Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-10-19 / 42. szám

1929 október 19. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 Legkiválóbb minőségű Világ 1 hírű Kötött-szövött Hölzv és lánvka j „ITH" nyulszörkalapok Líciumán cipők Pulóverek Mellények Harisnyák TÉLI | KABÁTOK I PIRNITZER JÓZSEF ^^^J^^ÁRUHÁZÁBAM^ZEKSZÁRDO^ megszokta azt, hogy vásárláskor a neki megtetsző áruért meg kell adnia azt az árat, amelyet a kereskedő kér. És megvolt ebben az előnye úgy a vevőnek, mint az eladónak. Hiszen a vevőnek nem kellett tartania attól, bogy esetleges tájékozatlanságát ki* aknázza a jószemtt kereskedő, az ügyes segéd, aki néhány váltott szó után már tisztában van azzal, hogy jómodoru, szerényebb fellépésű, félén- kebb természetű vevővel áll szem­ben, akitől nagyobb árat lehet kérni és kicsikarni. De vannak vásárlók, akik művészei az alkuvásnak, ezek­kel szemben pedig a legügyesebb kereskedő is hátrányban van, ha nem akarja, hogy a vevő vásárlás nélkül távozzék. Mit szül ez az állapot ? Azt, hogy ily körülmények között az a magá­ban véve szép foglalkozás: üzletben állani, eredményesen dolgozni, a világ elé tárni mindazt a szépet és jót és hasznosat, amit az emberi kéz és szellem alkot — áldatlan, undorító hajszává válik, mely ideget öl, időt rabol, s végeredményben a kereske­dőt megfosztja fáradozásának anyagi és erkölcsi eredményeitől, a vevőt pedig bizalmatlanná teszi még akkor is, ha jókora összeget sikerült leal­kudnia, mert mindig megmarad benne a gyanú, hogy még többet is leal­kudhatott volna. Tud*e ily körűimé nyék között a kereskedő szilárd ala­pon kalkulálni ? Tud e számot vetni azzal, hogy ilymódon keservesen el­ért forgalma annyi becsületes hasz­not hozott a számára, amelyből a maga polgári létfentartását és súlyos kötelezettségeit fedezheti ? Csúnya játékot idéz fel ez az állapot, azt a játékot, hogy az egyik kevésbé al­kudozó vevőn kell behozni a keres­kedőnek azt, amit a másik jobban alkudozó vevőnél, a minimálisnál is csekélyebb haszna folytán, ráfizet. Ez azonban a züllés útja, minden nemes kereskedői tradíció lábbal- taposása. A háború hatása itt is érvényesí­tette a maga rombolását. A nyomo­rúság éveiben az áruhiány, az áru után való hajsza lerombolta a szi­gorúan szabott árak védősáncait, amelyek a kereskedőnek, és a vá­sárlóközönségnek egyaránt oltalmat nyújtott. És az alkudozás mérges gázai ellepték a boltokat. Semminek sem volt szabott ára, a közönség egyre mohóbban alkudozott, a keres­kedő védekezett, ahogy tudott, és jóformán ez a helyzet ma is, ami­kor az áldatlan kereseti viszonyok a közönség vásárlóképességét úgy­szólván a minimumra szorítják le. Az OMEE állandóan kongatja a vészharangot: vissza kell állítani in­tézményesen a szigorúan szabott árak rendszerét, mert hovatovább elsorvad a detailkereskedelem a nemtelen ver­senyben. Vissza kell állítani a szi­gorúan szabott árak rendszerét, visz- sza kell szerezni a vásárlóközönség bizalmát. Ma már olyan mélypontra jutott az üzletekben az alkudozás anyagi és erkölcsi rombolása, hogy a kereskedelem komoly közvélemé­nye ennek az állapotnak sürgős or­voslását látja szükségesnek. Meg­mozdult a főváros és megmozdult a vidék kereskedelme. Sorban tartják értekezleteiket az OMKE-ben a szak­mák vezető cégei, hogy összefogva megállapítsák a módokat és eszközö két, amelyekkel visszaállíthatják az eladásnak, a közönség kiszolgálásá­nak azt a rendjét, amely a szigorúan szabott árakon alapulva egyaránt szolgálja a kereskedő és vásárló- közönség érdekét. Ezzel oly gyógyu­lási folyamat indul meg, amelynek | áldásos eredménye nem maradhat el. zászlót avat, mert érzi, hogy nagy jelentő­ségű szellemi munkájához, amellyel nemzet- alkotó és társadalmat építő munkából részt kíván, szimbólum kell. Amidőn ezen zászló előtt, amely az intézet tanártestületének és ifjúságának hazafias érzését, az ideálok iránti lelkesedését, kulturvágyát és abba való ki­tartását jelzi, gróf Klebelsberg miniszter és a maga nevében fejet hajt, szívből üdvözli a zászló alá tömórülteket és kívánja, hogy e szimbólum vezesse őket a nemzet boldo­gulásához. A lelkesen megtapsolt beszéd után Tolnavármegye