Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-02 / 5. szám
1929 február 2. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 7 EEVENFB ÉS SPORT A módszer. Irts: dr. Bujdos János. (Folytatás.) Aztán mégis megpróbálja a lehetőség lakatját nyitógatni. ő is a ka toiiasága idejéből kezd mesélni. 8oI vány arcának redői .közt legalább ótvfen óv óta elhallgatott panasa árnyéka . imbolyóg. — Én meg gyalogosan szolgáltam, — kezdi a történetet. — Vót egy kis káplárunk. Csak olyan hitvány legényke, hogy a fél- karommal a derekamra csavarhattam volna. Tél vót. Kint egsecárostatott V velünk a kaszárnya udvarán. Hej, kutya-hideg üdő vót! Ilyen tiszta vót az ég, mint ma. így sütött a nap, punt ma. Hanem hideg vót, de olyan hideg, bogy még a keztyüt is föl szabad vót huzni. A másik öreg egy szemrebbenéssel adja tudtul, hogy emlékszik 6 arra a cudar, hid^g esztendőre. — Azt komendórozza egyszer a I káplár,hogy „előre arc!“ „vigyázz!“ I Álltunk is mink olyan keményen vigyázz-ban, mint a cövek. Hanem a füleimet, mintha kutyák rágták volna, úgy metélte a száraz hideg. Í Egy leejtett pillantással tanácsot ft kér perdült orrú bakkancsaitól, hogy V folytassa e a panaszt. Mert panasz I ' akar lenni, azt már látom. — Nem voltam puha legény, de azért csak nagyon faztak a füleim... Harsány nótaszó szakítja felbe az öreget. Ismét az országút felé fordulunk. Hosszú leventeoszlop közele- I dik, vidám nótaszóra lépnek. Száz legény hangját harsogja túl érces tenorjával oktatójuk: Bozonits Sándor. Néptanító. Született népnevelő, aki az iskolán kívül, ha nem leventéket oktat, akkor biztosan színdarabot rendez. De neki tanitani kell. Erre született. Éppen előttünk harsog vezényszava: — Szakasz állj! Mint egy ember, úgy állnak meg a fiuk. Feszes „vigyázz“ állásban. Megelégedetten csillognak Bozonits oktatónak ábrándos kék szemei, de ami ebben a pillanatban történt, attól majdnem az egész leventeszakasz a ■ föld alá sülyedt szégyenletében. Amint ugyanis a vezényszóra szinte egyetlen koppanásban ütődtek össze Í a cipősarkok, az első sorban a ne- J gyedik levente belekiáltott csak úgy Í vaktában a levegőbe egy harsány „jóreggelt“. Az egész leventeszakasz megszé- gyenülten, halálos csendben állt. Az öreg gazda is rosszalólag csóválta a I -®jót, csak az öreg cbőbz tüskés áb- 1 rázatára van kiírva, hogy meséjét ji már nem a panasz jegyében fogja V tovább mondani. Azután, mintha egy titkos ventillátor kavarta volna fel összes érzéseit, egy dühös lépést tesz a bűnös levente irányában, majd hir- I télén ferdén a földbe szúrja a fokosI nyelet s nekidülleszti a mellét. Talán így akarja biztosítani magát, hogy I neki ne szaladjon a meggondolatlan I fiúnak. — Pihenj ! — Ki volt az ? — hangzik az ok taténak vezényszava és kérdése. ■ Halálos csend. Nem jelentkezik I senki. A tettes lapul legjobban. Az öreg csősz szemében kaján lángok lobognak. Úgy néz a rakoncátlan leventére, mint az óriáskígyó az alvó nyulra. A vadmacskabajusz előre hátra, fel-le rángatózik indulatos arcán. Állkapcsai úgy mozognak, mintha szalonnabőrkét rágna. Melle szinte zihál. Kihúzza magát és úgy markolásssa a fokosnyélnek boldogabbik végét két kézzel. — Hej, ha az a fokosnyél mosta becsület szolgálatába állhatna?! De hamar kiderülne a „tényállás“ ? 