Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-12 / 41. szám
Egyes szám ára 30 fillér. XI. évfolyam. Szekszárd, 1929 október 12. 41. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét - illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. népies sozdosMiíko. Ä gazdasági élet mai súlyos helyzetében a kormánynak elodázhatatlan kötelessége a gazdaságpolitikai cselekvés terére lépni, mert a tények világosan mutatják, hogy a magán- tevékenység, a társadalom gazdasági ereje nem képes elvégezni a termelés talpraállitását. A gazdák és iparosok kétségtelenül jogos panaszaikkal olyan cselekvő gazdasági politikára kényszerítik az államot, amely nélkül a termelő munka gyümölcse hovatovább kétségessé válik, A legutóbbi minisztertanács határozatai igazolják, hogy a kormány, tudatában van kötelességének és annak is, hogy a követendő gazdaság- politika milyen legyen. Nem lehet más, mint népies. Ez annyit jelent, hogy a kormánynak segítést és támogatást kell nyújtania a kisemberek, a termelők és fogyasztók legszélesebb rétegeinek. — Ennek a népies, demokratikus gazdaságpolitikának láncszemei azok az intézkedések, amelyek megtételét a minisztertanács elhatározta. Először is a vidéken elharapódzó gabonauzsora megfékezése érdekében határozta el magát a kormány erélyes cselekvésre. Ugyanis azokon a vidéki piacokon, ahol a gazda a gabonájáért csak olyan kicsiny árat kap, amely nem felel meg a tőzsdei árjegyzésnek, a kormány önmaga fog bevásárlásokat eszközöltetni, amelyek révén a termelő a mindenkori árjegyzéseknek megfelelő árat fogja megkapni. — A jövőre nézve pedig a földmivelésügyi miniszter gondoskodni fog megfelelő összegű olcsó zöldhitelről, nehogy az üzérek a gazdák kárára kihasználhassák ezek pénzbeli megBzornltságát. Igen fontos e tekintetben az is, hogy a vidéken már a közel jövőben közraktárak fognak létesülni, amelyekben a gazda gabonáját beraktározhatja, és arra megfelelő pénzbeli előleget fog igénybevehetni és ezzel bevárhatja majd azt az időpontot, amikor gabonáját a legkedvezőbben értékesítheti. De a felburjánzó hűeluzsora ellen is erélyes intézkedéseket fog tenni a kormány, nehogy tovább fenmarad- hasson az a szégyenteljes állapot, hogy a gazdaközönség 16—18 százalékos kamatot legyen kénytelen fizetni az igénybevett hitelpénzekért. A vidéki hitelszervezet bekapcsolásával szándékozik a kormány szigorú ellenőrzéssel lehetetlenné tenni, hogy a sok kölcsönközvetitő tényező felesleges beiktatása és a közvetítő haszon az indokolt mértéknél nagyobb arányban drágítsa a hitelt. A kormány népies gazdaságpolitikájának egyik hathatós eszköze lesz a vámok revíziója, amelynek az a rendeltetése, hogy úgy a mezőgazdasági termelőknek, mint általábanvéve a fogyasztóknak olcsóbbá tegye a jelenleg drága iparcikkeket. Mindazokban az ipari cikkekben, amelyek a mezőgazdasági üzem és munka anyagául valamint eszközeiül szolgálnak, a vámok árdrágító hatását, a vámreviziót csökkenteni fogja, anélkül, hogy ezzel a honi ipar védelmének jogos szempontjai csorbát szenvednének. A termékek értékesitésének megkönnyítése, a gabona- és állatárak lehetséges feljavítása, a dolgozó- és fogyasztó népmilliók keresetének növelése és viszont megélhetésének olcsóbbá tétele, szóval a megélhetés javítása, a küzdő gazda és iparos Borsának jobbátétele: ime ez a vezető gondolata a kormány gazdaságpolitikájának. Semmiféle