Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-07 / 36. szám
XI. évfolyam. 36. szám. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárd, 1929 szeptember 7. ÍOLMGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Sefyentengészt&OnkröL Az a cikk, amely engem is arra biztatott, hogy közgazdaságunkra és szociális viszonyainkra annyira fontos gazdasági ággal lapunk hasábjain részletesebben foglalkozzam, egyik részében arról szól, hogy nálunk a világpiac áránál kevesebbet fizetnek a termelőknek és a különbözeiből teremti elő a földmivelésttgyi minisztérium azokat a költségeket, amelyek a selyemtenyésztéshez szükséges létesítményekre kellenek. Amikor e cikkemet írom, nem állanak statisztikai adatok rendelkezésemre, hogy a cikk ezen állítását megcáfoljam, de ha konca- dálom is, hogy nálunk a beváltási ár kisebb mint Olasz-, Francia- vagy Spanyolországban, ennek okát nem abban látom, amit a cikk megjelöl, hanem abban, hogy nálunk nincsenek selyemfeldolgozó gyárak. Mi e téren is csak a nyersanyagot állítjuk elő, ezt exportáljuk és a feldolgozással, ipari haszonnal és egyebekkel megnövekedett selyemárukat hozzuk be. Ezt az exportra való előkészítést és magát az exportot is nem az állam, hanem egy részvénytársaság végezi és igy elmarad egy közbeeső jelentékeny haszon, amelyből a külföldi termelők inkább részesülnek, mint a mi termelőink és innen az árkülönbözet. Ha a termélés érdemére ez nem is bír döntő befolyással, mégis a föld mive lésügyi minisztériumban arra kellene az utat előkésziteni, ha a Magyar Kir. Selyemfonodák Haszonbérlete r. t. Budapest kötött szerződésünk lejár, gyáraink vétessenek házi kezelésbe és az itthoni munka ne csak a legombolyitásra, de a szövetté való feldolgozásra is kiterjedjen. Ekkor a magasabb beváltási árak biztosítva lesznek. Egyelőre a selyemtenyésztés fejlesztése érdekében a leghatalmasabb lépést a lombtermelő telepek létesítésével tehetjük meg, azután pedig fel kell világosítani népünket a selyemtenyésztés könnyű s jövedelmet nyújtó voltáról. Propagandát kell kifejteni, igénybe kell venni ebből a célból, mint azt boldog emlékű Bezerédj Pál tette, a közigazgatás legelső emberétől a legutolsóig mindenkit, hogy a selyemtenyésztés nemzeti és szociális szempontból való fontossága köztudatba menjen át. Papjaink, tanítóink, a községek vezető emberei ne oly egyesületek propagálására, azok érdekében való munkálkodás érdekébe állíttassanak sorompóba, amely egy- egy nagy csoport Budapesten élő, még pedig jól élő igazgató, lapszerkesztő stb. stb. érdekeit szolgálják első sorban, hanem ilyen ügyben, mint a selyemtenyésztés, amelynek anyagi haszna kézzelfogható és amely biztosabb jövedelmet nyújt, mint a pár holdon való bérgazdaság és a szőlő- termelés. A búzát déli részén meg tudja termelni már — az eddigi főíbgyasztó piacunk — Németország is, hajóparkja, óriási búzatermő földje Amerikát képessé tudja tenni, hogy ha nem is jobb, de olcsóbb búzával lássa el Európát. Borunkat is csak úgy tudjuk külföldre szállítani, ha termelési áron alul adjuk. Gazdasági elszigeteltségünk exportlehetőségeinket nyersterményeinkben erősen leszorítja, fokoznunk kell tehát oly anyagoknak termelését, tenyésztését, amelyben nem termelő, hanem hatalmas fogyasztó Amerika is. — Ilyen elsősorban a selyemtenyésztés, helyesebben a selyemtermelés. Erre fel lehet használni — a nehezebb munkától, a jövő nemzedék érdekében kímélendő — nőket és gyermekeket, pár hét alatt több jövedelmet lehet vele elérni, mint a verejtékes földmunkával. Jelentkezzék kulturhala- dásunk