Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-31 / 35. szám

1929 augusztus 31.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

3

Hyärmöl alkalmi uäsärunhal szeptember hő B-IS

w meghosszabbítottuk,

hogy a hó elején mindenkinek alkalmat nyújtsunk kedvezményeink igénybevételére.

SS—---------—>- AZ ISKOLAIDÉNYRE ■<----------------S

in

tézeti fehérneműk» cipők, kalapok» előírásos lányka kész matrézruhék.

PlRNITZER JÓZSEF ÉS FIAI ÁRUHÁZA, SZEKSZÁRPON

jegyző üdvözölte.

Az ünnepély.

Az ünnepély d. e. 10 órakor, a szépen feldíszített tábori oltárnál tar* tott szentmisével vette kezdetét. Az Üonepi misét Meyer Lajos tolnai plébános végezte. A mise alatt a mözsi leventezenekar játszott egyházi énekeket. Az oltár mellől szólott Meyer plébános az ünneplőkhöz. Lebilincselő, hazafias szentbeszéde fájdalmat, örömet, reményt fakasztott mindenkinek lelkében. Gyönyörű szavaira könnyes lett minden szem. Egyetlen nt, melyet követnünk lehet, a hősök ntja . . . E szavakkal s ily gondolatokkal áldotta meg az emléktáblát.

A szentmise végeztével felhangzott a magyar Hiszekegy s utána dr. Klein Antal országgy. képviselő tartotta meg ünnepi beszédét. Hazafiságtól izzó, gyújtó szavait nagy lelkesedéssel hallgatta az ünneplő közönség. Szent István királyunktól szomorú napjainkig, szép vonásokkal vázolta történelmünket. Szólott nagyjainkról s elesett hőseinkről, kiknek örök emlékét jelölő tábláját most leplezi le. A nemzetiszinü zászlót, mely a márványtáblát bevonta, leleplező szavaira elvonták s á 21 hős örökké ragyogó neve tűnt élő. Gyönyörű felavató beszéde után Szabácsy Dezső főjegyző tömör, mély érzéssel átitatott beszédében átvette a község nevében megőrzésre az emléktáblát.

Űtána Höffiinger Juliska hadiárva elszavalta Móra László „Hősök ünnepén“ cimü versét. Kivetkezett Szijártó Sándor községi tanító, levente főoktató szavalata. Gyula diáknak „A boldog szunnyadókhoz“ cimü versét szavalta el mély érzéssel és igazi lelkesedéssel. Meglátszott, hogy átérezte, mi az, elnyomott hazában élni.

A szavalatok után következett a sokgyermekes családanyák kitüntetéseinek éB a jutalmaknak kiosztása. Megjelent az 5 kitüntetett család. A jutalmakat özv. Somogy túri Kunffy Károlyné megható szavakkal osztotta ki. Ti, magyar anyák, vagytok hivatva arra, hogy naggyá, erőssé tegyétek magyar hazánkat, mondotta szép beszédében, Meyer Lajos plébános is lelkes szavakkal szólott a magyar anyákhoz. Boldogság, öröm sugárzott az arcokon.

Az ünnepély e része után következett a koszorúk elhelyezése. A község nevében Orbán István biró, a levente egyesület és az iskolák nevében Szijártó Sándor tanító, főoktató, a polgári olvasókör nevében Tóth György földmives, Julia Vadász major nevében Bütös István másod- biró, a fácánkerti uradalom nevében somogyturi Kunffy Lajos, a kajmádi uradalom nevében Lehősz István helyezte el koszorúját. Utána a hozzá tartozók hódoltak hőseiknek s ugyancsak elhelyezték koszorúikat.

Nemsokára felhangzott a Hymnus s imát rebegett minden ajak.

Az ünnepély utolsó számaként a

csak . .. hogy a Pisti gyerek a legostobább az iskolában . . .

— Azért ha rektor is a rektor ur, még nem killl a gyereket becsukni 1 — próbálta Bartos István lángra- azittani a parazsat.

— Na 1 Hát ide hallgasson moBt. A gyereket nem azért csuktam be, mert rektor vagyok, hanem mert nem tudta a földrajzot.

Bartos István végignézett a rektoron.