gáncs, támadás és ellentállás nem fogja eltéríteni a kormányt ennek az egyedül segítő népies gazdaságpolitikának az egyenes útjáról. Szüreten. Nem úgy van már, mint volt régen .... Akármerre járunk, akárhova nézünk, akármire gondolunk, akárkivel találkozunk, előttünk ránk mered, mögöttünk fölsir a szomorú igazság: nem úgy van már, mint volt régen 1 Még a szüret sem az, ami régen volt. Már nem a legvidámabb befejezése többé az egész esztendő szorgalmas munkájának, már nem ősi áldomása egy hosszú év aggodalmas és bizakodó várakozásának, már nem családi ünnep, mely tisztes vidámságban egyesíti a rokonokat és szomszédokat, már nem igazi magyar szüret, melyet költőink megénekeltek ób melyről népünk apraja-nagyja álmodozott. Most mi a szüret? A régi gondokhoz uj gond járul, az eddigi aggodalom egyre nagyobb lesz, az eddigi öröm helyébe lép annak a kétélű kérdésnek minden fájdalmas nyilalása: Ha nincsen jó termés, miből teremtse elő a szőlősgazda az egész esztendőnek minden kiadását és ha bő és jó a termés, miért nincs annak olyan ára, amely nem ráfizetést, hanem legalább valamelyes csekélyke jövedelmet jelentene a mélyponton járó mező- gazdaságnak ? Hiába édes a must, hiába hangzik föl itt-ott egy-egy elkényszeredett kurjantás, az sem úgy izazán szívből, hanem csak úgy tessék-lássék módjára, annak a pár vendégnek a kedvéért, aki maga is inkább illenék be kárbecslő bizottságnak, mint szüreti vendégnek: nincs és nem is lehet mostanság igazi szüreti hangulat, mert ahhoz jóformán minden hiányzik. De nem ennek a hangulatnak a hiánya az, ami bántja a lelkemet. Volt már úgy a magyar ember máskor is, hogy csak amolyan sirva vigasság volt a szüretje, amikor a jég elverte a szüretjét, amikor a fillok- szera és peronoszpóra pusztítása ellen még nem tudott védekezni, vagy amikor régen, a politikai elnyomatás idején, vagy a háború éveiben nem tudott kedvre derülni a magyar ember lelke. Nem az a legnagyobb baj, ha jókedvünk nincsen, hanem az lesz a nagy baj, az lesz a végzetes csapás, ha majd nem leBz többé munkakedvünk . . . Pedig ennek megyünk föítartózta- tatlanul elébe. Aki ismeri a dolgozó magyar ember lelki világát, tudja, hogy nem egykönnyen roppan össze ama súly alatt, mellyel a munka sikertelensége, bármely okból eredt is, a lelkére nehezül. Kibírja az elemi csapásokat, nem esik kétségbe egy átmeneti ínség rémétől és minden tavasszal uj reménnyel, uj lendülettel fekszik neki munkájának. De amikor azt látja, hogy mindig csak nagyobb és nyomasztóbb lesz a teher és sötétebb a jövőt takaró ború: akkor félő, hogy a húr vagy elpattan, vagy elernyed s hogy mindkét esetben nem a sikertelen munka, hanem maga a Az aradi vértanuk emlékének 80 ik évfordulóján, folyó évi október hó 6 án gyönyörű verőfényes őszi vasárnapon ágyudörgésre virradt Ozora község lakossága. E napon leplezték le a római katholikns plébánia-templom melletti téren a község 215 hősi halottjának díszes emlékművét. — A ritka ünnepélyre ünneplőben kivonult Ozora, Felsőnyék, és Fürgéd községek, és a környező puszták: Fürgéd, Döbrönte, és Horhi csaknem teljes közönsége, a Sióntuli Csikó telep vezetősége stb. A vármegye részéről megjelentek Jankó Ágoston, főispán, Szévald Oszkár, alispán, a vitézi széket vitéz Tihanyi Szilárd, őrnagy, vármegyei székkapitány, a honvédséget a szomszéd katonai Csikótelep teljeB tisztikarának