Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-19 / 3. szám

8 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 január 19. A módszer. Irta: dr. Bujdos János. (Folytatás.) Most, amikor a némáét reményét, a leventeifjuságot látom magam előtt jövőtszántó munkájában, már nem a kétely, hanem a törhetetlen bizalom száll lelkemböl a kék magasságba: — Lesz Nagymagyarország! Ezért, ennek a hitnek erősítéséért nézem végig, amikor csak tehetem, a leventék gyakorlatozását. Hisz már az is nemes szórakozás, ha az ember egy kis családiház építését kíséri figyelemmel. Már pedig, akik itt épitenek, a leventék oktatói, az építésnek bámu- latraméltó művészei, akiknek a mun* káját csak a nemzet hálájával és nagyrabecstilő szeretetével lehet meg­fizetni. Ennek a fizetségnek az arany, ha még annyi lenne is, legfeljebb csak jelképe lehet. Micsoda lázas, lelkiismeretes munkai És milyen nemes demokrácia ?! Húsz társának bizalma emelte a főoktatói méltóságra a kis Neubert Bélát, aki egyébként szorgalmas adó tiszt. Valahányszor a leventék élén látom, ismét a tudós ciszterci papok kis gimnázistájának érzem magamat s áhítattal hallgatom, azt a gyertya- egyenes, galambősz, gyönyörű öreg­urat, mühlwerti Müller Róbert negy­vennyolcas tüzérföhadnagyot, aki a magyar szabadságharcnak annyi gyö­nyörű jelenetét festette álmélkodó gyerekszemeim elé. Bem tábornok hadsegéde volt. Számtalanszor el­mesélte, hogyan találkozott Petőfi Sándorral a segesvári ütközet után, utoljára. Két ágyúval menekült a kukorica­táblákkal szegélyezett országúton, amikor az országút árkát átugorta Petőfi. Már messziről rákiáltott: — Kapaszkodj fel az egyik ágyúra! — Hogy elfogjanak az ágyúiddal együtt ? 1 — kiáltotta vissza gúnyosan tréfálva Petőfi s eltűnt az országút másik oldalán elterülő kukoricásban, melyen pár perc múlva irtózatosan végig gázoltak a kozákok. Élénk leírásából látom, hogy szalad Bem apó a nagyszebeni csata két­ségbeesett pillanatában egyik ágyútól a másikhoz. Személyesen vezenyei, sőt személyesen céloz. Meg is tisztí­totta Erdélyt az ellenségtől 1! Szakasztottan igy terem a kis Neubert Béla minden pillanatban másik leventecsapat előtt. Most meg­SINGER varrógépek rég bevált jó minőségben ( Kedvező fizetési feltételek SINGER . VA. Ft R Ő GÉP RESZVBNYTARSAaAO Marton János, Szék szárd, Barüna-utca 67/b. szám. Bonyhádon: Zárda-utca. 'Tolnán: Szekszárdi-utca 14. Dunaffildváron: Erzsébet-tér£6. szám. 49 áll a gyakorlótér közepén. Jobbkarját olyan lendülettel emeli a magasba, mintha nem is járta volna át olasz golyó a világháborúban. Vezényszavak hangzanak minden csapat előtt: — Pihenj! . .. Oszolj 1 Az oktatók sietve közelednek min­den szögletből a térség közepe felé s félkörben körUlálIják a főoktatót. Megbeszélés. Micsoda önfegyelmezés ? 1 Arra csak a vállalt kötelezettség nemzeti jelentőségének öntudatos átérzése ké­pesíthet, ahogyan az oktatók körül­állták a kis Bemet! Exempla trahnnt! A példaadás az egyetlen célravezető pedagógiai mód­szer ! Amint ezt igy megismétlem magam­ban, látom, hogy már nemcsak én­rám sütnek a nap oldalozó sugarai az országút árkát árnyékoló eperfa alatt. Két öreg magyar, — mintha a földből nőttek volna ki, — egyszerre köszönt egymásra, no meg rám is, egy barátságos „Adjon Istenit. Ezzel aztán egyelőre be is van fejezve a barátkozás. Azért mon­dom : egyelőre, mert látom, hogy az öregek is nagy gyönyörűséggel nézik a leventéket. Én meg ezalatt félszemmel