ennek megértésében, nyilvánuljon meg a jelszavakban annyira felkarolt faiutámogatás, a valódi szociális jelentőségében, a vezető tisztviselők és emberek a selyemtermelés eszméinek legyenek lelkes propagálói. Tagadhatatlan azonban, hogy mindez az államhatalom és annak illetékes képviselője eddiginél nagyobb érdeklődése nélkül csak szalmaláng lenne, mint egykor a tulipánmozgalom. — Néha-napján egyesek részéről megélhetésre irányuló törekvés, de nem maradandó, céltudatos eredményes munka. Hassa át Bezerédj Pál szociális megértése és akadályt nem ismerő energiája földmivelési kormányzatunkat és főként azon férfiút, akit a miniszteri bölcseség erre a nagy működési teret jelentő pozícióra kijelölt, akkor erre a ma pénzben szűkölködő lesújtott nemzetre jobb, boldogabb, bőségesebb idők derülnek. I^Buzsák^ImreJ A pécsi egyházmegyét súlyos veszteség érte. Buzsáky Imre dunaföld- vári belvárosi plébános, iregi címzetes prépost, pápai kamarás, augusztus 31-én visszaadta nemes lelkét az ő Teremtőjének. Buzsáky Imre már régóta gyengélkedett, cukorbaja volt, amelyet azonban külső megjelenése a legkevésbé sem árult el. Egyházi kötelességeit mindenkor a legnagyobb pontossággal látta el és ismerősei, akiknek példázgatott gyengélkedéséről, nem vették komolyan azt, mert neuraszténiás megnyilatkozásnak tekintették. Még julius hó folyamán Lourdesban volt és elég jól bírta az ut fáradalmait. Hazafelé jövet egy kiütés keletkezett a nyakán, amely mindinkább fejlődött és csakhamar rosszindulatú furunkulussá fejlődött. DunafÖldváron kezeltette magát, de a seb csak nem gyógyult, hanem mindinkább terjedt, a nyakán és a hátán hatalmas genygócok fejlődtek. Augusztus utolsó hetében betegsége már igen veszedelmessé fejlődött, Pécsről Neuber Ernő dr. egyetemi sebész-tanárt hívták, aki megvizsgál- ! ván a súlyos beteget, azonnal a | szekszárdi kórházba való szállításra adott utasítást. Ambach Mihály kerületi esperes kíséretében hozta le a mentőautó a nagybeteg prépostot augusztus 30 án Szekszárdra, a Ferenc köskórházba, ahol dr. Novák Miklós azonnal megoperálta, nagymennyiségű gennyet csapolt le, azonban előrelátható volt, hogy a beteget már megmenteni nem lehet, mivel az elhalás és gennyedés igen nagy területre terjedt ki. Az operáció után a beteg kissé megkönnyebbült ugyan, de augusztus 31-én reggel 6 órakor örökre elpihent. A megboldogult holttestét vasárnap este Ys 7 órakor Kiss Lajos apátplébános beszentelte, amely után autóra tették éB Dunaföldvárra szállították, ahol a belvárosi templomban ravatalozták fel. A temetés másnap délelőtt 10 órakor folyt le igen nagy részvét mellett. A temetési szertartást gyászmise előzte meg, amelyet dr. Kővágó Péter, volt dunaföldvári, jelenleg himesházai esperes-plébános mondott segédlettel. A temetési szertartást Kiss Lajos szekszárdi apát- plébános végezte a környékbeli pap ság segédletével. A temetésen ott láttuk Dunaföldvár nagyszámban megjelent lakóin kívül Szévald Oszkár alispánt titkárával, dr. Korniss Istvánnal, dr. Erdélyi Aladár és dr. Klein Antal országgyűlési képviselőket, a kerületi papság közül: Légár Hugó cisztercita plébánost, Hegedűs Waiter és Schwechthoffer Kolos ciszt. lelkészeket Előszállásról, Ambach Mihály kerületi esperest, dr. Horváth Lajos volt dunaföldvári, jelenleg pel- lérdi plébánost, Cserti István ozorai kerületi tanfelügyelő plébánost, Schäfer József pári esperesp! óbánost, Frost Péter németkéri kerületi tanfelügyelő plébánost, Horváth Dénes bölcskei szentszéki ülnök plébánost, Mayer József barcsi plébánost, a dunaföldvári