Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-23 / 47. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 november 23. ▼ 18 havi részletre A vehet mindennemfl Philips ► Bioiékészüléket hangszóró, anódpótló és egyenirányítót. SOMMER BÉLA mechanikusnál Szekszárd, Garay-tér. Telefon 51. mertesse. A kormány — ngymond Simontsits, — kétszázmillió aranykorona jóvátételi összeg fizetését vállalta az 1943. évig terjedően és az ország ennek a kötelezettségének pontosén eleget is tett. Most aztán a keleti jóvátételi bizottság, amelynek kebelében a mi ellenségeink vannak többségben, azt követeli, hogy az 1943. éven tnl, az 1966. évig még mindig fizessünk jóvátételt és hogy még a mi fiaink és unokáink is az ő jármukba hajtsák a fejüket. A magyar kormány ez alkalommal is erős, gerinces magatartást tannsitott és a követelést visszautasította a kijelentésével) hogy az ország újabb megterheltetést vállalni nem hajlandó. Mivel a magyar kormány a keleti jóvátétel kérdésében szemben találja magát az összes ellenséges kormányokkal, szükséges, bogy a nép tö mören és egységesen álljon a kormány háta mögé és teljes erejével azonosítsa magát a kormány kijelentéseivel. Egy nép politikai érettségét mindig az mutatja, mennyire ismeri fel a külpolitikai kérdéseket és miképen kíván azok irányításába bele kapcsolódni. A vármegye közönsége kiváló politikai érzékéről tesz tanúbizonyságot, mikor a legtávolabbi vidékekről is összegyűlve, érdeklődik e fontos ügyről és imponáló számban megjelenve demonstrál az ellenség ellenünk tervezett merényletével szemben. Az éljenzajtól és a helyesléstől többször félbeszakított beszéd után Simontsits v. b. t. t, felolvasta az alábbi határozati javaslatot: A Szekszárdon 1929. évi november hő 20 án megtartott népggü lésnek Tolna vármegye egész területéről, politikai pártállásra való tekintet nélkül egybegyült közölt- sége, az ellen a felháborító terv ellen, hogy a területének és népességének egyharmadára lecsón- kilőtt ország lakossága jóvátételi követelések címén ismét újabb, még az 1943 ik éven túl is hordozandó további terhekkel sujtassék, a leghatározottabban tiltakozik és egyhangúlag meghozott határozatával a legnyomatékosabban felszólítja a m. klr. Kormányt arra, hogy eddigi elutasító álláspontja mellett szi lárdan kitartva, minden efféle kö vetélést a legmerevebben utasítson vissza, nemcsak azért, mert a magyar nemzet már azokat a terheket is roskadozva hordozza, amelyek a trianoni béke vér lázitó rendelkezéseiből hárulnak reá, de azért is, mert Európa békéjét elsősorban olyan váratlan fejlemények dönthetik veszélybe, amelyek a népek azon elkeseredéséből származnak, melyet az ilyen igazságtalan, egész nemzedékek életét és munkáját igába hajtő követelések támasztanak. A népgyülés közönsége nagy lelkesedéssel elfogadta a határozati javaslatot éB az elfogadás tényét báró Fiáth Tibor elnök enuncálta, aki egyúttal a határozati javaslatot táviratilag juttatta el gróf Bethlen István miniszterelnök höz. A népgyülés az elnök zárószavai után a legnagyobb rendben véget ért. Triebler Urna. Társadalmunk mozgó-filmjéből a halál ismét kimetszett egy megszokott, kedves, értékes alakot: Triebler Ilma elment, végleg eltávozott közülünk. Élete hosszú utjának végére ért, végére kellett érnie s immár megpihenhet. Még java éveiben idegenből kerülve hozzánk, egészen a mienk — a mi kicsinyeink és szegényeinké — lett és öregen és roskatagon is nemes kitartással rótta a göröngyös pályát, melyet magányos árvaságban dobogó, meleg leányszive jelölt ki részére. Az ő útja és munkájára is ráborult néha a kaján lekicsinylés köde, de a szeretet kézilámpásával keresztül világított azon s nyugodtan ballagott egyszerű, világos céljai felé: önzetlenül dolgozni, a terhesebb és kellemetlenebb munkarészt végezni a jótékonysági intézmények alkotó- és vezetőinek oldalán, szerényen meghúzódva azok dicsőségének árnyékában. A »Róm. Kath. Óvoda és Gyermekmenhelyt létesítését kiharcolt néhai Simontsits Bélánénak valósággal „jobb