1 — No meg arra az ötvenévelőtti tényállásra is egy kis flastrom lenne. A leventeszakasz már messze kanyarog a sárguló akácfák alatt, mikor megszólal az öreg csősz: — Letagatta magát . . . Rongy ember lesz belőle. — Az. — H»gyja jóvá az öreg gazda, kimondhatatlan megvetéssel. Azután, mintha az egész bántó je lenet tíz évvel azelőtt történt volna, közömbös hangon fo'ytatja az öreg csősz a megkezdett mesét. A szeme tükrözéséből látni, hogy már győztesnek érzi magát. Az ő tanúja ez a lejátszódott jelenet is. Majd mindjárt megmutatja az ő története, hogyan I kellett volna elbánni azzal a meg. gondolatién leventével. — ... Hát amint ott állunk a kriminális hidegben a kaszárnya udvarán, érzem ám, hogy no, most mind járt lepotyognak a füleim. Gondútam, üsse vess észre a káplár, mert ott áll a sor elejin. Odakaptam a fülemhöz, de csak éppen egy minutára. — No, hálá Isten, mondok, nem vett éssre a káplár. — Csakhogy, mikorra ezt így el- gondútam, má ott is állt előttem. Három lépésnyire, szembe. Nem sióit, csak nézett rám, mint a veszett bors. Forgott ám velem a világ! Mi lesz most ?! Kurtavas, vagy áristom ? Tuggya fránya?! — Hát ecoer csak lép ám felém nagy lassan egyet. De akkor már kék meg vörös volt a képe a méregtől. Astán csak kibugyant a szájából a szó: — Hát gyönge virágszál!! Azt a J kendnek a mindenféle ............Hú, I de csúnyán elkáromkotta magát 1! — Hát kend ugy-e otthon a falujában kánikula közepén is fűtött szobában táncolt a bíró lányával??! Most látom, hogy az öreg most ir „kaptákban“ áll, pedig ötvenesaten- dős dolgot mesél el. Egészen bizalmasra lágyul a hangja. Már sógoromnak szólítja az öreg gazdát. — Tuggya, sógorom, amennyi csillagot én akkor láttam ...??! 1 Utólag is kezdem sajnálni az öreget: miért is haptákoltatta meg annyira az a fránya káplár, hogy világos nappal is csillagokat látott?! — Tuggya, sógorom,... ilyen fényes nappal volt, mint most elf Már lendül is a fokos az ég felé, mint egy fordított üstökös, mutatja, milyen fényes nappal volt akkor. — Mégis úgy láttam, hogy az égem rettenetes sok Göncölszekér forog, aztán minden keréknél ül három Pias- tyuk............úgy vágott pofon 1! Va lami nagy megkönnyebbülés szakadt fel az öreg csősz melléből. Mintha gyónt volna. De azért az ellenvéleményét elmondta. így. Finoman. Diplomatikusan. — Más most a módszer . . . egészen más. Mosolyogja az öreg gazda. De azért mintha egy kicsit igazat adna öreg társának is, hozzá teszi: — Hát mindent a maga ideji- ben . .. módjával. — Nono, hát issen nem mondom, hogy mindig . . . De néha mégis úgy kívánja a sornak a mije ..... így fejezi be az öreg csősz. Minthogy a két öreg igy szépen összeegyeztette a „módszer“ re vonatkozó álláspontját, barátságosan el- paroláztunk: — No, Isten.áldjon meg mindnyájonkat l (Vége.) — A „Fekete lovas“ propaganda- előadása a leventék részére. A le vente vezetőség megállapodást létesített B*dó Béla színigazgatóval, hogy a színtársulat február hó 10 én délelőtt 9 órai kezdettel, különösen a Szekszárd környékbeli németajkú leventék részére, Hercseg Ferenc „Fekete lovaB“-át adja elő. Szévald Oszkár alispán, mint a vármegyei testnevelési bizottság elnöke felhívást intézett az illetékes fősso'ga- birákhos, hassanak oda, hogy ezt a darabot, amelyben Herczeg Ferenc oly gyönyörűen domborította ki a svábságnak a magyar hazához való törhetetlen hűségét, a német anyanyelvű leventék közül minél számosabban nézzék végig. A beutazók részére a vasúti kedvezményt is ki- eszközli a rendezőség. — Leventék búcsúztatása Simon- majorban. Folyó hó 20 án búcsúztatta el Simonmajor község Levente Egyesülete a leventeköteles korból kilépő leventéit szép ünnepség keretében. 