képviseletében szent- andráai Szévald Oszkár alispán he­lyezte el a zászlószeget és mondotta a következőket. Minden zászlóbontás azt jelenti, hogy akik, a zászló alá csoportosulnak, elég erősnek érzik magukat, hogy felemelt fővel, nyílt tekintettel és bátor szivvel kövessék azt a célt, amelyet maguk elé tűztek. Minden magyar ifjúnak az anyatejjel kell magába szívni az Istenbe vetett hitet, a mélységes bizó hazaszeretetet és önfeláldozásra kész hűséget. A semmi akadálytól vissza nem riadó akaratnak és komoly munkának páro­sulni kell az egyetértéssel és összetartással, mert ezek adják azt a hatalmas erőt, azt a nagy segítséget, amelyre a mi szegény ha­zánknak oly nagy szüksége van. Az uj életet fakasztó friss erőt a haza az ifjúságtól várja. Hassa tehát minden nemes törekvését át az ifjúságnak a keresztény felebaráti# szeretet, amely nem érzelgős, de férfiasán' erős és amely komoly munkát, törekvést, önfegyel- mezést parancsol.! Az alispán nagy hatást keltő be* széde után Szekszárd város közön­sége nevében vitéz Vendel István polgármester szólott ób verte be a zászlószeget. Vázolván az iskola történetét, megígérte, hogy minden lehetőt el fog követni, hogy az iskolának mielőbb hajléka legyen. Nap­jainkban érezzük legjobban, mondotta, hogy mezőgazdaságra utalt országunkban mily nagy fontossággal bír az ipar és kereskede­lem. A ma felavatott zászló alá sereglett ifjú­ságot ez az intézet a magyar ipar és keres­kedelem számára nevelje, az ifjúság pedig elszánt akarással tanuljon és mindig gon­doljon arra, hogy a békeszerződéssel lesze- gényitett iparunkat és kereskedelmünket csak szívós munka teheti ismét virágzóvá. A ma­gyar iparra és kereskedelemre rakott bilin­cseket a magyar kereskedő műveltsége és a magyar iparos öntudatos áldozatos munkája rázhatja le, A nagyhatású beszéd után az egyes vallásfelekezetek lelkészei, a Test nevelési Bizottság, a Vitézi Szék, az egyes hivatalok, iskolák és testületek vezetői helyezték el jelmondat kísé­retében a zászlószeget. A szegek beverése után dr. deési Daday Dezső vette át a zászlót, hálás köszönetét mondván özv. Bezerédj Pálné nemes adományáért, azon foga­dalommal, hogy a zászló alatt a nagy Bezerédj István magasztos szellemé­ben fogják vezetni az ifjúságot a Nagymagyarország visszaszerzésére irányuló munkában. Ezután átadta a zászlót az iskola ifjúságának azzal, hogy magasan lobogtatva, izzó hazafi- sággal haladjon nyomában, magyar hittel, bizakodó reménységgel és egy­mást megértő testvéri szeretettel. Csiráky László vette át az ifjúság nevében a zászlót, azzal a fogada­lommal, hogy élő hittel az Isten iránt, élő reménységgel nemzetünk | jobb jövője iránt és élő szeretettel I egymás iránt, veszik át a zászlót, { hogy ezen erényekre mint tartó pil- I lérekre felépíthessék a visszaszerzett A szekszárdi áll. felső kereskedelmi Iskola zászláauatása. A Bezerédj Istvánról elnevezett szekszárdi m. kir. állami* fiú felső kereskedelmi iskola az Özv. Bezerédj Pálné által adományozott diszzászló- ját f. évi október hó 13. és 16. nap­ján avatta fel nagy és előkelő kö­zönség jelenlétében. Október 13-án, ragyogó vasárnapi délelőttön az intézet r. kath. tanuló- ifjúsága vonult fel a zászló alatt a fél 9 órai szentmisére a belvárosi róm. kath. plébánia-templomba, ahol Kiss Lajos apátplébános gyönyörű s az avatáshoz alkalmazkodó szent- ige magyarázata keretében méltatta az elsőízben az Isten házába elhozott zászló fontosságát s rámutatott azokra a kötelezettségekre, amelyek a hit­vallásos iQuságot a magyar hazához való hűsége mellett a zászló magasz­tos eszményében megtestesülő ideák betöltésére kötelezik el. A Himnusz magasztos akkordjai méltó keretet adtak az ünnepségnek. Ezután a református templomban mutatta be a zászlót az iskola s itt Tóth Lajos ref. lelkész magasztos szárnyalásu áldó beszédében hívta fel az ifjúság figyelmét a zászlóhoz való törhetetlen ragaszkodásra s arra, hogy a zászló alatt Istennel a hazáért és tudományért hozzák meg áldoza­tukat. Az evangélikus templomban Németh Gyula lelkész áldó szavai harmatoz- tak a zászló makulátlan fehér selymén s a nagyszámú ünneplő közönség és a