élén vitéz Pap Béla, alezredes, képviselte, a tamási járás nevében dr Nagy Barnabás, szolgabiró, jelent meg. Részt- vettek még az ünnepélyen Huszár Károly, felsőházi tag, az Országos Társadalombiztosító Intézet elnöke, aki a 215 ozorai hősi halott egyikében teBtvéröccsét gyászolja, továbbá dr Dencz Ákos, a kerület országgyűlési képviselője, testületileg ki vonultak a helybeli elöljáróság, ipartestület, iparoskör, a 48-as gazdakör, a kath. legényegylet, az önkén teB tüzoltótestület, a vadászegyesület stb. tagjai, leventék, iskolák, óvodák növendékei. Különösen kellemes feltűnést keltettek az apró kis óvodás csöppségek, a leánykák pártás magyar ruhácskájukban, a fink nemzeti- szín szalagos piros csákójukban. Az ünnepély bevezető része a róm. kath. plébánia-templomban szentmisével kezdődött, amelyet Kiss Lajos, szekszárd-belvárosi apátplébános végzett fényes segédlettel. Az evangélium után az oltár mellől megkapó szamunka tölti el lelkünket fásultsággal, nemtörődömséggel, meddő lemondással. Es ez lesz a mi népünk igazi keserű pohara, ez lesz a végzete, a temetője. Ettől mentse meg hazánkat a gondviselő Isten! Talán nem éppen szüreti gondolatok ezek, de nem tehetünk róla, ha ilyenek rajzanak a lelkűnkben. Ilyenek is — mert hála Istennek másmilyenek is vannak és szép számmal vannak. Bizalom is van, reménység is van, elszántság is van szembe- szállani a jövendő ijesztő árnyékképeivel, szóval maradt még egy kicsi a régi szüreti hangulatból. Nem sok ugyan, de ha őseink hangos kedve mellett annyi minden elveszhetett, ez a keserű kedv tán elég lesz a jelenvalónak megtartására és a múltnak visszaszerzésére. Erre ürítsünk egy néma, de megértő poharat az ezidei szüreten ! Dr. Tevell János. vakkal vázolta a nap jelentőségét, például állitván az ozorai hősök hazaszeretetét és vitézségét. A szabadban ez alatt az ősi Esz- terházy vár tövében a plébánia-templom melletti díszesen fellobogózott és felvirágozott téren az emlékmű környéke zsúfolásig megtelt ünneplő közönséggel, akik lelkesült izgatottsággal várták az ünnepély kezdetét. Kivonult fentartott helyére a templomi közönség is, és kezdetét vette az ünnepély. Heinlein Béla, kántor- tanító, szakavatott vezetésével az erre az alkalomra megalakult helybeli dalárda énekelte el elsőnek a magyar Hiszekegyet, amely után Németh Árpád, községi főjegyző, lendületes szép szavakban üdvözölte a megjelenteket, röviden méltatta a nap jelentőségét, kapcsolatba hozván azt október 6 ikával, majd vázolta az emlékmű alapitása történetét és felkérte Jankó Ágoston főispánt, az ünnepély megnyitására, és az emlékműnek a leleplezéséhez az engedély megadására. Jankó Ágoston, főispán, megnyitván az ünnepélyt, kitért a világháború előzményeire és megállapítván annak szomorú tanulságait, egységre, összetartásra, áldozatra és kitartásra buzdított, mert csak igy érhetjük el a szebb, biztos jövendőt. Szavai után szétlebbent a lepel, és elénk tárult a maga valóságában az impozáns márvány obeliszk, Kalotai Ottó, szobrászművész, alkotása tetején az ősi turulmadárral, mely merészen néz a jövőbe. Ugyanekkor üdvözletül megdördültek a szemközti kálváriahegyen felállított mozsarak. Az emlékművet Kiss Lajos, apát- plébános, megáldván, utána dr Dencz Ákos, országgyűlési képviselő, lépett az emlékmű elé és rendkívül nagy Az ozorai hősi halottak emlékművének leleplezési ünnepélye.