Szent Ferenc-rendi zárdának tagjait és a környékbeli segédlelkészeket, továbbá Becht Ödön főszolga- birót, Sipos Ernő kormánytanácsos bankigazgatót, a községi elöljáróságot teljes számban Huber Ferenc főjegyző vezetésével. A ravatalra Szévald Oszkár alispán a vármegye nevében koszorút helyezett. A megboldogulttól Ambach Mihály kerületi esperes búcsúzott a kerületi papság nevében, méltatva az elhunyt nagy vallásosságát, Sipos Ernő kormánytanácsos Dunaföldvár népe nevében búcsúzott a nemeslelkü pásztortól, dr. Horváth Lajos volt dunaföldvári, jelenleg pel- lérdi plébános a pellérdi hívek, P. Fehér Péter, a Szent Ferenc rendi zárda házfőnöke, a dunaföldvári második plébánia vezetője a róm. kath. hitközség és a tanítók nevében búcsúztak megható magas szárnyalásu beszédben, amely után a hívek hangos zokogása között helyezték a korán elhunyt kiváló képességű és szelidielkü pásztort a fehérváriuti kápolna alatti kriptába. Buzsáky Imre 1876 május 2-án született Barcson. A pécsi gimnázium ban végezte középiskolai tanulmányait és mivel kiváló tehetségű volt, a budapesti központi szemináriumba küldetett a hittudományokban való kiképzésre. 1901-ben szentelték fel pappá és 4 évi káplánkodás után, 1905-ben Vörösmarton lett plébános. Itt volt 1916-ig, innen Pellérdre került plébánosnak, 1925-ben pedig a dunaföldvári belvárosi plébániára neveztetett ki. 1926-ban pápai tiszteletbeli kamarás, 1927 ben pedig iregi cimzetes prépost lett. Kiváló tehetségű ember volt, mindenütt a legnagyobb buzgósággal működött és hivei mindenhol rajongó szeretettel vették körül. Nemcsak jó szónok volt, hanem irodalmi téren is eredményesen működött. Gyakorlati Hitelemzők cimen négykötetes hitelemző vezérkönyvet adott ki, amely most érte meg a negyedik kiadást. Az iskolás gyermekek számára Lelki kincstár cimen imádságos könyvet adott ki, amely sokezer példányban jelent meg és legkedveltebb imakönyve az iskolásoknak. Városi közgyűlés. Szekszárd megyei város képviselőtestülete múlt hó 31 én tartotta vitéz Vendel István polgármester elnöklete alatt ez évi rendes közgyűlését. Az elnöklő polgármester napirend előtt részletesen ismertette a Tolnavármegyéhez csatolandó Bogyiszló nagyközség útépítési ügyét. Erős mozgalom indult meg abban az irányban, hogy Bogyiszló ne Szekszárd- dal, a vármegye, a törvénykezés, a pénzügyigazgatóság és az adóhivatal székhelyével, hanem Tolna községével kapcsoltassék köves úttal össze. A megyei város fejlesztése és a bogyiszlói lakosok kulturális és gazdasági érdeke mind amellett szól, hogy Bogyiszló Szekssárddal köttessék össze. A polgármester inditványozta ezután, hogy azon alkalomból, mert most van napirenden az összekötő utak kiépítési kérdése, a város képviselőtestülete és lakossága impozáns küldöttséggel keresse fel a főispán és alispán urakat és kéije fel, hogy úgy Szekszárd, mint Bogyiszló község összes lakossága érdekében a szekszárd—bogyiszlói ut kiépítése mellett foglaljanak állást. A polgár mester előadását nagy figyelemmel hallgatták a szép számban összegyűlt képviselőtestületi tagok és Schneider JánoB nemcsak az egész képviselőtestület, de a város iparos-, kereskedő- és gazdaosztálya nevében beszélt, amikor biztosította a polgár- mestert, hogy e kérdésben, mint egy ember áll mögötte az egész város és kérik, hogy ezen utügyben mindent kövessen el, nehogy, mint a múlt évtizedekben, úgy ezúttal is politikai befolyások hatása alatt Szekszárd ismét elüttessék jogos igényétől. Indít- ! Vány ózta, hogy ha már politikum is | került a tolnaiak agilis képviselője