tanulóifjúság magasztos hangulat­ban hallgatta meg az avató éB meg­áldó imádságot. Az izraelita templomban a Magyar Hiszekegy zsolozsmájának elhang­zása után dr. Rubinstein Mátyás fő rabbi magasszárnyalásu avató beszéde és áldást könyörgő imája ragadta magával az ünneplőket s a Himnusz eléneklésével ért véget itt az egyházi szertartás. A zászlófelavatás további része október 16^án a városháza disztermé ben folyt le, hová az egész iskola tanulóifjúsága, tanári vezetés mellett, a már egyházilag megáldott zászló alatt vonult fel. Az ünnepség a Szekszárdi Dalárda énekével kezdődött. Németh Gyula karnagy vezetésével a „Hiszekegyet“ énekelték igen jó összetanulással. Az ének után dr. deési Daday Dezső, az iskola igazgatója tartott ünnepi beszé­det, melyben az alábbiakat mondotta: Gondolatai e percben a 100 év előtti időkbe szállnak vissza, a magyar nemzet 1000 éves történetének reneszánszába. A jelen szomorú helyzetében örömmel időzik a múlt I dicsőségének emlékeinél. A hazaszeretet oltáránál a visszaemlékezés szent lángjait Bezerédj István nagy alakja felé fordítja, I aki lelkének egész hevével, szivének minden érzésével hazájának előbbrevitelét szolgálta. Bezerédjnek halhatatlan alkotásai Tolna­megyéből indultak ki és igy méltó volt az, hogy a kultuszkormány a felső kereskedelmi iskola elnevezésénél Bezerédj István nevét választotta és ezzel mintegy kijelölte, hogy az iskola Bezerédj magasztos szellemében nevelje a magyar ifjúságot. Az iskolából oly nemzedéknek kell kikerülni, amely vallásos, öntudatos, céltudatos, átgondolt és magyar, hogy minden ifjú át tudja érezni, hogy ő a jövendő Nagymagyarország visszahóditására hivatott katonája a megcsonkított, földre- tepert hazának. A hazaszeretetre való nevelés nemzeti fennmaradásunknak egyetlen szilárd alapja és ennek a nevelésnek egyik legerő­sebb tényezője a nemzeti zászló kultusza. A Bezerédj Pálné őnagyméltósága által adományozott zászló az iskolánál kettős célt szolgál. Szolgálja elsősorban a hazafias érzés fenséges ideáját és jelenti a hosszú kálvárián át Trianon Golgotájáig korbácsolt és meg­feszített magyar igazság feltámadását, jelenti élniakarásunkat és elszakított testvéreinkhez való hűséges ragaszkodásunkat és végül a szebb és boldogabb magyar jövőt. Szolgálja másodszor e lobogó Bezerédj István kul­tuszát. Nemes életének minden mozzanata egy-egy mementó arra, hogy hogyan kell élni a hazáért és hogy kell szeretni ezt a megszentelt földet. A zászló — mondotta — drága kincsünk lesz, ennek a zászlónak röp­ködő hófehér selyme, angyalos címere szent szárnyalással emel mindenkor a hazafiság fenséges magaslatára. Beszéde végén üdvözölte a zászlóanya képviseletében megjelent dr. Pápé Dénesnét, Klebelsberg miniszter képviseletében meg­jelent Jankó Ágoston főispánt, Szévald Oszkár alispánt és vitéz Vendel István pol­gármestert, valamint az iskolának megjelent összes barátait. A nagy tetszést kiváltó ünnepi beszéd után özv. Bezerédj Pálné zászlóanya képviseletében, — aki a családban beállott gyász miatt nem jelenhetett meg az ünnepségen, — özv. dr. Pápé DéneBné kerek szép beszéd kíséretében átadta az értékes zászlót (amelynek egyik oldalán az angyalos Nagymagyarország, a másik oldalán pedig a trianoni Magyaror­szág van) felkötötte „A haza minden előtt!“ jeligés szalagot és beverte az első záBzlószeget e szavakkal?:1 Legyen ez a zászló az igaz magyar hazafi- ságnak és tudománynak szimbóluma, a szebb és boldogabb magyar jövőnek záloga. Ve­zesse az ifjúságot mindenkor azokon az uta­kon, amelyeken a nagy Bezerédj István éle­tének nemes példája a vezér. SziverBéla, az intézet volt nővén déke Bodnár Istvánnak lapunk mai számában közölt alkalmi ódáját adta elő igen jó orgánummal és mély átér- zéssel. A Szekszárdi Dalárda énekelte ezután Révffy Gézának „Föl a zászlót“ cimü lelkes dalát. A vallás- és köz oktatásügyi miniszter képviseletében Jankó Ágoston, Tolnavármegye főis­pánja beszéd kíséretében a miniszter zászlószegét helyezte el, mondván: Eredetileg háborús jelvény volt a zászló, ma a tömörülésnek és erők egyesítésének jelképe, A nagy Bezerédj nevét viselő iskola

Next

/
Thumbnails
Contents