Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-13 / 28. szám
XI. évfolyam. 28. szám. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárd, 1929 Julius 13. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden ■zombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a láp szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. életbeléptetéséhez szükséges. Nem tudjuk végeredményében, hogy ezen lépés a gyakorlati életben mit jelent ? Meg leBZ-e ezután is az a függetlensége a vármegyéknek, ami eddig volt, nyujtják-e az uj vármegyék nehéz időkben a nemzeti szellemnek, a kultúrának és a fokozatosan fejlődő demokráciának azt a mentsvárat, mint eddig ? Nem láthatjuk még azt sem, hogy a törvényhatósági bizottság plénuma éB albizottságai át lesznek-e itatva azoktól a nemes felfogásoktól, amelyek a modern államiság kiépítése körül e bizottságoknál a múltban oly gyönyörűen bontakoztak ki ? Lesz-e annyi áldozatkészség és annyi ügyszeretet, mint a múltban, amikor a „nobile otficiumot“ oly kötelességtől áthatóan teljesítették a történelmi családokhoz tartozók és a polgárjogot nyert emberek egyaránt. Mindezek a kérdések felmerülnek előttünk, amikor az utolsó közgyűlés megnyitása és bezárása előtt elmélkedünk erről a lépésről, amelyet kötelességszerüleg vármegyénkben a törvényhatósági bizottság julius ló-én megtesz. Reméljük, hogy e törvény életbeléptetésével érvényesülnek mindazok a nemes intenciók, amik a kormányt és az országgyüléB két házát vezet ték e törvény megalkotásánál, de reméljük azt is, hogy a választóknak bölcs higgadtsága és megfontoltsága megtalálja a választásoknál is az utat és módot arra, hogy e törvényben nyújtott jogkiterjesztéseket úgy hass nálják, hogy abból valóban jogfejlődés és a nemzeti élet kiépítése, nem pedig demagógia szülte visszafejlődés származzék. Díszpolgári oklevél átadása Szakadáson. Kapuzárás eláll. Á közigazgatás rendezéséről szóló folyó évi 30-ik törvénycikk a legutoljára 1886-iki törvényben lefektetett vármegyei rendszert gyökeresen megreformálja. — Nem akarunk lapunk hasábjain ezúttal arról vitatkozni vájjon az uj törvény alapján lesz-e, vagy mennyiben lesz-e gyakorlatibb a vármegyei közigazgatás, arról sem, hogy a törvényhatósági bizottság demokratikusabb less-e, mint az eddigi, mert hiszen ezen viták már mind feleslegesek, hiszen a közel jövőben már e törvény életbe is lép és az 1000 éves vármegye ügyeit a megreformált törvényhatósági bizottság fogja intézni. Arra akarjuk csupán felhivni figyelmét olvasó közönségünknek, hogy a julius 15 én tartandó törvényhatósági bizottsági ülés az utolsó lesz, amelyet a jelenlegi összeállítású törvényhatósági bizottság tart. Egy megszokott intéz ménytől való megválás ép olyan fájdalmas, mint amilyenek a bucsuzások egyáltalában lenni szoktak. Ezen az ülésen elbúcsúzunk egy régi rendszertől, amelynek ha voltak is apró- cseprő hibái, de mégis kipróbált oszlopai voltak nemzeti életünknek. Az uj rendszer még a legbeavatot- tabb emberek előtt is csak theoriában ismeretes, de gyakorlatban nem. Egy lépést tesznek meg a régi vármegyék, amikor utolsó ülésükön előkészítik mindazt, ami az uj rendszer Az elmúlt vasárnap lélekemelő és meleg ünnepség keretében adta át Szakadát község közönsége a díszpolgári okleveleket Jankó Ágoston főispánnak és Szévald Oszkár alispánnak. Az ünnepség jelentőségét emelte, hogy azon dr. Pesthy Pál ny. igazságügyi miniszter, a kerület országgyűlési képviselője és Sul- kovszky Viktorné hercegnő is meg jelent. A díszpolgárok Szévald Oszkárné, Reich Oszkárné és leánya és dr. Pesthy Pál kíséretében pontosan háromnegyed 10 órakor érkeztek a községben felállított diadalkapuhoz, ahol őket elsőbben Reich Oszkár járási főszolgabíró, majd pedig Müller György községi bíró az egész elöljáróság és képviselőtestület élén üdvözölték. ■ Az üdvözlés után a leventék és I iskolás gyermekek sorfala között a | díszpolgárok a rém. kath. templomba vonultak, ahol 10 órakor ünnepi Bzent mise volt. — A mise után a templom melletti árnyékos fák alatt feldíszített térségen tartatott meg a díszközgyűlés, amelyen a falu lakossága, férfiai és asszonyai valameny- nyien megjelentek. A díszközgyűlésen Reich Oszkár főszolgabíró elnökölt, aki méltatta a díszpolgárok érdemeit, ismertette a községnek erre vonatkozó elhatározását és felkérte a községi jegyzőt a díszpolgári oklevelek átadására. Berényi György községi jegyző szép szavak kíséretében nyújtotta át a díszesen kiállított díszpolgári okleveleket, majd dr. Pesthy Pál a nála megszokott szónoki készséggel, lendületes beszédben méltatta a vármegye főispánjának és alispánjának közismert nagy érdemeit és a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg azokról és kerülete nevében mondott hálás köszönetét önzetlen munkásságukért. Utána Bräutigam Ferenc plébános tartotta meg ünnepi beszédét, amely- lyel