a két drága öreg magyart veszem szem­ügyre. Mindakettőnek legalább hetven esz­tendő gondja próbálta meggörbíteni a vállát. De nem bírta! Ruházatuk világosan elárulja, melyik milyen va­gyoni osztályhoz tartozik. Mert itt van ám csak igazi kasztrendszer! ? Az egyik öreg fekete posztóünnep- lőben van. Arca frissen borotvált. Fején széleskarimáju, uj fekete kalap. Vakitófehér inggallérját két porcellán gomb, meg egy fekete selyemnyak- kendő szorítja az ádámcsutkájára. Keményszáru bagaria csizmájának tükröző mázán úgy vágódik hanyatt a napsugár, mint a falusi gyerek a pesti szoba parkettjén. Csupa nyu­galom, csupa öntudat az egész ember. Biztosan az ősszel is hat ökörrel szántatott búza alá. Homlokegyenest ellenkezik vele a másik öregnek a külseje. Világgá kiáltja, hogy nem volt bizony ennek soha egy talpalattnyi földje sem, mégis az övé az egész határ. A hozzá­értő szem mindjárt megismeri, hogy hivatalos személy. Csősz. Még pedig nem holmi kukorica, vagy szőlő- kerülgető idénycsősz, akinek csak furkós somfabot dukál, hanem évi konvenció, valóságos csősz. Ezt bi­zonyítja kezében a közhatalom jel vénye: a fokos. Nagyon célirányos BzerBzám. Szagos meggyfa nyele a nyakánál gyerekkar vastagságú. A má­sik végét azonban könnyen beleszurjz az öreg a dülőut szélébe, ha éppen rá akar támaszkodni. Az egész al­kalmatosságon mutatkozó karcolások, csetlések azt látszanak bizonyítani, hogy sok mezőrendőri kihágás nem a községi bíró ur hivatalánál inté­ződött el. Mikor öregszenek meg ezek az emberek ? 1 — Talán soha 11 O yan könnyedén támaszkodik fél­karral fokosára az öreg Csősz, mintha az ősszel lett volna csak sorozaton. Mert, hogy katonaviselt ember, azt látom a tekintetéből, ahogyan a le ventéket szemléli és az egész teret I méregeti. Élő szakértelem az egész kis szikár ember. / Félig húzza csak szemére keskeny- karimáju, keshedt kis kalapját, me­lyen a bokorrakötött néhai fekete szalag helyén fényes, zsíros esik ka­landozik körül. Bizony lehetett az valaha csárdás kis kalap is. Sisku- lásnak busult kis szélét alighanem tüzes menyecskepillantások üszkösi- tették el ennyire ? 1 Dehát minden múlandó 1 A két öreg rendületlen szótlanság­gal figyeli a leventéket. Egyazon gondolattarlón, de keresztező dűlő- utakon botorkálnak. Szólni azonban még korainak tartják. Mert meg kell ám azt gondolni a kevés szóval kop­tatott szájnak, hogy ha szól, hát oko Ban szóljon. Minthogy másként szólni nem is illő öregemberhez. Akár csősz légyen az, akár módos gazdaember. Alig várom, hogy már megszólaljon valamelyik. (Folyt, köv.) HIVATALOS RÉSZ. To'navármegye alispánjától, a tör­vényhatósági testnevelési bizottság elnökétől. 742—1929. az. Tárgy: Az egyes Levente Egye­sületek fejlődéséről havi jelentések beterjesztése. Valamennyi járás főszolgabirójá­nak, Szekszárd r. t. város polgár- mesterének és az összes községi testnevelési bizottsági elnököknek. A levente intézmény fokozatos fej­lődéséről állandóan tájékozást óhaj­tok szerezni és az egyes Levente Egyesületek működését fokozottabb figyelemmel akarom kisérni, hogy az esetleges akadályokat elhárít hassam, ahol van, a hibákat kiküszöbölhes­sem és az egyesületeknek, illetve azok vezetőségének nehéz, de nemes és szép munkájukban segítségére le­hessek. Ennélfogva elrendelem, hogy a test- nevelési bizottsági elnökök minden következő hónap 10-ig az előző hó­napról tájékoztató jelentést terjesz- szenek elém arról, hogy milyen a leventék