Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-26 / 4. szám
XI. évfolyam. 4. szám. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárdi 1929 január 26. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épQletében. Szerkesztő f SCHNEIDER JÁNOS. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A szekszárdi pinceszövetkezet 1 * IClCvlICvCt Tudvalevő, hogy az ország számos borvidéke indított a legutolsó időben akciót az iránt, hogy a tervbevett négy pince- szövetkezet egyike nálunk léte- sittessék. Ennek folytán a legutolsó időben az a komoly veszedelem fenyegette a szekszárd- vidéki bortermelőket, hogy az a nagy állami segítséggel ösz- szekötött szövetkezet mégsem fog létesülhetni. A kerület kép^ viselője dr. Őrffy Imre, a veszedelemről bizalmas utón értesülvén, a legerőteljesebb akcióba fogott, amelynek során kénytelen volt gróf Bethlen István miniszterelnök ur támogatását is igénybe venni. Mint örömmel értesülünk Őrffy céltudatos és akadályoktól vissza nem riadó közreműködésének meg is lett az eredménye, amennyiben a 4-ik pinceszövetkezetei mégis Szekszárd fogja megkapni. Mayer János földmivelésügyi miniszter Őrffy Imréhez a következő levelet intézte: Méltóságos Dr. Őrffy Imre úrnak országgyűlési képviselő Budapest. Budapest, 1929 január 21. Tisztelt Barátom! Hozzám intézett becses soraiddal voltál szives figyelmembe ajánlani Szekszárd r. t. városnak pinceszövetkezet felállítása iránt előterjesztett kérelmét. Ezzel kapcsolatban van szerencsém közölni, hogy a városnak szóban forgó kérelmét jóindulata elbírálásban részesítettem és a másolatban csatolt leiratomban akként intézkedtem, hogy amennyiben a pinceszövetkezet az általam közölt feltételek mellett megalakul, azt hajlandó vagyok 100.000 pengő üzletrészjegyzéssel és 50.000pengő kamatmentes kölcsönnel támogatni. Fogadd őszinte tiszteletem kijelentését Szívélyesen üdvözöl: Mayer, s. k. A m. kir. földmivelésügyi miniszter Szekszárd város polgár- mesteréhez január hó 12-én kelt 79.328/VIII. 1. szám alatt az alábbi leiratot intézte : Múlt évi december hó 20 án 16.013. 1928. szám alatt kelt felterjesztésére értesítem Polgármester urat, hogy hajlandó vagyok a Szekszárdon megalakuló, állami ellenőrzés alá helyezendő pinceszövetkezetei, — amennyiben az a mellékelten megküldött alapszabálytervezetben le jeletetett intencióknak megfelelően megalakul, — 100.000 pengő üzletrészjegyzéssel és pince, valamint pincefelszerelési eszközök beszerzésére fordítandó, 10 év alatt visszafizetendő 50.000 pengő kamatmentes kölcsönnel támogatni. Egyben értesítem Polgármester urat, hogy alkalmas időben a vezetésem l Sok évvel ezelőtt, nagyobb diákkoromban, magyar dolgozatnak e tételt kaptuk: „A nagy idők szülik-e a nagy embereket, vagy a nagy emberek munkája szüli e a nagy időket ?“ S a legtöbb szív rajongása rajongása úgy érezte, hogy az idő s eseményei az emberi kiválóságnak alá vannak vetve.. Ahárhogy van, az bizonyos, hogy nagyobb céljaival az emberiség testi és szellemi erőkifejtöképessége egyaránt növekszik. Ilyen nagyobb célkitűzéseket végez a MANSz. országszerte, amikor a magyar asszonyokat helyi szervezeteibe összegyűjti. Minden jó szervezés alapos előmunkálatokat kiván. — A MANSz. dombóvári alakuló ülése is nagy elő- | készületek után volt f. hó 22-én délalatt álló ministerium szőlészeti és borászati ügyosztályának vezetője, Balázsy Ferenc miniszteri tanácsos ur Szekszárdra ki fog szállni és ott a pinceszövetkezet megalakítása ügyében az igénybeveendő pince megszemlélése kapcsán, személyesen fog tárgyalásokat folytatni a vármegye, a város vezető egyéniségeivel. Felkérem polgármester urat, hogy a fentiek alapján a pinceszövetkezet mielőbbi megalakítása érdekében a szükséges lépéseket megtenni szives- I kedjék. Mayer s. k. ' földmivelésügyi miniszter. után 3 órakor az Iparos-mozgóban megtartható. A szervezési előmunkálatokat Jankó Agostonné, főispánunk nejének, a szekszárdi szervezet kiváló elnöknőjének közreműködése s irányítása mellett, dr. Halmos Andor kir. tanfelügyolő s Kenézy László dombóvári főszolgabíró és neje intézték. Az alakuló ülésen részt vett Jankó Ágoston főispán és neje, akiket a főszolgabírói lak előtt a járási főszolgabírói hivatal tisztviselői s a községi elöljáróság fogadott. Az állami elemi iskola tanulói Borfalat álltak a egy bájos kis leány üdvözölte Jankó Agostonnét és diszes csokrot nyújtott át. Az alakuló ülés a Faics féle pol gári iskola énekkara által előadót' A MANSz. dombóvári szervezetének alakuló ülése. fl szöghaju asszony. Irta: dabolozi Fekete Liszlóné. Csodálkozva állt meg egy percre az ablaknál. Fényes, napsütötte tájról, zöld csiku domboldalak mosolyogtak rá. Fehér