nagy hatást ért el, főleg amikor azt hangoztatta, hogy ismét egy bizonyíték, hogy a magyar hatóságok mennyire szivükön viselik a nemzetiségek sorsát és hogy segítenek tőlük telhetőleg a lakosság sorsán. A díszpolgárok is azzal írták be nevüket a község történetébe, mert tőlük telhetőleg mindent elkövettek a kisközség fejlődésének érdekében. A nagy tetszést aratott ünnepi TÁRCA. Hanud bej. Irta: dabolczi Fekete Lászlódé. Hanud bej háromszor meghajolt Mekka felé, majd homlokát imaszőnyegére hajtotta s úgy maradt. Nyugaton felbiborlott a lángoló égbolt, mint egy isteni kéztől festett csodálatos kép háttere s a nap egészen lebukott a láthatárról. Homály vibrált szét a közeli bokrokon s szürke fátyola végiguszott a völgyeken. Hanud bej turbáncsattja villogott elő, mikor felemelte fejét. Úgy látszott, mintha egy kereső szem lenne, talán a homály kígyózó testében egy villámló sugár. Talán egy hegyitündér örökkedvtt kacajából egy darab, amit sziklaországából kiloptak, széttörtek és mégis diadalmasan hirdeti magát. Kis madár kezdett dalt a közeli bokron, először félve, azután mindjobban nekibátorodva hívta versenyre társait. „Hanud 1“ súgta valaki a bokrok közül. Hanud bej beleszurta tekintetét a homályba, aztán hangtalan léptekkel megindult a bokor felé. Most a háta mögül hangzott rá a suttogás: „Hanud bej ne keress engem, meg nem láthatsz földi szemeiddel soha, majd egyszer, ha a nagy próféta álmot simít szemeidre, megtudod, ki keresett téged.u Hanud bej turbán csattján egyhelyben villogott a drágakő és úgy látszott, mintha egy kicsit, egészen kicsit reszketett volna. A csatákban edzett hős, a rettent- hetetetlen bátorságu katona, akinek hőstetteiről a menny béli húrik is meséket fognak mondani, úgy állt az éj készülő csendjében, mint egy bűnös, földöntúli birája előtt. Imaszőnyege lába elé hullt, ő oda- roskadt rá, anélkül, hogy tovább kereste volna megszólitóját. „Allah, Allah 1“ Tört fel lassan torkából a szó. A kis madár álmosan gügyögött valahol — és a nagy csendben Hanud bej füléhez ért ismét az előbbi hang, de most már közvetlen közelből: „Hanud bej, te mindig vallásos és bölcs férfiú voltál — de kicsit sokat szerettél volna megtudni abból, amit az Idők méhe rejteget. Nem eléged tél meg azzal, hogy kincsből, dicsőségből, boldogságból bőven jutott neked. Hogy fiaid fiai is erős fiakat nemzettek. Te bele akartál nézni a sorsokat épitő Allah dicsőséges keze- munkájába.“ „Ki vagy te, aki velem beszélsz ?“ nyögte Hanud. „Várj még.“ Szólt az előbbi hang és folytatta: „Te tudni akartad az unokád unokájának jövendőjét is. Én elküldettem, hogy neked megmutassam azt.u „Ki vagy te, Allah nevére, szólj !“ „Én vagyok a te születendő unokád unokájának szelleme, maga a jövendő, aki visszafele látok tehozzádig.“ Hanud bej háromszor meghajolt. Háromszor kiáltotta hunyt szemmel: „Allah, Allah, Allah lu És arcát elöntötte a forróság, szive vert, azt hitte, nem éli végig nagy boldogságától a földöntúli Örömet. „Gyere velem.“ Szólt a szellem hangja. Hanud bej úgy érezte, hogy megcsapja valami gyengén hűvös és rózsa- illatú szellő, olyan, mint mikor a hárem asszonyai suhannak el mellette. Alig érezhető súlyt érzett vállán, ennek a nyomása igazgatta utait. Leértek a homályos bokrok közül. Egy jól ismert völgyön vezette át a szellem, csakhogy a megszokott völgy kapu helyett, ami egy térés mezőségre vezetett, most csillogó vizet és milliónyi fénylő csillagot látott maga előtt Hanud bej. Ezek a csillagok úgy tűntek fel előtte, mintha kis magasságban, nem is az égen, de a víz tükre felett ragyognának. Egyszerre éles, hoszu sípolás verte fel az éjszaka csendjét, majd tülkölés, kiabálás és különös mormolás vált hallhatóvá. Hanud bej elfeledte e zajra, hogy őt földöntúli erők vezetik utain és felkiáltott: „Mi az, mi történt? A padisah veszélyben van? A hitetlen gyaurok ostrommal jönnek a szultán palotájára? Honnan e zaj?“ A szellem karja erősebben nehezedett vállára, attól magához tért. De nem volt ura akaratának, lába alatt fogyott a talaj s egyszerre úgy érezte, hogy száll a levegőben. A sötétkék viz pompás tükre alatta ragyogott s rajta fényárban úszó hajók ringatóztak. Milliónyi csillagnak hire sem volt előttük, mert azok is ott ragyogtak a kivilágított világváros házsorain, utcáin. Hanud bej bámuló szemmel nézte. Azt hitte, eljutott a hetedik mennyországba éB a csodaszép hurik most fogják nyakába fűzni örökzöld koszorúját a dicsőségnek. Ettől egyenesebbre emelte ősz fejét, de csodálkozva bukott egyszerre ismét hatalmas melle felé. Szemei kerekre, tágultak, úgy bámult maga körül és halkan mormolta Allah nevét. Egy délceg ifjú ember ült vele szemben és rámosolygott. Éles, bántó fény borította el minden zugát a kicsiny, de pompásan, kényelmesen berendezett helyiségnek, ahol ültek. Előttük pompás vázában illatos virágok bókoltak és furcsa zümmögő