közt uralkodó hazafias és közszellem, mik az egyesület műkö­désének akadályai. Kivonulnak e pon­tosan a leventék a gyakorlatokra, milyen az oktatói kar működése, el van-e látva az egyesület a szüksé­ges sportszerekkel, milyen állapotban van a testgyakorló és lőtér. Mik a kívánságai és kérései az egyesület nek. .A jelentésbe befoglalandók a vezetőség és az oktatók esetleges javaslatai is. Hogy a levente intézmény fejlő­déséről és az egyesületekben folyó nemzetnevelő munkáról a közönség is tudomást szerezhessen, felhívom a testnevelési bizottságok elnökeit, has­sanak oda, hogy a Levente Egye­sületek által rendezett minden haza- fi«s ünnepségről, műkedvelői előadás ról, sportversenyekről a Tolnamegyei Újság levente-rovat vezetőjének tu dósitást küldjenek be. Szívesen látom ebben a rovatban a vezetők és oktatók iránycikkeit és a leventék írásait, verseit is. Szekszárd, 1929 január 9. Száváid Oszkár alispán, elnök. — Herczeg Ferenc Szekszárdon a leventék között. A Szekszárdi Le­vente Egyesület a közeljövőben mű­kedvelőivel Herczeg Ferenc „Fekete lovas"-át hozza színre, amelynek elő­adását a szerző teljesen díjmentesen engedélyezte és egyben az ünnep­ségen való részvételét is kilátásba helyezte. — Levente búcsúztatás és műsoros estély Faddon. Január 13-an este tar­totta a Faddi Levente Egyesület az 1907 es leventék búcsúztatását, haza­fias ünnepély keretében, melyet mű­soros táncestély követett. A távozó öreg leventék az egyesület zászlója alatt és a zenekar kísérete mellett vonultak a Róm. Kath Legényegylet zsúfolásig megtöltött nagytermébe. A hazafias ünnepélyt a Magyar Hiszek­egy eljátszásával a zenekar nyitotta, meg. A búcsúzó öreg leventékhez. Szántó Mihály róm. kath. tanító, fő­oktató intézett lelkes beszédet, mely­nek végén arra kérte a távozókat, hogy legyenek tovább is Istent és hazát szerető polgárai egyházuknak és hazánknak. Utána Kspronozai József öreg levente társai nevében szép beszéddel búcsúzott a levente- egyesülettől, oktatóitól és ifjabb- levente pajtásaitól. Hostyánszki Fe­renc levente ezután elszavalta a: „Levente eskü" cimü költeményt, mely nagy hatást váltott ki. A zene­kar a Himnuszt intonálta, ami után a haz-fias ünnepélyt követte a. „Pántlika" cimü 1 felvonásos víg­játék, melyet az egyesület derék mű­kedvelői a legnagyobb felkészült­séggel és páratlan sikerrel játszottak meg. Szereplői voltak: Petróci Irénke, Énekes Juliska, Tantos Vilmácska, Kovács Mancika, Kovalcsik Ferenc, Tantos István, Hostyánszki Ferenc, Petróci György, Koleszár István, Csehák Ferenc és Varga Béla. A műsor u'olsó száma volt a „Potya - jegy" cimü monológ, mellyel Koleszár István szórakoztatta a közönséget. A műsor után Szántó Mihály főoktató megköszönte Kovalcsik Antal levente­oktatónak a betanítással járó sok: fáradságot és a szereplők közre­működését. Az estély úgy erkölcsi­leg, mint anyagilag igen jól sikerült. Kiadó a *701880100/01 tűsén« Wrtaoktadó rt Az összes levente felszere­lési és ruházati cikkek olcsó árban előnyös fizetési feltételek mellett kaphatók RÓZSA ODOR szabómesternél (Készruha-raktár) Szekszárd BHHHSISSíslSSHBS SB® lins) Híg I TÓTH JÁNOS! 0 B g órás és ékszerész S Szekszárd, Kaszinó - Bazár. B El 0 0 Cl g Raktáron tartok mindennemű fali- és |j 0 inga-, valamint zsebórákat. g H Arany-, ezüst- és dubléárukbaa ® g nagy választék. g 0 Kina-ezOst dísztárgyakat és optikai El cikkeket 32 | 000B000000000000ö0bB

Next

/
Thumbnails
Contents