— Földrajzot 1. . . Aszondom én, rektor ur: — szántani köÜ a földet, nem rajzolgatni.

— Látom: maga nem járt oskolába. Idehallgasson hát és jól értsen meg 1 Nem táblára rajzoltatom a földet krétával. Azt nem is lehet. Hanem megtanulják a gyerekek, hogy mi hol van a földön. Az egész földön, kerek ég alatt. Teszem föl, hogy hol van ez és ez a hegy, erdő, folyó, meg Pápa, Székesfehérvár, Budapest vagy Debrecen városa.

... A soponyai kálvinista rektortól senki se veheti rosBz néven, hogy neki Pápa az első város és Debrecennel végződik a világ ...

Lám, BartOB Istvánnak még ez is sok volt. Csendesen megrázogatta báránybőr sipkás fejét, homlokát elöntötte a gond, hangjában az apai féltés rezgett.

— Hej-haj! Nincs nekünk ilyenre szükségünk, rektor uram. Nem akarom én, hogy csavargó legyen a gyerek. Nem is lesz rászorulva, Istennek hála.

A félórás büntetés ezen beszélgetés közben le is telt. A rektor kibocsáttatta a kisszolgálóval a foglyot és otthagyta emberünket köszönés nélkül a tornácon, töprengéseivel.

Bement és folytatta ebédjét.

— Az áldóját a dölyfös parasztjának 1 Kitöltettem fiával a félórát. Nekem hiába lamentál 1

Es Bartos István még most is ott állna a rektorék tornácán, ha a Pisti gyerek föl nem veri éktelen bömbö- lésével.

Utána ballagott hát és kézenfogva vezette haza.

A felesége még moBt is a kályhaperemén sirdogált.

— Hogy a sistergő istennyila tapogassa körül a koldus rektorját. Megmondogattam neki a magamét. Meg én 1 Aszontam néki, hogy ha ebben a minutumban ki nem ereszti a Pistinket, hát nem tóm, hogy mit teszek vele 1... Tüstént kieresztette.

— Inneplő mándli se kellett hozzá,

ugy-e? — szólalt meg az asszony, mosolyogva, könnyes pilláin keresztül . .. Parragh Ádára.

leventék százada a íőoktató vezetésével, diszmenetben vonult el a hősök emléktáblája és az ünneplők előtt.

A nagyszámú vendégsereg Szabácsy Dezső főjegyzőnél volt ebéden.

Délután 4 Órakor az emléktáblánál ref. istentisztelet volt, amikorra ugyancsak kivonultak a már felsoroltak s a délelőtt jelen volt ünneplő közönség. Szőnyi József medinai ref. lelkész tartott lelkes s hazafias gondolatokban és érzésekben gazdag Un népi beszédet s megáldotta az emléktáblát.

A magyar „Hiszekegy“ fenséges hangjaival b a leventék diszelvonu- lásával fejeződött be a késő délutáni órákba nyúlt gyönyörű ünnepély.

Pályaválasztás és megélhetés.

Ez a címe annak a nagyjelentőségű és kemény igazságokat tartalmazó vezércikknek, melyet Klebels- berg Kuno gróf irt a Néptanítók Lapja 3l—32. számában. (Megjelent 1929 aug. 15-én.) Mennyi kínlódástól, hiábavaló erőfeszítéstől, mennyi hiú ábrándtól és csalódástól menthetni meg a tanulni vágyó magyar ifjúságot, mennyi szomorúságtól és bánattól, mennyi felesleges könnytől és megalázkodástól a mindennapi élet fáradalmaitól amúgy is íöldreBujtott magyar szülőt, ha most, kapunyitás előtt, látó szemekkel és megértő értelemmel olvashatná a magyar köz- oktatásügyi miniszter oktató, figyelmeztető és intő Bzavait.