'A búcsúztatóéi ünnepélyen megjelentek Simoumajor község ősz- -szes leventéi aféoktató vezetése alatt. Ott volt a szép számú s lelkes hallgatóság között minden levente hozzátartozója. Az ünnepélyt, mely a fácánkerti iskolában tartatott meg, a Himnusz eléneklése nyitotta meg. Utánua a főoktató hazafias, szép beszéddel búcsúzott távozó leventéitől s emléklapot nyújtott át nekik. A távozó leventék legöregebbje mondott ésután köszönetét mindnyájuk névé-, ben s Ígéretet tett, hogy „öreg“ leSzekszárdi m. kir. államépitészeti hivatal. 146—1929. A. Versenytárgyalási hirdetmény. Decs tolnamegyei községben 2 tantermes és I tanítói lakáaos tanyai iekola építési munkái végrehajtásának biztosítása céljából alulirt hivatal versenytárgyalást hirdet. Ajánlatok csakis az összes munkálatok végrehajtására tehetők. Az előirt tervtől eltérő más tervezetekre vonatkozó ajánlatok figyelembe nem vétetnek. A versenyezni óhajtók felhivatnak, hogy „Ajánlat a decsi tanyai iskola építési munkáira“ felírással ellátott, pecsétes lezárt borítékba helye zett ajánlataikat 1929. évi február hó 28-án délután 2 Óráig a decsi községház főjegyzői irodájában közvetlenül, vagy posta utján nyújtsák be. Az ajánlat az előirt ajánlati minta és ajánlati költségvetés felhasználásával teendő. Az ajánlati költségvetésbe a végösszegeket nemcsak számokkal, hanem betűvel is be kell írni. Az ajánlathoz az ajánlati végösszeg 2%>át kitevő bánatpénznek letételéről szóló nyugta, vagy annak közjegyzőileg hitelesített másolata« csatolandó. Ezt a 2°/o-ot a nyertes vállalkozó tartozik a szerződés meg kötésekor 5 °/o ra kiegészíteni. Azok az ajánlattevők, kik a munkálatok teljesítésére törvényes ké pesitéssel nem bírnak, kötelesek ajánlatukban képesítéssel bíró megbízottat megnevezni. Az építkezés f. évi augusztus hó 15 ig befejezendő és átadandó Ezen határidő túllépése esetén minden napra tartozik vállalkozó építtető javára a vállalati összeg 0.2 °/o át megtéríteni. Azok az ajánlattevők, akik az alulirt államépitészeti hivatal felügyelete alatt munkát még nem végeztek és előtte ismeretlenek, tartoznak az illetékes kereskedelmi és iparkamara bizonylatával megbízhatóságukat igazolni. Az ajánlatok a decsi községi főjegyzői iroda helyiségében 1929. évi február hő 28-án délután V«3 órakor fognak felbontatni, ahol az ajánlattevők, vagy képviselőik jelen lehetnek. Építtető fentartja magának azt a jogot, hogy a szekszárdi m. kir. államépitészeti hivatallal együttesen az ajánlatok közül szabadon válasz- szón, esetleg egyiket se fogadja el. A munkát elnyerő vállalkozó tartozik az építési tervek és költség- vetés elkészítéséért kifizetett 1000.— pengőt, azaz egyezer pengőt az építtető községnek visszatéríteni. A tervek és feltételek a szekszárdi m. kir. államépitészeti hivatalnál a hivatalos órák alatt megtekinthetők és ott az esetleg szükséges félvilágositások is kikérhetők. Ugyanott az ajánlati minta díjtalanul, az ajánlattevő által ártételekkel kitöltendő ajánlati költségvetés 8 pengőért megszerezhető. Az ajánlattevők ajánlataikkal a versenytárgyalás napjától számítva 30 napig maradnak kötelezettségben. Szekszárd, 1929. évi január hó 29. 126 A szekszárdi m. kir. államépitészeti hivatal.