pici kunyhók, sötét lombu erdők, vörösbarna sziklafalak, sáros vizű kis patakok lubickoló kacsákkal váltakoztak szeme előtt a robogó vonat ablakából. Szeretett volna megállni a tekintete egy- egy részletnél. Hangulatos, szép volt a kép, pihentető nyugodtan mozgó élettel, amit ott a zöldcsiku domboldalakban élnek az emberek. Félre libbent pillanatra a piros vagy fehér vászonfüggöny, kivácsi, simára fésült szöghaju asszonyfej nézett ki rajta. Egy perc ezredrészéig összevillant a kát asszony szeme. Szép úri dáma, jó élete lehet, gondolta a vöröskezü szöghaju asszony és tovább kúszott szeme, végig a vonat ablakain. Milyen lehet az életed — kérdezte gondolatban a másik asszony — és fürkészte a kékfoltos blúz viselőjét. Van szived a szerelemre, van akit szeress vele ? Tudsz igy élni, szenvedély telenül, simán ? Az embered rongyos zubbonyát foltozva, a kér- tecskéd kapálva, egy-egy ócska rongy nak örvendezve. Jó ez neked? Taníts meg engem is rá. És a selyemhaju asszony szeme könnyes lett, fájt neki mikor elindult újra a vonat. Jó lenne itt megállni. Megállítani a nagy robogást és nem keresni, nem várni semmit Megkér dezni azt a másik asszonyt, hogy boldog-e a foltos kabátu emberével ? A vonat robog elére, egy vashid felett zakatol. Az asszony megszédülve a sorakozó vasoszlopok futásától, bemegy a fülkébe Leül és fáradtan hunyt szemmel álmodik arról, amit látott. Csendesen ringatja a vonat. Szemben az átellenes ülés támlája felett képek sorozata áll. Róma, Velence, Milánó ... a Szent Márk* tér tele galambokkal. Nézi a felgördülő selyem pillák alól. A derűs, kék olasz égre gondol, a suhanó gondolákra, a csapkodó {tarajos zöld vízre. Behunyja szemét és fáradt kis mosolyt játszik a szája szögletén. Oanan jön és robog északra hol a hüs egészséges szelek várják, hogy lehűtsék azt a nagy égető forróságot, ami szárazra perzseli keskeny szá ját. A zöld csiku domboldalak között csak átsiklik. Ki sem fog nézni többé —- mert hátha — hátha itt— marasztják. Az előbb is az a szöghaju asszony, mintha hivta volna, hogy ne menjen tovább. Elmeséli neki az életét. Egyszerű szép mese lesz, el is lehet a'udni rajta, de az álom is nyugodt, derűt hozó ébredést ad . ;. Óh csak már túl lennék a határon, miért is jöttem erre, vádolta magát az asszony. Mi hajt, mi űz engem mindig erre azóta, mióta lázasan járom a világot és nem találom helyemet sehol — sehol ... Azt hittem, ott lennt meggyógyít a napfény, dal, az emberek vidámsága. Annyit tanultam ott, hogy a sejtelmeim is csalók. Ha jó napra számítottam, rossz lett, ha valamiben hittem szentül, csalódtam. Most nem hiszek magamnak sem. Ellenkezőjét csinálom annak, aminek érzem jönni kellene. Próbálom kerülni a sorsomat, mert talán rosszat fog adni. Látom, mit készít számomra. Tudok róla, meglesem, mint a titkok-titkát, hogy óvakodva elkerülhessem. Néha olyan jó lenne megkapni, mikor drága ajándékot helyez össze számomra. De már megszoktam, hogy féljek tőle és kikerüljem. Mindig csaljuk egymást, ö azt hiszi, hogy várok rá, — én lesem, mint a gyér mek, mikor fogócskát játszik. Mikor jön felém nyújtott kézzel, hopp, én elugrom tőle, aztán kezdődik a kergető, csalogató játék élőiről. A vonat lassított, váltókon ment át, egy döccenés és megállt az állomáson. A szőke selyemhaju asszony szorosabbra csukta szemét. Nem, nem, itt is van szöghaju asszony, nem lehet kinézni. Szédítő, fájdalmas zsibbadtsággal óhajtotta, hogy indulnának. Mikor megmozdult a vonat, — felnézett. Riadt szemmel látta, hogy feléje jön egy férfi, hatalmas, erős, csupa egészséges csillogás. Akit ő szeretett, aki elől bujkált, akit várt mindig, hogy keresni fogja őt. Keze feléje nyúlt és megpihent a szorító, forró férfikézben . . . H-jnalodott. A vonat robogott tovább. A férfi ölelve, simogatva adta asszonyára a kabátot. Leszállunk kedves. Jöjjön, hazaértünk. Felejtse el a múltat, uj lesz az életünk ezután. Csakhogy megtaláltam 1 Várja a kis szobája, a puha, meleg, fehér otthona . . . Ködös, párás reggelben a söpretlen, piszkos állomásépület előtt megállt a vonat. Oldalt az ablakból boglyas hajú, gyűrött arcú asszony nézte a vonatot. Az épület mögött egy brioska állt, várva utasára. A magas, erős férfi kissé idegesen sürgette: jöjjön gyorsan, itt nem áll soká a vonat. Már le is ugrott, hogy leemelje az asszonyt. De az visszalépett. Majd később kedves, most még nem lehet. Bocsásson meg, nem tudok a fehér függöny mögött élni, mint a szöghaju asszony. Majd egyszer, ha talán visszajövök. Búcsút intett a robogó vonatból. Támolyogva ment el az ablaktól és zokogott, hogy majd a szive szakadt bele. Az opálos reggeli fényben, derűs, együgyű, kiváncsi szemek néztek a vonat után.