Szinte hihetetlen, hogy ma a „B“ lista, a szanálás, az óraadó helyettes és ezekhez hasonló szörnyszülöttek korszakában még sokkal jobban lábrakapott és még szélesebb rétegekben elharapódzott a szülőnek az a meggondolatlan, balga kívánsága, hogy gyermekét, bármilyen áldozatok árán is, de „kitanittatja“, csakhogy „kevesebb erőfeszítéssel mehessen végig az életen“. A „kitanittatás“ alatt természetesen azt érti a szülő, hogy elvégezteti gyermekével a középiskolát, hogy az érettségi bizonyítványt szerezzen, természetesen gimnáziumi érettségi bizonyítványt, mert az „mindenre“ jogosít. Hogyne, képesít minden főiskolára és egyetemre való beiratkozásra, de semmi utravalót nem ad azoknak, kik akár gyenge érettségi bizonyítványuk, akár szükÖB anyagi körülményeik miatt tanulmányaikat folytatni nem tudják. Nincs azonban széles ez országban senki, még kultuszminiszter se, aki erről a magyar szülőt, a magyar ifjúságot meggyőzhetné. így azután az érettségit tett ifjúságnak legalább 50 százaléka, amely a fent vázolt körülmények miatt tanulmányait abbahagyni kénytelen, mivel a mezőgazdaság, ipar éB kereskedelem terén gyakorlati nevelés, rátermettség hiányában elhelyezkedni nem tud, de nem is akar, mert az újabb munkával és erőfeszítéssel járna, évről-évre gyarapítja a szellemi nincstelenek amúgy is óriási tömegét.

Nem a négy egyetem, de a különböző külföldi magyar intézetek sem „tenyésztik az értelmi proletariátust“, sőt a tihanyi élettani intézetnek sincs ehhez semmi köze, ez egyedül ób kizárólag a magyar szülő, a magyar ifjúság meggondolatlan elhatározásának és cselekvésének a következménye.

Mert amíg gimnáziumaink, melyek száz számra vannak, lúlon-túl népesek, addig középfokú szakiskoláink, melyek mezőgazdaságra és iparra tanítanak, pedig összesen 20 sincs belőlük, üresen állanak. Mezőgazdasági ország vagyunk és van összesen 7 középfokú, úgynevezett felső mezőgazdasági iskolánk (a Dunántúlnak egy sincsen), de ezek közül egy sem olyan népes, mint bármelyik gimnázium négy felső évfolyama. Ha kutatjuk ennek okát, nem nehéz rátalálni: a felső mezőgazdasági iskola nem képesít semmiféle „állásra“, még intéző sem lehet az iskola végzett növendéke, csak apai gazdaságát vezetheti okosan, megfontoltan, úgy, hogy mindent kierőszakolhat a földtől, amit az csak szolgáltatni képes. De azért a gazda fiát mégis csak „kitanittatja“, akár ősi jussa elkótyavetyélése árán is, csakhogy fiából „ur“ legyen és ne kelljen fáradságos munkával, szántással, vetéssel megkeresni mindennapi kenyerét.

Az ipari szakiskolákról BZÓlni sem kívánok, nincs sok belőle, de ezt a keveset sem keresi fel senki, mert hát kinek kell ma olyan iskola, hol a közvetlen életre, a kereső pályákra, a fizikai munkára is tanítanak. Ma csak „állás“ kell, de csak „állami“, mert az biztos egyedül.

Mindaddig, míg a magyar ifjúság, a magyar szülő és az egész magyar társadalom a mezőgazdasági, ipari és kereskedői munka értékét fel nem ismeri és meg nem becsüli, addig jöhet száz miniszter ezer kultur- programmal, egyik sem fog^ segíthetni, mert Klebelsberg miniszter szerint is „kultúrpolitikai eszközökkel szociálpolitikát csinálni csak igen kis mértékben lehet.“ De kulturfólény- rŐl is jogosan csak akkor beszélhe tünk, ha szakképzett, müveit, az érettségi bizonyítvánnyal egyenrangú képzettséggel biró mezőgazdáink, iparosaink és kereskedőink lesznek minél nagyobb számban. —tz.

— mérlegek gyártása és Javítása 1 hitelesítve. - Tltte Testvérek, Szék- I szárd. Telefon 91. ____

I

I E

rzsébet Királyné Szálló

60 éve a fővárosi és vidéki ári középosztály találkozó helye. — 100 modern kényelmes szoba. Az étterem- és kávéházban cigányzene. Az Erzsébetpince a főváros legszebb sörözője. Egypincér-rendszer.

1

1

Budapest, IV., 6gyetem»utca 5.— (fl Belváros központjában)

Polgári árak ! 631 Szabó Imre, tulajdonos. |

1