keze“ lett s mellette, majd utóda — báró Schell Józsefné szül. Sigray Klára grófnő — mellett, az ezen intézményt s a Bezerédj Pál által életre hivott j»Népkonyhátt fenntartó egyesület nél, annak megalakulása (1890.) óta, mint alelnöknő működött. Taggyüj- tés, adományok gyűjtése, az óvodai karácsonyfaünnepélyek és majálisok anyagi biztosítása, a népkonyha ebéd- kiosztásainak vezetése volt a munkaköre, melyet határtalan buzgósággal, a megyei gyűlésekre beözönlő uraknál néha rettegést, nem ritkán derűs mosolyt keltő, lelkes ambícióval látott ek: valósággal boldog volt, ha egy-egy előkelő, bőkezűbb urat „elcsípnie“ sikerült! A szekszárdi városházán bizonyára sohasem számították ki, hogy évente több száz pengőre rugó karácsonyi gyűjtéseivel — negyven év alatt — legalább 10—12.000 pengőnyi ruhát játékot, stb. juttatott a város legszegényebb gyermekeinek s hogy az egyre emelkedő forgalmú népkonyhában, a kedves nővérek segédletével, általa évente kiosztott, átlag 8—10.000 ebédadag — negyven év alatt — mintegy 4-00.000 szegényebéd költségei és fizikai munkájának a terhét vette le az erre első sorban hivatott város vállairó!! Ha ezt kiszámítják és meggondolják, talán megszerezték volna égbe röppent lelkének azt az ártatlan és a közegészségügyet semmiképen sem veszélyeztető örömet és (kivételes) szerény jutalmat, hogy közhasznú robotmunkában kiaszott s leforrasztott koporsóba zárt porhüvelye — a régi kórház szegényesen szűk és rideg hullakamrája helyett — legalább az általa annyira szeretett s oly hiven és önzetlenül szolgált óvodának az udvaráról indulhatott volna utolsó útjára 1 ? De Triebler Ilma szerepe nem merült ki ebben. Meleg és széleskörű barátságban a város számos úri családjával, több nemzedék zsenge gyermekéveit aranyozza be »Ilma néni« emléke, az önként vállalt „Mikulásszerepek“, az ő „pirostojás“ kosárkái, a karácsonyi, első áldozási, bér- málási, vizsga , iskolai ünnepélyek, első szavalási sikerek, stb. örömében való őszinte, lelkes, melegszívű osztakozása. Általában a szokványos barátságon messze tulmenőleg szerette a gyermekeket; az úri gyér- , mekszobák első, szellemi értéknyil- j vánulásainak nem volt szeretőbb, | megértőbb, buzgóbb hirdetője nála | és nem egy előkelő, fiatalabb úri- j ember, uriasszony sétál közöttünk, I ákinek »Ilma néni« által becézge- tett gyermek- és serdülőkorára emlékezünk. Ritkán láttuk (főleg régebben) szorgos kézimunka nélkül. Különös előszeretettel kötögette a kis tricotruhákat — baráti készségből — másoknak. Egyáltalában munkával, felügyelettel kisegíteni, ahol ennek szüksége merült fel (gyermekek vagy betegek körül) valósággal szenvedélye volt. Értékes, terhes szolgálatot vállalt a > Vörös Kereszti nél is; a háború alatt » Vörös Kereszt-kórházunk- bánt négy éven át, a konyha felügyeletét látta el. Kötelességérzete az önként' s mindig önzetlenül vállalt feladatokkal szemben nem ismert határokat. Hányszor láttuk — már hanyatló éveiben, agg korában is — sárban, hóban, esőben lankadatlan buzgósággal járni a > gyűjtést keserves, gyakran bántó elutasításokkal fűszerezett útjait, vagy eljárni valamely megbízásban, amire felkérték ? I Utolsó betegségét — végzetesre fordult meghűlését — is a gondozására bízott sírok körül szerezte s kórházba szállítása, halála napján a november hó 2Ö iki, vármegyei közgyűlés képezte fő gondját, bogy annak alkalmából az óvoda karácsonyfájára adományokat gyüjthessen. Volt része elismerésben is: háborús tevékenységét a > Vörös Kereszti hadiékitményes, másodosztályú, ezüst díszjelvényével jutalmazták ; az egye sülét folyó évi közgyűlésén pedig Szévald Oszkár alispán nagyobb szabású beszédben méltatta az akkor már visszavonulni óhajtó alelnöknő gazdag érdemeit s őt (egy alelnöknői coadjutrix választásával) visszamaradásra is bírta. Most végre megkapta a végső, legfőbb kitüntetést: a nagy sárga fa- keresztet, a közhasznú munkás élet hadiékitményével — a társadalom szeretetével — díszítve, melyen a kegyeletes emlékezés aranybetüi ragyognak ! —n. Fülemile és a veréb. Énekel a fülemile, Mert érzéssel tele szive. S elrejtőzik, mikor dalol, Zengve sűrű bokor alól. Nótához nem ért a veréb, Mert főgondja tömni begyét. S uccahosszat kicsipogja, Hogy üres a kicsi gyomra. Egér és elefánt. Csöppségét az egérnek Szemére fel ne hányd: Parányországban ő is Hatalmas elefánt. S az elefánt hatalma Némelykor mit sem ér: Kijátssza könnyen azt egy Furfangos kis egér. Nagyok útja. Mikor a Nap pályáján útrakél, A gáncsolok nyomon kisérgetik; Hideg, meleg van, esik, fáj a szél: Sohase jó, sohase szép nékik! De mosolyog a Nap a fecsegőkre S a maga nagy útján csak megy előre. Harag. Vészes vizár a harag sziveden, Nyár vad viharja hozza hirtelen : Kis ért megduzzaszt, partot tépeget, Vetést legázol, elánt réteket; Rohan Rémként, a hátán a Halál, Nyomán feldúlt csatatér a határ. S emerre zúg a sebes áradat, Ott még sokáig seb és sár marad. SZAMOLÁNYl GYULA. □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ ANGOL úri divatszöveteim az őszi és téli idényre megérkeztek, melyekből szolid árak mellett készítek zakó- és alkalmi öltönyöket, felöltöket és télikabátokat SfiPSZKV HÍIDOR FÉRFISZABÓ 31 SZEKSZÁRD, SZENT ISTVÁN-TÉR. Hozott anyagok feldolgozását Is vállalom. □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ H bűrokoíizmus ellen. Dr. Orffy Imre a szekszárdi kerület országgyűlési képviselője folyó hó 13-án az Egységes Pártban nagy jelentőségű előadást tartott, hogy miként lehetne közigazgatásunkból a bürokráciát kikapcsolni. A mai tarthatatlan helyzetben igen nagy jelentőségű volt dr. őrffy Imrének előadása, amely szakszerűségénél, ob- jektiv kritikájánál fogva nagy tetszést váltott ki a megjelenteknél, akik között nemcsak országgyűlési képviselők voltak, hanem az állami fontosabb szervek vezetői is. Reméljük, hogy ezen nagy horderejű kérdés dr. őrffy Imre előadása nyomán nemsokára a minisztertanácsot is élénken foglalkoztatni fogja. Közhivatalok ügyrendjének reformja, a hatáskörök átszervezése, decentralizáció, törvények és jogforrások átdolgozása, továbbá személyi kérdések, a protekció és szelekció, végül a továbbképzés problémái domborodnak ki őrffy előadásában. Dr. őrffy Imre előadásában nem törekedett arra, hogy elméleti és történelmi szempontból adjon teljes képet, hanem főként gyakorlati szempontból és azok közül is elsősorban a keresztülvitel és a megvalósítás kérdésével foglalkozott s vigyázott arra, hogy az előadás anyagát megfelelő rendszerességgel terjessze hallgatói elé, Nemcsak a közigazgatás, de a gazdasági termelés terén is sokan vannak, akik szociális szempontokra hivatkozva, a közigazgatás és termelés racionálisa elől szeretnének kitérni, pedig e kérdéssel szembe kell nézni és annak elhallgatása ép úgy a közigazgatási, mint a gazdasági termelés terén a csődhöz vezetnek, amely feltétlenül rosszabb, mintha végrehajtott változtatásokkal egy részleges krízis teremtődnék a munkakeresők között. A köztisztviselői kérdéseknél a racionálás folytán az odiózus B. listás rendszer végleges elejtésére számit és hiszi, hogy a jó tisztviselők, akikre súlyos béklyóként nehezedik a közigazgatás rendszertelensége és bürokratizmusa, maguk is segitenek e nagy munka megoldásán. A legsürgősebb tennivalónak az általános egységes közhivatali ügyrend kiadását tekinti, ezzel egyidő- ben hozzá kell fogni a központi hatóságok revíziójához, mentesíteni kell a központi hivatalokat konkrét ügyek elintézésétől és egy egészséges hatáskörű decentralizációzással kell az ügyek elintézését gyorsabbá és alaposabbá tenni. Meg kell kezdeni az anyagi jogszabályoknak reformját is. A XIX. század adminisztráló állama helyébe a szociális állam lépett, vissza kell fejleszteni az állami tevékenységet, s a magánosokra és a társadalomra kell bizonyos ügyeknek elintézését bízni, mert azt jól elláthatják. Vissza kell tehát fejleszteni az állami hatáskört és annak során a hivatalok egy részét össze kell vonni. A jogorvoslatokat kisebb ügyekben redukálni kell. Bőséges adatokkal illusztrálta az
