca fennhatósága alatt álló külön hivatal élén. Részletesen vázolta a hivatal kodifikációs szervezeti állapotát, mindazt a munkáját, amelyet a népmozgalom, közegészség- ügy, közlekedésügy, áruforgalom, hitelügy, közoktatásügy, jogszolgáltatás, választójog stb. terén kifejtett. Majd ismertette a statisztikai szolgálatnak a világháborúban és az azt követő időkbem szerepét és rámutatott annak nagy jelentőségére, amikor az egész világon mindenütt a gazdasági kérdések rendezése tolult előtérbe. Magyarországra azonkívül a békeszerződéseknek a nemzeti kisebbségekre vonatkozó rendelkezései, sőt még a szanálás is igen sok munkát róttak. A statisztikai szolgálat tehát nem maradhat meg abban a helyzetben, amelyben a kettős adatgyűjtés hátrányai fenyegethetik e fontos szol gálát ellátását. A javaslat főbb alapelvei az egész hivatalos statisztikának központi felügyelete és irányítása, évenkint az országgyűlés elé terjesztendő munka terv, az ellenőrző, véleményező országos statisztikai tanács,, az adatgyűjtés törvényes védelmének kitérEMII Szekszdrd—ToIname29el Miét Mila.
